Somogyi Néplap, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-27 / 227. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1959. sSeptember 2% P etri Bori harmadéves orvostanhallgató hazajött vakációra. Az állomástól kezdve lépten-nyomon meg kellett állnia ismerősökkel és rokonokkal beszélgetni. Az öccse el is unta mellette a2 álldogálást, és lassú léptekkel előre indult a nehéz táskával. Haza is érkezett, már az állatokat is megetette, amikor Bori még mindig csak a nagy kútnál járt. Blúzán már Csurr Ferkóék piros rózsája virított, a keresztapját a szénás szekérről húzta le egy csókra és ölelésre, aztán tovább viharzott nagy boldogságában, hogy végre hazajöhetett, összeölelkezett a lányokkal, jól visszamondogatott a fiúknak, Eszti ángya kosarából barackot markolt, a magokkal megdobálta a rátarti, szép Mohai Imrust, bekántált Molnárék ablakán, majd az öreg Kátai Mari nénit úgy felkapta hátulról a dudvával megrakott zsákkal együtt, hogy az öregasszony még akkor is jajgatott ijedtében, amikor Petri Bori végre elért a saját kapujukhoz. Otthon hasonlóképpen végig- viharzott a házon, és mikor a kis borjúval is kikedveskedte magát, és a galambok is ettek úgy, mint régen, visszament a szobába egy kicsit megcsendesedve. Ahogy a napfénytől hunyorogva és a nagy örömtől egy kissé fáradtan megállt az ajtóban, csodálkozva nézett szét. Most vette észre, hogy bent nincs valami rendjén. Az elsötétített szobában az anyja templomi képhez hasonló fehérségű és szenvedő arccal üldögélt. Máskor már ilyenkor ide-oda reppent,« főzött és sütött, és csöregét szaggatott a sercegő zsírba a húsleveshez, mert ez volt Bori legkedvesebb levese. Az apja meg javában hűtötte a bort, és az egész háznak ünnepi pecsenye- és tészta illata volt. Azonban mindezeknek most nyoma sem volt. Anyja körül ott üldögélt Nanica, a híres kenőasszony, Márkus Tera néni meg az öreg Álóziné. Hogy nagy a baj, Bori rögtön .látta abból, hogy a keresztanyja éppen akkor rakta ki a fehér ruhával bélelt kosárból az ebédet: tyúklevest, pirított tyúkot, töltött paprikát és a porcukros tetejű almás lepényt. Aztán csendesen mentegetőzött, hogy csak ezt hozta, napok óta szénát hordanak, de mégiscsak igyekezett, hogy ez a szegény Bori lány is egyen valami jót. Hát a baj nagy volt, oly igen nagy, hogy Petri Bori harmadéves orvostanhallgató csak ült, bámult és hallgatott. Mert nem kevesebb a dolog, ami megesett, mint hogy Petri- net megrontották, de olyan sikerrel, hogy szemmel láthatólag csak hálni járt belé a lélek. Valaki nyilván vagy az alsószoknyáját, vagy az ingét szerezte meg, és azt öntötte meg valamilyen rettenetes formában, csak úgy sikerülhetett ezt a szép nagy darab, talpig egészséges asszonyt így a sír széléig emészteni. Borinak újrf tűnt, hogy álmodik. Létezik ez, ilyen dolog, és éppen náluk? Zagyvaság. Hiszen gyerekkorában hallott ó ilyesmit az öregektől, de az jó volt mesének. Nagyon megharagudott a .tudálékos és fontoskodó öregasz- szonyokra. Kijelentette, most aztán elég, de 'elég ám, azonnal le kell venni a fekete kendőt az ablakról, világosság kell ide meg levegő, hívják az orvost. holnap meg maga viszi be a kórházba az anyját, ha komoly a baj. Azonban Bori azon nyomban vereséget szenvedett. Az öregasszonyok meg se moccantak, gúnyosan rásandítottak Borira, aztán Petriné- re. A megtört asszony élettelen hangon tiltakozott, majd szívet szakajtóan sírni kezdett a végképren megzavarodott és elrémült Eori karjaiban. Az öreg Alóziné meg csendes hangon, de érezhető ritka élvezettel rpélyedt bele a történtek magyarázatába. Hiszen nem kell ahhoz nagy ész, hogy mindenki megértse, itt orvos nem tehet semmit, itt megáll a tudomány. A baj ott kezdődött, amikor újév után Erzsi, Bori nén.ie eljött a kétéves Jóskával, és a gyerek a küszöbön játszadozott. A zöld üveggolyó beleesett a kikorhadt deszkák közé, hát uramfia, amint benyúl azzal a falat kezével, és kivesz onnan egy tojást, ez azonnal szét is púkA KÍSÉRTET kadt a kezében. Aztán kivett még egyet, még egyet, Szűzanyám ne hagyj el, hét tojás volt a küszöb alatt, ö már akkor is mondta, hogy ez nem jó, szörnyű dolog volt az, és attól a naptól el is kezdődött. Akinek szánva volt, az átlépte, és ki léphette át elsőnek, mint Petriné. Először, amikor magától leesett a fedő, csak nevették. Aztán egy éjjel arra riadtak, hogy a szoba egyik sarkában csicsereg a fecske, a másik sarakból meg felel neki a párja, majd a kotló hívta a csibéit, amikor még csibe nem is volt a házban. Egy másik éjjel meg úgy hallották, hogy egy , falka disznó csámcsog a konyhában. Azután mintha betört volna minden abraküveg, pedig egy karcolás sem akadt rajtuk másnap. Majd beugrott egy fekete macska a kora tavasztól éjjelre mindig nyitott ablakon, rá Petriné ágyára, ott háromszor körbefordult, és azon nyomban eltűnt. Néha meg láthatatlan szörnyek jajgattak, sóhajtoztak meg viny- nyogtak iszonyún. Mikor aztán szegény Petriné egyszer arra ébredt, hogy valami jégdarab rátelepedett a homlokára, akkor kilelte a rossz, hideg járta meg a forróság, s ettől kezdve csak apadt. Már az egész falu tudja, mi történik a házban. Nappal csak megvan szegény, de mikor eljön az éjfél — és attól őrizzen meg a szent minden jótét lelket —, csak zörren kint a kút lánca, és beesik a vödör nagy puffanással a kútba, és forog csattog a nagy fakerék, hogy szinte összedől az egész kút. Akkor aztán szegény asszony csak elvágja magát, habzik a szája, fennakad a szeme, és így van ez minden éjjel hajnalig, míg meg nem szólalnak a kakasok. így bizony. Hiába az imádság, szentelt víz, hiszen mór megpróbáltak mindent, nem segít semmi. Csak egy valaki segíthetne, hogy ki, azt súgni merte csak a vén- asszpny, de Petrinek ennyi is elég volt, kirúgta maga álól a széket, fújt, és forgott a szeme, és csikorgatta a fogát. — Elég legyen, azt mondom! Ilyen szégyent! Nem volt még elég? Még mit nem, a vén Ta- rí Lőrincnét, mi? Azt a böjti boszorkányt. Nincs elég vénasszony a házban? Hisz mind itt gyűlésezik nálam, mint a Gellérthegyen. — És úgy bevágta maga után az ajtót, hogy menten levált egy jókora vakolat. Álóziné mutatóujjával dörzsölgette fonnyadt száját, és élénk szeme mindenki arcán körbeúszott. — Hát ha az ember nem akarja, akkor meghalhat az asszony. Nem vagy te kedves neki, édes lányom, nem törődik ez már veled, élsz-e, halsz-e. Milyen a férfi ember, kap majd másikat. Petriné felzokogott. — Jó ember az, hiszen csont meg bőr már. Eszi őt is a haj. csak nem mutatja, mindig ilyen volt. Csak még ezt a lányt tudtam volna felnevelni, hogy megérhettem volna a doktorságát, de már meg kell nekem halni. Bori orcán az anyja kínjától végigcsurgott a könny. A szoba tele volt öregasz** szonnyal. Bori úgy érezte, nem kap levegőt. Ült a sarokban, és ő is várta a tizenkét órát. Petriné megoldott kendővel üldögélt az ágya szélén, és növekvő borzalommal tekintgetett az órára. Többen buzgón imádkoztak. Petri vöröslő nyakkal, az igaz, de csendben, nagy önuralommal ült felesége mellett a széken és ostort font. Bori úgy elmélyedt gondolataiban, hogy arra rettent fel, mikor kiugrott a kakukk az órából, és elkezdte a tizenkettőt hirdetni nagy vidámsággal. Zörgött az öreg óra, ereszkedtek a rozsdás súlyozók a láncok végén. Aztán csend lett, lélegzetelállító, dermedt csend. A szemek egymásra meredtek. Petriné szája szétnyílt, és két kezét a szívére szorította. Borinak olyan hosszúnak tűnt a csend, hogy már meg volt győződve. nem is lesz semmi, mikor kint zörrent a lánc a nagy hárs alatt, és a kútba zuhanó veder úgy forgatta a lehetetBc len kereket, hogy zúgott és zakatolt az egész alkotmány, mint egy megkergült malom. Petriné erre csak hanyatt vágta magát, felsikoltótt, aztán habzani kezdett a szája, megdermedt az egész teste, és szemének csak a fehére látszott. óri rájött, hogy az öccse is fél. Ez az apjához hasonló, nagytermetű fiú nem aludt kint a pajtában ezen a nyáron, mint máskor, és mikor Bori azzal példázódott, hogy meg kébe lesni ezt a kútügyet, csak legyintett. Lesték már mások is, egyszer ő is leste, aztán egyszer csak felugrott egy fekete macska a kerítésre, éppen mellette, olyan szemei voltak, mint két zöld dió, és úgy nézte őt, de úgy, hogy valóságai megiszonyodott, és azóta nem alszik kint. Mikor aztán a dolgok Petriné állapotában odáig fajultak, hogy Petri sem bírta már maga körül ezt a sok gyötrődést, riadalmat és .virrasztást, jöhetett a vén Tari Lőrincné. Bori csalódott benne, mikor meglátta, nem így képzelte el a boszorkányokat. Nem volt azon semmi rémítő, inkább jóarcú, jóhúsú, szép szól öregasszony volt, ha csak a nagy bajszában nem lappanghatott valami. Tari Lőrincné fekete szoknyája körül kivirított rögtön a jóreménység, szinte meg- vidámodott a ház, mert vidám volt ő maga is, nem .jajgatott, nem kárált, mint a többiek. Határozott volt és igen nyugodt, tett-vett, és megugráltatta az egész házat, még ólmot is kellett neki keríteni. Először ólmot öntött, hogy megtudja, ki csinálta a rontást. A vízben ékes cifrázattá vedlett ólomdarabban mindenki felismerte a vénasszony alakját. Tehát vénasszony a rontó. A sok öregasszony végigkutatta egymás arcát gyanakodva, mert mit lehessen tudni, aztán áhítattal csüngtek Tariné. minden szaván, • mert úgymond, édes lelkem, nagy tudományé, aki ezt szerkesztette, látja ő a dolgokból. Levenni egészen nem tudja a rontást, de tud olyat, amivel megköti annak a kezét, csak bízzák rá. Hát ment is minden, mint a karikacsapás, mert olyan egyszerű az egész, ha jelentkezik a rosszlélek, csak ennyit kell mondani, a "szent kereszt veszítsen el-<, és természetesen bal kézzel kell vetni a keresztet, akkor aztán nincs az a megátalkodott, rosszban sánti- káló lélek, amelyik erre ész nélkül ne szedné a sátorfáját. Aztán fel kell állítani egy seprűt cirokjával felfelé a kilincs mellett, szintén bal kézzel, meg kell tűzdelni gombostűvel, de bal kézzel, majd alaposan behinteni sóval, talán már mondani se kéne, hogy ezt is bal kézzel, és megint nincs az a gonoosz, aki át tudná lépni. Majd parazsat csinált, és mikor lement a nap, háttal állt ki a küszpbre. Leguggolt és kilenc darabra vágta az üszkös fadarabot megpök- dösve bal keze ujjahegyeit, sorra kapdosta a sistergő d< rabokat a fehér zománcos, kék- ibolyás csupor vízébe. Akkor befedte azt bal tenyerével, és addig tartotta rajta, míg el nem mondott kilenc imát visz- szafelé, és mikor levette kezét a csuporról, hát mind a kilenc széndarabocska a víz színén úszkált, egy sem merült le, azt meg már mindenki tudja, hogy ez jó jel. Az átváltozott vízzel megszórta a küszöböt, a minden bajok forrását. Itatott Pet- rinével kilenc kortyot kilenc ima közben, majd a ma-adékot rákente az átszellemült asz- szony homlokára, szíve tájára, tenyerére és talpára. Csinált még sok különös dolgot, de abba már nem avatott bele senkit, mert nem jóféle az ilyesmi, hiába, csak az avatottak tudhatják baj nélkül. Egyet kellett még megjegyezzen mindenki. de nagyon: éjfélkor bárki szól vagy kopog az ablakon, ki ne merjen, kérdezni senki, kinek kedves az élete, mert akkor vége az egésznek, de különösen Petrinének. Mikor aztán Tariné szíves buzdítással és szíves szóval meg egy pár tyúkkal, zsírral, szalonnával és kolbásszal és némi pénzzel eltűnt a feketeségben, mindenki végkép megnyugodott, és boldog volt olyannyira, hogy Petri né enni kért, és szalonnát evett jó paprikásán, ahogy mindig is szerette, és bort is ivott rá bőségesen. Hát ez akkora csoda volt, hogy Tarinét menten szentté nyilvánították. És nagy örömében -mindenki evett és ivott, és a bor nem került le az asztalról, így várták az éjfélt. Bc Az öregasszonyok úgy belejöttek a poharazgatásba, hogy mikor éjfél körül váratlanul meg vertéi az ablakot az utca felől, szíves szóval kiáltották ki többen is, hogy ki az. De hogy nem felelt rá senki, és olyan volt a csend, hogy lúd- bőröztek mindnyájan, akkor értették meg, hogy milyen szörnyűségesen tilosat cselekedtek, és mivel majdnem abban a pillanatban a vödör is beleesett a kútba, olyan iszo- nyodás vett erőt mindenkin, hogy ész nélkül visítozott és jajgatott a sok vénasszony, és cSak jó idő múlva vették észre az eszméletlen, holttá vált Pet- rinét a földön. őri ezek után elhatározta, hogy végére jár ennek az ügynek. Egy este, jóval éjfél előtt elköszönt, és ment lefeküdni a kis szobába, ott r.agy- ván a szokásos gyülekezetei, amely már valóságos extázisbán és egyre jobban megszaporodva várta, hogy jelentse magát a lélek. Bent aztán melegítőt húzott magára, és a kis ablakon át kilépett a virógoskertbe. Az udvaron átmenve óvatosan megközelítette a kutat. Felmászott a hársfára, melynek ágai a kút fölé nyúltak. Elhelyezkedett az ágakon, és nagy nekiszánással gubbasztott a lombok közt, mint valami bagoly. Igen vegyes érzelmekkel nézegetett, már amennyire látott. A felhők közül néha előtört a hold, a kutyák ugattak, a macskák sivalkodtak, és az állatok csendes nesze odahallott az istállóból. Maga sem tudta, mit vár, mi lesz az, aminek jönni kell. Ült és zsibbadt a lába, fájt a háta, és nem mert moccanni sem. Már úgy tűnt kínjában, hogy az idővel együtt a világ is megállt, amikor majd leesett ijedtében a fáról, mert a toronybeli óra váratlanul kongatni kezdte az éjfélt, és a házból felelni kezdett neki a kakukk. Aztán csend lett. Bori meresztette a szemét, de semmit sem látott. A hideg kezdett futkosni a hátán, akkora volt a csend, és el is határozta, hogy egy zsák rossz lélekért sem marad tovább, neki ebből elég volt, és már nyújtani akarta a lábát lefelé, amikor a szomszédék felől a kerítés árnyékában megmozdult valami, és óvakodva, de szaporán tartott a kút felé, kicsi volt és fekete. Bori nyelt egyet, a lé-' legzete is kihagyott, és nem akart hinni a szemének. Az árnyék megjött nesztelenül, míg végre ott volt, és megállt a kúttal szemben, Kívül a palánkon. Mikor Bori meglátta emberi formáját, megnyugodott, és várta, mi lesz, hogyan jelenti magát a lélek. Az meg fellépett a palánk alsó gerendájára, elővett egy -jókora rudat, és megcélozta vele kívülről a vedret. Boriban feloldódott minden feszültség, nevetni szeretett volna, de ahelyett nagy vidámsággá! közbeavatkozott, és jelentette magát a léleknek imigyen: lenyúlt az ágak közül nesztelenül, mint egy fiók kísértet, leemelte az árnyék kalapját, és az elővilágló tar koponyájára hüvelykujja minden erejével rémért egy kiadós barackot, aztán visszahelyezte a kalapot. A kísértet erre csak levált a palánkról, és úgy hanyatt vágódott a porban, hogy csak úgy nyekkent. De ami ezután következett, arra Bori sem számított. A kísértet a földön elkezdett nagyon is emberi hangon üvölteni, de olyan hátborzongatóan, hogy egyszeriben megbolondjtott minden kutyát. Pillanatok alatt benépesült az utca. Petri ért oda elsőnek. — Mi leli magát szomszéd? — kérdezte megdöbbenve. — Jaj nekem, jaj nekem. A nagy zajban egyszer csak kivált a tömegből Tariné szálas alakja fehér ingb.en, és az ura vergődő testére vetette magát. — Jaj, cdés uram. mi lelt téged? Jaj, uramisten, szúzmá- riám ... LI at ami még hátravan, csak annyi, hogy a szomszéd úgy is, mint kísértet, úgy is, mint Tari Lőrinc, aki cirkuszban mutogathatta volna tudományát, oly igen tudva előcsalni nagy ádámcsutkas torkából a legkülönbözőbb állathangokat a fecske csivitelé- sétöl a disznó csámcsogásáig, annyira haragudott Petriékre a földrendezés óta, hogy mivel egyebet tenni nem tudott, hát fűkre, fekete macskája, felesége és gégéje segítségével kísérteiként igyekezett eléggé sikeresen bosszút állni, ami azután Bori jóvoltából olyan balul ütött ki, hogy sokáig azt hitték, örökre nyavalyatörős marad a nagy ijedtségtől, mivel úgy belejött a kísértetesdibe, hogy szentül hitte: kísértet emelte meg a kalapját. > Mihályi Margit A könyvtárak mun7 "aval fool Okozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Az olvasómozgalom, a könyvtárak munkájának megnövekedett jelentőségére utal, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága önálló napirendi pontként foglalkozott a Megyei Könyvtár, és a könyvtárhálózat helyzetével, munkájával. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy tízéves könyvtárhálózatunk fontos feladatot teljesített megyénk dolgozóinak kulturális felemelkedésében, szocialista nevelésében, általános műveltsége és szakmai ismereted bővítésében. Az elmúlt években a könyvtárak munkája szervezetebbé, tartalmasabbá vált. Megszilárdult a könyvtárak belső rendje, javult az olvasószolgálati és propaganda tevékenység, színesebbé, színvonalasabbá vált az olvasókkal való foglalkozás, a módszertani munka, és előtérbe került a könyvtárakban a világnézeti nevelő tevékenység. A megye könyvtári ellátottsága kedvező: a Megyei Könyvtár és a hét, járási könyvtár irányításával 241 falusi könyvtárunk majdnem egész megyénket behálózza. Az MSZMP irányelveinek megfelelően rövid időn belül nem lesz megyénknek olyan faluja, melybeh nem működik népkönyvtár. A közeimül tban megkezdődött a pusztai települések bekapcsolása az olvasó- mozgalomba. Kölcsönzőállomások létesítésével, részben pedig a művelődési autó segítségével a Megyei Könyvtár ebben az évben mintegy 60 pusztai település könyvtári ellátását szervezi meg. 1 A könyvtárak könyvállománya, mely megközelíti a negyedmilliót, jelentősen gyara- 5 podott állami forrásokból és helyi erőkből. A számszerű gyarapodás mellett minőségileg, összetételében is kedvezően alakult a könyvállomány, de falun még mindig nem tart lépést a jelentkező igényekkel, és nincs felkészülve a várható igényekre. .4 termelőszövetkezeli mozgalom fellendülése, a mezőgazdaság gépesítése nyomán felszabaduló szabad idő nyilvánvalóan a falusi olvasómozgalom felélénkülését eredményezi, és erre idejében elő kell készíteni a falusi könyvtárakat. A megyei könyvtárhálózatnak csaknem 40 000 beiratkozott olvasója van, közülük 28 ezer a falusi olvasó. A végrehajtó bizottság azonban megállapította, hogy a kedvezően alakult,,de az utóbbi években lassúbb ütemben emelkedő olvasólétszámon béül nem elég erőteljes a munkás és felnőtt parasztolvasók számának növekedése, és kevés a IS—25 év közötti parasztfiatal olvasó. Néhány járási könyvtárban, például a nagyatádi, barcsi, csurgói járási könyvtárban nem fordítottak elég figyelmet a paraszti olvasók megnyerésére. A könyvtárosoknak módszereket. kell keresni a munkás- és parasztolvasók számának állandó emelésére és a falusi serdülő ifjúságnak, az általános iskolát elhagyó fiataloknak az olvasómozgalomba való bekapcsolására. A tanácsi könyvtárait munkáld az utóbbi években örvendetesen sokrétűvé fejlődött. A Megyei Könyvtár és a járási1 könyvtárak könyvkölcsönzésein 1 kívül diafilmek forgalmazásával is foglalkoznak, színműtárak létrehozásával segítik a színjátszó csoportjaink tartalmasabb munkáját, filmvetítésekkel, könyvismertető előadásaikkal, kiadványaikkal megyénk legjelentősebb népmű- ■ velési intézményeivé fejlődtek, j Egészségesen és gyümölcsű- | zoen. alakult a könyvtárak j kapcsolata a tömegszervezetekkel, különösein a Hazafias j Népfronttal. Tanácsaink több- I sége is erejéhez képest támo- j gatja a könyvtárak munkáját, i de akadnak még olyan tanácsi funkcionáriusok, akik meg- j gondolatlan rövidlátással keze-' lik a könyvtárakat, elveszik ' helyiségüket, megnehezítik,' vagy éppen lehetetlenné teszik működésüket, mint ez például Görgetegen és a kaposvári járás néhány községében (Fonóban, Kisigyalánban) történt. Ennek megakadályozására a, végrehajtó bizottság határozatot hozott, hogy a jövőben a megyei v. b. elnökhelyettesének és a Megyei Könyvtár vezetőjének hozzájárulása nélkül könyvtárhelyiséget más célra igénybe venni nem szabad. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a falusi könyvtárosok többsége ügyszeretettel, törekvéssel látja el feladatát, és jelentős részük van a falusi olvasómozgalom számszerű és tartalmi felien-' dülésében. Egyes helyeken azonban még a pedagógus könyvtárosok is csak rem'ö"'! dömségfcl látják el m.r ' sukat, és a könyvtárak nem kapják meg az iskolától a kellő támogatásit. A pedagógusok legjobbjait a falusi könyvtárakba! Ezt a feladatot tűzte ki a végrehajtó bizottság a megyei művelődésügyi osztály elé, és felhívta fiigyeimét arra, hogy a jutalmazásoknál, kitüntetéseknél vegyék figyelemé be és ismerjék el a pedagógusok eredményes könyvtári munkáját is. A végrehajtó bizottság az értékes elvi útmutatások mellett több hasznos gyakorlati kihatású határozatot is hozott. Felhívta a községi tanácsok végrehajtó bizottságait a falusi könyvtárak és a népkönyvtárosok társadalmi munkájának nagyobb megbecsülésére, a könyvtárak működésének hatékonyabb anyagi támogatására. A jövőben a Kaposvárott épülő nagyobb háztömbök, a falusi művelődési otthonok terveiben könyvtárhelyiségnek, olvasószobának is kell szerepelnie. A végrehajtó bizottság felhívta a nagyatádi és a marcali járás végrehajtó bizottságának elnökét járási könyvtáruk megfelelőbb elhelyezésére; Ugyanakkor megoldást nyújt a végrehajtó bizottság a Megyei Könyvtár raktári zsúfoltságának megoldására és szoros létszámviszonyainak rendezésére. Bizonyos, hogy a végrehajtó bizottság útmutató határoza- trl. hfrzncs bírálata és elismerése, mellyel a könyvtárosok munkáját honorálta, a somogyi könyvtári munka, az olvasómozgalom fellendülésének ' jabb forrása lesz. Kellner Eél*
