Somogyi Néplap, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-26 / 253. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1961. október ti. A XXII. pártkon^reüiKui szerda délutáni ülése (Folytatás az 1. oldalról) méltó, népünkhöz méltó forra­dalmi szenvedélyességgel, áll­hatatossággal és hozzáértéssel részesültek védelemben. »•A világhelyzet továbbra is feszült és bizonytalan« — mu­tatott rá a szovjet külügymi­niszter, majd ebben az össze­függésben foglalkozott a né­met kérdéssel. Hangsúlyozta, hogy a német békeszerződés megkötésével kell meghiúsíta­ni a revanspolitikát. Ha meg­kötik a békeszerződést a két német állammal, ezzel senki .sem veszít, hanem mindenki csak nyer — mondotta Gromi- ko. Kijelentette, hogy a népek elítélik az Egyesült Államok politikáját, amely arra irányul, hogy feltámasszák a militariz- must Nyugat-Németországban. Gromiko nyomatékosan ki­jelentette: »Ha a nyugatnémet revansvágyók kezet próbálnak emelni a Szovjetunióra és ba­rátaira, akkor Nyugat-Német- ország temetővé válik. Ebben a temetőben valószínűleg még sírásók sem akadnak, hogy eltakarítsák a nyugatnémet hadigépezet roncsait, és elte­messék azok hamvait, akik üzembe helyezték e gépezetet.« Gromiko hangsúlyozta, hogy a béke megszilárdításának vá­gya, nem pedig a bosszúvágy vezeti a szovjet államot kül­politikájában. — Mi fejleszteni akarjuk a baráti kapcsolatokat Angliával és Franciaországgal — jelen­tette ki Gromiko. — Orszá­gunk komoly figyelmet szen­telt és szentel ma is annak, hogy rendes kerékvágásba te­relje és fejlessze a kapcsolato­kat az európai nagyhatalmak­kal, mégis különleges jelentő­séget tulajdonít a két hatal­mas állam — a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyá­nak. A miniszter kifejezte azt a meggyőződését, hogy ha az Egyesült Államok külpolitiká­jában szovjet—amerikai kap­csolatok fejlesztése terén fel­élednének Roosevelt jó hagyo­mányai, ezt minden nép meg­elégedéssel fogadná. Molotov volt a pártellenes csoport irányítója Pavel Szatyukov, a Pravda főszerkesztője kijelentette, hogy az SZKP programja új korszakot nyit meg a marxiz­mus—leninizmus alkotó fej­lesztésében. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kommunis­ta pártja ma olyan egységes, olyan erőteljes, mint amilyen még sohasem volt. A személyi kultusz bírálata, következőién yeiriek felszámo­lása, a pártellenes csoport szét­zúzása megtisztította a kőm- munizmus felé való gyorsított előrehaladás útját. Szatyukov megállapította, Molotov volt a pártellenes csoport eszmei irányítója. Molotov azzal dicsekszik, hogy együtt dolgozott Lenin­nel — mondotta Szatyukov. — Igaz, együtt dolgozott Lenin­nel, de Lenin megállapította, hogy Molotov hajlamos a bü­rokratizmusra. Ezzel kapcsolatban Szatyu­kov felolvasott egy levelet, amelyet Lenin írt 1922-ben Moiotovnak és amelyben bí­rálja Molotov munkájának bü­rokratikus módszereit. Molotov zavaros álláspontot képviselt és képvisel a kül- és belpolitikai kérdésekben — jelentette ki Szatyukov. A Pravda főszerkesztője el­mondotta, hogy ez év októbe­rében a XXII. pártkongresz- szus küszöbén Molotov levelet intézett az SZKP Központi Bi­zottságához. A levélben tá­madta a központi bizottságot és az új programtervezetet. Molotov arra vetemedett, hogy »forradalom ellenesnek« nevezi, pacifizmussal és revi- zionizmussal vádolja a prog­ramtervezetet. Pártunk — jelentette ki Sza­tyukov a küldöttek helyeslő tapsától kísérve — felháboro­dottan söpri félre azokat a rágalmakat, amelyekkel Molo­tov támadja a pártot, a köz­ponti bizottságot és az SZKP programját. v Szatyukov ki j f en tette, hogy Moiotovnak, aki a frakció-harc útjára lépett, nincs helye a párt soraiban. Pavel Szatyukov támogatta a küldötteknek azt a javaslatát, hogy Kaganovicsot és Malen- kovot zárják ki az SZKP-ból. Kijelentette, hogy Sepilov, aki a pártellenes csoporthoz csat­lakozott, ugyancsak nem méltó a párttagságra. Az egész szovjet nép lelke­sen támogatja a párt lenini irámyvonaiLáit. Szatyukov felszólalásával vé­get ért az SZKP XXII. kong­resszusának szerda délutáni ülése. (MTI) A% amerikai hatóságok súlyos provokációi Berlinben Berlin (TASZSZ). Az amerikai megszálló, ható­ságok a demokratikus Berlin övezethatára mentén tovább szervezik provokációikat. Ked­den késő este az amerikai meg­szálló csapatok polgári ruhába öltözött katonái ismét megkí­sérelték, hogy a Friedricn- Strasse-i ellenőrzőpontnál iga­zolvány felmutatása nélkülie- hatoljanak a demokratikus Berlinbe Az amerikaiak ilymó-. dón durván megsértették az NDK belügyminisztériumának azt a rendeletét, amely szabá­lyozza az idegenek beutazását a demokratikus Berlin.be. Az amerikaiaknak ez a kísérlete is kudarcot vallott, az NDK népi rendőrségének felszólítására kénytelenek voltak visszatérni Nyugat-Berlinbe. Szerdán reggel polgári ruhás személyek egy amerikai gép­kocsin megkísérelték, hogy be­hatoljanak a demokratikus Berlinbe anélkül, hogy igazol­ták volna magukat a szolgála­tot teljesítő népi rendőröknek. A helyszínre siető amerikai tiszt erőszak alkalmazásával fenyegetőzött. De ez a kísérlet is kudarcot vallott. Ezt követően az amerikai provokátorok polgári szemé­lyekkel teli autót irányítottak a demokratikus Berlinbe. Az autót néhány dzsip követte, amelyeken felfegyverzett ame­rikai katonák tartózkodtak. Az autó és dzsip-kísérete, miután körülbelül 300 méternyi utat tett a demokratikus övezetben, visszatért Nyugat-Berlinibe. Az amerikai megszálló ható­ságok a Friedrich-Strasse-i el­lenőrző pont mentén nehéz tankokat vonnak össze, ame­lyeknek ágyúcsövei a demok­ratikus Berlin felé mutatnak. Az amerikaiak közvetlenül r>z ellenőrző ponthoz több katonai dzsipet küldtek, amelyeken au­tomata fegyvereikkel felszerelt katonák tartózkodnak. A leve­gőben állandóan amerikai he­likopter köröz. * * * A berlini övezethatáron tör­tént incidensekkel kapcsolat­ban nyugati hírügynökségek megjegyzik, az a tény, hogy amerikai katonákat és tanko­kat küldenek a keleti övezet­határra, Washington politikai állásfoglalását van hivatva tükrözni. A nyugati szövetsé­gesek ugyanis »korlátlan jo­gaikra« hivatkozva »szabadon« kívánnak mozogni Kelet- és Nyugat-Boriin között. Ez utób­bi »jog« szerintük egyaránt vo­natkozik katonai és polgári személyekre. A Nyugat-Berlinben állomá­sozó amerikai csapatok tájé­koztatási ügyekkel megbízott tisztje közölte, hogy szerdán tíz árakor készültségbe helyez­ték az amerikai egységeket. A készültséget 16.00 orakor meg­szüntették. Az intézkedést nem indokolták meg. Kádár János elvtárs beszéde a gorkiji Vörös Szormovo gyár dolgozóinak gyűlésén (Folytatás az 1. oldalról.) nép a szocializmust építi. Mindössze három év alatt 40 százalékkal növeltük az ipar teljesítményét, és 12 százalék­kal emeltük a mezőgazdasági termelést. Emelkedett az élet- színvonal, fejlődött a kulturá­lis élet, előreléptünk a társa­dalmi haladás útján. Nemcsak az ellenforradalmat temettük el, hanem volt asaak a mező- gazdaság átszervezésére is, úgy­hogy ma már a haszonföld 95 százalékán szocialista gazdálko­dás folyik. A szocializmus mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban teljes és végleges győ­zelmet aratott. A Magyar Népköztársaság ma a szocialista tábor egyen, jogú, megbecsült tagja. A ma­gyar nép jogos bizalommal íe- kinthet a jövőbe. Nálunk sem kevés a rendes ember. Amikor Hruscsov elvtárs mint a szovjet párt- és kormányküldöttség veze­tője nálunk járt, és gyár­ban, bányában vagy fa­lun találkozott embereink­kel, nagyon elégedett volt benyomásaival. Amit mondott, arra büszkék vagyunk: »Ezek a magyar mun­kások, bányászok és parasztok nem rosszabbak a mieinknél. A -törekvéseik világosak és őszinték: szabadon, rendesen, jó körülményeik között akarnak élni, szocializmust akarnak.« Gondolják eü, hogy ez mind­össze egy és negyed évvel ' az ellenforradalom után hangzott el. És így igaz, mert a népek nem akarnak ellenforradalmat, s különösen a magyar nép nem akar, amely már 1919-ben meg­vívta a szocialista forradalmat, és megteremtette Tanácsköz­társaságát. Azt a forradalmat az imperializmus leverte. Az­tán 1956-ban az imperializmus ugyanezt akarta tenni velünk. De akkor már nem volt meg hozzá az ereje. Milyenek is a mi embe­reink? Nálunk 800 000 munkás, értelmiségi, szövetkezeti és ál­lami gazdasági dolgozó van, aki brigádokban dolgozik, és szocialista kötelezettséget vál­lal; közöttük kétszázezren már a szocialista brigád címért küz­denek. Nagyon sok nálunk az értékes munkát végző tudós, dolgozó értelmiségi, aki hűsé­gesen, becsületesen teljesíti kö­telességét. A mi népünket is foglal­koztatja a háború és a béke kérdése. A munkájából élő ember a világon mindenütt békét akar. Dolgozóink is jól megértik, hogy a német kérdésben rendet kell te­remteni. Alig két hete, hogy országgyű­lésünk megszavazta a felhatal­mazást a Minisztertanácsnak a német békeszerződés aláírásá­ra. Nálunk is szükséges volt az erőnket egy kicsit össze­szedni, hogy az imperialist á|t ne provokálhassanak. Ez intéz­kedések egyike volt, hogy a kiképzett és idejüket letöltött katonákat visszatartottuk a hadseregben. Népünk és had­seregünk megérti, helyesli és támogatja ezeket az intézkedé­seket. Kádár János elvtárs a továb­biakban rátért az SZKF XXII. kongresszusa munkájának mél­tatására. Teljesen egyetértünk az önök kongresszusával — je­lentette ki. — Népünk minden erejé­vel azon van, hogy sikere­sen befejezze a szocializ­mus építését, és a közeli évtizedekben felzárkózzék önökhöz, mert reméli, hogy országaink együtt jutnak el a kommunizmusba. A kongresszus politikai kér­dései köziül csak egyet említek: az SZKP vezetői Hruscsov elvtárs irányításával felszá­molták a személyi kultuszt. Önök mint munkások nyilván jól össze tudják hasonlítani a személyi kultusz idején uralko­dott körülményeket a maiak­kal. össze tudják vetni, ho­gyan élteit 1953 előtt és hogyan élnek most. Mi, magyarok is a XX. párt- kongresszus irányvonalának hívei vagyunk. ,Azt talán . fö- löslleges mondani, hogy az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai személy, szerint is hívei ennek az irányvonalnak, hiszen sokan közülük a XX. kongresszusnak köszönhetik, hogy egyáltalán élnek, és nem lettek végülis a személyi kul­tusz politikájának áldozatai. — A magyar nép meg­szenvedett mind a revizio­nista árulás bűneiért, mind a szektás hibákért. Népünk a vérével fizetett a szemé­lyi kultuszért, és ezt esze ágában sincs megismételni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy nekünk van egy gyö­nyörű eszménk, a kommuniz­mus, amelynek igazsága, tisz­tasága, humanizmusa magával ragadja az emberiséget. Ezen az eszmén ejtett foltot a sze­mélyi kultusz. Hruscsov elv- társ és a többi szovjet vezető ezt a foltot letörölte. Persze akadnak — ha kevesen is —, akiknek tetszett a személyi kultusz, akik legszívesebben úgy vezetnek, hogy nem adnak semmit az embereknek, csak engedelmes hallgatást követel­nek tőlük. Hiszen az emberek meghallgatásához türelem, a róluk való ■ gondoskodáshoz pe- dig ruha. cipő és éle'em, va­gyis munka kell. A személy: Az Egyesült Nemzetek Szervezőiének központja 1915 — a világszervezet meg- alakííásának éve — óta az Amerikai Egyesült ÁllamoJ: -legnagyobb városában, Ne .Yorkban székel. Az utók'* években mind erősebbel fölmerül az a kívánság, •hogy az ENS2 székhelyit Európába helyezzék át. Az ENSZ jelenlegi ülésszakán a *Sz ovjélnnió képviselőié földrajzilag is megindokol­ta, hogy mennyivel . heve­sebb lenne a világszervezet székhelyét Eurónába, a semleges Ausztria főváro­sába, Becsbe áthelyezni. Mint térképünkön is lát­ható, a New York körüli 1500 km-es körzetben csu­pán két főváros, a 3000 km-es sugarú körben pe­dig 5 ENSZ-tagállam fővá­rosa található. A Bécs kö­rül meghúzott 1500 km-es sugarú körben 22 ENSZ- tagállam, 3000 km-en belül pedig összesen 3G tagállam fővárosa helyezkedik el. A 3000 km sugarú körzet­ben Bées körül elhelyezke­dő 36 tagállam közül 9 a szocialista táborhoz, 11 az imperialista katonai töm­bökhöz tartózik, 12 ország semleges (7 Észak-Afriká- £an és Nyugat-Ázsiában, 5 Európában); e zónában ta­lálható még 4 egyéb kapi- £N'SZ- tagállam. NEW YOBÍSÍ VAGI BECS? kultuszban viszont csak paran­csolni keM tudni. Sajnos jelenleg ilyen rend van Albániában. Gyakran vet- tejn részt ünnepségeken, nem­zetközi találkozókon, amelye­ken az albán vezetők, Eurer Hodzsa és Mehmet Sehu is je­len voltak. Ilyen alkalmakkor üdvözlő beszédek hangzottak él. Míg a többi delegáció tíz­perces, addig az albán delegá­ció vezetői másfél órás vagy ennél is hosszabb üdvözlő be­szédeket mondtak. Ezekben az egekig dicsérték a Szovjet­uniót és jelenlegi vezetőit, sze­mély szerint Hruscsov elvtár­siét. És most ugyanezek az em­berek sátrai dobálják azt a kommunista pártot és azt a Hruscsovot, akit esztendőkön keresztül körülhízelegtek. Hát milyen véleményünk legyen az ilyen emberekről ? De nem is ez a legfontosabb. Van egy alapvető kérdés, amit nem le­het figyelmen kívül hagyni; Amióta Lenin megalapította a Szovjetunió Kommunista Párt­ját, aki e párt ellen volt, az sohasem volt internacionalista. A Szovjetunió immár több mint négy évtizede áll fenn mint a (nemzetközi munkás- mozgalom bástyája. Aki ellene volt, az sohasem lehetett inter­nacionalista. Lenin pártja mindig a kommunizmusért harcolt, a Szovjetunió mindig a kommunizmus zászlaját vitte előre; lehetetlen, hogy aki a Szovjetunió el­len van, az a kommuniz­must akarja. Kádár elvtárs így fejezte be beszédét: Meggyőződésem, hogy a XXII. pártkongresszus megsza­vazza a párt új programját, és önök fölépítik a kommuniz­must. Az MSZMP és minden magyar dolgozó azt kívánja, hogy önök mihamarább érjék él ezt a célt.. Éljenek boldog, békés életet, éljenek úgy, aho­gyan csak a kommunizmusban lehet élni. Szeretnénk együtt menni önökkel, együtt érkezni el ehhez a jövőhöz. Ezt a jövőt persze csak munkával lehet elérni. Az önök munkája is nagyon fontos ahhoz, hogy a kommunista építés programja megvalósuljon. Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást, és szeret­ném ismételten hangsúlyozni népünk szolidaritását önök iránt. Ha megőrizzük a nemzet­közi kommunista mozga­lom testvériségét és egysé­gét, akkor bármit tegye­nek is az imperia'isták, nem tudják megakadályoz­ni a kommunizmus győzel­mét • fejezte be Kádár elvtárs be­szédét. amelyet többször szakí­tott félbe a dolgozók lelkes társa és ünneplése. Ezután a gyár kollektívája nevében Botov brigádvezető át­nyújtotta Kádár e’vtársnak a »vár vörös zászlaját és egyik ’egú’abb tártál vb stióiának mo­delljét. A Vörös Szormovo gvárból Kádár elvUrs a Lenin-emlék- műhöz hajtatott, majd megte­kintette a városi szovjet mű- jemléknek számító nagytermét és a Gorkij-emlékmúzeumot. Itt ezeket írta az em’ékkönyv- be: »Gorkij a nemzetközi mun­kásosztályé, az egész művelt emberiségé. Tisztelettel és sze­retettel gondolunk rá mi, ma­gyarok is. mert azok között tartjuk számon, akik a szabad­ság, a kultúra és a szépség szeretetére neveltek.« Kádár elvtárs délután fölke­reste a város autógyárát, és majd két órát töltött ott. Tol­mácsolta a magvair munkásosz- tály és az egész dolgozó nép üdvözletét. A magyar párt ve­zetőjét a dolgozók meleg sze­retettel fogadták. Kádár elvtárs a késő esti órákban visszautazott Moszls* vába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom