Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-06 / 234. szám

Vasárnap, 1957. október 6. SOMOGYI NÉPLAP 7 Megjelent a magyarországi délszlávok hetilapja Narodne Novine címen október 5-én megjelent a magyarországi délszláv dolgozók új hetilapjának első száma. A megyénk területén élő délszláv lakos­ság nagy örömmel és érdeklődéssel fogadta a hírt, hogy egy évi kényszerű szünet után, bővebb terjedelemben, új formában, új címmel és új célkitűzé­sekkel ismét megjelenik a saját anya nyelvén írott saitótermék. Az októberi ellenforradalom kitörése lehetetlenné tette a nemzetiségi lapok rendszeres megjelenését. A rend helyreállítása után, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány és a párt illetékes szervei útján, rögtön megtette az intézkedéseket, hogy a magyarországi nemzetiségek sajtóját újjászervezzék és megindítsák. A megjelenés alkalmából köszöntjük, üdvözöljük a Narodne Novine című hetilapot, s délszláv olvasóink figyelmébe ajánljuk. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Ognyenovics Milán, a Magyarorszá­gi Délszlávok Demokratikus Szövetsége főtitkárának cikkét. Ú J ÚTON Lapunak, a Narodne Novine újra- megjelenése alkalmából megraga­dom az alkalmat, hogy mint a Ma­gyarországi Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének új főtitkára üd­vözöljem a Narodne Novine olvasóit és az egész délszláv dolgozó népet. Lapunk újbóli megjelenése nagy örömmel tölti el nemcsak a délszlá­vok kérdésével foglalkozó felelős vezetőiket, hanem valamennyi dol­gozónkat, akik a lap megjelenését már régen várták. Lapunk rendszeres megjelenésé­nek az 1956. október 23-i véres ellen- forradalom vetett véget, amely egész országunknak mérhetetlen károkat okozott. Népünk különböző ellensé­gei, kezdve a nyugati imperialisták­tól a Nagy Imrét—Losonczy-csopor- tig, megkísérelték, hogy hazánkat ■egy új háború tűzfészkévé változtas­sák, országunkat szembeállítsák a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Hazánk hű fiai a Szovjet Hadsereg segítségével szétverték az ellenforradalom erőit és megvédték a munkások és parasztok hatalmát. A kormány és a párt előtt renge­teg probléma tornyosult, köztük a nemzeti kisebbségek problémája is. A kormány arra törekedett és tö­rekszik ma is, hogy ezt a kérdést lehetőleg minél jobban és minél gyorsabban megoldja. A nemzetisé­gi kisebbségek szövetségi szerveze­tei megkezdték aktív munkájukat, megjelentek a nemzetiségek anya­nyelvén írt újságok, köztük a mi 'Narodne Novine-nk is. Milyen feladatok állnak a mi új­ságunk előtt? A legfontosabb feladatok egyike kétségkívül a forradalmi munkás- paraszt kormány támogatása kitű­zött céljai megvalósításában és ab­ban az erőfeszítésében, hogy az or­szág minden polgárának, így a nem­zetiségi kisebbségeknek is, biztosít­sa az alkotmányban lefektetett ösz- szes jogokat. E jogok közé tartozik elsősorban a nemzetiségi kisebbség joga az anyanyelven való iskolai ta­nulásra, a nemzeti kultúra megőr­zésére és ápolására. Újságunknak lehetőséget kell nyújtania minden egymástól távol élő délszlávnak, hogy megismer­hessék a közös problémákat és cé­lokat, közös örömeinket és gondjain­kat. Lapunknak a lehetőségekhez ké­pest segítenie kell népünket, hogy minél gyorsabban haladhasson előre a szocializmus építésének útján, a jobb és boldogabb élet útján. A Narodne Novine egy fő felada­ta: szembeszállni a sovinizmus je­lenségeivel, hogy igazi hazaszeretet­re, proletár nemzetköziségre nevel­je népünket. A Narodne Novine nagy figyebnet fog fordítani a dél­szláv és a maigyar dolgozó nép őszinte barátságának megszilárdítá­sára. A továbbiakban Ognyenovics Mi­lán a megjavult magyar—jugoszláv kapcsolatokról szól, a Délszlávok Demokratikus Szövetségének felada­tairól, majd így folytatja: Az 1949—1953. években napiren­den voltajk az üldöztetések és ebben az időben számos délszláv dolgozót vetettek börtönbe. Kiagyalt vádak alapján sokakat letartóztattak és el­ítéltek, családtagjaikat üldözték és £qq hit S&m&qyban AZ ŐSZ a somogyi lankákra is rábólintott, összesűrűsödtek a fel­hők, megeredt az eső. Reggelente bent a városban, s kint a falvakban iskolába csődült gyerekhad, s ami­kor délelőtt 'ki-kidugta már sápad­tan mosolygó fejét a nap, földeken találta a parasztokat, szedik fészké­ből a burgonyát. Az őszi árpa vetés már a földben, a rozs' nagy része is sl van vetve. Az állami gazdaságok­ban szépen halad a munka, egyedül a Lábodi Állami Gazdaság nem mu­tatott fal valami nagy szorgalmat, ott áll a leggyengébben a vetés. A termelőszövetkezetekben nagy kedv­vel dolgoznak, hiszen már közel a zárszámadás ideje. Az ádándi Petőfiben a földnek nem egészen harminc százalékán lesz kenyérgabona, hogy jövőre is meglegyen a holdankénti 12 mázsa iúza és 9 mázsa rozs. A 13 család­nak február óta 300 munkaegységet írnak jóvá november 1-ig. Ez csak agy példa ä sok közül, de elég ah­hoz, hogy bizonyíthassa: nem ide­gen a nagyüzemi gazdálkodás So­mogy megye parasztjaitól. S ami­kor már készen a zárszámadás, lesz mivel köszönteni is az eredményt. A Mecsekvidéki Állami Pincegazda­ságok balatonboglári, balatonszeme- si, s a többi pincéd, szőlőfeldolgozó telepei már befejezték a felkészü­lést az új szőlőtermés és bor foga­dására. Nagy riadalom volt megyeszerte a cukorgyári tűz miatt, már azt re­gélték, hogy a gyártás megkezdésé­nek ideje el fog tolódni. A 28-i pró­baüzem pompásan sikerült, s min­den rémhír ellenére elsején reggel 3 órakor megkezdte a Kaposvári Cukorgyár az új cukorrépatermés feldolgozását. A Somogy megyei ipa­ri üzemek közül az elmúlt hét alatt a Téglagyári Egyesülés befejezte •éves nyersgyártási tervét. Negy­venkét millió nyerstéglát gyártottak, s három millióval égetett, több tég­lát, mint a terv volt. A Megyei Ta­nács VB. 3-án összeült, hogy meg­tárgyalja a megye kereskedelmének •szi-téli felkészülését. Megállapítot­ták, hogy különösebb nehézség, hi­ány nem lesz semmiben, a lakosság tüzelőellátása még jobb is, mint a tavalyi. Építőanyagokból van elég, egyedül a tetőfedő-, szigetelő anya­goknál lehet fennakadás. Az ipari üzemek termelése megyeszerte el­érte az alaprentabilitást, ami ugyan nem sokat jelent, de mégis lépés az egyenletes munkateljesítés felé. A HAZAFIAS NÉPFRONT meg­kezdte az előkészületet a közeli ta­nácstagi választások előkészítésére. Olyan emberekre esett a jelölés, akik hűek a párthoz és a néphez, s a lakosság széles rétegeinek bi­zalmát élvezik. Nemsokára már is­meretes lesz a névjegyzék a pótvá­lasztásokra. Az egész megyére jel­lemző, hogy felpezsdült a társadal­mi élet. Nemrég kapcsolódott be a »Gyermekvárosért« indított mozga­lomba a kaposvári nőmozgalom, és 29-re már 17 000 forint gyűlt össze a városban az elhagyott gyermekek új otthonára. Egyedül a Kossuth- óvoda munkaközössége 1200 forin­tot gyűjtött össze. Nagyon szép fel­adatot hajt végre a Nőtanács akkor is, amikor a sokgyermekes édes­anyák gyermekeit segíti jó meleg, téli ruhákhoz, cipőkhöz. 3-án nyolc édesanya, harminckilenc gyermekét öltöztették fel. Sok szó esik mostanában Somogy irodalmi életének fellendítéséről. Nemcsak hivatalos formában, mert számos beszélgetés témája is. Akár­ki bármit is mond, örülni kell an­nak, hogy végre szó esett ilyesmiről. S itt van egy másik kulturális terü­let, a színház, amelytől az idén so­kan húzódoztak. A feszültség ma már feloldódott, a Mákvirágok elő­adása és A mosoly országa felújítása után-. Most pedig egymás után két bemutató, pénteken a nagysikerű Dohányon vett kapitányé volt, és kedden a kamaraszínházban a Ké­rek. Kamaraszínház Kaposvárott? Mi ez, ha nem kulturális haladás? A múlt hétre esett Tabányi Mi- hálvók, Harry Williams, Petress Zsuzsa és Kabos László műsorának előadása is. A közvéleménynek osz­tatlanul csak Kabos tetszett. Sokan őt tartják ma a legjobb komiku­sunknak. S nem is méltatlanul. A kulturális eseményekbe illeszkedik be a Balatoni Hetek befejezése is. Az egy hónapon át tartó gazdag műsor vasárnap ért véget az impo­záns siófoki vitorlázó versennyel. EGYRE TÖBB és több esemény játszódik le megyénkben. Az ősz nem viszi, hozza az eseményeket. S miközben munkában telnek a hétköznapok s pihenéssel, szórako­zással a munkaszünetek, miközben földbe hull az elvetett mag, s föl- fölgördül a színház bársonyfüggö- J nye, míg az apró tolvajok, vagy ^ gazemberek űzik játékaikat a rajta- ( kapásig, s a Kinizsi kikap Moson- í magyaróvártól — Somogybán is el- f telt egy hét. Fehér Kálmán' deportálták. Ma teljes szívvel örü­lünk annak, hogy délszlávjaink na­gyobb részét .már rehabilitálták. Né­hány elmaradt eset elintézése folya­matban van és a szövetség a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy a még nem rehabilitált elv­társaink minél előbb nemcsak er­kölcsi, hanem anyagi jóvátételt is kapjanak. Bizalommal nézünk a jövőbe. És készek vagyunk minden erőnket a mi szocialista hazánk felépítésének szolgálatába állítani. Nagyon jól tuti­juk, hogy a hibákért és igazságta­lanságokért, melyek bennünket ér­tek, a párt, mint egész, nem felelős, hanem csak azok a vezetői, akik le­tértek a marxizmus—leninizmus út­járól, elszakadtak a dolgozó töme­gektől és ilyen módon elvesztették a nép bizalmát. Mégis igazságtalanok volnánk, ha csaik a hibákról beszélnénk. Az ok­tatás területén az 1956—57. tanévben már 66 iskolában folyt szerb-hor- vát nyelvtanítás, ezenkívül van két középiskolánk. Szerb-horvát nyelv- tanítás van a Pedagógiai Főiskolán és a budapesti Statisztikai Intézet­ben. Volt tizennyolc óvodánk is. Ezekben az iskolákban 3911 tanuló hallgatta az előadásokat a mi anya­nyelvűnkön. Ezek mellett Buda­pesten és Pécsett diákotthon áll fenn azon tanulók részére, akik a falu­jukban, a tanulók elégtelen száma miatt, nem kaphattak anyanyelvű szakoktatást. Ezzel szemben viszont egyetlen olyan művészeti-kulturális együtte­sünk sincs, amely állandó jelleggel dolgozna és terjesztené a mi nem­zeti kultúránkat. Ezen a területen még sokat kell dolgoznunk és a kul- túrcsoportoknak sokkal több segít­séget kell nyújtanunk. Ezután az ellenforradalom okoz­ta károkról ír cikkében Ognyeno­vics Milán, s hangsúlyozza, hogy a délszlávok a disszidálások idősza­kában is hűek maradtak szülőföld­jükhöz, bebizonyítván a nemzeti ki­sebbség hazafiságát. A cikkíró ezután ismét a Délszlá­vok Demokratikus Szövetségének feladatairól szól, majd így fejezi be cikkét: Bizalommal és őszinte optimiz­mussal nézünk a jövőbe. Bizakodá­sunk anná.l inkább jogosult, mert eddigi munkánkban máris éreztük a kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt tényleges segítségét és ez a támogatás napról napra na­gyobb és hathatósabb lesz. Midőn elindulunk az új úton, tar­tós együttműködésre hívjuk fel az összes délszláv dolgozókat a mi né­pünk javára, a mi magyar hazánk minden dolgozójának boldogabb és jobb jövője megteremtésére. Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára. CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Ma délután fél 3 és este 7 órakor, minden este 7 órakor SCSERBACSOV: dohányon vett kapitány Nagyoperett 3 felvonásban. A 2. sz. bérletszelvény érvényes. CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ KAMARASZINPADA (Az ÉDOSZ Kultúrteremben) Bemutató előadás: okt 8-án, kedden este 7 órakor. KISFALUDY KÁROLY KÉRŐK Vígjáték 3 felvonásban. Az előadásra autóbusz-járat a Széchenyi térről. Jegyek előre válthatók a színház jegyirodájában, Május 1 utca 23. Telefon: 11—03. CSEPEL DIESEL javítását (íix, billenős, bódés) 24 napon belül vállaljak, valamint fődarabok cse­réjét is XIV. Autójavító Vállalat PÉCS, Munkácsi M. u 35. Telefon: 26 72. EMLÉKEZÉS OKTÓBER HATODIKÁRA Néhány nappal ezelőtt, néphadse­regünk ünnepén, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc első győztes csatájának évfordulóját ül­tük: a pákozdi győzelem napját. Most újra ünnepelünk. Ma, októ­ber hatodikán, a vérbefullaszíott 1848—49-es magyar szabadsághar­cot követő rémuralom vértanúi ha­lálának emlékét ünnepeljük. Mi min­denre emlékezünk, amely a magyar nép történetében érték, amely a so­kat szenvedett népet elnyomóitól meg akarta szabadítani. Négyszáz év küzdelmének, amelyet a Habsbur­gokkal szemben vívtunk, ez a sza­badságharc csak egyik szakasza, de igen jelentős történelmi esemény. Ebben a harcban megszerezhettük volna szabadságunkat, ám a belső- és külső történelmi helyzet követ­keztében mégis elbuktunk. A pá­kozdi csata nemzeti függetlensé­günk, szabadságharcunk kezdete, amely későbbiekben hol magasra tartotta a szabadság zászlaját, hol pedig a megoldhatatlan problémák és ellentétek következtében mély­pontra vitte azt, míg végül is Kos­suth átadta a hatalmat Gorge! tá­bornoknak. A magyar kormány, amely Budapestről vidékre kerül, tekintélyében és számában megfo­gyatkozott. Egyre többen hagyták ott a szabadság zászlaját. Sok véráldozat, nehéz csaták után, 1849. augusztus 13-án Görgei tábor­nok utasítására bekövetkezett a fegyverletétel. Mindenki érezte a fegyverletétel súlyát, Görgei azon­ban, akit Kossuth is árulónak ne­vezett, elrendelte csapatai részére fegyvereik letételét az oroszok előtt, a világosi síkon. A szabadságharc elbukott. Nehéz idők következtek ezután a magyar népre. Egyesek — Kossuth is — külföldre menekültek, mások az országban bujdostak, üldözöttek vol­tak saját hazájukban, és sokat kö­zülük kivégeztek. Október hatodika emlékezést jelent a sötét és véres Habsburg-megtorlás időszakára, Haynau rémuralmának kezdetére. Október hatodika emlékezést jelent a tizenhárom aradi vértanúra, akik hazánk függetlenségéért harcoltak, s ezért meg kellett halniuk. Haynau táborszernagy Temesvár­ról Aradra már augusztus 21-én át­helyezte főhadiszállását. Másnap fő- belövette Ormai Norbert ezredest, akit ezután az aradi vértanúk egész sora követett. Haynau nem változ­tatott a Habsburgok Magyarorszá­gon már (közel 200 éve alkalmazott módszerén, amely bitóval, pallossal és golyóval »békéltette« a magyar népet. Pesten agyonlőtték gróf Battyány Lajost, az első felelős ma­gyar minisztérium elnökét. Ugyan­aznap, október hatodikán Aradon kivégezték a tizenhárom hős tábor­nokot. A vár közepén emelkedő fő- őrház négyszögében a csendőri és királyi haditörvényszék golyó- és bitó általi halált osztogatott. A go­lyó általi halált a vár mikalakai kapujánál a sáncban hajtották végre. Kiss Ernő, Schweidel József, Lázár és Dessewffy voltak a halot­tak, akiket estig temetetlen hagy­tak, majd testüket a sáncban ásták el. A többit pedig az új aradi út második hídjától balra lévő térsé­gen várta a bitó. Egysorban volt mind a kilenc. Pöltenberg volt az első, majd Töröli, Lahner, Knezics, Leningen, Aulich, Damjanich követ­keztek és a sort Vécsey zárta le. A hős tábornokokat még a bitó árnyé­ka sem törte meg. Ott is tanúbi­zonyságot tettek mélységes hazasze­retetükről. »Azt hittem, utolsó le­szek, ki mindig első voltam a csa­tában«. »Éljen a haza« — Mondta Damjanich. Két óra alatt hajtották végre ezt a szörnyű ítéletet. Az éj folyamán négy tábornok holttestét a hóhér eladta. Kiss Ernőét har­madnap, Bessewffyét pedig egy esz­tendő múlva. A megtorlás dühöngött az egész ország területén. Azonban a legna­gyobb terror idején, a kivégzések napjaiban is, amikor mindenkinek rettegnie kellett, mégis a jeltelen sírokra illatozó, friss virág került. Senki sem tudta és ma sem tudja, ki merte kegyeletét nyilvánítani. Október hatodika és az aradi vér­tanúk az igazi hazaszeretet példát és hogy száz évig nem tartott már a Habsburgok igája, hogy Magyar- országon száz év leforgása alatt több forradalom is volt, hiába ke­zeskedett Haynau fejével arról, hogy Magyarországon annyi évig már nem lesz forradalom, mégis kivívtuk függetlenségünket — ez annak is köszönhető, hogy a vérrel áztatott honi porból a mély, az igazi hazaszeretet virága nyílott. LÖCZI ISTVÁN tanár, a TTIT tagja, VASÁRNAPI SPORTJEGYZETEK Mérlegelve sportolóirk elmúlt heti teljesítményét, bizony fennmarad a mérleg nyelve. Oka ennek, hogy sport olóink teljesítménye általában a várako­zás alatt maradt. Persze, akadt azért öröm is. Ilyennek számít például fiatal ökölvívóink újabb győzelme, valamint a KMTE labdarúgóinak roagáratalálása. Csak aztán ilyen legyen a folytatás is ma, amikor új csatákra indulnak atlé­táink, ökölvívóink, tekézőink és labdarúgóink egyaránt. A JÁTÉKVEZETŐK VÉDELMÉBEN fel­emeltük már szavunkat, s felemeljük a jövőben is. ha ennek szükségét látjuk. Ez kötelességünk is, mert meg kell vé­denünk azokat a játékvezetőket, akik önzetlenül, sportszeretietből hoznak ál­dozatot a sportért. Persze, szólnunk kell a játékvezetők hibáiról is. Az olya­nokról, mint Molnár II. József böhönyei játékvezető esete, aki a 18 kilométeres motorkerékpár útért 100 forint, azaz egyszáz forint motordíjat számított fel. Ez éppen nem nevezhető önzetlenségnek, ugyebár, kedves Molnár sporítárs? Épp­úgy nem, mint amikor egyes játékve­zetők a községen belül, az állomástól a pályáig megtett gyalogúiért is felszá­mítják ez úgynevezett gyalogdíjat. • * * ÜTÖTT, VAGY NEM ÜTÖTT? Mármint Lotti László, a buzsákiak labdarúgója. A játékvezetői jelentés szerint ütött. Ezért pedig ugyebár örökös eltiltás jár. Lottit azóta már el Is tiltották. És most itt jön az, ami elgondolkoztató. Molnár Dezső, a sértett játékvezető az ügyben szaladgált Kaposvárott, hogy hogyan lehetne nullifikálni azt a bizonyos Lottt- ügyet, mert talán nem is ütötték őt meg. Ejnye, ejnye. Molnár sporttárs. Nem lett volna jobb ezt időben meg­gondolni, mondjuk akkor, amikor vé­leményünk szerint elhamarkodottan fél­beszakította a 0:0-na álló Nagyberek— Buzsák mérkőzést. Avagy mondjuk a játékvezetői jelentés megírása alkalmá­val. Most már bizony késő a bánat. Vi­szont úgy véljük, mégiscsak jó volna megvizsgálni újólag ezt e mérkőzés-fél­beszakadást. Éppúgy, mint az örökös eltiltást. Nem Lotti László, hanem az igazság érdekében. * * * PAMMER, A MEZŐNY LEGJOBBJA. Immár megszokottá válik a mérkőzés- beszámolókban ez a megjegyzés. Bi­zony hétről hétre örömmel látjuk mi is éppúgy, mint a szurkolók népes tábora, hogy ez a fiatal labdarúgó egyre Inkább kezdi beváltani azokat a reményeket, amelyeket annak idején, amikor ifjú- i sági válogatott lett, hozzá fűztünk. Egy- idóben törés állt1 be Pammer sportpá- 1 lyafutásában. Ennek csali részben volt [ oka Pammer megromlott egészségi ál­lapota. Oka volt ennek maga Pammer is. Azóta azonban Pammer Pi^ta rájött arra, ha eredményesen akar csapata színeiért küzdeni, akkor megfelelőkép­pen fel is kell készülni a mérkőzések­re. Hogy folyik ez a felkészülés? Aki kíváncsi, nézzen ki a KMTE edzéseire, s láthatja, hogy Pammer az edzés kez­dene elótt már rója a köröket, kötelez, egyszóval Igen keményen edz. Legújab­ban kővetője Is akadt, Papp Gyula. Pammei-nál az eredmény máris meg­mutatkozik. HÉTKÖZI EDZÉSEN VAGYUNK. A fö­lényben játszó csapat védői könnyel- müsködnek, s az ellenfél egyik csatára az ötösről, állítjuk, védhetetlen gólt lőtt. Megszólal az edző. A kapust kor­holja a gólért, aki védeni próbálja iga­zát. A következő pillanatban felcsendül az edző hangja: »Menj le a pályáról, jöjjön be a tartalék«. Kedves edző sport­társi Sokan voltunk a nézőtéren, akik nem helyeseltük ezt a »nevelő mód­szert«. Nem is helyeselhettük, mert ön­nek, a kitűnő szakembernek látnia kel­lett volna, hogy a gólért csak a két hát­véd volt hibáztatható, akik díszkísére­tet adtaik a kitörő csatárnak. A kapus azonban semmiképp. Higgye el, ez a lé­pése, mármint hogy leküldte a játéko­sát a pályáról, nem szolgálta a célt Mert sem a játékosok, sem a nézők előtt nem nőtt önnek meg a tekintélye. Sőtl * * * AZ ELLENTÉTEK ELOSZLATÁSÁNAK szép példáját láttuk e héten. Már ko­rábban megírtuk vasárnapi jegyzeteink­ben, hogy talán megtalálják az együtt­működés lehetőségét • a kaposvári NB Il-es csapatok, amelyeknél pedig nen» is olvan régen, különösen az átigazolá­sok 'időszakában a »szemet-szemért« elv. érvényesült mindkét oldalon. Nos. a baráU találkozó a KPVDSZ kezdeménye­zésére mégiscsak létrejött. A találkozó színhelyére belépőt kellemes meglepe­tésként fogadta a két felirat; Hajrá, Ki­nizsi! Hajrá. KMTE! Aztán a baráti be­szélgetés során kitűnt, hogy nemcsak a falon fér meg egymás mellett a két sportkör, hanem az éleiben is. Helyes volt a megbeszélésen az, hogy nem rá­gódtak a múlt hibáin, hanem mindkét sportkör vezetői előre tekintettek. A jö­vőt illetően mindkét fél egy háromtagú bizottságot létesített, amely a két sport­kör közötti vitás ügyeket rendezni tel­jes jogkörrel hivatva van és lese. A november 7-1 közös sportprogram ki­alakítására is megtörtént a megá!lapé­rt ás az esetre, ha a Kinizsi nem játszik e napon bajnoki mérkőzést. Szóba ke­rült az is. hogy a »salak-iszonyban« szenvedő csapatok némelyikét (Sztálin- város, Győr) a KMTE a Kinizsi pályája* látja vendégül. És szinte nem is lehet­ne sorolni a terveket, amelyek között pl. egy, a két szurkolótábor bevonásá­val megtartandó közös sportgyűlés te szerepel. Helyes volt a kezdeményezés és méltó a folytatás. A megbeszélések első eredményei máris kézzelfoghatóak. Persze, mindkét fél számára kötelező a megállapodások betartása, mert hisz áll a tétel: minden megállapodás an nyit ér, amennyit megtartanak belőle. Ha a csó- törtök esti baráti megbeszélés, megál­lapodás nem írott malaszt lesz csupán, annak a Kinizsi, a KMTE és Kaposvár labdarúgó sportja látja majd használ. * * .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom