Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-24 / 46. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. február 24. „Köszönöm, rendben../1 Gépjármű-ellenőrzésen a somogyi országutakon Őrei György és Tóth Dezső megvizsgálja az egyik AKÖV tehergépkocsi menetokmáinyait. A Kaposvárról kora hajnal­án induló autóbusz fénycsó- ája messze bevilágította a lagykanizsai országutat. Az itasok szunyókáltak, beszél- ettek, a kalauz a jegyeket izsgálta. Kaposfő táján meg­tilt a nagy kocsi. A nyílt or- zágúton piros tárcsa emelke- lett a magasba, s álljt paran- solt. A következő percben két ■llenőr szállt fel a kocsira, s idvariasan kérte a jegyeket, kiskorpád határában járt a hisz, amikor az ellenőrök vé­geztek, s megállapították, hogy ninden rendben. A következő megállónál elköszöntek. Marcali határában egy má­sik autóbuszra lépett föl a tét ellenőr. A kocsi Kapós- árra igyekezett. Az ellenőrök megjelenése itt sem okozott különösebb gondot a buszosok- iák. Minden rendiben volt. Őr­ei György, a 13. sz. AKÖV el­lenőrzési csoportjának vezető­je naplójában meg is jegyez­te, hogy példás rend és tisz­taság jellemzi e társasgópko- csi személyzetének jó munká­ját. Marcaliban, a benzinkút előtti téren szinte percenként haladtak el a reggeli órákban teher- és személygépkocsik. Tóth Dezső AKÖV-ellenőr mindmegannyit leintette. Fél óra alatt több mint 25 gépjár­mű iratai bizonyították, hogy nincs semmi rendellenesség. Amíg Tóth Dezső a közúton végezte ellenőrző munkáját, Orel György a marcali AKÓV- kirendeltségen vizsgálhatta a magánfuvarok okmányait. Szú­rópróbaszerűen emelt ki közü­lük néhányat. Az ellenőrök következő út­iránya Balatonkeresztúr. Itt az egyik fuvaroztató fél felesége egy kissé megszeppent az egyenruhák láttán. Aztán elő­kereste a fuvarokmányt, amely pontos másolata volt a Marca­liban megvizsgált eredetinek. Balatonmáriám sem keletke. zett bonyodalom, a szállítást végző gépkocsivezető pontosan számolt él a fuvar összegével. — Még segített is a rakodás­nál — jegyezte meg az egyik szállíttató féL A balatoni országút így feb­ruárban meglehetősen népte- len. Néhány magánkocsi, egy- egy teherautó, tehertaxi vagy taxi jelenti a forgalmat. Ba- latonmáriától Balatonföldvá- rig vagy 15 ízben lendült az ellenőri tárcsa, ugyanennyiszer hangzott él: »Köszönöm, rend­ben!« — Jó napunk lesz — mon­dotta Ord György. Mit jelent a »jó nap« egy gépkocsiellen­őr számára? Azt, hogy nincs csalás, feketefuvar, hogy min­denki az előírásoknak megfe­lelően végzi munkáját. Bala- tonföldvár előtt azonban egy tehergépkocsi csaknem »elron­totta« az ellenőrök napját. A marcali AKÖV-kirendel tség egyik gépjárművezetője pon­tatlanul vezette menetlevelét, s kocsija sem volt a legna­gyobb rendben. Jóindulatúan figyelmeztették. Földváron, az útépítkezésnél viszont »befu­tott« az első szabálytalanság. Tikon Endre teherkocsijának menetlevelén jóval több kilo­méter szerepelt az indulásnál, mint amennyit a kilométeróra déli 12 óra körül mutatott Ráadásul a reggel 6 órai in­dulástól déli 12-ig semmi moz­gás sem volt féltüntetve a fu­varokmányon, pedig a gépko­csi találkozásainkkor is éppen úton volt A piros ceruzával írt bejegyzések a menetlevélen utasították a hanyag gépkocsi­vezetőt. A késő esti vagy pláne az éjszakai forgalom ilyenkor szinte elenyésző a Balatom- parti országúton. Csak elvét­ve akad egy-egy »kuncsaft«. Ilyenkor felhangzott az ellen­őrök udvarias köszönése és a szó: »Gépjármű-ellenőrzés!« A gépkocsivezetők legnagyobb­részt ugyanilyen szívélyesen, udvariasan válaszoltak, s mu­tatták okmányaikat Memye táján — útban Kaposvár felé — éjfélkor már vagy század­szar hangzott fel aznap: »Kö­szönöm, rendben, jó utat!« K. S. Tizenegy újabb országba küldünk fényképkiállításokat hazánk életéről A magyar békemozgalom, amely 50 ország pacifista- és békemozgalmával tart rendsze­res kapcsolatot, évről évre nö­vekvő számú vándorkiállítás anyagát juttatja el testvérszer­vezeteihez. A Liszt-évforduló alkalmából huszonöt országba küldött az Országos Béketanács dokumentumokat, diafilmeket és magnótekercseket a nagy zeneszerző életéről. Az Országos Béketanács az idén tizenegy újabb országba küld általában 25—30 képből álló sorozatokat. A kiállítások anyagát Franciaországban, Finnországban, Olaszország­ban, Indonéziában, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Mali Köztársaságban, Bel­giumban, Angliában, Dániá­ban, Ghánában és Svédország­ban mutatják be. (MTI) „ölnék előtár», ..." a iaskó Dániel vagy há­romszor megkerülte a szövetkezet irodáját, míg végül rászánta magát és benyitott. Az elnököt egyedül találta. — Adjon isten, elnök elv­társi — köszönt, és gyorsan leült közvetlen az ajtó mellé, az elnöktől legtávolabb levő székre. — Adjon isten, Dani bácsi! — fogadta az elnök barátságo­san. — Aztán mondja, mi szél hozta ide az irodába? Nem volt maga itt talán még so­hasem. — Hát ami azt illeti, bi­zony nem. Sohasem voltam irodába járó ember, a taná­cson is az asszony szokta el­intézni az ügyeket. Most gon­doltam, erre járok, hát bené­zek. Időm van, s ki tudja, leg­közelebb megint mikor érek rá. — örülök neki, Dani bácsi. Legalább egy kicsit elbeszél­getünk. — Igen, sohasem árt, ha az ember egy kis eszmecserét folytat, mert ugye, mindig dkad miről beszélni — így az öreg. — Egy ekkora gazda­ságban állandóan van problé­ma. — Bizony van. Higgye el, Dani bácsi, sokszor azt se tud­juk, hol áll a fejünk. A leg­nagyobb baj az, hooy az em­berek nehezen értik meg egy­mást. Aztán vannak olyanok akik úgy bánnak a szövet­kezet vagyonával, mintha az nem is az övé, hanem az ura­ságé válna. Képzelje el, Dani bácsi, még olyan is akadt, aki lopott! — Akad, akad — szól köz­be az öreg —, pedig nem ér­demes lopni, hiszen előbb- utóbb rájönnek. Éppen a mi­nap beszéltem erről Huszár Jóskával. — No, azt meg nem is árt figyelmeztetni, mert vele már egyszer meggyűlt a bajunk. Ővele egyéni korában is több­ször előfordult, hogy hozzá­nyúlt a máséhoz. — Elő bizony, s előfordul azzal talán még most is... — mormogja a szót az öreg az elnöki után. — No de ne féljen, Dani bá­csi, majd a körmére nézünk annak a Huszárnak. Csak egy­szer halljam meg, hogy vala­kiéhez hozzányúl. — És ha meghallaná, mit csinálna vele? — feszegeti az öreg. — Hogy mit csinálnák vele. Dani bácsi? A közgyűlés elé vinném, és az egész falu előtt megszégyeníteném. De sok más módja is van annak, hogy az ilyen emberrel elbánjunk. — De azért ki nem zárná? Meg rendőrkézre se adná, ugye? — Az attól függ. hogy mit lopott. De mondja, Dani bácsi, miért feszegeti maga ennyire ezt a kérdést, talán tud vala­mit? Dani bácsi idegesen forgat­ja kezében a kalapját, de nem szól semmit, nagyokat nyel és hallgat. Az elnök látja, hogy valami nincs rendben. Az öreg homloka verejtékezik. — Mondja csak bátran, Da­ni bácsi — biztatja az elnök. — Nem árulkodás az, ha tu­domásunkra hozza, hogy va­laki lopja a közös vagyont. Hisz ha igy van, a mienliet lopja el, a magáét, az enyémet meg a többiét. De az öreg csak nem szól. Mintha megnémult volna. Sze­mét lesüti. Az elnök úgy érzi, hogy az öregnek bizonyára ne­hezére esik valakit bejelenteni, aíkit tetten ért lopás közben. hosszú csendet végre Dani bácsi fájdalmas, suttogó hangja töri meg. — Elnök elvtárs... Loptam. — Úgy nyögte ki ezt a pár szót. Agyában egymást kergették a kusza gondolatok. Szinte hallotta, amint a köz­gyűlés felmorajlik, amikor az elnök bejelenti: Balaskó Dá­niel lopott. Képzeletében a rendőr előtt áll, s az ezt kér­dezi tőle: Hogyan is tehetett ilyet, Balaskó bácsi? Van ideje a gondolkodásra. Mert az elnök sem bír szólni: dermedten nézi a vergődő öre­get. Aztán feláll, odamegu hozzá, vállára teszi kezét, de az öreg még akkor sem mert fölnézni. Az elnök végre meg­szólal: — Mondjon el részletesem HEGEDŰVEL A NAGYVILÁGBAN is íUUoh ICapősuácwi A vonó érintésétől felsikolt a hegedűhúr, s nyomban utá­na megszólal a többi hangszer is: brummogni kezd a bőgő, a cimbalqrnütők ide-oda cikázva végzik munkájukat, a klarinét sípja is átveszi a dallamot: »Ősszel érik, babám, a feke­te szőlő...« Hirtelen a többi hangszer el­halkul. csak a prímás kezében táncol a, vonó. A teremben ülő vendégek a 26 éves fiatalem­bert figyelik, aki fejét a hege­dűre hajtja, mintha összenőtt volna vele. És mosolyogva cif­rázza újra meg újra a refrént. Majd elhallgat a zene, a te­remben felcsattan a taps. Az elismerés a tehetséges prímás­nak szóL Ifjú Szenyőri Horváth Imre alig másfél hónapja szerződött a Béke Étterem népi zenekará­ba. Akik esténként hallják őt muzsikálni, már a népszerű Sánta Feri méltó utódjaként emlegetik. A fiatal zenése mi­előtt idekerült, úgyszólván be­járta a fél világot. Kétezer al­kalommal lépett föl nagy kö­zönség előtt. A Honvéd Mű­vészegyüttessel a demokrati­kus Berlinben, a Csárdás Együttessel a Szovjetunióban járt. Szerepelt Bonnban, Ham­burgban, Münchenben. Bejár­ta Franciaországot, Svájcot, Hollandiát, Belgiumot. Most itt ül előttem, mosolyogva mutatja útlevelét, amely tele van bejegyzésekkel. — Sok élménye közüj me­lyikre gondol vissza a legszí­vesebben? Rövid gondolkodás után igy válaszol: — Azt hiszem, arra, amikor a moszkvai Cigányszínházban szerepeltünk. Olyan lelkes fo­gadtatást, amilyenben az ot­tani cigányok részesítettek bennünket, nem tapasztaltam sehol. Amikor eredeti cigány-i számokat játszottunk, szintéi l sírtak a meghatottságtól. Na-i1 gyem összebarátkoztunk, sí' mondhatom, hogy ez volt a< legszebb élményem. (1 — Milyen számokkal arattai1 a legnagyobb sikert külföldön?!1 — Igen tetszettek a magyar,! különösen a somogyi csárdá-* sok, Moszkvában éppúgy, mint!1 Párizsban. Mindenütt megtap-i solták Liszt II. rapszódiáját és! Dinicu Pacsirta című szerze-* ményét. Magyar zenedarabo-' kon kívül sikerünk volt oszt-* A pszichológus tojásfeivásárló Nagy forgalmat bonyolított le a minap a lengyeltóti fmsz tojásfelvásárlója. A sor végén ácsorgott Juli néni. 35 tojás volt a kosarában. Tü­relmesen várt, míg rákerült a sor, de a felvásárló csak akadékoskodott, néhány to­jást ugyanis gyanúsnak ta­lált. Lámpázója nem lévén más módszerhez folyamo­dott. ”““v — Juli néni, a záptojást rak, francia, angol, orosz nep-J nem ma vesszük ám át, ha­cinnél ásával is -------- „ '________« d alok előadásával is. — A külföldi turnék miatt' hazai szereplésre nem sok' ideje juthatott. — Bizony nem. Január 5-én a rádióban adott műsort zene-1 karunk. Most kellett volna Londonba utaznom, de elhatá­roztam, hogy inkább maradok. — Miért? — Nézze, bejártam már a fél világot, de idehaza még alig ismernek. Szeretném ki­harcolni a kaposváriak meg­becsülését, és végre megálla­podni egy helyen. — Miért ragaszkodik Kapos várhoz? — Kaposvári születésű va­gyok. Apám ma is itt játszik. Ide kötnek az emlékeim, itt' jártam ki a zeneiskolát, itt igazán otthon érzem magam. , Búcsúzik, várja a zenekar. Kezébe veszi a hegedűt, s friss, ropogós csárdásra zendít. Nemcsak a kezével játszik, szi­vét, lelkét beleadja játékába. Nézem a vendégek arcát: a szemekből a szép muzsika hal­latán érzett elégedettség árad. Párizs, Bécs, Brüsszel, Moszk­va után ifjú Szenyőri Horváth Imre itthon van. Kerék Imre] Keresik, mégsem gyártják Mi lesz a somogyi újítók olajkályhájával? delt az olajkályhából. A soro­nem pénteken! — szólt rá erélyesen az asszonyra. Juli néni egy pillanatra meghökkent, aztán benyúlt a kosárba, és szó nélkül kivett belőle öt tojást. — Jó, akkor ezeket pénte­ken hozom el — mondta, és megbékélten eltávozott. — dz — * * * Kutomatilros tárlatvezetés a Louvre-ban A párizsi Louvre érdekes újdonságot vezetett be. A bejáratnál a látogatók há­rom új frank lefizetése el­lenében fülhallgatóval ellá­tott, nyakba akasztható Hs készüléket kapnak, amely magnetofonszalagot tartal­maz. A készülék a bejárattól kezdve pontos irányítást ad, hogy merre forduljon a láto­gató a hatalmas múzeumban, és megmagyarázza a látotta­kat. A kommentár részletes történelmi ismertetőt ad a műkincsekről. Egyelőre a hatalmas gyűjteménynek ter­mészetesen csak kis részét, az első emeleten látható leg­híresebb mesterműveket le­het ilyen »autom-ta tárlat- vezetővel« megtekinteni. * * * * Picasso az emberi élei ostobaságairól i A múlt évi Budapesti Ipari Vásáron nagy sikert aratott két somogyi újító, Perjési László és Papp József talál­mánya, az olajkályha. A ta­lálmányt bejegyezték, s elvi­leg hozzájárultak sorozatgyár­tásához. A Budapesti Zománc­áru Értékesítő Vállalat látva a kiállítás közönségének érdek­lődését, négyezer darabot ren­Picasso közölte mindent, Dani bácsi. ígérem, segítek magán. — Soha életemben nem lop­tam — Vezdi az öreg. — Most sem akartam. De az az átko­zott Huszár behúzott. Ügy volt, hogy tegnap este egy ki­csit későre esett az utolsó for­duló. Leraktuk a trágyát, s hogy hamarabb hazaérjünk, az erdő felé indultunk a lénián. Az új vágásnál Huszár egy­szer csak megállítja a kocsit, leugrik, és feldob gyorsan négy-öt darab lekérgelt bánya­fát. Én csak nézem, s azt mon­dom neki: »Megőrültél, te Jós­ka! Ezt nem szabad. Ha meg­tudják, bajod lesz belőle.« »Ne dumáljon, öreg! Jobb, maga is ragadjon meg egypár darabot, most az Isten se látja — vá­gott vissza durván. — Mire beérünk a faluba, egészen be­sötétedik:.« Ellenálltam, de ő fenyegetett. Végül feldobott a kocsimra négy darab fát, és azt mondta, ha lefordítom, megver. így értünk haza a lo­pott fával. Egész éjjel nem aludtam emiatt. Nem csinál­tam ilyent még soha. Alig vár­tam a reggelt. Etetés nélkül befogtam, és visszavittem a fát. De mire odaértem, az öreg Kozma már ott kopácsolt, így a vágástól két-háromszáz méterre dobtam le. De vissza- vittem.., /§ z öreg felsóhajtott, C/t felállt, és kézfogás nélkül kiment az iro­dából. Az elnök az ablation keresztül nézett utána, míg "sok el nem tűnt az utca for­dulójában. Elhatározta, hoay este elmegy Balaskóékhoz be­szélgetni. elkerült tőlük, s emiatt alkal­matlanná váltak erre a mun­kára. i Mi történt az újítással, illet ve találmánnyal? Kipróbálá­sán kívül semmi. Pedig a Fi-i nómmechanikai Vállalat igaz­gatója, Babodi István azt mondja: a kályha nagyszerűen bevált, olyannyira, hogy azt' akár saját magának is meg-' venné. A két somogyi újító találmá­nya a jelenleg használatban levő olajkályhánál sokkal praktikusabb, olcsóbb, s keve­sebb olajjal tartósabb meleget biztosít. A Vas- és Fémipari Vállalat vezetői sok helyen kilincselnek megrendelésekért. Pedig itt a megyében is van nagyszerű munkaalkalom. Igaz, hogy a négyezer olajkályha elkészíté­se nem szüntetné meg teljesen az új vállalat idei termelési gondjait, de jó alkalom lenne arra, hogy a k" '<ta közön abból áll, hogy mindig csak olyan ostobaságokat köves­sünk el. amelyek korunknak megfelelőek. ség mielőbb megismerje. Haj töb^/ beválik, bizonyára még ilyen kályhára lesz szükség. Sz. L. Rend őrkutyákkal a tüntető iskolás­gyermekek e'len Hajtási jogosítvány nélkül közlekedő ágy Londonban a 19 éves Ri­chard Brown-t a közlekedé­si bíróság elé állították, amiért hajtási igazolvány nélkül egy motorizált ágyat vezetett. A rendőrség k fogá- sölta, hogy a motorra szerelt közönséges vaságynak nem volt rendes fékje, nem volt rendszámtáblája, nem bizto- s tót ák be, és a-t sem tün­teti k fel rajta, ho~y »tana- 1 mezető« ül a kormány mel- ItL Ri -h-rd Brown nem egye­dül bnnö9 a dől -ban, 12 egyetemi hollgaó torsát is bei dézték a bíróság elé. A külSrl-ges járművel ta­valy szeptemberben hamv- shirei grófság Famborough vár s1 á 'ában közlekedtek. A régi vaságy-a egy mo'orbi- cifcíi motorját szerelték fel. a vaságyon pedig hAlóingben és hálósipkában foglal ak helyet a kormánynál. SottWötr Vf-'-tf Salisbury (MTI). A rendőrség csütörtökön ku­tyákkal riasztott szét egy csopor­tot, amely mintegy ötven afrikai gyermekből állt, és Salisbury ang­likán székesegyháza köré telepe­dett le, hogy tiltakozzék a tante­remhiány és a rossz oktatási le­hetőségek miatt. A rendőrség ezt megelőzően feltartóztatta a fiatal afrikaiak min* eg v ötszáz főnv! csonort'át, amely kétezer tanuló nevében n- terjőt akart kérni a népmfiv lés­ügyi minisztertől. A rendőrség riadó?, in ókkal és kutyákkal vo­nult *el, elzárta a város központ­jába vezető utakat, majd a pa- * ranesnok utasítására a kutyákkal fizethető a helvi posvahiva ■» knál szétkergették a tüntető gyermeke- és p ostáskózbesí töknél Wirtb Lajos kofc Adófizetési díj egy hónapra U V| Az MSZMP Somog\ megyei Bizottsága és a Somogj megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: kisdeák József. Szerkejztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-IL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Teieron 15-16. Felelős kiadó: WIKTH !.\TÓS. Készült a Somogy magvei N r»da- ipa*** Vállalat kaposvári űz mében« Kaposvár. Laiinka S. u. 6. (F v.: László Tibor i v Terjeszti? a Magyar Posta Éld-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom