Somogyi Néplap, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-11 / 8. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 CsmOrfflk, 1M2. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Vörös Csillag Délibáb minden mennyiségben Hej. csikós, gulyás, Hortobágy, barack, be­tyár, délibáb . .. Nincse­nek is olyan messze azok a »régi szép idők-«, amikor a, gyöngyösbok- rétás, hejretyutyutyus magyarkodás hintette a port a szemekbe, bogy ezek a szemek véletle­nül se lássák meg a lé­nyeget. A »régi szép idők« elmúlottak, nem sokan bánkódnak utána. Vannak azonban néhá- nyan — itthon kevesen, de külföldön annál töb­ben —, akik nosztalgiá­val gondolnak a csikós­ra, a gulyásra és a Hor- tobágyra. Ezek elé tart görbe tükröt a fűm: él­vezzék kedvükre a dé­libábot minden mennyi­ségben, és magukra ves­senek, ha gyomorron­tást kapnak tőle. A történet főhőse An­gyal András budapesti főkönyvelő, aki a »nagy példakép«, a híres be­tyár Angyal Bandi kul­tuszát ápolva azért dol­gozik a hét napjain, hogy vasárnap sírva vi­gadhasson a Búsuló Ka­nászban. Ehhez a hős­höz tessék elképzelni egy külföldi társaságot, amely luxusautóira pat­tan, hogy »originál« él­vezhesse a délibábos ro­mantikát ... Az eső­csináló Richard Nash »Az esőcsiná­ló« című színdarabja nem is­meretlen előttünk. E darab amerikai filmváltozatát láthat­juk most filmszínházunkban. Ki az esőcsináló? Különös em­ber, rokonszenves keveréke a kalandornak és a gyermeki lelkű álmodénak. Batárjával járja a szárazságtól kiszikkadt amerikai földeket, és jópén­zért illúziókat árusít a hiszé­keny embereknek. A Curry család életébe is berobban: azért jön, hogy száz dollárért Curry papával és Jimmel hókuszpókuszokat csi­náltasson. És életében először sikerül a varázslat, és a she­riff fűlni engedi, örülünk az esőnek, de sajnáljuk is, hiszen tudjuk, hogy a boldogságot nem az álmokban kell keres­ni ™ Szabad Ifjúság '. Békét az érkezőnek Miről szól 1945. május ez a fűm? 8-án azt a parancsot kapja három szovjet katona, hogy te­herautón vigyen a front mögé egy német asz­szonyt, aki hamarosan szülni fog. Egy nap és egy éjjel tart az út, s közben átélik a háború borzalmait. A csoport vezetője egy kis alhad­nagy, aki sietve jött, hogy részt vegyen a há­borúban; Rukavicin gépkocsivezető a legne­hezebb éveket a volán mellett töltötte, megjár­ta a front sok halálhozó útját, de tele van élet­kedvvel és bizalommal. A harmadik katona a süket Jamscsikov, aki­nek egész családját el­pusztították a németek, és akit csak a boss;fi tüze fűt. S végül itt van a német asszony, aki retteg a szovjet ka­tonáktól, gyűlöli őket, és szándékosan rossz út­ra vezeti őket, pedig azok életüket kockáz­tatják születendő gyer­mekéért , M KÖSZÖNÉS — Láttad ezt az asszonyt? Akkor talán azt is megfigyel­ted, hogyan fogadta a köszönésemet: éppen hogy. A fagyo­san udvarias, kényszeredett fogadás és merev visszautasítás határán jnozgott. A leghalványabb fejbiccentés nélkül Nem, nem vesztünk össze, harag sincs közöttünk. Csak éppen már nem tanítom a fiát. De nemcsak vele vagyok így, még né­hány szülővel — szerencsére azért jelentős kisebbséget al­kotnak —, úgyhogy megszoktam. Észre sem veszem már, csu­pán mivel veled vagyok, eszembe jutott, hogy szóvá tegyem, minit életünk egyik alig említésre méltó jelenségét. Mint ti­pikus esetnél, maradjunk csak az előbbi anya példájánáL Tizenkét éve ismerem, amióta ide kerültem. Véletlenül egy utcában lakunk. Miután többször találkoztunk, valahogy köszönő viszonyba kerültünk. A kisfia még óvodába járt. A köszönés akkor amolyan közömbösen udvarias volt, minden szívélyesség nélküli. Aztán a fiú iskolába került. Köszönésem elfogadása egy kissé hangosabb lett, halvány mosoly is já­rult hozzá, s ez mind szélesebbre húzódott, ahogy a gyerek közeledett a felső tagozat felé. Amikor negyedikbe járt, alig tudtam megelőzni a köszönésben az egyre barátságosabb anyukát. Igen, akkor már minden lehetőség megvoH arra, hogy az ötödikben tanítsam a fiát. Így is történt. Sajnos azonban, szegénynek minden tárgyból megadatott a kellő, mondhatnám átlagon felüli tehetség, csak éppen a számtan­hoz nem, és ezért sehogy sem tudtam négyesnél jobbat ki­préselni belőle, holott az alsóból kitűnővel jött feL A többi tárgyból nem volt hiba, de a számtan sehogy sem ment. A köszönés a bizonyítványosztás után egy fokot vesztett szívélyességéből, a következő évben pedig, amikor elkerül­tem az osztálytól, egyre merevebb lett, kevésbé nyájas, de azért kitetszett belőle a gyanakvás, hogy még találkozha­tunk gyermekével. Valóban, nyolcadikban újra összekerül­tünk. A fiú év végi bizonyítványa hetedikben kitűnő volt, a hatodikban és a hetedik félévében is a számtanból kapott né­gyessel jelesre csökkent. Nos, én mindent elkövettem a kü­lönben roppant udvarias, helyes gyerekkel, hogy kiszorítsam belőle az ötöst. Nem ment. f'rpen úgy nem, mint ahogy az én német szakos tanáram is hiába erőlködött annak idején, nem tudott jelest adni a tárgyából. Az én tanítványom meg különösen az algebránál akadt meg. A köszönés az anya részéről a lehető legszfvélyesebb volt, sokkal inkább az, mint például ötödikben. Hiába, köze­ledett a középiskolai fölvételi. Ha találkoztunk, érdeklődött a kislányom iránt, hogyan tanul stb., sőt, mikor a feleségem bent volt a kórházban, telefonon érdeklődött egészségi álla­pota felől, és jobbulást kívánt. Amikor pedig negyedév után fölkerestem családlátogatás alkalmával, mindennel elhalmo­zott, amivel csak egy kedves vendéget lehet. Még almát is csomagolt a kislányomnak, és roppant megsértődött, hogy nem fogadtam el. Hiába. A legnagyobb jóakarattal is csak négyest tudtam adni a gyereknek. Az egyéb érdeklődés el­maradt, a szívélyes köszönés még nem. Év végéig. Ugyanis ekkor sem tudtam névyemél jobbat adni számtanból, és így az összképet csak az én tárgyam rontotta. Természetesen e kis szépséghibával is gimnáziumba került a fiú. Azóta azon­ban az asszony éppen hogy fogadja a köszönésemet. Hiába, nem vagyunk hivatali kapcsolatban, több gyereke nincs, most már mindegy. Hát csak ennyit akartam mondani, egyi kis apró megfi­gyelést mésfél évtizedes pedagógiai gyakorlatom tapasztala­tából. S. K. Tízezer falusi dolgozó látogatja meg a fővárost az első negyedévben Az IBUSZ az év első három hónapjában tizennyolc külön- vonattal viszi fel háromnapos budapesti látogatásra a falu­si, elsősorban a termelőszövet­kezeti és állami gazdasági dol­gozókat. Ilyen budapesti kirándulásra március végéig körülbelül tíz­ezer falusi dolgozónak fesz módja. Az elsü különvonat ja­nuár 11-én érkezett Hajdú-Bi- har megyéből 720 falusi dolgo­zóval. (MTI) é^lópeff Mihálynak hé* (rom szép apró leány- C* gyereke mellé kis­fiút hozott a gólya a nyáron. Amolyan váratlan ajándék a csöppség, ő már nem szerepelt a tervben. De hát az ajándék — ajándék, el kell fogadni örömmel. Miska sem a fogát, hanem a fiúságát nézte a csöppségnek, s ezért kedvesebb lett számára három nővérkéjé­nél is. Férfihiúság is van a vilá­gon, és most már nem mond­hatja senki: Jópeti Mihály csak lányokat tud — felmu­tatni. Nem fejtettem ki elég körül­tekintően még az ajándék vá­ratlanságát. Nemcsak Jópeti- ék, hanem a Bellák komáéh is úgy gondolták, hogy a harma­dik leány után már máshova jár a gólya. — Ha nem várták is a fiút, de mégiscsak meghozta a gó­lya — szóltam sürgetően, amikor apám mesélte a szom­szédok esetét. — Várd ki a vásárt napjá­ig, s arra tartogasd a pénzt — válaszolta apám. A komák és a komaasszo­nyok — anélkül, hogy össze­beszéltek volna — lemondtak már a gólya további szolgála­tairól. Olyannyira biztosra vették a dolgot, hogy a har­madik kislány születése után már az egyházi adófizetést is beszüntették. Ettől aztán olyan galiba támadt, amilyen még nem volt a faluban. '"Tr/S ogy mindenki megért- se a dolgot, néhány szót a plébános úr­ról is. A plébános úr egymaga lakik a parókián, bár egyesek ezt erősen kétlik. Nos tehát, a plébános úr engedelmeskedve a keresztény bölcsességnek, atnely azt tanítja, hogy »met­jCl itgijMi cl kőntájci? gad uram, ha szolgád nincs«, minden évben nyakába vette a falut. Hangos dicsértessék- kel köszönt a házakba, és meg kell hagyni, azon sem sértő­dött meg, ha a megszokott mindörökké helyett »szabad­ság, tisztelendő elvtárs«-sal fogadta a gyakran kapatos H. János bácsi. Fő, hogy az öreg megfizette az adót, ha pedig a köszönés eredeti módja fáj­na a szenteknek, lesz még ide­jük revánsot venni a túlvilá­gon. A szentek tán közbenjár­nak majd odaát az elmulasz­tott imákért, de idelerm meg­szűnt a befolyásuk- Isten ne vegye bűnéül, de már csak ez a véleménye. Útra kelt hát az újtelep felé is, amely már a demokráciában épült. Az újtelepen kaptak telket a néhai cselédek, akiknek lei­kével mindig is baj volt. A plébánoselődök a gróf idejében inkább a comtesse-ek patyo­lat tiszta leikecskéit mosogat­ták hófehérre, mintsem a cse­lédek lelki gyakorlatára ügyel­tek volna. Mással nem tudnám megma­gyarázni, hogy a mi cseléd­fajtánk miért járt oly ritkán templomba azelőtt is. Most meg aztán, hogy saját házuk épült a televi telken, még úgy sincsen szükségük a máséra, mint azelőtt. Ha pedig valaki már nem lakik albérletben, tán okosan tenné, ha tovább fizetné a lakbért? Szegény plé­bános űr nem is említetté vol­na a dolgot, mert csak azt ér­te el, hogy egyesek új elvet kezdtek vallani: »Az istennel nincs bajom, a pappal nincs dolgom.« Ez a vagy elvhűség úgy is megmutatkozik, hogy bár a minap még »halálos« ellenségként perelte be a ház­ba a komaasszonyát Bellákné, ma már az éves haragos Ba- gónéval együtt készítették a komatálat. A komaság — ko- maság, ott nem lehet semmi­féle vita, s még a legnagyobb haragot is pipafüstként kerge­ti szét a légben. S ha volt is haragosa Jópe- tinek valaha, az most első volt a sorban a piskótás tálat tartók között, és a legnagyobb jércét hozta el sülve a hófe­hér szalvéta alatt. Ezt várták volna a plébános úrtól is so­kan, akik tudtak Mihály cse­kélyke afférjáról a pappal. /jz meg úgy volt, hogy CSÍ. amikor Kovácsék pa­szitájába hívták, nyil­vánosan megrótta őket a pap. Nem egyenes úton ugyan, nem szemtői szembe, mint az a Miska modora, hanem csak példálódzással. Elmondta ke­netteljesen, hogy egyesek nem fizetik az egyházi adót az új­telepen, s Miska ezt magára értette, mert ő is a telepen la­kik, és különben ö sem fizet­te akkor már az adót. így az­tán kötelességének tartotta megvédeni a telep jó hírét oly módon, hogy a papnak fe­jére olvasta nemcsak a saját, hanem az egész egyháztörténe­lem gáláns kalandjait. Ez megtörtént, és nem, valószínű, hogy a plébános úr már elfe­lejtette. Főtt is Miska feje, hogy így meg úgy, majd meg­kereszteli ő a fiát, nem kell a papnak azért is fizetni, de a felesége hajthatatlan volt. Telt-múlt az idő, és azzal fenyegetett, hogy eljár a po- gányka fölött. Felőrölte Mi­hály idegeit is, erre elszántan beállított a paphoz: mennyiért hajlandó megkeresztelni? A papnak becsületére legyen mondva, a legtisztább felhá­borodással utasította vissza az anyagiasság vádját. Az azon­ban igaz, hogy kijelentette: > Csakis az élhet az egyház szentségével, aki megtartja an­nak törvényeit.« Ez pedig ér­tendő az olyan kis formaság­ra is, mint az egyházi adó. — Mennyivel tartozom? — Kátém adóval és a ka­mataival. — Megkapja, amikor végez­tünk. — Előre kérem a kereszt- szülőkével együtt... — Számolja azt is hozzá. — Azt már nem tehetem, édes fiam. Az egyházi adónak nem anyagi jelentősége va­gyon, hanem erkölcsi. Az min­denkinek saját lelkiismereti dolga. Jól néznénk ki, ha ez csak úgy menne, ahogyan te hiszed. Mondd, talán gyónni is te akarsz a komád helyett? A következő lépés az volt, hogy a koma is kényszerült szót váltani a pappal. Jól mon­dom: szót váltani. De nem szót érteni! Az történt ugyan­is, hogy (sajnos, nincs erre szemérmetesebb kifejezés), alaposan összeakaszkodtak. Már azon tudniillik, hogy mennyi adóval tartozik Bel­lák István az egyháznak. Az a »pokolra való« Bellák pedig a vita hevében azt merte állíta­ni, hogy a tisztelendő úr a maga céljára használja fel az egyházi adót, és uram bocsa’ Pestre jár dorbézolni. Hát ez biz súlyos vád nagyon, önma­gában is sok arra, hogy a plé­bános úr kizárja BeUáikot az isteni kegyelemből. Hát még ha ehhez az is járul, hogy nem fizet egyházi adót! Jópeti Mi hálynak alaposan meggyűlt a gondja. Még ellett néhány nap a lás pogány fölött, míg más kiút látszott: keresni kell egy újabb komát. Csakhogy ez ugyancsak bonyodalmas do­lognak bizonyult. Mihálynak nem volt más komaszámba jö­hető ismerőse a telepi férfia­kon kívül. Azok meg mind úgy eladósodtak a papnál, horry komoly anyagi gonddal járt volna a komaság. Ámbá­tor jegyként azt állították a komajelöltek, hogy nem a pénzt sajnálják ... gy került hozzám pa ­naszra Mihály —ve­szi vissza a szót édesapám. »Feri bácsi —mon­dotta —, maga a párttitkár, magának kell itt vaila/mit ten­ni. Beszéljen már azzal a pap­pal, hogy ne akadékoskodjon annyit...« A pappal nem be­széltem ugyan, de azért kise­gítettem a bajból Jópeti Mi­hályt. A kultúrotthonban ren­deztünk olyan névadó ünnep­-3 TABKA i&rak Furfangos „árukapcsolás" Meg merek rá esküdni, hogy t. megye egyetlen községében sem tartottak olyan páratlan sikerű ismeretterjesztő elő­adást, mint nemrégiben Szol- lősgyörökön. Eddig 25-ea, 30-an ha megjelentek egy-egy alkalommal, de ezen az utol­són majd szétvetették a ter­met. Egy gombostűt sem leheteti volna leejteni, annyian voltak. Mint a heringek a dobozban, úgy szorongtak a derék szöl- lősgyöröki asszonyok és férfiak a helyiségben. Nem, senki se gondolja, hogy az előadás * té­mája volt valami rendkívüli Sőt, meglehetősen prózai volt, a termelőszövetkezet munka- szervezéséről esett szó. Hogy akkor miért bolydult föl any- nyira a falu? Elárulhatjuk, hogy nem akármilyen ismeret- terjesztő előadás volt ez, ha­nem kanászválasztással egybe­kötött! Az utóbbi évék legfurfango­sabb »árukapcsolását« a györö- kiek eszeltók ki. Mindeneset­re sietve hozzátesszük a többi község okulására; Vigyázat, ezt ne utánozzák! * * * Á kakos megtámadta a bírót Zamboangában (Fülöp-szige- . tek) egy kakasviadal alkatmá- j val egy felbőszült kakas meg­támadta a kakasverseny bíró­ját, és olyan hevesen »megdol­gozta« a sarkantyújával, hogy a 49 esztendős férfi komoly sebesüléssel összeesett. * * * Csalhatatlan érzék A tsz-einöfc egy járási em­berrel beszélgetve ment végig az utcán, amikor a kanyarban feltűnt a kerékpáros asszony. Az elnök nyugodtan folytatta mondókáját, s amikor odaért a baromfitenyésztő asszony, nem durván, de erélyesen rákiál­tott: — Horváthmé! Álljon csak meg... Az elnök átugrotta az árkot, odament, s határozottan ezt mondta: — Horváthné, magáról azt beszélik a faluban, hogy lopja a tojást.. Az asszony elsápadt hirtelen, majd vörösre gyűlt az arca, de mielőtt megszólalhatott volna, az elnök rászólt: — Ne sápadozzom, Horviáth- né, most is van magánál tojás, igaz...? — I... i— de.., igen, el­nök elvtárs, de csak. .. csak három a kötényzsebben... iga­zán, bizisten, na, hogy is mond­jam.. .. fel akartam ám íratni... Az elnök csalhatatlan érzé­kéről különben sokat beszél­nek a faluban. Alighanem Horváthné életében is ez volt az utolsó három tojás, amely­től illetéktelenül akarta meg­fosztani a gazdaságot.. * * * Sakkozó csodagyerek Dél-Afrikában A dél-afrikai Port Elázabethfoen aj kis Anthony Putman még nem töltötte be egészen 5. életévét, de már édesapját legyőzte sakkban. A kisfiú három és fél éves kora óta tud sakkozni. A játékra édes­apja tanította meg, aki kitűnő sak­kozó. Noha írni, olvasni még nem tud, a kis Anthony gyakran ©gyei­dül is lejátszik sakkjátékokat —! könyvből. Édesapja megtanította a sakk-könyvekben használatos jelzések olvasására. séqet, hogy máig is emlegeti a. falu. Nemcsak a keresztszü- -----------------------------------------------­l ök, hanem aki csak befért, je­len volt. Az egészben az volt a legérdekesebb, amikor a ko- majelöltek jöttek. Egytől egyig kifizették az elmaradt egyházi adót, de nem ám a papnak, hanem a kis Misikének. Aján­dékok formájában hozták meg a tartozást. — Mit szólnak ehhez a falu­siak? — Hát azt már tőlük kér­dezd meg, fiam ... Én csak annyit hallottam efelöl, hogy a múlt vasárnap két új név­adó ünnepséget ültek a kul- túrházban. Nagymiklós István SomogyiNéalap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megy« Tanács lapja. Felelős szerkesztő: K1SDEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1&. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor.) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő* fizethető a helyi postahiva'aloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 ¥%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom