Somogyi Néplap, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-22 / 170. szám

A napozásról lépés a világűr meghódításának útján A Balaton partjára szinte hófehéren érkező új nyaralók bámulattal nézik azokat a ré­gi vendégeket, akik csokoládé- bartiára sültek le üdülésük alatt. Persze, nem mindenkin “-fogott" a nap, egyesek rákvö­rösek lettek, mások meg olya­nok, mint a pulykatojás. Néz­zük meg, mi a lebarnulás tu­dományos magyarázata. A Nap a Föld lakóinak ha­talmas természetes fényforrá­sa. A belőle kisugárzó látható és láthatatlan fénysugár nem egységes, hanem különböző hullámhosszúságú sugárfélesé­gek keveréke. A napsugárzás infravörös, látható és ibolyán­túli sugarakra bontható. Hatást ezek a sugarak csak úgy tud­nak elérni valamely testen, ha a besugárzott anyag nem bo­csátja át a sugarakat, hanem átalakítja, vagy elnyeli azokat. Az infravörös sugarak mélyen behatolnak a bőrbe és ott hő­vé alakulnak. E sugarak a Nap színképében a leghosszabb hullámhosszúak. utána követ­kezik a látható fény, végül a legrövidebb hullámhossza az ibolyántúli sugaraknak van. A napfénynek mind gyógyí­tó, mind káros hatása a fenti sugárféleségek együttes hatá­sán alapszik, sőt más tényezők is érvényesülhetnek. A Nap sugárzásának tekintélyes ré­szét a Földet körülvevő lég­kör,, illetve annak szennyező anyagai (por, füst) elnyelik. Sőt, minél ferdébben esik a sugárzás a Földre, annál hosz- szabb utat tesz meg a levegő­ben, és ezzel arányosan fogy benne az ibolyántúli sugarak mennyisége. Ha a Nap sugár­zását a legnagyobb mértékben ki akarjuk használni, a suga­rakra merőlegesen kell elhe­lyezkednünk, hogy minél több ibolyántúli sugárzás érje tes­tünket. Jól érvényesül a nap­sugárzás hatása magas napál­lásnál (nyári, déli órák), délre néző hegyoldalon és a sugara­kat visszaverő nagy vízfelüle­tek mellett. Tudnunk kell, hogy bőrünk hámrétegében, annak alsó alap­sejtjeiben barna. alaktalan szemcsék helyezkednek el, me­lyeket melanin-szemcséknek nevezünk. A melanin fehérje- természetű anyag. Bőrünk szí­ne elsősorban a melanin-szem- csék mennyiségétől függ. A barna bőrű emberek bőrében több a melanin, mint a fehér­bőrűekében. A négerek bőré­nek hámja több rétegben óriási mennyiségű melanint tartal­maz. A napfény ibolyántúli su­gárzásának hatására ez a bőr­festék egyre gyorsabban kép­ződik, s így a besugárzott te­rületeken egy idő múlva bar­na szín keletkezik. Az idő sze­repét itt azért hangsúlyozzuk, hogy rámutassunk arra, misze­rint a bámulást mindig gyulla­dás előzi meg. E gyulladás sem jelentkezik azonnal a napozás után, hanem egy bizonyos lap- pangási idő elteltével. A lap- pangási idő annál rövidebb, minél erősebb volt a besugár­zás. Utána a besugárzott terü­leten viszketés, égés kíséreté­ben pír és beszűrődés keletke­zik. Mint a laikusok is azonnal észreveszik, bőrgyulladással, el­sőfokú égéssel állunk szemben. E jelenségek pár nap alatt el­múlnak, a besugárzott terület megbámul, meghámlik. Azokon, akik az első napo­kon mindjiárt órák hosszat fek­szenek tűző napfényben, fel­léphet hólyagos, azaz másodfo­kú égés is. Az elsőfokú égés csak csecsemőknél veszélyes, a másodfokú azonban felnőttek­nél is súlyos lehet, ami főleg kiterjedésétől és a folyamat mélységétől függ. A hólyago­sán égett bőr már orvosi ke­zelést igényel, mert a fellépő égési betegség idegrendszeri és keringési zavarokat válthat ki, sőt súlyos esetben halált is okozhat. A helyes napozás célja éppen az, hogy égési sérülések nél­kül a napsugarakat szerveze­tünk erősítésére használjuk fel-. Nagy bőrfelületek rendszeres, de mérsékelt napfény-adagok­kal végzett besugárzása első­rendű serkentője a bőr befelé irányuló védőtevékenységének. A sugárzás hatásának a sza­ru megvastagodása és a bőr- festáik megszaporodása, azaz a lebarnulás vet véget, mert ezek majdnem minden ibolyántúli sugarat élnyelnek. A négerek és a csokoládébamára lesültek bőrére tehát a napsugár többé érdemleges hatást nem fejt ki, ezért kell fokozatos lebarnulás­ra törekedni. Megemlítjük az egyéni érzéktelenség két for­máját. Az egyiknél a bőr fes­téktermelő képessége gyenge. Ezek azok. akik már csekély napozás után kivörösödnek, bőrük gyulladásba jön, de nem bámulnák le. A másik csoport­nál a festékképződés gócos, már a tavaszi napsugár hatá­sára festákfoltok, szeplők, ke­letkeznek a besugárzott terüle­teken. Ezek is igen érzékenyek a napsugárral szemben, de so­hasem bámulnák le. A napozást általában a test­felszín túlnyomó többségét érő, úgynevezett teljes napfürdő alakjában végezzük. Erre álta­lában a május közepétől szep­tember közepéig terjedő idő­szak alkalmas. Az évad kezde­tén és végén délelőtt 11. órától délután 2-ig, a nyár derekán pedig — a felesleges és ártal­mas hőhatások elkerülése cél­jából — délelőtt 9—11-ig és délután 3—5-ig alkalmas rá az idő. A napfürdőt,lehetőleg szél­től védett és délre néző terü­leteken rendezzük be. Célszerű a fejre nedves kendőt, vagy sapkát tenni, s a besugárzás ideje alatt részben feküdni, •részben mozogni, hogy a suga­rak a test minden részét elér­jék. Az adagolás óvatos le­gyen. Kezdő adag öt perc, ezt naponta két-három perccel emelhetjük. A cél nem a bor kivörösítése, hanem annak las­sú lebarnulása. Amint a besu­gárzás időtartama növekszik, 10—15 percenként hűvös zuha­nyozás végzendő, ha pedig el­értük az egyórás időtartamot, attól kezdve jóval kevesebb óvatossággal, sokkal hosszabb időt is tölthetünk a napon. A napozásnak tehát vannak káros és hasznos hatásai. Ha csínján és szakértelemmel bá­nunk vele. testi és szellemi frisseségünket fokozza, nyári pihenésünket üdüléssé teszi, s hazatérve újult erővel tudjuk' folytatni munkánkat. Ha visz- szaélünk vele, ha gyorsan és nagyot akarunk markolni, ha mértéktelenül /esszük igénybe, megbetegszünk tőle, s az elron­tott nyaralás útja a kórházba vezet. Bájtunk, tudásunkon és akaratunkon áll, hogy melyik útra lépünk. Dr. Franki József, főorvos. A légkör felső rétegeit ku­tató új, nagy ballisztikád ra­kéta felbocsátása kiemelkedő esemény a világűr meghódí­tásában, egy lépéssel köze­lebb hozta a megoldáshoz a nagy űrhajók földreszállásá- nak problémáját. A július 2-án fellőtt rakéta tudvalevő­leg több mint két tonna hasz­nos súlyt szállított. Ennyit nyomtak a tartályban elhelye­zett készülékek és kísérlett állatok. Csakhogy minél sú­lyosabb a rakéta, annál nehe­zebb fékezni, és visszahozni a földre a készülékeket és az állatokat. A kísérleti állatok, és a készülékek mégis épség­ben földet értek, ami azt bi­zonyítja, hogy a kísérlet si­került. A geofizikai rakéta által szolgáltatott adatok alapján ki lehet számítaná a fékező erő nagyságát különböző ma- j gasságokba.n. * A fékezés mód- I fai különbözőek lehetnek. Le lehet fékezni a rakétát a le- ‘ vegő ellenállásával. Be lehet építeni az űrhajóba fékező motorokat. Végezetül le lehet választani a tartályt, vala­mint a műszereket és a kísér­leti állatokat befogadó raké­tarészt, amelyek így épségben Földet érhetnek. A Föld légköre több mint kétezer kilométer magasságiig terjed, de a levegő sűrűsége rohamosan csökken, úgyhogy 200 kilométer magasságtól kezdve ugyanolyan viszonyok vannak a légkörben, mint a bolygók közti űrben. Ennél­fogva a geofizikai rakéták gyakorlatilag a világűrben re­pültek. Ezeket gyakorló repülések­nek tekinthetjük, amelyek so­rén a jövőben már nemcsak állatok, hanem emberek is je­lentős távolságra eltávolod­hatnak a Földtől. Hasznos adatokhoz jutottunk a légkör könnyűgáz tartalmára vonatkozóan. Ezek az adatok kitágítják ismereteinket Föl­dünk múltjáról. Ha a Föld valaha erősen izzó állapotban Az élet impulzusai a világűrből jönnek? Caming dr. közismert fizikus meggyőződése, hogy az élet impulzusai a kozmoszból jönnek. Szerinte bizonyos mér­hető sugarak okozzák a szív működését, a vérkeringést, az agy működését. Ennek az elméletnek bizonyítására Carning professzor és asszisztense rendkívül érzékeny mérőműszere­ket készített, amelyekkel valóban sikerült kimutatni, hogy minden élőlény tulajdonképpen adó-vevő készülék. Az adási és ^vételi tevékenység messzemenően a napsugárzástól és az ídövíszonyaktál függ. Párás időben, ködben és esőben bizo­nyos zavrok mutatkozhatnak, melyek befolyásolják a kozmi- kus hullám vételét, ami kárt okozhat az egészségben is. Car­ning professzor tehát nemcsak orvosi, hanem fizikai szem­pontból is vizsgálta az életei. Véleménye szerint a halál ak­kor következik be, ha csökken az agy vevőképessége, s ennek kapcsán más szervek működése. Még rengeteg kutatómunká­ba kerül, amíg mindezt alaposan be lehet bizonyítani, de oszcillográfok segítségével sikerült sok élőlény agyhullámát rögzíteni. Sikerült kimutatni, hogy az emlősállatok és embe- j rek közül a ló rendelkezik a leghosszabb agyhullámmal és ezek a hullámok megfelelő erősítéssel hangszóróban így zö­rejt okoznak. A marháknak és birkáknak hasonló erejű az agyhulláma, s a macskák és patkányok agyhulláma rövidebb. A legnehezebben lehet lemérni áz ember agyhullámait, mert az emberé a legrövidebb hullámhosszú. A teknősbékák ütem­szerű impulzusokban gondolkodnak, azaz agyuk nem mindig sugároz ki hullámokat. A legérzékenyebb oszcillográf is csak i 0.78 mp-ként reagál. Hasonló a halak agyműködése is. Ha igaz, hogy az élet nemcsak közvetett, hanem közvet­len kapcsolatban is áll a kozmikus sugárzással, azaz az agy valóban felveszi a kozmikus sugarakat, akkor a tudomány előtt óriási távlatok nyílnak meg. volt, akkor ennek meg kell mutatkoznia a légkör könnyű­gáz tartalmán. Ebben az eset­ben ugyanis gyorsabban illot- tek volna el a könnyűgázok. A szovjet geofizikai rakéta adatainak segítségével ponto­sabban meg tudjuk majd ál­lapít? n' hogyan keletkezett lygónk. A rakéta további feladata a meteoritveszély felmérése volt. Tudvalevőleg a Föld lég­körén túl szüntelenül mikro- meteoritok bombázzák a ra­kétát. Az eddig nyert adatok azt mutatják, hogy ~ a meteo- ritveszély nem olyan nagy, mint ahogy korábban feltéte­lezték. Mielőtt embert küldenének a világűrbe, fontos, hogy elő­zőleg a földközeli kozmikus térségekben, viszonylag kis magasságban megfelelő ed­zést kapjon. Erre azért van szüksiég, mert a súlytalanság állapota káros hatást gyako­rolhat rá. A szovjet balliszti­kai rakétákkal végzett kísér­let megmutatta, hogy az élő szervezetek tartós edzés ese­tén alkalmazkodnak az űrha­józás viszonyaihoz. A Vakmerő nevű kutya tudva­levőleg negyedszer járt a világ­űrben, s1 egészsége mégis teljesen rendben van. Igen érdekes, hogy a kozmikus su­garak, amelyek már pár tíz kilométer magasságban kü­lönféle igen erős sugáráramot alkotnak, nem gyakorolnak olyan romboló hatást a szer­vezetre, mint ahogy korábban feltételezték. Ebből ítélve két­ségkívül nagyjelentőségű a most végrehajtott kísértet. Nagyot léptünk előre a világ­űr meghódításénak útján. Félix Ziegel, a Moszkvai Csillagászati £3 Geodéziai Társaság tagja. Tömjénillatú cigaretta Megszületett a dohánynélkü­li cigaretta, amelyet Vangu- ardnak kereszteltek az ameri­kai rakéta után. A cigarettá­ban dohány helyett finoman vágott növényi rostok vannak; Ügy kell szívni, mint egy ren­des cigarettát, épp olyan füs­töt bocsát ki, mint a dohány, nincs íze, de tömjénillatot áraszt. A bőr felszíne a ráeső suga­rak nagy részét visszaveri. A behatoló sugarak közül a'leg­kevésbé mélyre az ibolyántúli sugarak hatolnak, mert elnyeli őket a felhám, különösen an­nak festékanyaga a melanin. Mozdony —- vezető nélkül A villanyvonat nagy sebes­séggel száguld. Amikor lejtő­höz ér, könnyen fékez. A sze­mafor pirosat jelez — a vonat megáll. Zöld fénynél újra megindul, majd hamarosan állomáshoz ér, csökken a se­bessége és pontosan a kijelölt perronrésznél megáll. Az állo­máson azonban a mozdonyve­zető fülkéjéből senki sem lép ki, hiszen a vonatot nem em­ber, hanem elektronikus gép irt nyitotta. A különböző be­rendezések nagyszerűen he­lyettesítik az ember érzékszer­veit, s a hibaszázalék sokkal kisebb, mint az emberi mun­kánál. A fenti szerelvény első pró- b aúlját Moszkva környékén te. le meg. Hamarosan más vo­nalakon is megjelenik. A RADIO 'KTÍV HŰLT A DÉK ANYAGOK TÁROLÁSÁNAK PROBLÉMÁI A Tennessee-beli Roane Country határain túl kevés ember hallott a White Oak tó­ról. Egy csokorra való bodzavi­rág, amit a tó partján szed­tünk, nyomot hagy a becsoma­golt filmen, amelyre ráhelyez­tük. A tóból gyűjtött plankton mérhető mennyiségű radioak­tív foszfort tartalmaz. A tó­ban úszkáló halak kisebbek, mint az azonos fajtához tarto­zó, de más tóban élő társaik, és e halak csontjaiban radioaktív anyagok halmozódtak fel. A tó vizén tanyázó vízimadarak húsát rádioaktívraak talál­ták és egy pézsmapatkányban, amelyet a tóparton felállított csapdával fogtak el, daganatot állapítottak meg. A Nbite Oak tavat ugyanis a közeli Oak Ridge laborató­riumból származó enyhén ra­dioaktív hulladékanyagok te­metőiéként használják. 1950 és 1953 'között állandó ellenőrzés alatt tartották a tavat és en­nek eredményei megvilágítják korunk egyik döntő problémá­ját: hogyan helyezzük el a ra­dioaktív hulladékanyagokat? A White Oak tavon végzett ellen­őrző vizsgálat-sorozatnak az volt a célja, hogy ft'hívja a figyelmet Ä radioaktív hulla­dék gondatlan elhelyezése nyo­mán jelentkező veszélyekre. Milyen mértékben áll fenn az a veszély, hogy a radioaktív hulladék beszennyezi a vadon termő területeinket? Megen­gedhető-e, hogy lakatlan terü­leteinket radioaktív temető­ként használjuk fel? Az Atomenergia Bizottság választ szeretne adni ezekre a kérdésekre. Ez a bizottság ugyanis ellenőrzést gyakorol mindenfajta hasadó anyag fe­lett, és egyszersmind őrzője is minden radioaktív hulladék­nak. Ez idő szerint veszélyes radioaktív hulladékanyagok tízmillió gallonos tételeit tárol­ja, és tudósai azon fáradoznak, Rogy megbízhatóan oldják meg e veszedelmes anyagok elhelye­zésének' problémáját. E hulladékanyagok túlnyo­mó része akkor keletkezik, amikor például az urániumot plutóniummá alakítják át. Még több képződik akkor, amikor az urániumot — enrr giatermelés céljából — ,ksl égetik". A hűlteJ/íkok «izn« műek. föl vari v?"v c7< lárdak. F,-v--*k közülük a másod-----rtel is rövidebb idő a latt elvesztik radioaktivitá­sukat. Mások felezési ideje viszont több évezredre tehe­tő. A cézium — 135 felezési ideje — hőmérséklettől, nyo­mástól, vagy bármilyen más feltételtől függetlenül — két­millió év! Ezeket a- hosszúéletű anya­gokat betonba beágyazott acéltartályokban tárolják, ne­hogy e hulladékok gondtalan elhelyezése Földünk egyes ré­szeit lakhatatlanná tegye az elkövetkező generációk szá­mára. Jelenleg a legtöbb ilyen hulladékot beássák a földbe. Ezekről az atomteme­tőkben eltemetett tárgyakról pontos nyilvántartási vezet­nek. A radioaktív hulladékok elenyészően csekély részét jól lezárt ládákba csomagolva le­süllyesztik a tenger mélyére. A? elkövetkező években azonban ezeknek 'a hulladé­koknak a mennyisége sok százezerszeresre fog növeked­ni, ezért valamilyen formában végérvényesen meg kell olda­ni e halálthozó anyagok rop­pant mennyiségének elhelye­zte 41. Két elképzelés is van: ■’z ~gyik szerint a hulladéko- k"t kincantrálva egy-egy he­lyen összesűrítve kell tárolni; a máeik elképzelés éppen el­lenkezőleg, a hulladékanya­gok felhígítását és a Földön való szétszórását javasolja. Az első terv nagy földterü­leteknek erre a célra való ki­sajátítását teszi szükségessé. Ezek a területek .persze más célokra alkalmatlanokká vál­nak. Nem helyezhetik el pél­dául a radioaktív hulladék­anyagot olyan területen ahol értékes természeti kincsek várnak felfedezésre. - Márpe­dig ki tudja, hogy valamely terület, amelyet ma még ér­téktelennek mondunk, mek­kora értéket jelent majd szá­munkra egy évszázad múlva? A kutatások arra is rámu­tattak, hogy bizonyos agyag­palák képesek a radioaktív anyagokat oly módon meg­kötni, hogy azok onnan már nem juthatnak vissza az em­ber környezetébe. Ez idő sze­rint kísérletek folynak a montmorillonit nevű agyagfé­leséggel. Ezt húzóüregen saj­tolják át és olyasféle formá­jú lesz, mint a spagetti. A radioaktív anyagokat ez az anyag abszorbeálja, elnyeli, és megfelelő kezelés után töb­bé már nem lehet belőle el­távolítani. Ha sikerül olyan területeket találni, amelyeken az ily módon aktíváit anya­got el lehet temetni, a táro­lási 1 problémát részben meg­oldottnak mondhatjuk. Gondoltak a tengerek fene­kére is, mint olyan területre, ahol koncentrált radioaktív hulladék rakományokat lehet ■’’helyezni. Általános felfógás szerint ugyanis a tengerekben van­nak olyan mélyen fekvő víz­tömegek, amelyek 2000 év óta sem jutottak a felszín közelé­be. Egyesek azt javasolták, hogy a radioaktív hulladék­anyaggal megtöltött plasztik- ballonokat kellene ledobni oly mélységbe, hogy azok ne okozhassanak kárt még az anyag esetleges kiszabadulása esetén sem. 2000 év azonban mindössze hatvan emberi nemzedék; ezért az az ötlet, hogy a tengereket a radioak­tív hulladékanyagok temető­iéként használják fel, egyes hatóságok részéről ellenkezést váltott ki. Az olyan területek, mint ph a Mojave-sivatag és a Salton Sea, szinte kínálkozni látsza­nak a veszedelmes hulladék- anyagok elhelyezésére. Biz­tonsági szempontból ezek a helyek ideálisnak tűnnek, minthogy eddigi megállapítá­sok szerint nincs lefolyásuk. Ezek a példák is világosan mutatják, hogy a legnagyobb óvatosság ellenére is történ­hetnek veszélyt jelentő hibák; Éppen ez az a pont, ahol az ipari és tudományos szerveze­tek együttműködésére van szükség, hogy hatékonyan le­küzdjék a szennyeződés ve­szélyét, amely korunk egyik komoly veszélyének tekinthe­tő. Alfred Toombs (A Natural History-ban meg)» lent cikk alapián.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom