Somogyi Néplap, 1960. augusztus (17. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-23 / 198. szám

A VASÁRNAP SPORTJA Kellemes és kellemetlen meglepetések a labdarúgó NB lll-ban Kellemetlennel kezdődött. Nem számítottunk ugyanis ar­ra, hogy a KMTE Mázáról csupán egy ponttal tér majd haza. S a végén milyen keser­ves lett ez a döntetlen is! A Honvéd idehaza okozott némi csalódást híveinek. Bizony egy­re inkább kiütközik a csapaton a hadsereg-bajnokság izgalmas hajrájának fáradsága. X. Dózsa eléggé felforgatott csapata (Nagyrétit és Kecskemétit fe­gyelmi okokból Záporszki ed­ző kihagyta az utazó együttes­ből) nem játszott ugyan rosz- szul, csak hát jól sem. így az­tán végül is kikapott a Dózsa. Hogy valami öröme is legyen a szurkolóknak, a félsikerek és a balsiker után a Kinizsi ide­haza 9 góllal terhelte meg a rangadó számba menő mérkő­zésen a Csepel Autó hálóját. Nem kétséges, a 9 gólban sze­repe van az elég gyengén vé­dő dunaharaszti kapusnak, az első percben elért kaposvári gólnak, továbbá annak is, hogy a Csepel Autó erősen megfia­K. Kinizsi —Csepel Autó 9:0 (5:0) Kaposvár, Kinizsi-pálya, 3000 néző. V: Fenesi (Győr). K. Kinizsi: Mezőfi — Tóth, Szigeti, Gergely — Acs, Már­kus — Stadler, Laczkovics, Szentgróti, Herbei, Lieber. Ed­ző: Kiss István. — Cs. Autó: Kmetty — Borsos, Cseh, Kő­szegi — Kiss, Tajti — Bogdán, Fehérvári, Hauser, Vass, Bakó. Edző: Pálya László. Gyors góllal kezdett a Kini­zsi. Az első percben Szentgróti 16-osról küldött váratlan lövé­se a kapus fölött vágódott a léc alá, 1:0. Fergeteges hazai rohamok következtek, záporoz­tak 'a lövések a csepeli kapu­ra. A vendégek a 10. percben jutottak át először a felezővo­nalon. A Kinizsi szép, lendü­letes játéka tetszett a közön­ségnek, bár a távoli lövések egyelőre nem jártak eredmény­nyel. A csepeliek 6—9 ember­rel védekeztek, csak egy-két csatáruk tartózkodott elöl. A 26. percben Iferbel 17 méteres bombája kötött ki a hálóban, 2:0. Négy perc múlva Laczko­vics csapott össze a csepeli ka­pussal, a labda Szentgróti elé pattant, lövése az üres kapu mellé szállt. A 31. percben Szentgróti ívelt előre szabad­rúgást, a befutó Herbei fejese a földről pattant a kapuba, 3:0. A következő percben Szentgró­ti szögletét Ács gyönyörűen csúsztatta kapura, Kmetty a gólvonalról ütötte ki |a labdát. Nagy taps jutalmazta a látvá­nyos megoldást. Macska-egér harc folyt a pályán, csak rit­kán szabadult fel a csepeli 16-os. A 36. percben Lieber beadásnak szánt labdája az el­lenkező kapufáról pattant a hálóba, 4:0. Á gól után »fújt« egyet ^ Kinizsi, aztán újabb rohamok következtek. Az utol­só percben Szentgróti szögle­tére a kapus és Herbei egy­szerre ugrottak, a csatár feje emelkedett magasabbra, 5:0. FORDULÁS UTÁN fél perc telt el, amikor Kősze­gi hazaadása elgurult a kifutó kapus mellett, Laczkovicsnak már csak beljebb kellett segí­tenie a labdát, 6:0. A 7. perc­ben kapta Mezőfi a mérkőzé­sen az első és egyben utolsó lövést, azt szépen védte. Ez­után Kinizsi-szögletek, majd Herbei érvénytelen gólja kö­vetkezett. Az érvényes a 10. percben született: a Stadler elé vetődő kapusról Herbei elé pattant a labda, aki ezúttal sem hibázott, 7:0. Négy újabb szöglet következett, ezekből hármat könnyelműen kapu mögé íveltek a hazai csatárok. Fékezett a Kinizsi, szóhoz ju­tott ,a mezőnyben a Cs. Autó. Játékosai gurigáztak, húzták az időt, igyekeztek »tartani az eredményt«. A 25. perctől újra megkezdődött az ostrom. A 32. percben Lieber bombáját a sa­rokból nyomta ki Kmetty, a 33.-ban lieber szabadrúgását ugyanonnan, a 34.-ben Stadler lövését a léc alól. A 35. perc­ben azonban már nem yolt el­lenszer. Mintaszerű akció in­dult: Lieber tört előre a jobb­szélen, lábról lábra vándorolt a labda a bal oldalra, onnan Laczkovics ívelt be, és a sakk- matt védelem mellett Szent­gróti fejelt a hálóba, 8:0. A 38. percben kavarodás után Lacz­kovics állította be közelről a végeredményt, 9:0. A levonuló Kinizsi játékosait vas tapssal köszöntötte a szép játékért há­lás közönség. A megfiatalított, ifjúsági játéko­sokkal teletűzdelt csepeli csapat nem tudott komoly ellenállást ki­fejteni, s a játékidő nagy részé­ben alárendelt szerepet játszott az igen jő napot kifogó Kinizsivel szemben. Ezenkívül - főleg az el­ső félidőben - több gólban erősen ludas volt a Cs. Autó fiatal ka­pusa is. Nem vitás, hogy bár a nagy gólarányú győzelemhez hoz­zájárultak ezek a tényezők is, • a Kinizsi vasárnapi játékával jobb képességű csapatot is biztosan győ­zött volna lé. örvendetes a csapat egységes formajavulása, pontos, gördülékeny volt az adogatás, ezen­kívül rég nem tapasztalt kedvvel árasztották el a fiatal csatárok lö­véseikkel a csepeli kaput. A vé­delemre alig hárult feladat, jó­részt a fedezetek és - ami ritkán fordult elő - a csatársor uralta a játékteret. A Kinizsi jó teljesítményt nyújtó együtteséből a mezőny fölé nőtt Márkus és Szentgróti, de szorosan a nyomukban járt a sokat dolgozó, gólerős Her­bei, a kitűnő Acs, Szigeti és a többi játékos is. A csepelieknél csupán Tajti, Bogdán és Bakó játszott elfogadhatóan. Fenesi játékvezető bizonyta­lan kezdés után jól vezette a mérkőzést. K. Honvéd-Székesfehérvári MÁV Előre 0:0 Kaposvár, Dózsa-pálya, 2000 néző. V: Kulcsár (Pécs). K. Honvéd: Tóth — Gerőhá- zi, Vörös, Bédity — Muharos, Szabó — Bartulov, Tamás, Fe­hér, Majzik, Halász. Edző: Gyenes Antal. — Székesfehér­vár: Kiss — Pál, Tihanyi, Hor­váth I. — Neubauer, Bognár — Markovits, Szalui, Horváth 11., Győri, Szilasi. Edző: Bódi Fe­renc. Szépen gördülő Honvéd-tá­madásokkal kezdődött a mér­kőzés. Majzik'kétszer kiugrott, először jó helyzetben fölé lőtt, másodszor összecsapott a ki­futó kapussal, és ettől kezdve sántikálva játszott. Meddő ha­zai fölény után a 21. percben adódott az első székesfehérvá­ri helyzet, - Szilasi közeli lövé­sét azonban Tóth védte. Egy perc múlva meleg helyzet volt a Honvéd kapuja előtt. Szalai lövése Tóthról Szilasi elé pat­tant, az újabb lövést a fekvő kapus lábbal védte, azután a védők felszabadítottak. A kap­kodó Honvéd-védők mellett a fehérvártak több veszélyes, de eredménytelen támadást vezet­tek. A szoros emberfogással játszó vasutas védőktől élesen elütött a hazai védelem rend- szertelen, bizonytalan játéka. Fél óra után kiegyensúlyozott, eseménytelen játék folyt. A Honvéd előtt nyílt alkalom gólszerzésre, de az üres kapu­ra tartó lövés emberbe akadt. A MÁSODIK FÉLIDŐ csapkodó mezőnyjátékkal kez­dődött. A Honvéd több táma­dást vezetett, de tehetetlen csatársora nem tudta széthúz­ni a jól tömörülő fehérvári vé­delmet. Húsz perc után élén- kebb, keményebb lett a küz­delem. A 23. percben Horváth I. kézzel ütötte el a labdát a 16-oson belül, a partjelző je­lezte is, a játékvezető azonban 11-es helyett szögletet ítélt. Később Tamás jól ugrott ki, de három védőtől szorongatva nagy helyzetben mellé lőtt. Azután ugyancsak Tamás lö­vése átcsúszott a kapus kezei között, a védők azonban a gól­vonalról kivágták a labdát. A fehérváriak a tömör védeke­zésből gyors ellentámadások­kal kísérleteztek, apró terme­tű csatáraik jól is »kevertek« — a 16-osig. Hosszú ideig a vendégek térfelén folyt a já­ték. Az utolsó percekben a vasutasok felhagytak a véde­kezéssel, egyre több támadást vezettek, de eredményt elérni ők sem tudtak. A népes szurkolósereg többet várt a találkozótól. Kétségtelen, hogy a Honvéd csapata egy nehéz szerdai mérkőzéssel a lábában állt ki a találkozóra. Ennek ellenére nem az erőnléttel volt baj, hanem a játékkal. A bizonytalan védőkön kívül a fedezetek sokszor eltűntek a pályáról, a csatársor pedig nagy hibaszázalékkal játszott. A fehér­váriak játszották a kulturáltabb futballt, technikai felkészültség te­rén a hazaiak fölött álltak, s ez­zel rá is szolgáltak az egyik pont­ra. Egyénileg a Honvéd csapa­tában nem láttunk kiemelke­dő teljesítményt. Nem vétett hibát Tóth kapus, s az első félidőben elfogadhatóan ját­szott a két szélső. A fehérvá­riaknál is csupán Pál és Neu­bauer nyújtott többet az átla­gosnál, Kulcsár játékvezető több­ször tévedett, a meg nem adott büntetővel az eredményt is befolyásolta. talított csapata igen gyengén játszott. Mindamellett elmond­hatjuk, hogy a Kinizsi támadó­sora ezen a mérkőzésen végre ízelítőt adott tudásából, s ez elegendő volt a csaknem két­számjegyű ■ győzelemhez. Beszámolónk a harmadik fordulóról: Az NB III. további eredményei Kiskunhalasi Dózsa—Bcnyhád 0:0. Szekszárd—Pécsi Bányász 3:3. Bajai Bácska—Bajai Építők 3:1. Pécsi EAC—Pécsi VSK 1:1. Á bajnoki táblázat állása a har­madik forduló után: 1. Pécsi Vasas 3 3 . 5:2 6 2. K. Kinizsi 3 2 1­15:2 5 3. Bajai Bácska 3 2 1­9:5 5 4. K. Honvéd 8 1 2-­3:2 4 5. FVSK 3 1 1 1 5:3 3 6. P. Bányász 3 1 1 1 9:7 3 7­■8. KMTE 3 1 1 1 4:4 3 v7­■8. Szekszárd 3­3­8:8 3 9. Kiskunh. Dózsa 3 1 1 1 1:3 3 10. PEAC 3­2 1 5:6 2 11. K. Dózsa * 3 1­2 7:10 2 12. Bajai Építők 3 1­2 3:5 2 13. Bonyhád 3­2 1 3:7 2 14. Csepel Autó 3 1­2 3:10 2 15. Székesfehérvár 3­2 1 1:3 2 16. Máza 3­1 2 2:6 1- A totó 12 találatos szelvénye: 11111x12112 1. A 12 talála­tos szelvényre 13 387,50, a 11 talá- iatosra 798,75, a 10 találatosra 108,75 Ft nyereményösszeg jut. Vas megye nyerte a falusi dolgozók spartakiádjának pontversenyét A Falusi Dolgozók IX. Sparta­kiádjának döntöi az utolsó ver­senynapon már mintegy 3000 néző előtt fejeződtek be. Az utolsó na­pon is csak közepesen szerepeltek sportolóink. Sőt némelyek még a várthál is gyengében. Az atlétikai versenyeken csak a női 100-as döntőben, no és a spar- takiád váltóban álltak rajthoz so­mogyiak. Az eléggé laza talajú pá­lya nem nagyon ízlett a siófoki Ko­vács Rózsának, aki megismételte a középdöntőben futott 13.8-as ered­ményét, de ezzel csak negyedik tudott lenni. A spartakiád váltók sem hoztak komoly sikert. Dobogóra sem került Somogy csapata. A lányok a 6. helyen vé­geztek, míg a férficsapat a 4. he­lyen kötött ki. A kézilabdázóknál a nagyatádi együttesnek megártott, az első két nap sikersorozata. A Szolnok me­gyei Tiszaföldvár ellen érthetetle­nül gyatrán játszott az atádi együt­tes, és 11:5 arányú vereséget szen­vedett. Ekkor a somogyi csapat­nak még mindig volt esélye a má­sodik helyre. Az utolsó mérkőzé­sen azonban Gyöngyössolymos (Heves megye) meglepő könnyen 13:6 arányban legyőzte az atádia- kat, s ezzel odalett a második hely la. A versenyek befejezése után Bú­tor Sándor, a MEDOSZ sportosztá­lyának vezetője rövid beszédet in­tézett a résztvevőkhöz, és átnyúj­totta a KISZ Központi Bizottság gyönyörű vándorzászlaját Vas me­gye csapatának. A zászlót a va­siak korántsem a pályán elért eredményeikkel vívták ki maguk­nak. Korábban ugyanis megírtuk már, hogy a spartakiád eredmé­nyek értékelésekor külön pontok­kal jutalmazták azt, hogy melyik megyében hány községben, hány fővel rendezték meg a spartakiá- dokat. Ezekért az eléggé nem el­lenőrizhető számadatokért a Vas megyeiek 134,93 pontot kaptak. Hogy ez mennyit ér, azt. bizonyít­ja. hogy a téli és a nyári sparta- kiádokon egyaránt legjobban sze­replő Pest megyeiek a versenyek során mindössze 130 pontot tudtak gyűjteni. Az 196.0. évi IX. spartakiádolc hivatalos végeredménye: 1. Vas 2. Pest 3. Győr-Sopron 4. Bács-Kiskun 5. Nógrád 6. Tolna 7. Szolnok 8. Békés 9. Hfijdú-Bihar 10. Zala 11. Somogy 12. Borsod 13. Szabolcs-Szatmár 14. Heves 15. Fejér 16. Baranya 17. Veszprém 18. Csongrád 19. Komárom 204,93 pont 198,32! pont 184.71 pont 178,12 pont 177.72 pont 173.60 pont 171,68 pont 164,00 pont 150,79 pont 137,06 pont 117,82 pont 116.16 pont 113.61 pont 110.17 pont 103,78 pont 91.70 pont 87,08 pont 81 ,10 pont 76,54 pont Ki hány pentof szerzett a versenypályákon 1. Pest 130 pont, 2. Győr 118 p. 3. Bács 112 p, 4. Békés 98 p, 3. Szolnok és Hajdú 87-87 p, 7. So­mogy 80 p, 8. Tolna 76 p, 9, Vas 70 p, 10-11. Heves és Nógrád 85 p, 12. Csongrád 55 p, i3. Borsod 51 p, 14. Veszprém 30 p, 15. Baranya 49 p, 16. Zala 47 p, 17. Szabolcs 38 p, 18. Fejér 34 p, 19. Komárom 7 p. Máza, 1000 néző. V: Kápol- nás. M. Bányász: Veres — Pecs- neg, Kovács, Széles — Mező, Kádár — Géth, Gyorsok, Daum, Radó, Simon. Edző: Lu­das Béla. — KMTE: Kovács — Szili, Egres, Takács — Gál, Vajda — Jutási, Horváth, Zsol­dos, Pammer, Papp. Edző: dr. Zádori László. Rögtön a KMTE lendült tá­madásba. A baloldal olykor formás támadásokat vezetett, a befejezés azonban csak nem sikerült. Előbb Papp találta el két ízben is a kapufát. Aztán az ellenfél kapujához közel tanyázó Egres lövése nyomán csattant újra a léc. Teljesen egykapura folyt a játék. A má- zaiak csak védekeztek, és alig- alig jutottak át a felezővona­lon. Mázai Bányász—KMTE 0:0 SZÜNET UTÁN aztán megváltozott a játék ké­pe. A mázai csapat feladta ko­rábbi teljesen passzív védeke­ző harcmodorát, s olykor for­más támadásokat vezetett. A 75. percben Radó alaposan pró­bára tette a kaposvári idege­ket. A kitörő balösszekötő nagy lövését Kovács csak üggyel- bajjal tudta védeni. Mintegy 25 percen át gyakran veszé­lyeztettek a mázaiak, és a KMTE csak az utolsó tíz perc­ben jutott ismét szohoz. Ek­kor újra beszorult a hazai csa­pat, de a jól védekező Mázai Bányász kihúzta gól nélkül. Érdekes és tanulságos mérkőzést hozott a KMTE és a Máza össze­csapása. Két olyan csapat küzdött a játéktérén, amely között óriási tudáskülönbség van, mégis azt kell mondani, hogy a szívósan és tervszerűen védekező Mázai Bá­nyász nem érdemtelenül jutott *a egy bajnoki pont birtokába. A KMTE félsikerének (amelyet bát­ran nevezhetünk balsikernek is) elsősorban az az oka, hogy a most már majdnem csupa nagy névből álló támadósor képtelen volt meg­találni azt a módot, hogy miként lehet áttörni egy kisméretű - fő­ként igen keskeny - pályán az olykor kilenc emberrel védekező csapat hadrendjét A KMTE főként középütt próbálkozott Ez a játék­modor eleve sikertelenségre volt kárhoztatva. Kevés támadás gör­dült a széleken, pedig egyedül a széleken vezetett támadás lehetett volna eredményes. Egyénileg a mázai csapat közvetlen védelmének minden tagja szinte emberfelettit nyúj­tott. Különösen Kovács volt elemében. A kaposvári csa­patból egyedül Takács játéka érdemel említést. MEGYEI BAJNOKSÁG P. Vasas—K. Dózsa 3:1 (2:1) Pécs, 300 néző. V: Kleiber. P. Vasas: Szedeti — Harsá- nyi, Rákóczi, Berki — Somogy- vári, Szommer — Danajka, Szopka, Kőhalmi, Angyal, Stel- sammer. Edző: Bárdosi László. — K. Dózsa: Molnár II. — Güth, Illés, Deák — Szvath, Szíjjártó — Szerecz, Nagy 1., Veverán, Csima, Molnár 111. Edző: Záborszki Jenő. A pécsi csapat vette rögtön kézbe az irányítást. S a pécsi fölény már a 6. percben góllá erett. Elbámészkodott a ka­posvári védelem, Danajka ki­ugratta Szopkát, ő közeiről lőtt a hálóba, 1:0. Rákapcsoltak a kaposváriak is, és a 14. perc­ben egyenlítettek a lila-fehé­rek. Veveránt buktatták mint­egy 17 méterre a pécsi kapu előtt, a szabadrúgásból lőtt Csima-góllal 1:1 leit az ered­mény. Mindössze egy percig állt egyenlőre a mérkőzés. Új­rakezdés után Danajka futott el, Deák későn avatkozott köz­be, s máris Molnár 11. hálójá­ban táncolt a labda, 2:1. Per­cekre beszorult a Dózsa, aztán kiegyenlítettebb lett a játék. Két ordító helyzetet .hagytak kihasználatlanul a kaposvári- csatárak, Molnár III., 'majd Veverán hibáztak egy-egy al­kalommal biztos helyzetben. A MÁSODIK FÉLIDŐBEN a K. Dózsa lépett fel kezde- ményezőleg. A 16. percben rit­kán látott parázs jelenet ját­szódott le a pécsi kapu előtt. Veverán és Csima együttes erővel rohamoztak, s a lövés nyomán á lécre pattant a lab­da. A visszapattanó labdára Csima rajtolt, de két méterről a kapufát találta el. Az újból visszapattanó labdát Veverán gyengén kapu mellé küldte. A további kaposvári támadások során Veverán még egyszer el­találta a kapufát, aztán a nagy kaposvári fölény közepette Szvath egészen közelről hibá­zott. öt perccel a befejezés előtt viszont egy ártatlannak látszó pécsi támadást Szopka góllal fejezett be, 3:1. Közepes iramú és színvonalú mérkőzést látott a gyér számú ér­deklődő tábor Pécsett vasárnap délelőtt. A P, Vasas nem úgy ját­szott, mint ahogy azt a bajnoki táblázaton jelenlegi helyezése sej­tetné. A tartalékos Dpzsa a mér­kőzés folyamán mindvégig egyen­rangú ellenfele volt a Vasasnak, s bizony nem sok hiányzott ahhoz, hogy a második félidő fergeteges kaposvári rohamai során a Dózsa megszerezze az egyenlítést. Az egyik pontra a látottak alapján a kaposvári csapat rá is szolgált vol­na. Kitűntek: Rákóczi, Stelsam- mer, Angyal, ill. Deák, Szvath, Molnár III. SOMOGVSZOB—MARCALI 3:2 (1:0) Marcali, 1800 néző. V: Kovács. Somogyszob: Earbina - Simon, Hosszú, Németh - Kovács I., Ko­vács II, - Domb!, Szalai, Futó, Bálint, Takács. Edző: Hosszú László. Marcali: Szántó — Vörös, Hajdú, Király - Jakab, ihász - Varga, Takács, Horváth, Pirhpauer. Tombor. Edző: Molnár Lajos. Mar­caliban ünnepi vásár volt, ezérí gyűlt össze rekordközönség a má­sodik hazai mérkőzésre. Az igen tartalékosán felálló hazaiak kez­detben sok helyzetet hoztak össze, mégis a 30. percben Bálint a so- mogyszobiaknak szerzett vezetést. Ettől kezdve a vendégcsapat végig irányítani tudott, s megőrizte egy- gólos előnyét. Igazságos győzelem G: Bálint 2, Szalai, ill. Jakab, Hor­váth. Jók: Hosszú, Kovács I., Sza­lai, ill. Vörös, Hajdú, Jakab. Kálmán Sándor TAB-BARCS 3:1 (1:1) Tab, 500 néző. V: Bognár. Tab: Welsz - Györke I., Fritz, Krutek - Györke II., Simon I. - Rácz, Si­mon II., Puha I., Czabula II., Pu­ha II. Edző: Fritz János. Barcs: Jobbágy - Otartics I., Bednyák. Filiszár - Zsibrek, Papp - Rózsa­völgyi, Göncz, András, Mayer, Marton. Edző: Szóvári György. Sportszerű, színvonalas, izgalmak­ban bővelkedő mérkőzés volt. Kezdetben a hazaiak nagy iramot diktáltak, amely aztán fokozato­san csökkent. Szünet után a tahi támadösor jobban kihasználta helyzeteit. G: Puha I. 2, Puha II., ill. Göncz. Jók: Györke I., Fritz, Puha I., ill. Jobbágy, a mezőny legjobbja, Göncz, András. Dietzel Ede K. V. LOBOGO-KAPOLY 5:1 (5:1) Kaposvár, Textiles-pálya, 200 né­ző. V: Réczei. Lobogó: Kovács — Lukács, Perreg, Borda - Szilvás!, Műdig - Végh, Simon, Jusits, Lá­bas, Molnár. Edző: Horváth La­jos. Kapoly: Böcskei — Elek, Herr, Diószegi — Rabi Flanisch - Ohács, Oberszt, Bártfai, Kálmán, Kunya. Edző: Radnai György. Kezdettől fogva óriási fölényben játszott az egyre jobban összekovácsolódó Lobogó. Szünet után a nagy fö­lény ellenére is csak négy kapu­fára futotta a veszekedő hazai csatárok tudományából. G: Jusits, Molnár 2-2, Lábas, ill. Oberszt 11-esből. Jók: ■ Jusits, Lábas, Mol­nár, ill. Herr, Rab, Oberszt. SIÓFOK-MERNYE 6:0 (3:0) Balatonújhely, 400 néző. V: Dob- szai. Siófok: Varga - Vörös, Ba­logh, Farkas — Nagy, Egyed — Né­meth, Sier, Tóth, Szabó, Keszthe­lyi. Edző: Haragh Tibor. Mernye: Katona — Ronga, Kovács, Fáncsi — Biczó, Szűcs — Szabó, Juhász I., Juhász II., Jankó, Várnagy. Edző: Töröcsik Ferenc. A sok gól elle­nére sem volt meggyőző a siófo­kiak játéka. A mernyei csapat igen gyengén működött, s nem késztette komolyabb erőkifejtésre a hazaiakat. Mernye csatárai két kapufát lőttek. G: Sier, Tóth, Sza­bó 2—2. Jók: Farkas, Tóth, Szabó, ill. Kovács, Fáncsi. Dr. Üjvári István BALATONLELLE-FONYÓD 5:1 (3:1) Balatonlelle, 500 néző. V: Lévák. Balatonlelle: Takács - Gréczi, Sza­bó II., Petrus - Szabó I.. Szeke­res - Kriska, Papp, Cser, Szűcs I.. Horváth. Edző: Pesti János. Fo­nyód: Csapó I. — Gelencsér, Sza­bó, Molnár II. - Farkas, Csapó II. — Gadányi, Vida, Liszkai, Horváth, Kovács. Edző: Milkovics József. Végig jó iramú, közepes színvona­lú mérkőzés volt. A fonyódi járási rangadón az első félidőben egyen­lő erők küzdöttek. Szünet után vi­szont a lelleiek nagy fölényt har­coltak ki, s Fonycd csak védeke­zett. A játékvezető az 56. percben Petrust és Gadányit kiállította. G: Gréczi, Papp 2—2, Horváth, ill. Horváth. Jók: Gréczi, Szabó II., Papp, ill. Molnár II., Vida, Liszkai. Hajas Gyula TASZARI HONVÉD­BAL ATONÜJHELY 4:2 (2:2) Taszár. 400 néző. V: Csizi. Ta- szár: Fekete — Temesi, Kalló, Ke­mény — Dobos, Gyimesi — Uber- herr, Paczai, Faludi, Pámel, Vel- lai. Edző: Biczó István. B.-újhely: Martzy - Dénes, Hári II., T. Ká- lecz — Hári I., Kovács — Kasza, Lázár, Bölcsik, Kele, Hencz. Edző: Molnár József. A balatonújhely! csapat csaknem meglepte a ha­zaiakat, vezetést szerzett, majd egyenlített. Szünet után hosszú időn át úgy látszott, hogy marad a döntetlen. Kilenc perccel a be­fejezés előtt vezetést szerzett a ta- szári együttes, majd az utolsó percben a hazaiak berúgták a ne­gyedik gólt is. A döntetlen inkább megfelelt volna a látottaknak. G: Paczai, Faludi, Dobos ll-esből, Vellai, ill. Kasza, Hencz. Jók* Kal­ló, Faludi, Pámel, Veilsi. ill. Dé­nes, Hári n., Hári I., Kele. CSURGÖ-ZAMARDI 4:0 (1:0) Csurgó, 500 néző. V: Végvári. Csurgó: Kepler - Olvasó, Hottó II., Szirják — Szokol, Varga — Sebestyén, Sótonyi, Hottó I., Nagy, Szabó II. Edző: Papa Imre. Za- márdi: Mányoki - Jánosi, Lőrin- czi I.. Abonyi - Papp II., György — Kriszbal, Friesz, Nagy, Török, Kertész. Edző: Béday Ferenc. Ala­csony színvonalú, de nagy iramú mérkőzés volt. Az első félidőben a hazaink játszottak nagy fölény­ben. A gólok azonban mégsem ek­kor, hanem szünet után estek, amikor kiegyenlített volt a játék. Az eredmény túlzott. G: Hottó II. 2 (mindkettőt ll-esből), Sebestyén, Hottó I. Jók: Szokol, Hottó I., Nagy, ill. Lőrinczi I., György, Kriszbai. Halmai Emi! K. VASUTAS—NAGYATÁD 2:2 (1:1) Nagyatád, 400 néző. V: Nyári Jó­zsef. k. Vasutas: Mohácsi - Wé~ bér, Nagy, Kovács - Karai, Mi­sefa — Benedek, Németh, Kúti. Jó­nás, Horváth II. Edző: Teke János. Nagyatád: Horváth - Izsák, Bog­dán, Vojkovics - Krafcsik, Sas­vári — Tálas, Selmeczi, Simon, Makkos, Posta. Edző; Selmeczi István. Az első félidőben nem kis meglepetésre a kaposvári vasuta­sok harcoltak ki fölényt. Időnként óriási küzdelem folyt a pályán. A második félidő 25. percében Mo­hácsit a Játékvezető kiállította, mert az őt szabálytalanul támadó Postát íettleg bántalmazta. Nagy keveredés keletkezett a pályán, 12 percig állt a játék, aztán folytató­dott a küzdelem, de a kaposváriak tíz emberrel is lelkesen harcoltak, s az egyik pontra feltétlenül rá­szolgáltak. G: Benedek, Németh, ill. Tóth, Selmeczi. Jók: Nagy, Be­nedek, ill. Horváth, Jiogdán. Horváth Miklós A bajnokság állása a 3. forduló után: 1. Siófok 3 3­. 12:0 6 2. K. V. Lobogó 33­­12:2 6 3. Nagyatád 3 2 1­9:3 5 4. Tab 3 2­1 12:4 4 5. Csurgó 12­1 7:3 4 6. Barcs 3 2­1 8:4 4 7. Balatonlelle 3 1 1 1 10:7 3 8. Taszár 3 1 1 1 8:7 3 9. Balatonújhely 3 1 1 1 7:8 3 10. Somogyszob 3 1 1 1 6:7 3 11. K. Vasutas 3 11 1 5:7 3 12. Marcali 3 1­2 4:4 2 13. Zamárdi 3-1 2 2:8 1 14. Kapoly 3 - ­3 2:14 15. Fonyód 3 - ­3 1:11 • 16. Mernye * 3 - ­3 1:15 •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom