Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-18 / 298. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. december IS. A mind nagyobb jólét felé... Zárszámadás után a csurgói Szorgalom Tsz-ben Hosszú volt ez az év, nehéz és fárasztó. Hosszúra nyúlik a vigalom is, mely azt lezárja. A múlt hét keddjén tartotta zárszámadó közgyűlését a csurgói Szorgalom Termelőszövetkezet, s még csütörtökön is akadtak emberek, akiknek ajkáról nem fogyott el a nóta. — Idd most vigadunk, amikor ráérünk A nyáron dolgoztunk ■— veti közbe valaki. No, lássuk csak: Németh Lászlóné, a tsz alig 25 éves könyvelője világosít fel bennünket. Latolgat, számítgat, de legnagyobb meglepetésünkre nem nyúl vissza a távoli múltba, bár tehetné, mert a Szorgalom tagjai nem mostani gyerekek. (ötvenegyben alakult az Uj Élet Tsz, ötvenhat novemberében felbomlott ugyan, de rá egy hónapra már Szorgalom néven a régi tagokkal újjálakult.) Mindössze az elmúlt gazdasági év két szélét veti össze, a kezdetet és a zárszámadást. — Az év elején 29 tagunk volt — magyarázza —, s mire vége lett az évnek, 76 tagnak osztottunk. És még a zárszámadási közgyűlés napján kilencen írták alá a belépési nyilatkozatot. — S most ennyi az összlétszámúk? — Dehogy. A napokban egyesültünk a somogyudvar- helyi Ady Tsz-szel, s onnét újalbb 32 tag jön, ezzel földterületünk is 1300 holdról 1683- ra gyarapszik. Nem nehéz kitalálni, hogy miért jött ez a sok tag. Csupán egy számadat kell hozzá, ötvenöt forintot osztattak munkaegységenként. És ez náluk nem is sok, mert a jövedelem kizárólag a növénytermelésből fakad. — Állatállományunk inkább vitt, mint hozott — adja tudtunkra Kovács István, az állatok brigadérosa. — Az idén kezdtük felszaporítani állományunkat, s ebbe rengeteg pénzt fektettünk. Állatállományuk az év elején még így festett: tizenkét tehén, két tanyészüsző, hat mö- vendékmarha és harmincöt hízómarha. Most harmincegy tehenük van (tizenkilenc vásárlásból), huszonegy tenyész- üsző (mind vásárlásból), tizenöt szopósbarjú, tizennégy növendékimarha és két hízó bika. Sertésük: hat hízójuk volt. Mtost tűi anyakocájuk, egv tenyészkanjuk és kilenc- venhárom választott süldőjük van. Kilenc lovukhoz is még tizenegyet vettek, százhetvenes baromfiállományukat pedig megkétszerezték. Jövőre tehát az állattenyésztés is adja majd a pénzt. Lezajlott a zárszámadási ünnepség, elfogyott a 200 tányér kocsonya és a 393 liter bor. De megmaradt a gazdag részesedés boldog tudata és a bizalom a szövetkezet jövője iránt. Erről győződhetünk meg Lőczi István tsz-éag lakásán. •— Mennyit kaptak? — kérdezzük Lőczinétől, aki férjével és fáéval dolgozik a tsz- ben már ötvenkettő óta. —j Mi a nővén ytermelésben dolgozunk, és 940 munkaegységünk volt összesen — válaszolja. Ez után kaptunk 43 mázsa kukoricát, 12 mázsa búzát, 9 mázsa árpát és 35 381 forintot. Az egészet pénzre átszámolva 51 700 forint az évi részesedésünk. — Tudják, pénzben is kivehettek volna mind, mert úgy van nálunk, hogy mindenki annyi terményt hoz ki, ameny- nyire szüksége van. Nekünk kellett a termény is* — Hova teszik ezt a sok pénzt? — Valami «pancstft« (Pannónia motorkerékpár) akar venni ez a gyerek, hát legyen meg a (kedve. A többit meg betesszük a takarékba, a többihez, — No, mít sízől ehhez, néni? — kérdezzük a 87 éves nagymamát, a család legidősebb tagját. — Nem állna-e be maga ás? — Öreg vagyok én már, fiam, hadd menjenek: csak az unokák, azoknak való. A tizenhét éves ifjú Lő- ezi István is bejön a neszre. Tőle tudjuk meg, hogy sok a fiatal a tsz-ben, több, mint az öreg. — Csak nincs még KlSZ-ünk — panaszolja —, pedig akkor sakkal könnyebben menne minden. Azért 6-án is játszottunk négy egy- felvonásos színdarabot Jövőre meg ... — és szinte megcsillan a szeme az örömtől — lesz kultúrotthonunk is, úgy mondják, — De azért még biztosan nem volt ilyen jövedelmük a tsz-ben? — térünk vissza az előbbi témához.. — Miért? — válaszolják félig kérdezve. — Tavaly is 42 forint ötven fillért kaptunk egy-egy munkaegység után, pedig akkor területünk egy- harmadát elvágta a jég. Tudják, csak dolgozni kell és ajkkor van minden. Mi pedig dolgozunk. Nem várjuk, hogy eljöjjön értünk a brigádvezető, hanem inkább magunk megyünk a nyakára, ha nincs munkánk. i De mások is voltak, akik szépen 'kaptak. Mezei József harmad-magával 51910 forintot Kisházi Imre nyolc hónapra 11 872 forintot, Kosa János né csak a 93 malac leválasztásáért 3520 forintot kapott. Mindenkinek vannak tervei. Ki ezt, ki azt vásárod. Van miből. A 64 éves Salekovics bácsi, a tsz éjjeliőre, aki világéletében cseléd volt, most úgy tervezi, hogy a fiának (ő is tsz- tag, kocsis) házat csináltat Kettejük részesedése 37 690 forint Ez a szövetkezet csak mindig jobb lesz, s benne mindig boldogabbak az emberek. Jövőre dohánypajtát építenek — mert dohányt is akarnak termelni —, meg kukoricagó- rét. No meg — és ez sem megvetendő — 120 ezer forintos költséggel bevezetik a villanyt is. Felfelé ível útjuk a mind nagyobb jólét felé. Ez a véleménye az egyik havaspusztai új belépőnek, Kiss Istvánnak is. — Látom, hogy a tsz-ben egyes családok 50—60 ezer forintot is kapnak, vagy hatan- nyolcan motorkerékpárt vásárolnak, és házat építenek Tálán bolond lennék, ha nem lépnék be én is. Igen, a csurgói Szorgalom Termelőszövetkezet vonzza a belépni szándékozókat. Szentai Sándor Nagy látogatottságnak örvendenek a fonyódi járás ezüstkalászos tanfolyamai (Tudósí tónktól.) A mezőgazdasági munkák befejeztével megindultak az ezüstkalászos tanfolyamok a fonyódi járásban is. A tanfolyamok hallgatói két év alatt elsajátítják a korszerű mező- gazdasági ismereteket. Legnagyobb látogatottsága a bala- tonberényi, a balafaniújlaiki és a leilei tanfolyamoknak van, amelyeken átlagban 20—30 egyénileg dolgozó paraszt hallgató vesz részt. A fonyódi járásban az ezüst- kalászos tanfolyamok heti kétszeri foglalkozásairól még egyetlen hallgató sem hiányzott, ami azt bizonyítja: dolgozó parasztjaink megértették, hogy többet tudnak termelni a tanfolyamon szerzett tapasztalatok segítségével. A népfront-bizottságok életéből (Tudósítónktól.) Hács községben Torma István egyénileg dolgozó paraszt a népfront-bizottság elnöke. Kezdeményezésére úgyszólván az egész falu megmozdult, amikor az új tanácsházban levő kultúrterem építéséről volt szó. Az épülő kultúrteremben a november 7-i ünnepség alkalmával már táncoltak is, annyira előrehaladt az építkezés a sok társadalmi munkás segítségével. Az új épületben helyet kap a községi könyvtár, az olvasószoba, valamint az orvosi rendelő is. Balatanújlakon hasonló a helyzet: Nemecz Mihály iskolaigazgató, népiront-elnök Nincs okunk az elbizakodottságra Egyik járási pártbizottságunk osztályvezetője minap tartott megyei megbeszélésen ékes példával bizonyította be: mennyire nem fölösleges az elbizakodottság nagyon káros veszélyére felhívni elvtársaink figyelmét. A mostani időszak kétszeresen is az ünneplésé. Ilyenkor kerül sor a termelőszövetkezet évvégi zárszámadására. Manapság már sokkal kevesebb az olyan szövetkezeteknek a száma, ahol az eredmények kihirdetését ne követné disznótoros vacsora, hosszú éjszakába nyúló, vigalommal egybekötött baráti összejövetel. Nincs is ebben semmi kivetnivaló. Hadd örvendjen a tsz-tagság, ha egyszer örvendeni akar, és van mit ünnepelni! Hiszen ez az alkalom legtöbbször az előző évinél magasabb terméshozamok, a gazdagodás, a nagyobb jövedelem fölött érzett örömnek a kifejezője. Az meg kiváltképpen helyes, ha az ünnepséget megelőzően a tsz-tagok nagyon józanul mérlegre teszik a jót is, a rosszat is, s »ami a szívemen, az a számon« elvén nyíltan, bátran, becsületesen megmondják: hogyan érhettek volna el még többet, s mit, hogyan kell tenni a következő esztendőben. Az sem árt a közösségi szellemnek — sőt —, ha ki- nek-kinek érdeme szerint fejére olvassák, ha hibázott, ha vétett. Nem ünneprontás ez, sőt, hasznára válik a közösségnek; a feltárt hibák elkerülésére, még jobb munkára serkent, még inkább ráébreszti az embereket arra, hogy lássák, értsék: minden rajtuk áll, kezükben van a sikerek, eredmények kulcsa, de ha nem vigyáznak, a kudarcok okozói is lehetnek. Hol, miben rejtőzik az elbizakodottság? Ne feledjük: mindenütt, ahol az emberek sikereket érnek el, ott kísért az elbizakodottság veszélye is. Mert fontoljuk meg csak jól: nem az elbizakodottság tünete, a rosszba való belenyugvás jele-e az, ha egy termelő- szövetkezet, amely a megyei átlagnak csak mintegy felét tudja osztani — s nem természeti csapások, hanem a rossz gazdálkodás miatt, szóval, ez is olyan reggelig tartó dári- dót csap, mintha semmi ok nem lenne a panaszra. A választások utáni hetekben a legtöbb járási székhelyen és sok községben a kétségtelen derekas munkáért, helytállásért a párt- és tanácsvezetők tolmácsolták a párt központi bizottsága, a felsőbb szervek köszönő sza- vait mindazoknak, akik elősegítették a választások sikerét. Félreértés ne essék: vitathatatlanul megérdemelték az elismerő okleveleket, köszönő szavakat, akik kapták. Szükséges és egészséges jelenség ez. Az emberek — a vezetők éppúgy, mint a közkatonák — elvárják, hogy figyelemmel kísérjék munkájukat, és ne csak akkor szóljanak nekik feletteseik, megbízóik, amikor hibáznak, rosszul dolgoznak, hanem akkor is, ha eredményes, sikeres volt munkálkodásuk. Nincs olyan ember, akinek ne esnék jól, ha látja, hogy munkáját megbecsülik, nagyra értékelik. Am a szerény ember az elismeréstől, dicsérettől nem válik önhitté, nem gondolja magáról, hogy neki most már minden megy, akkor is, ha kisujját sem mozdítja érte. A vezetésével a társadalmi munkából szinte az egész község kivette a részét. A tanács v. b.-elnöke, Németh Géza és a párttitkár. Kender János mindenben támogatja a népfront-aktívákat. Szöllőskislakon 200 személyes korszerű kultúrház épü’ javarészben társadalmi munkával, melynek megszervezésében oroszlánrésze van Máthé László elvtársnak. a népxfront helybeli elnökének. Az új kultúrház minden igényt kielégít majd. A színháztermen kívül a különféle szakkörök is helyet kapnak — a község dolgozóinak örömére x __ a sz!é,p épületben, amely; szereny ember — dolgozzék bármilyen magas m áris a község büszkesége. jposzton — nem felejti, sőt számba veszi, hogyan, miért tudott eredményeket elérni, s azoknak is juttat a köszönetből, akik a munkában segítettek neki. Mert gondoljuk csak el! Lehetett volna valaki bármilyen tehetséges szónok, lejárhatta volna akár térdig is a lábát, ha embertársai, a nép szíve nem fogadja be igaz szavait, ha a nép nem győződik meg arról, hogy a párt és a kormány politikája az ő javát szolgálja; bezzeg a választás után most nem könyvelhetnénk el akkora sikert, mint amilyet elértünk. Tehát, amikor eredményeink erőforrásait vesszük számba, ne felejtsük ki még véletlenül sem a számításból a tömegeket. Felülkerekedhettünk volna-e aránylag oly rövid idő alatt az ellen- forradalmon, ha a párt és a kormány vezetői a nehéz napokban is nem mondják meg őszintén és nyíltan az ellenforradalom kiváltó okait, ha nem támaszkodnak őszintén a népre? Bizony nem. S a két esztendő minden eredményének elsősorban ez: a párt- és országvezetés és a nép közötti szoros kapcsolat, egyetértés volt a fő oka. Minden párttag számára ebből az a tanulság: nem szabad engednünk, hogy — miután dolgozó népünk döntő többsége szavazatával is helyeslését fejezte ki a kétéves munkáért — a sikerek akárkit is kábulttá tegyenek. Az illető járási funkcionárius elvtárs nagyon helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a sok ünneplés magában hordja az elbizakodottság bizonyos termékét. Most tehát, amíg hibákat nem követünk el, érdemes ennek következményeit felmérni, s irányt szabni a jövő tennivalóinak. Ünnepeljünk, igen, de szerényen, mértékkel. Nincs arról sem szó, hogy kisebbítsük eredményeinket; de akkor szolgáljuk helyesen népünket, ha a két év leltárát új eredményekkel tetézzük. Dolog kínálkozik épp elegendő, csak bírjuk erővel. Ezeket a tennivalókat foglalja rendszerbe a téli program. Vajon elégedettek lehetünk az eddigi eredményekkel? Aligha. Sok községnek még nincs is ilyen saját terve. Pedig volna mit tenni, Zötyög a pártoktatás. Sok párttagunk, de még vezetőnk is adós az olyan nagy jelentőségű párthatározat tanulmányozásával és feldolgozásával, mmt amilyen a művelődéspolitikai irányelvekről és a munkásosztály helyzetéről szóló, igen fontos elvi határozat. Az agitációs- és propaganda- munka járási irányítóinak napokban rendezett értekezletén derült ki az is, hogy falusi pártszervezeteinkben csökken az agitációs munka becsülete. Sok falusi elvtársunk úgy gondolja: a választáson, a munka nehezén túl vagyunk, most ismét lehet »másképp«, a meggyőzés elhanyagolásával is eredményt elérni. Nagyon kevés községben folyik tervszerű termelőszövetkezet-szervezési propaganda, pedig soha jobb alkalom nem kínálkozik erre, mint most, amikor napvilágra kerülnek a szövetkezetek gazdasági eredményei. S nincs-e — ha kis számban is — bérdemagógia, fegyelmezetlenség, fusizás az üzemekben? Nézzék meg elvtársaink: hány embert kell még megnyernünk a szocializmus ügyének a falun. Bizony sokat. Van tehát tennivaló jócskán, szép számmal akad elmaradott is, nincs semmi ok, hogy téli álomba ringassuk magunkat. A határban a lánctalpas traktorok mélyen szántó ekét vonszolnak. Az üzemegységeket összekötő földutakon félig megrakott utánfutókat húzó Super-Zetorok gumikerekei dagasztják a sarat. Az istállók körül az állatgondozók végzik mindennapi teendőiket. A műhelyben a gépeket javítják a szerelők. De mit dolgoznak azok az emberek, akiknek nem villanyelet vagy csa- vanhúzót, hanem tollat, ceruzát adott kezükbe hivatásuk? Erre a kérdésre választ keresvén nyitottunk be kedden a Tengődi Állami Gazdaság néhány irodájába. Készül a termés- eredmények összesítője S t é g 1 Lajos, a fiatal mezőgazdász egy hónapja került a gazdaságba. Máris nagy feladattal bízták meg: készítse el a terméseredmények összesítését. Asztalán hatalmas árkus papír, raijta a nyomtatvány pontos címe: «-Tavaszi vetés- áUomány — . és terméseredmény — jelentés«. Két dátum olvasható a fejlécen: június 8-a és december 19-e. Milyen növények, mekkora földet foglaltak el június 8-án — ezt már félévvel ezelőtt beírták a rubrikákba. Most a termés- eredményeket kell számba venni a könyveléstől kapott részadatok egybevetésével. Tollal, ceruzával a kézben Látogatás egy állami gazdaság irodáiban Stágl Lajos készségesen diktál néhány számat: 1016 holdon 10 544 mázsa búzájuk termett, ami 10,3 mázsás holdanként! hozamnak felel meg. Ez az átlag. — De volt olyan 250 holdas táblánk, amelynek hold ja 11 mázsa 65 kilót adott — mondja a mezőgazdász. — Az okot is megemlíti, ami egyben tanulság is: 160 kiló foszfor-, 55 kiló nitrogén- és 60 kiló kálium-tartalmú műtrágyát kapott egy-egy 'hold. Hogy olcsóbb legyen a hizlalás... A «Gazdálkodás« című folyókat decemberi számának egyik cikkét tanulmányozza Sárközi Sándor fóállat- tenyésztő, amint telefonhívásra várakozik. A szarvasmarhák takarmányértékesítésének gazdaságosságáról szól az írás. — Ez a döntő, a költségek alakulása — mondja. Nem elég csupán arra felkészülnünk, hogy ennyi és ennyi vágómarhát adjunk a közfogyasztásnak, hanem azon is kell gondolkodnunk, hogy (minél olcsóbban hizlaljuk meg az állatokat. Ehhez jó segítséget ad a folyóirat cikke. Mindig gyarapítani kell a szaktudást — mondja Sárközi Sándor, aiki három évvel ezelőtt még az egyetem padjaiban ült. — Jövő ilyenkor jelenthetik-e, hogy leadták az előirányzatnak megfelelő meny- nyiségű hízómarhát? — A terv szerint 14 vagon y- nyi súlyú élőmarhát kell leadnunk. De nálunk az a szokás, hogy túlteljesítjük a tervei Étert vásároltunk 'hatvan tehenet. Továbbtenyésztésre nem alkalmasak. Leellenek, utána piedig mindaddig fejjük őkel amíg teljesen ed nem apasztanak. Úgy számolom, hogy ezek az állatok a tejjel «megfizetik« a takarmányt Nem telefonjon, hanem küldönc útján jött az értesítés a tabi vasútállomásról: a «Szállítási jegyzék« tudtui adja, hogy megérkezett két tehén. A főállattenyésztő mégis a telefonhoz nyúl: megkérdd, várható-e ma délután újabb szállítmány. Mert akkor gyorsan emberek után kell nézni, akik lábon behajtják a hizlalni való «nyersanyagot«. Még két gondot közöl velünk: 10 hízó- marha kész, el kellene szállítani; a budapesti Állatértéke- sítő Vállalat küldhetné a 25 növendékmarhát, amelyeknek a negyedik negyedévben a tengődd gazdaság na a helyük. Fillérekből istállóiban vollesz a forint Számlát böngész Galambos Lajos pénztáros. — Valami hiba van — állapítja meg az első pillantásra. Mivel nem a szeramérték a legfőbb tanácsadó, ezért pxxntosan megnézi a hivatalos iratokat. A »Tájékoztató az állami gazdaságok elszámoló és értékesítési árairól 1958-ban« című könyvecskét vallatja először. Megvan a melléfogás! A Lá- bodi Állami Gazdaság az árpa vetőmag ellenében elküldte a szokvány árpát, de rosz- szul számlázta: nem 232, hanem 145 forint annak a mázsánként! ára. És máris írja az MNB-fiókhoz címzett »Inikasz- szó kifogására, hogy »a fenti számlánk terhére benyújtott inkasszó megbízást csak 14 077,57 forint erejéig fogadjuk el«. Indokolás: nagykereskedelmi egységár alkalmazása az eladási egységár helyett Nézem a számokat és mondom, hogy ez a »böngészés« mintegy hatezer forintot hozott a tengődjek konyhájára. — Nem — vágja rá a pénztáros. — Számoljunk pjanta- san: 6129 forint 15 fillérrel követelnek többet a lébodiak, mint amennyi pénz jár nekik. A filléreket sem hagyhatjuk el, mert azokból lesz a forint — magyarázza Galambos Lajos, aki 1951 áprilisa óta dolgozik pénztárosként ebben a gazdaságban. es Tervezés a szénrendelés Elkészült a jövő évi termelési terv. Ennek pénzügyi részét most illeszti össze Bokor László főkönyvelő és Fulmer István, a zicsi üzemegység adminisztrátora. F e- hérvári Gábor revizor p>eddg a szabadságát töltő ileíró könyvelőt helyettesítve a gazdálkodás november havi nyersmérlegét készíti. Szűcs Ilona adminisztrátor terjedelmes körlevelet gép>el négy példányiban: a tűzrendészed utasítás így jut el minden üzemegységbe. Közben felveszi a telefont: hol Kaposvár, hol Budapest jelentkezik. Most meg a talfcri TÜ- ZÉP-ef hívja. Kapcsol a pwsta- központ. Ruda József építésvetető beszél: — Milyen szén kapható? ... Jól van... Hcánap megyünk érte. Vegyesen adjanak a brikettből és a komlói dióból. Igen, amíg tíz munkás a 'azdaság gépszínének építkezésén dolgozik, addig vezetőjük gondoskodik azok téli tüzelőjéről ... Kutas József
