Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
Vasáraap, 1962. január 28. 5 SOMOGYI NÉPLAP Karajén István: ff ŐSZI HAJNAL E gyszer, úgy október végéin egész éjszaka az utcát róttam, mert nem volt lakásom. Az eső csö- pörgött, s egyhangúan kopogott a lehullott leveleken. Sokszor úgy tetszett, mintha valaki csöndben beszélgetne, susogna körülöttem. Időnként megfordultam, körülnéztem. Csend volt. Valahonnan a főútvonalakról a ritkán járó villamos dübörgése hallatszott. Ruhám már teljesen átázott, szinte a testemhez tapadt, s oly különös, furcsa szagot árasztott, mintha valahol egy dohos, penészes pincében lennék. Sipkámról a hátgerincemre folyt a víz, s mint hideg jéggolyó gurult végig a sarkamig. Ilyenkor megborzongtam, de azért tovább róttam az utat. Hirtelen kiabálás ütötte meg fülémet: »Fogják meg! Fogják meg!« Önkéntelenül a hang felé siettem, hogy lássam vagy halljam a történteket. Amint az egyik utcasarokhoz értem, egy szikár asszonyba ütköztem. Kezével egy félliteres üveg tejet és elnyűtt kötőjében valamit szorongatva, pi- hegve állt meg előttem: — Jaj, jaj... az Isten is megáldja ... Fogja ezt az üveget, meg itt van ez a zsemle, dugja el hamar. Kezembe erőszakolta az üveg tejet és az öt zsemlét, azokat ázott ingderekamba dugtam, ő pedig sebtében beugrott egy kapu alá. Én meg széjjeltekingettem, és hallgattam a közeledő kiabálást. — Nem látta? — toppant hozzám egy fehér köpenyes férfi. — Mit? — kérdeztem arcába nézve. — Hát azt a szajhát! Itt szaladt el, látnia kellett! — Ja? ... Arra szaladt valaki — mutattam az ellenkező irányba. Az már futott is. — Erre ment, utánam! — kiáltotta a mögötte szaladó két férfinak. Már messze jártak, de a kiabálás még mindig hallatszott. Aztán lassan csend lett, kibontakozott a reggel, az eső pedig egyre csör>ö-gött. A z asszony kimerészkedett a kapu alól: — Itt van még? — kérdezte lihegve. — Itt — mondtam, s néztem sápadt, beesett arcát. — Fogjon karon, az Isten áldja meg — nézett rám könyörögve, és belém csimpaszkodott. — No, jöjjön, erre menjünk! Hirtelen, nem tudtam szólni, vizes ruhánkon keresztül teste melegét éreztem, és hallgattam a szíve erős verését. Egy darabig . szótlanul mentünk, néha egymásra néztünk, s úgy nézett rám nagy kék szemével, mintha a haláltól mentettem volna meg. — De jó ember maga — szólalt meg. — Én? — Jó ember nagyon. — De miért? — Megmentett. . elküldte azokat — mutatott fejével, amerre üldözői elmentek. Aztán kuszáit, vizes fejét vál- lamra hajtotta: — Jaj, istenem, ha megfognak, biztosan meg is vertek volna. — A, dehogy. — Dehogynem, dehogynem. Tudom én — sóhajtott mélyen —, mert tudja, tolvajnak nézik az embert, a tolvajt pedig elnáspángolják, aztán börtönbe csukják. Pedig hát tudja, nem vagyok tolvaj .. . — Nem? — néztem rá csodálkozva a kabátom alatt levő üveget és zsemlét tapogatva. Rám nézett, aztán hirtelen lehajtotta a fejét. Egy téren mentünk keresztül, s megálltunk egy kapumélyedésben. Kivettem a kabátom alól az üveget. — Itt van! — mondtam, s másik kezemmel a zsemléket kotorásztam a vizes ingderék- ben. Bizony eláztak. — Nem, nem! — tiltakozott. — El akar menni? — El — bólintottam. — Ne hagyjon itt! — kö- nyörgött, s könnycsepp gurult végig az arcán. — Kísérjen el, ha istent ismer. — Hova?: — kérdeztem meglepődve. — Hát haza! — De én munkát keresnék! — Á, munkát? — legyint lemondóan. — Én is azt keresek már hónapok óta. — S aztán?-I IJEVGENYIJ JEVTUSENKO KÉT VERSE I j ANYÁINK LASSAN ELMENNEK Anyáink egyszer titokzatosan, lábujjhegyen kilépnek életünkből, míg szánkban álmok jó ízével alszunk: a szörnyű óra súlya ránk zuhan. Nem gyorsan és egyszerre hagynak itt, ner- csak a tündéri látszat játssza így. ök lassan, észrevétlen mennek el, évek lépcsőin lépkedne k szelíden. Születésnapjukon eszün kbe jut — tán kényszerít a lelkifurdalás is — ajándékokkal elhalmoz ni őket. De mily kevés, amit mi adhatunk! S ők távolodnak tőlünk, egyre messzebb. Kezünk föléjük nyúlna mén talán, de koppan a sötétség ércfalán, s az álom helyet ád a döbbenetnek: Késő! A szörnyű óra ránk zuhan. S csak nézzük visszafojtva könnyeinket amint szigorú, csöndes oszlopokként anyáink mennek titokz atosan... ALMA Nem az fontos, — hogy életed( részleteit kutassák, fontos az: — legyenek, akik műved folytatni fogják. Mert szárnyas szavad mit érhet, ha nem rejti magában migvát szép jövőnknek, ha> nem rejtőzik benne végtelen lehetősége eszmélő erődnek?! Alkoss, vfjltő, harcolva égj el, és légy te merész! Legyen szavad oly egyszerű s magvas, akár az alma, mely belül hordja az almáskert ígéretét! Fordította: Kerék Imre — Látja. Ugye, nem hagy el, elkísér? — s mindkét karjával görcsösen szorított. Már kint jártunk messze, a kültelken. Házak ritkán voltak, csak hosszú kerítések húzódtak szalagként egy-egy nagy üres telken. — Maga nős? — kérdezte. — Nem. — Nem? Biztosan azért nein nősül, ugye, mert nincs munka. — Lehet. — De szűkszavú ember maga! Mindig ilyen keveset beszél? — Nem ... És maga asszony? — Igen — s mélyet lélegzett. Nagy gödrök között mentünk a kitaposott gyalogúton. Egyszer csak apró deszkából, bádoglemezből összetákolt vi- tyillók tárultak elénk. Néhol szélesen állt a víztócsa, s a puhára felázott talajba mélyen süppedt a láb. Az eső egyhangúan kopogott a bádog-, pala- és deszka tetőn. tt vagyunk! — mondta, és megálltunk egy három méter hosszú, két méter széles betondarabokból összetákolt Ids viskó előtt. Pléhlemez ajtaját az idő egészen rozsdaszínűre festette. Otthonosan félrehúzta a reteszt, és kinyitotta az ajtót: — Tessék beljebb kerülni ! — invitált. A szúette deszkából összetákolt vackon csontvázfonna férfi feküdt, s elnyűtt, foltos lópokróccal takarózott. Csöndesen fölemelte a fejét, de visz- szahuppanfc a tiszta, csíkos rózsaszín párnára. Zörgött — szalmával volt megtömve. A férfi arcából csak nagy orra bontakozott ki erősen, és mélyen ülő szeme mozdulatlanul szegődött rám. Erősen köhé- cselt. A beszéd nagyon nehezére esett. — Hol voltál? — kapta tekintetét az asszonyra. — Dolgom volt — nézett rá az szomorúan. Néztem az embert, aztán jobbra fordítottam a fejeim. Egy rozoga bölcsőben kisgyerek feküdt viaszfehér arccal, csontváz soványan. Pici, vékony karja a takarón. Az asz- szony ráhajolt és csókolgatta. — Kicsi aranybogaram, drága kis fiam. Hoztam neked fejecskét. Mindjárt csinálok finom papikát. A pici kinyitotta a szemét, mely kék volt, mint az anyjáé, s mintha elmosolyodott volna. — Bizony, aranyos kis fiam, finom fejecskét hozott anyu. Ne félj kicsi fiam, meggyógyulsz, megnősz, s mégy iskolába. Anya dolgozik majd, és te itt játszadozol. Ne félj, angyalkám, majd lesz szép lakásunk. Neked külön kis ágyacs- kád, szép rózsaszín paplanod! Szép kis cipőt, kék nadrágot, szép fehér inget vesz neked anyu. Ügy bizony, kicsi fiam — cirógatta az arcát. Az meg csak nézett. Időnként le-lehunyta a szemét. Az asz- szony hirtelen rám nézett. — Látod, kicsi fiam, ennek a bácsinak köszönheted a fejecskét, meg a finom zsemlét. Bizony, ha 6 nincs, akkor anyukád már a rendőrségen van, és tán nem is látod többé Az ember lihegve kérdezte: — Micsoda rendőrségről beszélsz? — Á, semmi — legyintett az asszony mélyet sóhajtva. Aztán a téglából összerakott négyszögletes állványon fekvő rossz tűzhelybe gizgazból tüzet rakott, a tejet egy kis lábasba öntötte, s föltette melegedni. Majd a rozoga szekrény tetejéről fésűt vett le, hogy rendbe tegye a haját. — Na, vesse le maga is a ruháját, és csavarja ki egy kicsit. — Ö, hagyjuk ezt — akartam elhárítani, de ő már rángatta rólam a kabátot, és kinyitotta a szekréhyajtót, az kiesett a sarkából, és nagyot huppant a földön. Gyorsan megfogtam az ajtót és visszahelyeztem. Néhány csavart adott az asszony, hogy fölerősítsem veié — Na, álljon csak mögé, majd nem nézek oda — vesse ,le a nadrágot, s majd odakint kicsavarom. — Tessék csak nyugodtan .. . levenni. Az én feleségem ... áldott jó asszony. Csak hát... Még az a jó, hogy így is bírja... velünk, amikor mind a ketten... betegek vagyunk. Már jobb volna, ha ... megdög- lenék. Nem volna annyi ... gondja SiZBgénjmek — magyarázta az ember, míg a felesége kívül volt az ajtón. Az asszony bejött, s a szekrényajtó felett nyújtotta a kicsavart nadrágot. — Vagy várjon csak. — Majd odateszem a vasat, kiszárítom egy kicsit! — vettte vissza. — Ott van az a rossz hokedli, üljön rá addig. Legyen szíves. — Az ember pedig folytatta: — Olyan az ember... mint a rongy ... a szemétre dobják... és ott elevenen elrothad ... Mert... nehogy azt tessék hinni... hogy csak mi vagyunk így... — Hallgass már! — szólt rá az asszony. — Nehezedre esik a beszéd, hát mért beszélsz mindig? — Hát kinek mondjam el?... Akik itt laknak... körülöttünk? Aiok úgyis tudják. — Hiszen ő is — nézett rám az asszony. — Jaj, még a nevét sem tudom a inegmentőm- nek! — Nem baj az — mondtam. — Szekeres Bálint vagyok különben. Hirtelen a beteg gyerek arcára tekintettem. Most már piros volt. Az asszony is észrevette. — Lázas megint a kicsikém. Csak erőm lenne még egyszer. .. majd tudnám, mit kell csinálni... — mondta a férj. — Hallgass már, Sándor. Míg egészséges voltál, azt mondtad, hogy tűrni kell! — Azt hittem... ha hallgat az ember... akkor jó. De ugyanúgy kihajítottak egy napon engem is, mint a többit. Azt mondták, nincs munka ... — Pedig csak huszonkét pengőt kerestem, — Építkezésen dolgoztam .. . mint kőműves.. . ö meg, szegénykém — mutatott a feleségére —, szövőgyárban. Egy hideg téli napon megfázSzekeres E.: PIHENŐ, tam ... Kocsmás, kártyás nem voltam soha... pedig már huszonnyolc éves vagyok. ... Nézzen rám — emelte föl nagy száraz kezét. — Látja, mi vagyok? Hulla... — Rövid csend. — Pár nap múlva... a feleségem is ... kikerült a gyárból. Most már látja ... semmink sincs. Nyilván kifáradt, mert lehunyta a szemét, s mozdulatlanul feküdt a párnán. Az asz- szony pici kanállal etette a gyereket. De az folyton kiköpte, bágyadtan rázta a fejét, ed- sikoltotta magát — Ó, szegénykém, hát veled mi is lesz? Egyél, drága aranyom! Egyél kicsi fiam: finom fejecskét puha zsemlével. — De az nehezen engedte a kanalat a szájába tenni, és mintha csak szopna, forgatta az ételt. Az asszony beszélt neki, biztatta, aztán elkezdte ringatni, s lassan dúdolt: »Aludj, drága csillagom. Aludj s álmodj szépeket.-« — No, én elmegyek! — álltam fel. — Nagyon szépen köszönöm, hogy megszárította a ruhámat. M ár kívül voltam az ajtón. Az eső sűrű, apró szemekben hullt. — Menjen, de ne ázzon meg újra. Eljön máskor is? — nézett rám az asszony kedvesen, barátságosan. — No, ígérje meg, hogy eljön. Nagyon egyedül vagyok. Vagyis ketten: a fájdalom meg én .,. — Isten áldja meg! — mondtam ki véglegesen szót. — Isten áldja meg! Távolról visszafordultam. Még mindig az ajtóban állt és integetett, én meg vissza. Aztán elhagytam az összetákolt vityillókat KÖNYVESPOLC íodolányi János: fellázadt gépek Az író szinte egész életművét felölelő novellatermésében a baranyai paraszti életet ábrázoló írások, a »középosztálynak« a két világháború közötti életről szóló elbeszélések és történelmi tárgyú novellák sorakoznak. Lengyel József: IGÉZŐ Az író új novellás kötete a Kulcs című kötet legsikerültebb elbeszélései mellett új írásait is tartalmazza. Lengyel József kísérletező író, intellektusa nem elégszik meg az izgató, új problémáknak szokványos formában történő feldolgozásával, hanem magát a műfajt is — ha szükséges — írásai mondanivalójának megfelelően alakítja. Mauriac, Francois: A TÉKOZLÖ SZÍV Francois Mauriac, a kiváló francia író e kötetének fő hőse, egy vidéki gazdag földbirtokos felesége fellázad a hazug vidéki élet és családi környezet ellen. A férj visszaadja szabadságát. Thérese tizenöt évig egyedül él Párizsban, ahol sok szenvedés, csalódás jut osztályrészéül. Mauriac hősének útját két regényben: a Thérese Desqueyroux, Az éjszaka vége című könyvben és ,két eibeszelesben követi. A kiadó egy kötetben jelenteti meg a bonyolult és izgalmas életregényt Nádass Józsefi KARMOS ÉVEK A második világháború karmos esztendeiről szól ez az írás. Azokról az évekről, amelyek egy egész nemzedék, sőt nemzedékek arcára karmoltak véres barázdákat A szerző — önéletírásának ebben a második, önálló kötetében — skandináviai emigrációjáról ír, majd arról, hogy Norvégia német megszállása után hogyan szökik vissza Magyarországra. Megírja a háborús Pestet a munkások és a baloldali értelmiségiek harcát, majd a német megszállás és a bujkálás idejét Végül arról ír, hogyan élte végig Mauthausen szörnyűségeit egy fél- lábú rokkant, s hogyan talált ismét haza a poklokon keresztül. Roberto, Frederico de: ábrándozás Frederico de Roberto a századforduló egyik jelentős írója. Művedben a délolasz arisztokrácia bomlását, a polgári Olaszország kialakulását rajzolja meg. Ábrándozás című regényének főhőse, egy előkelő leány már gyermekkorában, szülei házaséletében tapasztalja, hogy milyen a rossz házasság. Mégis át kell élnie a nyomasztó élményeket saját házasságában is, melybe a családi és vagyoni érdekeket szem előtt tartó nagyapa kényszeríti. A közvéleménnyel nem törődve szakít férjével, és egy nagy szerelemben keresi b"’- dogságát Szép Ernő: MÁTYÁS KIRÁLY TFÉFAI A magyar mesékincs kiemelekedően szép darabjai a Mátyás király igazságtevő tréfáiról szóló történeitek: az Egyszer volt Budán kutyavásár, A cinkotai kántor, a Róka fogta csuka, a'Mátyás három lustája stb. Negyvenkét ilyen kis mesét gyűjtött össze egy csokorba, és mond él Szép Ernő bűbájos közvetlenséggel, gyermekeket és felnőtteket egyaránt gyönyörködtető művészettel. Az új kiadás Zórád Ernő több mint félszáz rajzával jelenik meg. Szimonov Konsztantym Mihajlovics: ÉLŐK ÉS HOLTAK A mai szovjet irodalom egyik legtekintélyesebb képviselője új, nagyszabású regényében feszülten izgalmas képet fest a Nagy Honvédő Háború első szakaszáról, a visszavonulás súlyos időszakáról. A történet hőse egy fiatal politikai tiszt, aki a háború elejen a németek fogságába kerül, de sikerül megszöknie. Szökése során elveszti iratait, s mikor végre eljut övéihez, gyanakodva fogadják. Nehéz küzdelmek és sok viszontagság árán sikerül magát igazolnia és a bizalmat vissaasaereanKt I
