Somogyi Néplap, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 ▼asámap, 1962. április SS. Borsay Pál zongoraestje Tartalmas műsorral mutat­kozott be városunkban Bor­say Pál zongoraművész, a pé­csi szakiskola tanára. Az es­ten egy csapásra forró han­gulatot teremtett, s ez sok­oldalú képességének, jó fel- készültségének tulajdonítható. Műsor-összeállítása az első részt tekintve kifogásolható. Játékával azonban mindvégig őszinte elismerést keltett. Mi jellemezte vendégművé­szünket? Egyik oldalon erő és drámai hangvétel, a másikon könnyed szárnyalás, líraiság iránti érzék. Pontosságáról nem is beszélek (minden hang a helyén van), hisz anélkül aligha nyújthatna valami iga­zán művészit. Szenvedélyes­sé®, szinte vad temperamen­tum tükröződik egyéniségé­ből; megrázó erővel, óriási energiával és hanggal szólal­tatja meg Liszt zongoráját, amikor a Dante-szonáta dü­börgő hangjai élednek újjá, vagy a Petrarca-szonett gyö­nyörködteti a hallgatóságot. S lágyan, leheletfinoman emel­kednek magasba dallamívei, amikor könnyedebb, bensősé­gesebb hangvételű művek hangzanak eL Lisztnél tehát temperamentuma, izzó szen­vedélye kap életteret, Cho­pinnél, Schumann-eál muzika­litása dominál. Kinek ez, ki­nek az, nekem az utóbbi szám- patikusabb. De mindkét — érzelmileg, gondolatilag is egymástól távol álló — élet­mű egyként fakad a művész egyéniségéből. Nehéz lenne tehát különválasztani, mi az, ami igazán sajátja, amit szí­vesebben, őszintébben és el­mélyültebben tár hallgatói elé. A műsor első részében Cho­pin keringőit játszotta, s az volt az érzésem, kissé sokat közülük. Jóllehet egyik-másik megformálása ragyogóan si­került, a kerimigők halmaza ilyen megállás nélküli soro­zatban, azt hiszem, nemcsak az előadónak, a közönségnek is sok volt és fárasztó egy­szerre. Három Chopin-kerin- gő után valami mást vártam, mely a zóngorairod alomból és a művészből is többet mutat­hatott volna. Igaz, hogy Bor­say Pál Schumann Gyermek­jelenetek című művével — erre hosszú ideig emlékezni fogunk, oly szép volt és han­gulatos — s később a kifogy­hatatlan repertoárból szokat­lanul 'bőséges ráadássorozattal kárpótolt ezért. Vendégünk technikai felké­szültsége a zenei gondolatok kibontakoztatásának szolgá­latában állt, épp ezért tudta olyan magasra értékelni a kö­zönség kaposvári szereplését A hangverseny után sok em­bertől hallottam így summáz­ni véleményét, s ez minden­nél többet mond: Borsayt máskor is szívesen látnánk városunkban. í B. T űzoltőversenyek A megyei tűzoltó osztálypa- rancsnokság az idén is meg­szervezte az önkéntes tűzoltó­csapatok versenyeit A téli kiképzésen a megyében 279 községi és üzemi tűzoltócsapat készült szorgalmasan a szoká­sos tavaszi versenyre. Április 29-én a csurgói já­rás csapatai rendezik meg versenyüket Ponrogszentkirá- lyon. A marcali járás csapa­tainak versenyét május 6-án Szőkédén csen, a kaposvári já­rásét május 13-án Nagybajom­ban, a siófoki járásét május 20-én Balatonszabadibam, a fonyődi járásét május 27_én Lengyeltótiban, a taibi járásét ugyancsak május 27-én Ka- polyon, a barcsi járásét június 3-án Istvánéiban, a nagyatá­di járásét is május 3-án Sza­báson rendezik meg. A versenyekre eddig 428 csa­pat nevezett be. Több gépál­lomás, termelőszövetkezet és állami gazdaság is képviselte­ti magát. A járási versenye­ken legjobb eredményt elérő csapatok részvételével június 24-én Böhönyón rendezik meg a megyei döntőt. A megyei parancsnokság csaknem 100 000 forintot fordít a leg­jobb csapatok jutalmazására. GORKIBAN Kilencvenkét évvel ezelőtt született V. I. Lenin. M oszkva környékére megérkezett a friss üde tavasz Nagy a forgalom a kasiri országúton. Falu falu után következik. A házak szé­pek, tetejük palával vagy bá­doggal fedett. A háztetőkön rá­dió- és televíziós antennák. Már csak a neve falu, a lakó­kat aligha lehetne megkülön­böztetni a városi emberektől. S végre megérkeztünk a híres lenini Gorkiba. Itt élt és itt halt meg 1924-ben a nagy Le­nin. Az útelágazásnál, ahol H- jics múzeummá alakított házá­hoz kezdődik az út, szobor áll. Vlagyimir Iljics könyv fölé hajol, figyelmes és kedves te­kintete előrenéz. Végtelen ára­datban mennek a gyalogosok és az autók szovjet emberekkel és külföldi vendégekkel erre a helyre. A szép, erdős parkban régi­módi egyemeletes, oszlopos ház áll. Ez Lenin múzeummá ala­kított lakóháza. Ezer és ezer ember járt már itt, és milliók ismerik ezt az épületet fény­képről. Itt élt és dolgozott éle­tének utolsó éveiben Vlagyimir Iljics Lenin. Mindent úgy őriz­tek itt meg, ahogyan életéiben Volt. Csak a házat körülfogó fiatal tölgyek és hársfák nőt­tek hatalmasakká, és Iljics kedvelt tartózkodási helye, az orgonás terjesztette szét na­gyobb területre bokrait... A látogatók' lélegzetüket Visszafojtva járiáik végié a su­bákat, amelyekben Lenin élt. Súlyos betegsége ellenére is dolgozott itt, írt, fogadta a munkásokat és a parasztokat, készült a Komintern harmadik kongresszusára, és különféle határozatok tervezeteit dolgoz­ta ki. Innen járt el Mól ok ovo fclucskába fácánvadászatra. A vezetővel együtt hala­' ' dunk szobáról szobá­ra. Egyre újabb és újabb la­pok tárulnak fel előttünk Le­nin életéből, amelyet a forra­dalom ügyének szolgálatába rendelt; feltárul előttünk en­nek az embernek kristályos igazsága, aki nem ismert ma- gasztosabbat, vonzóbbat és tisztábbat az életben a dolgo­zó nép boldogságáért folytatott küzdelemnél. Ebben a harc­ban megfeledkezett önmagá­ról, fáradtságot nem ismerve dolgozott, figyelmes volt a jó emberek iránt, és kibékíthe­tetlenül gyűlölte és üldözte a dolgozók ellenségeit. Minden egyes szoba a nagy gondolkodó és államférfi labo­ratóriuma. Bár Iljicsnek Gor- kiban pihennie kellett volna, minden szobában könyvekre találhatunk, amelyeket olva­sott, és anyagokra, amelyeket írt. Az 1921-es év decemberében súlyos betegen írta: »Annak ellenére, hogy jelentősen le- ■sökkentették azt az időt, amit munkára, és jelentősen meg­növelték azt, amelyet pihenés­re kell fordítanom, az utóbbi napokban átkozottul erősödÁk álmatlanságom. Attól félek, hogy képtelen leszek beszédet tartani a pártkonferencián és a szovjetek kongresszusán. Mindenesetre tájékoztassák er­ről a Politikai Bizottság tag­jait.« Mélységes, egy életre szóló benyomást kelt a látogatókban az a szoba, amelyben Lenin meghalt, és a gyászszoba, ahol ravatala állt. Itt vannak az első tisztelgő gyászőrségről ké­szített felvételek és a koszo­Lesz-e emeletráépítés? Mit mond az építési osztályvezető és az OTP-igazgató? Néhány hónappal ezelőtt ír­tunk az emeletráépítési akció szervezéséről. Akkor az illeté­kesek úgy nyilatkoztait, hogy márciusban megkezdik az építkezést. Mivel sokan ér­deklődnek az emeletráépítés iránt, ezért most újból meg­kértük Somogyi Józsefet, a megyei tanács építési és köz­lekedési osztályának vezető­jét, hogy ismertesse az eme­letráépítés helyzetét. Somogyi elvtárs a következő tájékozta­tást adta: — Sajnos, szervezési nehéz­ségek miatt nem tudtuk márciusban megkezdeni az emeletráépítést. A legutóbbi megbeszélésen végre sikerült tisztázni a dolgot, így a jövő héten megkezdhetik az építő- vállalatok a felvonulást. A tervek alapján a Rákóczi tér 2-es számú épületén kezdik meg először a munkát. Itt tíz egyszoba-hallos lakást ké­szítenek az emeleten. Megtör­tént az elosztás is. Ezekből a lakásokiból hármat a Tatarozó vállalat, egyet a Tervező Iro­da, egyet a megyei tanács, hármat a ruhaüzem, egyet az OTP, egyet pedig a tejüzem dolgozója kap. Az OTP székháza mellett, a Május 1. utca 26. szám alatt épülő házon három emeletet létesítünk, és így 11 lakást alakítunk ki. Ezeket a lakáso­kat az Építőipari Vállalat, a Tervező Iroda, a textiknűvek és a Faipari Vállalat dolgozói kapják. Tervezés alatt áll a Pete Lajos utca 4. számú ház fölé egy emelet hat lakással és a Kossuth Lajos utca 13. számú házra ugyancsak egy emelet három lakással Ka­posváron az eddigi elképzelés szerint 36, Siófokon pedig 4 lakást építünk az akció ke­retében. Mivel a kivitelező vállalatok is érdekeltek, így minden bizonnyal még ebben az évben elkészülnek a laká­sok. Mit mond erről Nádor Géza, az OTP igazgatója? — Az Országos Takarék- pénztár hárommillió forintot biztosított eddig erre a célra. Az első fokú építési hatósá­gok a városiban most végzik a fölméréseket Előreláthatólag több emeletráépítésre alkal­mas házat jelölnek majd ki Kaposváron. Tehát lehetőség nyílik arra, hogy ne csak 36, hanem kétszer vagy három­szor ennyi lakást építsünk ilyen módon. Az eddigi ta­pasztalatok szerint nagy az érdeklődés. Célszerű lenne már most gondolni a jövőre, és a szervezési és tervezési munkát előrehozni. A taka­rékpénztár a lendeletek alap­ján biztosítja a szükséges köl-1 csőn összegét, hiszen ez az; építkezési akció az egész vó-j ros érdeke. I rúk, amelyek között ott talál­hatjuk Gorki falu lakosainak koszorúját is. L enin gyakorta találko­zott ennek a falunak parasztságával. Sok-sok év el­telt azóta, amikor egyszer egy gyűlésen is részt vett. Vlagyi­mir Iljics Nagyezsda Konsz- tentyinova Krupszkajávai együtt jelent meg a gyűlésen, ahogyan megígérte, 1921. ja­nuár 9-én este hat órakor. A gyűlés Vaszilij Alekszandro- vics Sulgin házában zajlott le. — Mi — emlékezik vissza Sulgin fia, Mihail Vasziljevics — egész szegényes bútorzatun­kat kihordtuk a házból a paj­tába, de még így sem jutott hely mindenkinek. Sokan az ablakok előtt, az ajtóban s az utcán rekedtek. Iljics mindenkit barátságo­san üdvözölt, levetette kabát­ját, s az asztalhoz ment. Egyéb­ként én az asztal mellett áll­tam húgocskámmal együtt. A kunyhóban homályosan pislo­gott a petróleumlámpa. Le­nint nem zavarta sem a sze­gényes környezet, sem a zsú­foltság, s mindjárt szívélyes be­szélgetésbe kezdett a parasz­tokkal. Szólott a nemzetközi helyzetről, és a fiatal szovjet hatalom feladatairól. Szenve­délyesen, magávalragadóan be­szélt. Elmondta, hogyan ala­kul majd át falusi életünk, s az eke és borona helyét hogyan foglalják majd el a gépek. Amikor arra fordult a szó, hogy kevés a petróleum, Le­nin hirtelen felélénkült, rá­pillantott a füstös, repedt üve- gű lámpára, s azt mondta, hogy ideje van már eltüntetni ezt a világítószerszámot s meggyúj­tani a villanyfényt. Számomra, fiatal parasztle­gény számára mindez csodála­tos mesének tetszett. Hanem ez a mese valósággá vált. Már annak az évnek júliusában ki­gyulladtak Gorkiban a lám­pák, a villanyfény, amelyet Lenin tiszteletére Iljics lám­pásainak neveztünk eL Attól kezdve minden esztendőben január 9-én Gorkiban ünnepé­lyesen megemlékeznek a ne­vezetes évfordulóról, arról a napról, amikor a dolgozó nép nagy vezére és tanítója talál­kozott a falu lakosságával. — Nem ismerné már meg Il­jics a mi Gorkinkat — mond­ják a kolhoztagok. — Sok min­den megváltozott itt. C valóban, a kolhoznak *•* saját traktor- és gép- kocsiparkja van, saját kom­bájnjai és villanymotorjai. Hat állattenyésztő és egy baromfi- tenyésztő telepet üzemeltet, amelyekben hozzávetőlegesen ezer szarvasmarha és több mint 24 000 baromfi nevelke­dik, ezeket a telepeket villamo­sították. A tehénistállókban fejőgépek működnek, a ba­romfitelepen pedig elektromos világítással teremtik meg a hosszú »napfényes, meleg-« na­pokat. A üvegházakban, ahol különösen tisztelik a villany­áramot, korai zöldségféléket nevelnek. Az 1961-es évben minden száz hektár mezőgaz­dasági területre 810 mázsa tej és élősúlyban számolva 110 mázsa hús jutott. Az 1960-as év elején a kol­hoz áttért a pénzbeli fizetési rendszerre. A béreket a ter­melt termékek mennyiségétől és minőségétől teszik függővé. Ez növeli a kolhoztagok érde­keltségét a munkában. A legfontosabbak azonban nem is annyira a számok — bár, ahogyan a kolhoztagok mond­ják, nélkülük nem lehet eliga­zodni —, mint amennyire az emberek megváltozott élete. Minden családban tanul vala­ki, vagy van, aki már el is vé­gezte tanulmányait, agronó­Egy Jártai film válaszol a gyermekek kérdéseire Sanghajban »A bölcs öregem­ber« címmel gyermekűimet készí­tenek, amely megválaszolja a gyermekek által legtöbbször föl­tett természettudományos kérdése­ket. Az új film egy Kínában rend­kívül népszerű gyermekkönyv­sorozat alapján készül, melynek cí­me »Százezer miért«. A film el­készítéséhez természettudósok és pedagógusok hasznos tanácsokkal járultak hozzá. mus, orvos, vagy eppen mér­nök lett. A kolhoziskola diák-, jai között sokan álmodoznak arról, hogy a mezőgazdaság je lentős szakemberei lesznek,; sőt talán még tudósok is. A kolhozgazdaság évről év­re növekszik, úgy határoztak hogy a hétéves tervet három­négy esztendő alatt teljesítik. Már arról álmodoznak, hogy a legközelebbi jövőben min­den száz hektárra 200 mázsa húst és 1000 mázsa tejet állí­tanak elő. A kolhoz tagjai most elhatározták, hogy felül­vizsgálják terveiket, kidolgoz­zák a vetésforgó új, legmeg­felelőbb formáját, több ka­pásnövényt és kukoricát vet­nek, szilárd takarmánybázist teremtenek. A kolhozban felhasználják a tudomány és a gyakorlat leg újabb tapasztalatait, a korsze­rű technikát, a szerves trágyák több ezer tonnányi mennyisé­gét; új házak épülték az utób­bi években, valóságos új tele­pülés jött létre, amelyet Béke­telepnek neveznek; elsősegély­állomást létesítettek, kultúrhá- zat építettek, amelyben hatal­mas színházterem és körülbe­lül 15 000 kötetes könyvtár van. I gén, van miről mesél­• niük Gorki lakosainak az ide érkező vendégeknek. Nem véletlen, hogy a múzeum megtekintése után a látoga­tóknak az a kérésük, hogy el­mehessenek a faluba, amely­nek lakosaival oly szoros kap­csolatot tartott fenn Vlagyimir Iljics. ök Lenin nagyszerű ha­gyatékát teljesítve új életet építenek, és haladnak a nagy­szerű jövő, a kommunizmus felé. Fordította: Balogh Judit Érdekes adatok a Duna és az Amur közölt! terület foltéiról Nyikolaj Szomov szovjet hid- rológus feldolgozta a Dunától az Amurig húzódó 13 millió négyzetkilométeres terület nagy folyóira vonatkozólag 75 év alatt felgyülemlett adatokat ab­ból a célból, hogy kiderítse, Nmilyen folyókat kell elsősorban összekötni a Szovjetunió egysé­ges vízienergetikai rendszeré­nek megteremtéséhez. Számítá­saiból kitűnt, hogy például a Dunát igen előnyös lenne a Volgával egyesíteni egy egysé­ges energetikai rendszerben. Amikor ugyanis az egyik víz­állása alacsony, a másiké ma­gas. Ha a két folyó egységes rendszert alkotna, akkor a hoz­zájuk tartozó vízi erőművek teljesítőképességének magas szintje állandóan biztosítva len­ne, mert a két folyó mintegy kiegészíti egymást. Szomov a világon elsőként végzett ilyen számításokat. Munkájának eredményét a nemzetközi hid­rológiai szervezet elé terjesz­tik. ' Kismamák ne dohányozzanak Az «angol Lancet című orvosi szaklapban beszámoló jelent meg a vizsgálatokról, melyeket egy skót orvoscsoport végzett egy aberdeeni szülészeti kór­házban. Az orvosok megállapí­tották, hogy azok a várandós anyák, akik terhességük alatt dohányoznak, általában kisebb csecsemőket hoznak a világra, és jobban ki vannak téve a ko­raszülés veszélyének. Az orvosi jelentés megállapítja: >*A leg­nyilvánvalóbb magyarázata en­nek, hogy a dohányzás közvet­len kihatással van a magzat nö­vekedésére ... Mindaddig, amíg az orvostudomány nem képes pontosabban meghatározni a dohányzás hatását a terhesség­re, feltétlenül kívánatos, hogy felszólítsák a terhes anyákat: lehetőleg ne dohányozzanak, mert ez ártalmára válhat a gyereknek.« Az udvarlás szabályai egyes sivatagi törzseknél A Nílustól nyugatra levő ha­talmas sivatagi vidékeken él­nek egyes arab törzsek, ame­lyeknél az udvarlásnak egészen sajátos szertartásai vannak. Az udvarlás általában a kora reggeli órákban a sivatagi ku­tak körül történik. A fiú, ha meglátja szíve hölgyét, köteles egy saját maga költötte verset mondani neki. Ha a leány szí­vesen fogadja az udvarlást, ő is spontán költeménnyel válaszol az ifjúnak. Ha történetesen ver- selési készsége nem eléggé fej­lett, és nem képes azonnal köl­teményt kitalálni, zálogot ad a fiatalembernek, s ezt csak ak­kor válthatja vissza tőle, ha már a vers elkészült, és fel­olvasásra került. A nomád tör­zsek között a férj és a feleség civódásainak elintézésére is ki­alakult szokások vannak. A há­zastársi nézeteltéréseket min­denkor »-az igazság sátrában« tartózkodó »igazság embere« dönti el, az ő véleménye és ítélete mindkét félre feltétlenül kötelező. Hű maradt önmagához Az olaszországi Procida börtönében, Sora tinó Cas- tagna 1959 óta életfogytig­lani börtönbüntetését tölti hatszoros gyilkosság miatt. Nemrég egy nagy szöggel megölte rabtársót, Giovan­ni Ricciardit. Üjabib rém- tettéi! azzal indokolta, hogy érzékeny lelke nem tudta elviselni, hogy Ricciardi folyton káromkodott. Símosni Kéglim Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: IüSDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap # Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom