Somogyi Néplap, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-10 / 84. szám
a^aBBtaagB-Mrarag1 £, Csütörtök, 1958. április 10. A szovjet párt- és kormányküldöttség az Akadémia ünnepi ülésén Forró szeretettel fogadták a szovjet párt- és kormányküldöttséget a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tátikáira, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a párt- és kormányküldöttség vezetője, valamint a küldöttség tagjai közül A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügymtniszitere és J. I. Gromov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete szerdán a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén találkozott ar .magyar értelmiség képviselőívlel. A szovjet vendégekkel együtt érkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. A vendégeket az Akadémia főbejáratánál Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Jánosy Lajos, az Akadémia titkára fogadta. ;A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai, s a kíséretükben lévő magyar államférfiak először az Akadémia klubjába mentek, aihol Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a szovjet vendégeket és bemutatta nekik az (jninepi ülés elnökségének tagjait. jet párt- és kormányküldöttség vezetőjét, Hruscsov elv- társat (hosszan tartó, viharos taps), üdvözlöm a szovjet küldöttség többi tagját (nagy taps), a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás- paraszt kormány megjelent képviselőit (nagy taps), közöttük külön szeretettel Kádár János elvtársat (lelkes taps), s üdvözlöm minden kedves vendégünket (taps). Nagy megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy körünkben üdvözölhetjük annak a népnek küldötteit, amely a legtöbbet teszi a békéért, az emberi haladásért, a népek barátságáért, az emberiség javát szolgáló tudományért, s amely a szocialista társadalom világ- történelmi példáját adta az emberiségnek. A kis népek a történelemben először ebben a népben leltek olyan pártfogóira, amely nem hódítani, Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz- oonti Bizottsága és a kormány aevében üdvözölte Hruscsov elvtárssal élén n szovjet delegációt, s örömét fejezte ki, hogy a szovjet delegáció módót talált arra, hogy ilyen baráti összejövetelen találkozzék a magyar tudomány, irodalom és művészet képviselőivel. E találkozó nélkül — mondotta — a szovjet párt- és kormánydelegáció magyarországi látogatása nem is lett volna teljes, hiszen a látogatás egyik fő célja a magyar dolgozó néppel való találkozás. Már pádig a mi véleményünk szerint a magyar dolgozó nép fogalmába szervesen beletartoznak a magyar tudósok, irók, alkotó művészek, a magyar értelmiségiek. Ezután Kállai Gyula kifejezte őszinte köszönetét Hruscsov elvtársnak és az egész szovjet delegációnak azért az igen nagy segítségért, amelyet n politikai és gazdasági segítségen kívül — ideológiai, tudományos és kulturális téren is — nyújtottak nekünk az ellen- forradalom előtt is, de az ellenforradalom után is. (Taps.) Az eJlenforradaiom okozta eszmei zűrzavar eloszlatásában nagy-nagy segítséget adtak neRövid, barátságos beszélgetés után az Akadémia dísztermében megkezdődött az ünnepi ülés, amelyen a magyar értelmiség mintegy négyszáz kiváló képviselője vett részt: tudósok, írók, művészek, műszakiak, pedagógusok. Az ünnepi ülés részvevői hosszan tartó tapssal köszöntötték N. Sz. Hruscsovot és a küldöttség tagjait, amint az elnöki emelvényre léptek. A szovjet párt- és kormányküldöttség tagjain kívül az elnökségben foglalt helyet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tátikára, Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja, Benke Valéria művelődésügyi miniszter-, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. Az ünnepi ülést Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. hanem felszabadítani jött és békét hozott. A szovjet hadsereg 1945 tavaszán nagy áldozatok árán a magyar népet is felszabadította. Az utána eltelt esztendőkben hazánkban a munkásosztály vette kezébe a hatalmat. A népi demokratikus rendszerben az értelmiség java és a közben felnőtt új értelmiség is megtalálta helyét. A magyar értelmiség dolgozó népünkkel együtt részt vesz a szocializmus építésének munkájában, részese az elért nagy eredményeknek is. A korábbi években azonban az eredmények mellett a régi párt- és kormányvezetők jelentős hibái is mutatkoztak. Ezt használta ki a külső és a belső ellenség, hogy a néphatalom ellen támadjon. Ismeretes, hogy az értelmiség egy í’ásze az elkövetett hibák felnagyítása, a revizionisták tevékenysége következtében — ha rövid időre is — az ellenforradalom szelKállai Gyula beszéde künk azok a szovjet tudósok, írók, művészek, akik közvetlenül az ellenforradalom után ellátogattak hozzánk — folytatta. — Tanácsaikkal, útmutatásaikkal igen hasznosan segítették a magyar értelmiséget, hogy megtalálja a helyes utat és továbbra is termékeny munkát fejtsen ki a népi demokrácia szolgálatában. Nagyon örülnénk annak, ha a szovjet és a magyar értelmiség között a jövőben tovább erősödne és további nagy eredményekhez vezetne a már eddig is kialakult nagyon jó és gyümölcsöző kapcsolat. Úgy gondoljuk, hogy a magyar értelmiségnek nemcsak jó szakmai kapcsolatot kell fenntartania a szovjet értelmiséggel, hanem törekednie kell a legjobb eszmei és politikai kapcsolat megteremtésére is. Azt hiszem, a magyal- értelmiségnek még nagyon sokat kell tanulnia a szovjet értelmiségtől abban a kérdésben, hogyan kell a tudománynak, az irodalomnak, a művészeteknek a dolgozó népet szolgálnia. A szovjet értelmiség példáján tanulhatja meg igazán a magyar értelmiség, hogy a népet szolgálni — minden frázis néllemi befolyása alá került. De vétenénk az igazság ellen, ha nem mondanánk meg, hogy az értelmiség túlnyomó többsége távol tartotta magát az ellenforradalomtól, egy része aggodalommal figyelte az eseményeket. Sok értelmiségi végig hű maradt a párthoz, a néphez, a szocializmushoz. Azok közül is, akik átmenetileg megtévedtek, egyre többen ismerik fel tévedésüket és támogatják a párt és a kormány helyes politikáját. A Magyar Tudományos Akadémia és az egész magyar értelmiség legfőbb feladatának tartja a szocializmus és a béke ügyének szolgálatát a tudomány, a technika és a művészet eszközeivel, a tudósok, pedagógusok, technikusok és művészek munkájával. A magyar értelmiség — miközben segíti a szocializmus építését és harcol a béliéért — arra törekszik, hogy elmélyítse a közös együttműködést a szocialista tábor népeivel és tudományos intézményeivel és különösen fontosnak tartja a szovjet és a magyar nép barátságának ápolását. Ma, amikor a szovjet tudomány nagy sikereinek vagyunk tanúi, mindenki számára világos, hogy ezek az eredmények a szocialista rendszer diadalát és fölényét jelentik. Az interkontinentális rakéta, a mesterséges holdak és számos más, nagyjelentőségű eredmény, nem a véletlenek, nem egy-egy tudományág sikerének, hanem az egész tudomány tervszerű fejlődésének a következménye. A tudománynak a szocializmust építő társadalomban elfoglalt helye és tevékenysége az objektív alapja az ilyen óriási arányú fejlődésnek. Az Önök mai látogatása nemcsak nagy megbecsülést jelent a magyar tudomány, technika és kultúra művelői számára, hanem erőt és segítséget is ad jövő feladataink megoldásához: egyik láncszeme annak a segítség-sorozatnak, amit fel- szabadulásunk óta és különösen a nehéz időkben állandóan kapunk a Szovjetuniótól. Ezt mi sohasem fogjuk elfelejteni és ígérjük, hogy minden tudásunkat a közös célok, a szocializmus építése, a népek közötti barátság és a béke szolgálatába kívánjuk állítani. (Nagy taps.) Az Akadémia ülésén beszédet mondott Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. leül mondhatjuk — a legnagyobb dicsőség. A nép szolgálata nem lealacsonyítja, hanem ellenkezőleg, felemeli a tudományt, a művészeteket. Szívből örülünk azoknak a nagy eredményeknek, amelyeket a szovjet tudomány és kultúra az elmúlt negyven esztendőben elért és amelyekkel ma már megelőzte a legfejlettebb kapitalista országokat is. A szovjet tudomány és kultúra minden eredménye a népet, az emberi haladást, a békét szolgálja. Ha az interkontinentális rakétát és a szputriyikokat az Amerikai Egyesült Államokban alkották volna meg először — ezt is mint eredményt, tudományos eredménynek kellett volna tekinteni —, de egészen bizonyos, hogy ebben az esetben ma az egész emberiség rettegésben élne, míg a szovjet interkontinentális rakéta és a két szput- nyik a legnagyobb megnyugvással tölti el az egész haladó emberiséget, mert mindenki tudja, hogy ezek a béke hírnökei. (Taps.) Beszéde végén a megjelentek éljenzése és tapsa közben ismételten köszöntötte a kedves vendégeket. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, J. I. Gromov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete a Magyar Tudományos Akadémiáról a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott el. Útjára elkísérte Dobi István, a Népköztársaság . Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint más magyar államférfiak. A Csepelre vezető utakon sokan gyűltek össze, hogy köszönt- sék a kedves vendégeket. A Csepel Vas- és Fémművek bejáratánál Komjáthy László vezérigazgató üdvözölte a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait. N. Sz. Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Munkástestvéreim! A szovjet—magyar barátságnak erre a csépelj gyűlésére, erre a találkozásra közéletünk vezetőinek egy csoportja jött el. Itt van Dobi elvtárs, Marosán, Kállai, Biszku, Csergő elvtárs, Benke Valéria elvtársnő és még közéletünk más vezetői. Engedjék meg kedves élvtársak, hogy április 4-re, a mi nemzeti felszabadulásunk és népszabadságunk születésnapjára gondolva pártunk Központi Bizottsága, Nép- köztársaságunk Elnöki Tanácsa és forradalmi munkásparaszt kormányunk nevében átadjam Önöknek mindnyájunk forró testvéri üdvözletét. (Taps.) Kedves Elvtársak! A Csepel Vasművek fogalom a magyar iparban. De a Csepel Vasművek hagyományai fogalmat jelentenek a magyar munkás- mozgalomban is. A mi szocialista forradalmi dalainkba sokszor bele volt fűzve a Vörös Csepel neve Ezt a nevet ez a gyár az első világháború időszakában érdemelte ki, amikor forradalmi gócpontja volt annak a magyar munkásosztálynak, amely felkelt az imperialista háború ellen a békéért, a Habsburgok ellen a nemzeti függetlenségért és a burzsoázia ellen a szocialista forradalomért. Mostanában megszoktuk, hogy őszintén és nyíltan beszéljünk egymással. Ez a szép és nagyszerű fogalom: Vörös Csepel, a mi négy évtizedes történelmünkben nem egyformán érvényesült. A két világháború közötti időszakban a Horthy fasizmus kegyetlen terorral nehezedett rá ennek a gyárnak a munkásságára, tűz- zel-vassal irtotta itt a szocialista forradalom képviselőit, mert tudta, ha Csepelen, ebben a munkáskollektívában erős a kommunizmus, akkor erős az egész magyar munkás- osztályban és akkor elveszett a burzsoázia ügye. A második világháború időszakában is volt egy döntő időpont, amikor a fasiszták azt akarták demonstrálni, hogy a nép menekül a felszabadító szovjet hadsereg elől és felszólították Csepel dolgozóit, hogy ürítsék ki a gyárat, és a szigetet. Akkor Csepel munkás- osztálya — és meg kell említenem, a proletárasszonyekkal az élén — szembeszállt velük, s nem volt erejük többé e felett a nép felett. (Nagy taps.) Azután eljött a felszabadulás napja. Megkezdődött a küzdelem, hogy új hatalmat teremtsünk, a nép hatalmát, és hozzálássunk a szocializmus építéséhez. Annak idején Hruscsov válaszában szeretettel köszöntötte a gyár dolgozóit. Az üzemlátogatás után a Nagy tömegárugyár szerelőcsarnokában nagygyűlésen találkozott a szovjet párt- és kormányküldöttség a csepeli dolgozókkal. A hatalmas csarnokot teljesen megtöltötték a dolgozók, s nagy tömegek hallgatták meg a gyűlést a nagycsarnok melletti helyiségekben, s a hozzá vezető utakon. Több mint tízezren vettek részt Vörös Csepel dolgozóinak e nagyszerű megnyilvánulásán. Kiss Dezső, a Csepel Vas- és Fémművek Pártbizottságának első titkára mondott megnyitót, majd a magyar és a szovjet Himnusz hangjai csendültek fel. Ezután nagy taps közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz. 1945 májusában az első munkaversenyt az országban — a kommunista párt országos értekezletének tiszteletére — ebben a gyárban kezdeményezték és ezt a gyárat vitte ez a munkáskollektíva az tlső helyre: megnyerték a munkaversenyt. Ez is forradalmi tett volt, elv- társak, bár ezt kalapáccsal hajtották végre a munkásak. Később más idők jöttek. A szocializmus alapjainak lerakásában ennek a gyárnak a kollektívája nagy szerepet játszott és ezért minden embernek, aki itt dolgozik — a hajlott- korú aktiak és azoknak a fiataloknak is, akikkel mi itt beszéltünk, s akik még csak most lesznek munkások — szerintem szent kötelessége, hogy a szocialista építés 13 éves eredményeit, a nép vívmányait, védelmezze a rágalmazókkal szemben. (Nagy taps.) Ha ellenségeink az építés közben elkövetett hibákról beszélnek, erre a mi válaszunk ez: a hibák is a mieink voltak és mi fogjuk kijavítani őket. Nektek ehhez semmi közötök, mert nektek nem az fáj, hogy mi itt, hogy mi ott hibáztunk és kicsit lassabban mentünk, mint ahogyan mehettünk volna, hanem az, hogy itt proletárdiktatúra, népi hatalom van és szocializmust építünk. (Úgy van, úgy van! Nagy taps.) Mi a hibákat a saját sorainkban itiszbázijuk. Kinek mi járt, kiosztottuk. Akinek a fejét meg kellett mosni, megmostuk. Aki nem bizonyult jó vezetőnek, az nem vezető most már. De ez a mi ügyünk, a munkásosztály, a .párt és a nép ügye. Ez nem az ellenség ügye. Az ellenséghez nekünk egy szavunk van: mi a szocializmus, a népi hatalom, proletárdiktatúra emberei és népe vagvunk. (Úgy van, úgy van. lelkes, ütemes taps és hurrá felkiáltások.) Kedves Elvtársak! Mi, akik a párt központjában, a kormányban és az Elnöki Tanácsban dolgozunk, 1956 november első napjaitól abban a szent meggyőződésben cselekszünk, hogy nem mint nagy tudósok, hanem mint minden becsületes magyar munkás-, parasztember és értelmiségi dolgozó akaratának végrehajtói léptünk fel. (Nagy taps.) Mert nálunk, elvtársak — beszélhetett bármit is az ellenség, a munkásosztály döntő többsége, a parasztság óriási többsége és az értelmiség jobbik és nagyobbik fele igenis a népi hatalom, a népi demokrácia és a szocializmus mellett van. (Úgy van, úgy van! Lelkes taps.) Persze azok az 1956 október- november-decemberi napok nehéz napok voltak. Emlékszem, amikor decemberben itt a Sportcsarnokban összejöttünk a csepeli kommunista kollektívával, négy-ötszáz emberrel, azt mondtuk: elvtársak, vannak még, akik butaságokat fecsegnek, sőt helyben még az ellenség támad, de a központban már mi támadunk. S azt mondottuk: bátrabban, elvtársak, mert nekünk igazunk van. És az az aktíva, annak a kollektívának az elhatározása kisugárzott 29 000 emberre. Mi nem szeretünk dicsérni, de fogadják az elvtársak elismerő szavunkat azért, ahogyan azóta itt Csepelen harcolnak és dolgoznak. (Lelkes, nagy taps.) Mi a lényege harcunknak? A szocializmusért vagyunk és a népi hatalom erősítése mellett vagyunk. Ennek része, hogy tiszta elvet vallunk és azt teljes határozottsággal valljuk. A proletár nemzetköziség mellett vagyunk. Nekünk testvérünk a világ minden munkása, bármilyen nemzetiségű is, s ellenségünk, még ha magyarnak . született is, az, aki a reakció mellett és népi hatalom ellen lép fel. (Úgy van, úgy van, taps.) Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy kifejezzem mincl- nyájurknak, akik ide eljöttünk magyar vezetők, azit a bensőséges, jó érzését, hogy a gyár kollektívájával olyan alkalomból találkozhattunk, amikor legdrágább és legkedvesebb testvéreink, a szovjet elvtársak itt vannak velünk. (Hosszan tartó lelkes, ütemes nagy taps és felkiáltások: szovjet—magyar barátság!) Kedves Elvtársak! Párt- és kormányküldöttségünk járt a Szovjetunióban. Kínában. Romániában, a Német Demokratikus Köztársaságban. Pártunk és kormányunk képviselőit ez országok népei olyan forró szeretettel és megbecsüléssel fogadták, ami egyszerűen leírhatatlan. Amikor most egy esztendeje a Szovjetunióban jártunk, bennünket. magyar vezetőket olvan szeretettel vettek körül, hogy — meg kell mondanom őszintén — néha restelltük magunkat. Mivel érdemeltük ki ezt a szeretetet? Minket, elvtársak, sok néppel a közös ügy köt össze és én a Szovjetunióban, azt hiszem, az Önök nevében is mondhattam, és az Önök szívéből is szólhattam: nemzeti függetlenségünk, békénk, szocialista jövőnk egyik garanciája, hogy végig ki fogunk tartani a szovjet—magyar barátság mellett, akármiféle ellenség áskálódjék is. (Ütemes, nagy taps.) És azt is mondhattuk ott — ha a szovjet elvtársiak jó (tulajdonságainkkal és gyengeségeinkkel együtt becsülnék és barátjuknak neveznek minket — és a szovjet nép minden fia: munkás, paraszt, értelmiségi, köztük olyan dolgozó szülők, akiknek gyermekei meghaltak a mi népünk szabadságáért és nemzeti függetlenségéért, azt mondotta, hogy becsüli a magyar népet és barátjának tekinti —, akkor ez a mi népünkre olyan megtiszteltetés, amit csak a jövőben fogunk igazán kiérdemelni. (Úgy van, úgy van! Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében — és ha Dobi elvtárs egy pillanatra rámruházza hatalmát, az Elnöki Tanács nevében is —, szívből jó erőt, egészséget, jövőbeni sikereket kívánjunk a csepeli proletariátusnak. Úgy dolgozzanak és harcoljanak rendszerünk ellenségeivel szemben, hogy a Vörös Csepel név igazán érvényes legyen. (Hosszan tartó lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Ezután Hruscsov elvtárs mondott beszédet. Értelmiségünk különösen fontosnak tartja a szovjet és a magyar nép barátságának ápolását Rusznyák István üdvözlő beszéde Szeretettel köszöntőm a szovA nép szolgálata felemeli a tudományt, a művészeteket Harcunk lényege: a szocializmusért vagyunk és a népi hatalom erősítése mellett vagyunk Kádár János elvtárs csepeli beszéde
