Somogyi Néplap, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

SOMOGYI NßPLAP 6 Yasámap, 1960. december 11. AZ ORVOSI ETIKÁRÓL Az etika vagy erkölcs társadalmi nor­ma, meghatározza az embereknek egymás és a társadalom iránti magatartását. Az etikai normákat az orvosi hivatással kap­csolatban külön meg szokták határozni. E sa­játosan alkalmazott szabályok összessége: az orvosi etika. A gyakorló orvos magatartására, jogaira, kötelességeire vonatkozó alapelveket az Orvosi Rendtartás rögzíti. Az Orvosi Rend­tartás előírásainak megtartását a felügyeleti szervek figyelemmel kísérik, és abban, hogy konkrét esetben az orvos magatartása elleni észrevétel, bírálat jogos volt-e, az Orvosetikai Bizottság foglal állást megfelelő kivizsgálás és alapos megfontolás után. Az Orvosi Rendtartás szerint: »Az orvost gyógyító-megelőző tevékenységében, a gyógy­módok meghatározásában és a gyógyító esz­közök alkalmazásában a fennálló jogszabályok korlátái között teljes szabadság illeti meg...« Az orvos szabadon választhat az ismert és rendelkezésre álló gyógyeljárások között, ha azok az orvostudomány mai állásának megfe­lelnek, a beteg érdekét szolgálják, és amelyek alkalmazásához megfelelő képzettséggel vagy gyakorlati készséggel rendelkezik. Joga van továbbá az orvosnak a beteg állapotáról való felvilágosítást megtagadni, ha ennek a beteg vagy a hozzátartozók szempontjából káros hatását látja. Az orvosnak joga van megta­gadni az orvosi tevékenységet és a gyógyke­zelést, ha a beteg az orvosi utasításokat hu­zamosabb időn át szándékosan nem tartja meg, a gyógykezelés eredményességét meg­hiúsítja vagy késlelteti, illetve ha akár a be­teg, akár a gondozója az orvost tettleg vagy szóval súlyosan megsérti. Meg kell tagadni az orvosi tevékenységet, ha törvénybe vagy szo­cialista erkölcsbe ütköző cselekményhez kí­vánják igénybe venni. Végül joga van az or­vosnak az idevágó jogszabályok keretei között magánorvosi gyakorlatra és ennek keretében díjazás elfogadására. Az orvos jogai mellett jelentősebbek a kötelességei. Ezek között a legfonto­sabb alapelv, hogy az »orvosnak elő kell se­gíteni a szocialista egészségügy követelmé­nyeinek megvalósítását és a dolgozók magas színvonalú egészségügyi ellátásának biztosítá­sát.« A magas színvonalú és szocialista szelle­mű betegellátás alapfeltétele, hogy az orvos betegfogadási és beteghez hívási kötelezettsé­gének pontosan eleget tegyen. Azt, hogy az orvos mikor köteles rendelni, mikor kívánhat­ja meg, hogy őt a rendelőben keressék fel, és mikor tesz eleget a fekvő beteg vizsgálatai­nak, az EÜ Minisztérium, a helyi egészségügyi szervek stb. rendelkezései állapítják meg. An­nál a fekvőbetegnél, akinek az orvos díjtalan ellátására köteles, még a hívás-napján köteles megjelenni és gyógykezelésben részesíteni. Ha a beteghez hívás az egészségügyi szervek ál­tal külön megállapított időpontnál később ér­kezett, a beteg állapotától függően az orvosi ellátás másnapra is halasztható. TIAindezek a gyógyító-megelőző betegel­látás rendes eseteire vonatkoznak. Az Orvosi Rendtartás azonban a rendkívüli esetekre nézve külön is leszögezi, hogy »sür­gős szükség (életveszély, elsősegély) esetében az orvosnak a rendelés idején és helyén kí­vül is kellő orvosi ellátásban kell részesítenie a beteget.« Sürgős szükség esete az, amely azonnali orvosi ellátást igényel, elsősegély- nyújtás szükségessége pedig akkor merül fel, ha valaki balesetből vagy bármely más hirte­len előállott okból ugyancsak azonnali orvosi segítségre szorul. Etikai vonatkozású az orvos magatartása akkor, amikor hivatása gyakor­lása körén és idején kívül pl. baleset szemta­núja, mérgezés vagy rosszullét észlelője. Az orvosi munka »hivatásszerű« jellegéből az kö­vetkezik, hogy a beteg érdekében a pusztán foglalkozási, keresetszerű tevékenység kere­tein belül áldozatok vállalásával is minden­kor, bármilyen körülmények között is közre­működik. Az orvosi kötelezettségek között talán a leg­fontosabb az eredményes gyógykezelés köte­lezettsége. A gyógykezelés nem lehet mecha­nikus, felületes. Az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel kell megten­nie mindazokat az intézkedéseket, amelyek a beteg életének megmentéséhez, gyógyulásá­hoz, és munkaképességének mielőbbi helyre- állításához szükségesek. Ebből következik, hogy nem írhat pl. a beteg megvizsgálása nél­kül receptet, még más orvos leleteinek bemu­tatására sem. Mindezeken kívül az orvosnak vannak ún. etikai magatartási kötelezettségei. Az orvos szocialista magatartásának tökröznie kell azt, hogy beteg és beteg között, fizető és díjtalan orvosi ellátásra jogosult beteg között nem is­mer különbséget. Az orvosnak minden kétsé­get el kell oszlatnia maga körül aziránt, hogy személyes vagy vagyoni előny befolyásolja őt a megkívánt magas színvonalú gyógykezelés nyújtásában. Az orvosi hivatás egyik legősibb és legsajá­tosabb kötelezettsége az orvosi titoktartás. A z orvos fáradtsága, kimerültsége, a betegek vagy hozzátartozóik türel­metlensége, túlzott igénye mellett is felül­emelkedik a közömbösség szintjén, s jó modo­rával védi és megőrzi a gyógyító orvosnak ki­járó és legtöbbször megadott tiszteletet. Dr. Várvizy János megyei orvos. László Ibolya: VELEM VAGY, HALHATATLAN Az emlékezés kagylóhéja kinyílik tenyeremben: amott az utat araszolja a tejeskocsi csendben, fácánkakasok harsonáznak, s az égi kemencében megsül a világ lángosa, illatozni az égen. öröktől fogva volt ez így? Itt tejszagú a reggel, s a keserűség együtt ébredt nyikorgó szekerekkel, hogy elnyűtt béresek alatt nyögve járják az utat, együtt szólítsák az eget nagy porunkhoz tanúnak, n. Ez hát a gyermekkori táj. . • Csiriz, pajtásom, hol vagy? A némaság iszonyatától már semmi el nem oldhat? Itt nőttünk fel, ezen a tájon, mint torzonborz manók, akiken ünnepeken fénylett csupán szépítő anyacsók. Pipálgat még a téglagyár ^ s az erdő fészke, sok. Vágtatni kéne újra most, repülni, mint a táltosok szabaddá oldott tájain a messzi gyermekkornak. De nem jöhetsz, akkor jöhetsz, mikor a fák a holdat karjukba veszik, s karjukon csorog a fény ezüst-teje. Nem bukkant elém más idő, már csak az alvó éj fele. Mert jaj.. • Kilencszázötvenhat egén komorló felhő lettél, részvétlen lámpaoszlopon is különb mindeneknél! m. Pajtás, nélküled ez a táj csak fájni tud nekem, mesevarázsa szertefoszlik kinyílt tenyeremen, mely együtt dézsmált fészkek melegét őrzi, sok kézfogásét, mikben örök pecsétre lelt sok közös álom, szándék. Nem lángos már a felkelő nap, s a léptek holt harangok, _ az emlékezés kagylóhéja őrzi valód és hangod, nem láthat senki, én tudom, vállam mellett a vállad, velem vagy, halhatatlan* csatáiban a mának! A kilencedik fiókkönyvtár Sorban a kilencedik és egy- megérkezik, s akkor kétezerre ben a legszebb fiókkönyvtár a emelkedik a Cseri úti fiók ál- Cseri úti. S a legfiatalabb is. lománya. Szinte csecsemőkorban van Kézdi Ágnes kölcsönző él- még, most ismerkedik a kör- mondotta, hogy az első négy nyékkel, s az vele. A Tejüzem- nap forgalmában tekintélyes mel szemben épített könyvtárt helyet foglal el a mai ^ magyar először a gyerekek fedezték fel. irodalom. Talán az irodalmi Egy kis epizód: Az ünnepélyes napok hatására leginkább Do- megnyitóra készültek, lázasan bozy Imre, Berkesi András, rendezgették a helyiségeket, Molnár Géza és más magyar amikor nyílt az ajtó, s egy írók műveit keresték. Sok is­Néhány ifjú beiratkozó a százhuszonhétböl. gyerek dugta be a fejét, után. belépett. ►'Szeretnék iratkozni« «—i jelentette nagy határozottan. »Csak Az- merettarjesztő mű is gazdára be- talált. Legjobban azonban az 3d ifjúsági műveket vitték. Nem hol- csoda, hisz százhuszonhét ti- nap lehet, kisfiam« — hang- zennégy éven aluli kölcsönzi zott a válasz. »Csak akkor? ...« innen az olvasnivalóját. — biggyedt le az ajka. Tekinée- A könyvtárhelyiség klub is, tével vég i »simogatta a polcon lehet sakkozni, dominózni, sorakozo könyveket, s orrlógat- társasjátékozni. A napi érde- va kimenti kessógekre kíváncsiak pedig Az első beiratkozó mégsem tizenhat féle folyóirat és újság gyerek volt, hanem egy vasúti között válogathatnak. (Folytatás az 5. oldalról.) Egyszóval Boldizsár úgy evett, mintha valamilyen ha­talmas mulasztást kellene pó­tolnia, ugyanakkor nagy élve­zettel, ami érthető is, ha meg­gondoljuk, hogy mi más élve­zete lehetett a mosogatókam­rában eltöltött életében? Ekkor már elég sok eszten­dőt elmosogatott életéből, hi­szen fölüljárt a negyvenen, csapzott fekete haja — amely valamikor hullámos lehetett — erősen ritkult. Abban az idő­ben vidám élet kezdődött az árvaházban, igaz, elég sokat koplaltunk még, sőt egyszer éhségsztrájkot is rendeztünk. Pár évvel a háború után az este szójababkolbász volt a va­csora, amely az UNRRA-se- gélyben érkezett Mi már min­denfélét ettünk, s jóllaktunk nyers káposztával is lelegelve a konyhakerteket, de az új ételhez sehogyan sem igazo­dott az ínyünk, hogy az első falat után ökrendeni kezdtünk. Abbahagytuk tehát a kísérle­tet a különös étel elfogyasztá­sára, ütemesen dobogni kezd­etünk az asztal alatt, kezeinket hátunkon illedelmesen karba téve és kántálva mondtuk: Éhes a banda, korog a gyomra. Adjanak vacsorát, vigyék haza az ÜNRRÁT! Félig helyszínen költött rig­musunk költőileg mit sem ért, ám annál hatásosabb volt a mi előadásunkban. A gondnok izgatottan, verejtékezve futká- rozott konyhából raktárba, on­nan hozzánk, és csitítólag ha­darta : — Fiúk, nyugalom, nyuga­lom! Csinálok valamit, csiná­lok! Attól tartott ugyanis — ahogyan mi tudtuk —, hogy kihallatszik a városba sztráj­kunk, és botrány lesz. Mert kisgazdapárti volt a gondnok, s éppen választások előtt áll­taik. A kommunista újság írt már egyszer az árvaházi hely­zetről, akkor kaptunk aztán új ruhákat ugyancsak valami­lyen külföldi segélyből, talán a svéd hadseregtől. De mi szüntelenül dobol­tunk és ütemesen kiáltoztunk mindadig, míg meg nem je­lent a gondnok, s nyomában Boldizsár a kenyerekkel és külföldi óriáscsokoládéval megrakott tálalókocsit tolta. Rögtön késeket hoztak elő, a tálaló darabolta a kenyeret, a gondnok pedig bárdot kapva a kezébe darabokra vagdalta a fél arasznyi vastag csokolá­dét. Végül is egész remek va­csoránk volt. Ekkor mutatkozott Boldizsár először a konyhán kívül. Mert mi már azt gondoltuk, hogy talán a mosogatókamrá­ban alszik is. Sokáig fürkész­tük ezt a rejtélyt, amíg észre nem vettük, hogy a mosogató­kamrából hátul kis ajtócska nyílik a lépcső alá, mögötte egy kis kuckó, ez Boldizsár otthona. Felderítettük még azt is, hogy a kuckónak abla­ka van, parányi és kerek, mint hajókon a kajütablakok. Mi lehet ott bent? Szereztünk zseblámpát, és bevilágítottunk az ablakon. Különös alakja volt a kuckónak. Mennyezete srég: a padlattól indult ki, s a szemközti falnál a plafonba szökött. Itt volt egy fogas, raj­ta fekete ruha, fölötte polc. Lent pedig kis vaságyon szal­mazsák és pokrócok. Eg yre jobban érdekelt most bennünket Boldizsár. Hát sose mozdul innen ki? Addig fi­gyeltük, míg valamelyikünk egyszer észrevette, hogy va­sárnap délután — mert ilyen­kor mindig hideg vacsora volt — fekete ruhájában kisurran az utcára. Ez minden vasár­nap megismétlődött. De hova vezet az útja? Les­ben álltunk egy vasárnap az utcán. Amikor elment, óvato­san a nyomába eredtünk. Sza­porán szedegette kurta lá­bait, szorosan a falak mellett, a házak tövénél. Egyik ka­nyargós kis utcán kocsmába tért be. — Inni jár! — mondtuk dia­dalmasan. De rövidesen kilé­pett az ajtón. Saci, aki kíván­csian beosont utána, közölte, hogy csak fél deci császárkör­tét ivott. Tovább követtük, át a so­rompón, a kanyargós köves úton, míg le nem tért a Vár utcába. Éppen a sarokhoz ér­tünk, amikor az egyik házba befordult. Régi, megsüllyedt kis emeletes épület volt az. Ablakaiban muskátlik piros- lottaik, bejárata fölött lámpa. A szárazkapun réztábla zöl- dellt a felirattal: »ÖZV. SRAMLI VENDEL- NÉ FOGADÓJA.« — Tudjátok, mi ez? — kér­dezte Saci. — Hát... fogadó — mond­tuk. — Fenét. Ez a nyilvános ház. Óvakodva áthúzódtunk a túlsó oldalra, és az ablakokat figyeltük. Egyik mögött mint­ha kifestett leányarc villant volna meg. Egy nő jött lassan, sétálva felénk a járdán fehér blúzban és fekete selyem szoknyában. Nagyon tekinté­lyes volt. Mikor mellénk ért, megkérdezte: — Kit vártok, gyerekek? — Senkit... azaz... — da­dogtuk zavartan. — Aha! — szólt. Árvaházi fiúik vagytok? Bólogattunk. — Szeretitek-e a cukrot? — kérdezte aztán, s orrunk elé tartott egy zacskóval. Sűrű köszönés közben vettünk ki egy-egy szemet, de ő még to­vább tartotta. — Vegyetek még! — S mi­kor újból vettünk, arcunkat megsimogatva szólt: — Most pedig menjetek el szépen a ligetbe, van zene. Elballagtunk töprengve. Ettől kezdve Boldizsár alak­ja köré láthatatlan erő sűrű­södött képzeletünkben: egyéni­ség lett. Volt, aki haragosan és utálkozva emlegette, míg mások védték. Többen napo­kig nem tudtunk dönteni, míg Saci ezt mondta: — Tudjátok, ezt a Boldizsárt nem szabad utálni se, dicsőíte­ni se. Ember ez a Boldizsár. Szerencsétlenebb nálunk is. Mert kije van néki a világon? Apánk, anyánk nekünk sincs. De még ha nincs is senkink, itt vagyunk egymásnak mi, hát mégsem vagyunk egyedül. Boldizsár pedig abszolút egye­dül van. Megilletődve hallgattuk a véleményt, mert úgy éreztük, igaz. De lehetséges, hogy ez az »abszolút« szó erősen be­folyásolt bennünket, mert rém tudományosan hangzott a fü­lünknek. Saci azonban nem állapodott meg a tudományos igazságá­nál, ő következtetéseit mindig a Gsélstaís számára vonta le. Most merész vállalkozásba fo-JÍ gott, megkömyékezte Boldi-áj zsárt. Egyszer csak egy tá-jj nyér fasírozottal jelent megik köztünk. jjj — Képzeljétek — szólt —,W-. Boldizsár tette félre nekem! jjj És szétosztotta. De Boldl-a! zsár megsértődött, amikor* észrevette, hogy Saci megosz-* tózik velünk ajándékain. Nem* értette, hogy minekünk min-*j den közös, s hogy Saci közele- áj dése is mindnyájunk szándé-j^ kát fejezi ki. Sj Eközben Saci azt is kitalál-ijj ta, hogy nem hagyhatjuk Bol-*i dizsárt a kuckóban. Hosszasig fejtörés után jutott eszünkbe*! a kommunista újság cikke, s* azt gondoltuk: mi is írunk új-*j ságcikket az árvaházd mosoga-* tó életkörülményeiről. MajdjJ! küldöttséget választottunk, sjjj úgy vittük el az írást. Hamar megjelent a cikk. pályamunkás: Niklai Vendel. A klub leglelkesebb látogatói nagy vihar keletkezett belőle, kölcsönzési napon ki- szintén gyerekek. Néha úgy be­a gondnok es az igazgató la-** . , , .... , , , pos pillantásokkal vizslatott*vule meg kilencvennyolcán lemerulnek az olvasásba, ja­mindenkit, a szerző után ku-* kapták meg olvasójegyüket, tékba, hogy záráskor is alig le- tatva. De Boldizsárt kiköltöz-*Bánki Gyula, a városi könyv- hét elküldeni őket Csütörtö­tették a kuckoboi, tárak vezetője elégedett az el- kön délután aztán megjelent a tagas, világos, fehér szobába* J ... , . _. került, ahol negyedmagával —j£ső négy nap forgalmával: két- könyvtárban a Gárdonyi Géza a tálalóval és két fűtővel la-k'száztizennyolc olvasó négy- Általános Iskola igazgatója, s kott együtt ^százötven könyvet kölcsönzött, megkérte a vezetőt és a köl­nid Md7gagb^Äka-Boia-"s ^bbet, meri csönzőt, akármilyen jól érzik zsár, emberi helyen van, em- egyelőre kevés a könyv. A is magukat az iskolások a berek között megnyitó napján ezer kötet klubban, küldjék őket haza Elképzelésünk szerint meg töltötte meg a polcokat. Ez hat órakor. Mert azért lecke is kellett volna változnia, ki- bizony nem sok. Az utánpótlás van a világon.. s Ez talán megfelelő lesz! nyürn zárkózottságábó1 élni azonban néhány ^ múlva az eletet De más történt k. _________ — Fiúk — mondta egy este •: Saci —, furcsa dolog történt.;;! Elzavart a Boldizsár. — Ugyan! Mórt? — vettük 2 WSrill. * a Népművelési Tanácsadó — Elmondtam neki — kap-Acélul tűzte az erősen vissza- kodva beszélt —, mert azt hit-3jesett bábművészet fellendíté­L. G. tem örül, hogy mi írtuk amsét A Tanácsadó báb-szakre- cikket, hogy emberi helyen *ferenS€ a fonyódi járásban lakjon. És dühöngem kezdett.meg js szervezte a tovább- orditott, hogy ne is lásson,*képzést, a megye más járásai- megöl, hogy miért túrtam ki*ban mQködő csoportok vezetői az ő kis kamrájából! Ezen amazonban ide nem tudtak eljár- Boldizsáron nem lehet segíte-*ni A megyei tanács művelő­nk ö nem akarja a jót! «désügyi osztálya és a Népmű­És Boldizsár csakugyan nem*velési Tanácsadó lehetővé te­akarta a jobb, egészségesebb jjjszi> hogy az egyre szaporodó helyet, az embereket, inkább *bábcs0portok vezetői megfele- az odú magányát. Röviddel ez_*[iő továbbképzésben részesül- után, hogy új igazgatót ka-3jienek január 2-tól 6-ig Ka­pott az intézet, addig sündör-jjj rendezik mee a tan­gött körülötte, míg visszaku-*oosvarott rende71k meg a 1311 nyerálta régi helyét, a kam- * folyamot. Az ötnapos tovább- rát Bábtanfolyam indul januárban bábcsoportok vezetőit képezik ki. A tanfolyamon a bábozás elméleti, technikai és gyakor­lati tudnivalóit sajátítják el. «képzésen a legjobban működő Százötven éves a Varsói Zeneakadémia Most ünnepelte fennállásá­nak 150. évfordulóját a Varsói Állami Zeneakadémia, amely arról nevezetes, hogy itt tanult Frédéric Chopin, első rektora pedig Joseph Eisner volt. Az ünnepségen részt vettek a belgrádi, a hágai, a leningrádi, a londoni és a bécsi zeneakadé­mia vezetői is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom