Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-10 / 161. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. júliui Oiekeäz&nel a qeit(i fa'tekezt&tliez A múlt hét nemzetközi eseményei közül különJös figyelmet érdemelnek azok a közös nyilatkozatok, amelye­ket péntekéin szin te egy időben hoz­tak nyilvánosságra egyfelől Peking­iben és Hanoiban, másfelől Belgrád- ban és Uj-Delhibem. A KÉT KÖZÖS NYILATKOZAT nagyjelentőségű diplomáciai ok­mány: nemcsak a nyilatkozatot meg­fogalmazó kormányok kapcsolataira vonatkozik, hanem egyetemes érde­kű is, minthogy újabb kiemelkedő fontosságú állásfoglalás a békés egy­más mellett élés alapelvei mellett A Péfctogben aláírt nyilatkozat mindenekelőtt leszögezi a Kínai Népköztársaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság álláspontját az -indokínai háború lángját eloltó genfi egyezmények végrehajtását il­letően. Köztudott, hogy a genfi egyezmények érteiméiben ez év júli­us '2 Or tót kezdődően Észak- és Dél- Viejnam képviselőinek tanácskozáso­kat kell folytatniuk az 1956. júliusá­ban tartandó általános választások előkészítésére.- Ezeket a választáso­kat India, Lengyelország és Kanada képviselőiből álló nemzetközi bizott­ság felügyelete mellett kell megtar­tani Vietnam egyesítése céljából. A Vietnami Demdferatikús Köztársaság — híven ahhoz a politikához, hegy maradéktalanul végrehajtja a genfi egyezményeket —ni nemrégiben javas­lattal fordult a szaigen: kormány­hoz, kezdjék meg a genfi egyezmény­ben előírt megbeszéléseket'. A szaigo- ni kormány —■ néhány nappal az ér­tekezlet megnyitásának időpontja előtt. — még azt sem jelentétté be, hogy egyáltalán részt s-zándékozik-e venni az értekezleten. A Diem-kor- mány zsold'iában álló dél-vietnami sajtó azonban nem titkolja: Diemék az amerikaiak nyilvánvaló támogatá­sával el akarják szabotálni a tárgya­lásokat, hogy végül is meghiúsítsák a jövő évi választásokat. Vajon miért? Mert a választások a dél-vietnami klikk bukását, Viet­nam egyesítését, demokratikus kor­mány létrejöttét eredményeznék. Ez kétségtelen; nincs olyan burzsoá po­litikai megfigyelő, nincs olyan nyu­gati újság, amely az ellenkezőjét jósolná. Az egész világsajtó hang­súlyozza: Ho Si Minh, a felszabadí­tó háború hőse páratlanul' népszerű egész Vietnamban, a nép támogatja a demokratikus kormányt, amely megtestesíti Vietnam lakosságának szabadságvágyát, ugyanakkor meg­vetéssel fordul el a gyarmatosítók bábjaitól. Köztudomású, hogy a dél­vietnami uralkodó körök véres ma­rakodása mosott a régi és az új gyarmatosítók: a francia és az ame­rikai imperialisták konfliktusa rej­lik. Dél-Vietnam népe nem kér síem a frankon, sem a dolláron vásárolt hazaárulókból — és ezt az akaratát minden bizonnyal ki is nyilvánítaná a választásokon. Ezért szegi meg a genfi egyezmé­nyeket Amerika. Az Egyesült Álla­mok Dél-Vietnamot gyarmatává és halitámaszpontjává akarja változz tatni, A közös kínai-vietnami nyilatko­zat. ezzel összefüggésben leszögezi: meg kell akadályozni a genfi egyez­mények megszegését, a genfi meg­állapodásokat teljes egészükben vég­re kell hajtani. A KÍNAI—VIETNAMI NYILATKOZAT mindenekelőtt azzal lehet elérni, ha elismerik a Kínai Népköztársaság ENSZ-képviselethez való jogát, és ha felveszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe mindazokat az államo­kat, amelyek megfelelnek az alap­okmány követelményeinek. A két kormányfő rámutatott, hogy az utób­bi időben az általános nemzetközi helyzet javult, bár vannak olyan irányzatok, amelyek nehezítik a nemzetközi feszültség enyhítését Ugyanakkor erősödnek azok a közvé- lemény-támoigatta törekvések, ame­lyek a nemzetközi problémák tár­gyalások és megállapodások útján való megoldására irányulnak. »Ko­moly remény van arra — jelenti ki Tito és Nehru közös nyilatkozata —, hogy Franciaország, Anglia, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kor­mányfőinek találkozóját ugyanez a szellem fogja áthatni és e találkozó újabb hozzájárulás lesz a nemzetközi helyzet megjavításához.« A béke erői világszerte üdvözlik ezeket a nyilatkozatokat. Egyetérte­nek a kínai és a vietnami kormány­fővel, amikor leszögezik, hogy a köl­csönös bizalom megteremtése a nem­zetek között, a nemzetközi feszültség kiküszöbölése attól függ, hogy a vi­lág valamennyi országa elfogadja a békés egymás mellett élés elvét. Egyetértenek a jugoszláv és .az indiai' kormányfővel, amikor rámutatnak, hogy a mind nagyobb bizalom és a nemzetközi együttműködés légköré­nek kialakítása nagyobb lehetőséget biztosít a megoldatlan nemzetközi problémák konstruktív megoldására, a világbiztonság megteremtésére. Ebből a nézőpontból a két nyilat­kozat nem .más, mint békeüzenet, a négy nagyhatalom kormányfőinek küszöbönálló genfi értekezletéhez: Peking és Hanoi, Belgrádi és Uj-Del- hi közel egymilliárd embert képvise­lő üzenete Genfhez. Az Olasz Szocialista Párt határozatban foglalt állást az új kormány ellen Róma (MTI). Az olasz félhivatalos sajtó meglehetős bizonytalan han­gon ír az új kormányról és arról a politikai programról, amelyet ez a kormány megvalósítani szándékszik. (Hangsúlyozza, hogy ez a kormány programja és politikai összetétele tekintetében lényegében azonos a korábbi kormánnyal. Az új kormány a jövő héten, szer­dán mutatkozik be a partementben. A kormányprogram ismertetése után talán már a jövő hét szombatján sor kerül a bizalmi szavazásra. Az Olasz Szocialista Párt vezető­sége csütörtökön határozatiban fog­lalt állást az új kormánnyal szem­ben. A határozat »kifogásolja, hogy a kormányválság megoldása megoldatlanul hagyja az ország jelenlegi helyzetével összefüggő politikai és szociális problémá­kat, amelyeket az előbbi kor­mány tevékenysége még súlyos­bított.« Luigi Longo, aiz Olasz Kommunis­ta Párt főtitkárhelyettese a l’Uniitá- ban a többi között így ír az új kor­mányról : »Mondhatnánk, hogy minden ma­radit a régiben, sőt rosszabb lett«. »A válságot az országban és a kormánypártokban is épp az a tény okozta, hogy a kormány nem javítot­ta meg a szociális politikái és vég­eredményben ez idézte elő a Scelba- konmány bukását. A Segni-kormány megalakulása önmagában véve nem mutat arra, hogy a kívánt irányban 'bármilyen változás is 'történt volna, Ily módon a válság nem oldódott meg, hanem tovább folytatódik. Ez viszont azt jelenti, hogy folytat­nunk és erősítenünk kell akciónkat az összes népi. erők közeledéséért, hogy mindenki számára világossá tegyük a pillanatnyi helyzetet és az ezzel a helyzettel kapcsolatos köve­telményeket, hogy kiharcoljunk olyan 'politikát, amely a baloldalhoz való közeledés felé mutat«. Az amerikai kongresszus elfogadta a külföldi „segálif-nyújtási törvényjavaslatot Washington (TASZSZ). Az ameri­kai kongresszus véglegesen határo­zott a »kompromisszumos« külföldi segélynyújtási javaslatról', amelynek értelmében az Egyesült Államok 3285 millió dollár segélyt nyújt kül­földi országoknak. A képviselőház 262 szavazattal 120 ellenében megszavazta a tör­vényjavaslatot, amelyet a szenátus már korábban elfogadott. Ugyanakkor a kongresszus újból állást foglalt a népi Kínának az ENSZ-be való felvétele ellen. Nehru Londonban London (MTI). Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök péntekén este Rómából Londonba érkezett. A re­pülőtéren Eden angol miniszterel­nök fogadta Nehrut, aki 36 óránál alig valamivel hosszahb időt tölt Angliában. Az indiai miniszterelnök -kíséretéiben van leánya, Indria Gandhi asszony és R. Pillái, az in­diai külügyminisztérium főtitkára. megerősíti a 'békés egymás mellett élés öt alapelvét. Ezeket az elveket világszerte egyre több ország ismeri és fogadja ei. A nyilatkozat, amely — mint az első nyugati kommentá­rok, így például az AFP francia hírügynökség jelentése hangsúlyoz­zák —■ megszilárdítja a hanoi kor­mány tekintélyét és elősegíti a Viet­nami Demokratikus Köztársaságban folyó újjáépítő munkát, fontos intéz­kedéseket jelent. be a két ország gaz­dasági', műszaki és kulturális együtt­működését illetően is. A Kínai Nép- köztársaság abból a célból, hogy se­gítséget nyújtson a vietnami népnek a hábonú-úitötte sebek foeigyógyításá- bam és népgazdaságának továbbfej­lesztésiében, ellenszolgáltatás nélkül 800 millió kínai jüant adományoz a vietnami kormánynak. Hatalmas összeg ez: segíti Vietnam népét, vasutak, kikötők, országutak, hidak újjáépítésében, gyárak helyreállítá­sában és felépítésében. Nemcsak közzétételének időpont­ja, hanem több alapvető cél azonos­sága is párhuzamba állítja ezt a nyilatkozatot a belgrádi deklaráció­val, amelyet Jugoszlávia, elnöke és India miniszterelnöke írt alá TITO ÉS NEHRU NYILATKOZATA ugyancsak leszögezi a békés és ak­tív egymás mellett élés politikájá­nak szükségességét. A nyilatkozat eézel kapcsolatiban kiemeli az ENSZ jelentőségét. Az ENSZ azonban csak akkor töltheti 'be sikeresen szerepét, "ha kivívja egyetemességét. A két kormány egyetért abban,, hogy ezt A VIT hírei Varsó (PAP). Az V. Világifjúsági Találkozó előkészítő bizottságának sajtóirodája beszámol azokról az elő­készületekről, amelyek világszerte az Ifjúság körében folynak a talál­kozóval kapcsolatban. A török ifjúság előkészületeit ke­gyetlen rendőrségi terror nehezíti. A török ifjak napi munkájuk befejez­tével szabadidejükben előkészülete­ket tesznek arra, hogy országuk kül­döttsége méltóképpen vehessen részt a VIT-en. Szíria, Irak, Irán, Transzjordánia és más közel'keleti országok ifjúsági küldöttségeinek első csoportja július 6-án Constantába érkezett. A kül­döttség Bukaresten keresztül foly­tatja majd útját Lengyelországba. KOAKSZ, KOAKSZ, BREKBKEKSZ!.. Irta: D. Zaszlavszkíj Alibikor nyilvánosságra került, hngyha Béketaínács határozatot ho­zott az Aristofanes jubileum megtar­tásáról, s hogy az egész viliág vala­mennyi kulfúráitemában magünnep- lik a nagy klasszikus író születésé­nek 2400. évfordulóját, Washington reakciós köreiben • nyugtalan sürgés- forgás támadt. Szigorúan bizalmas értekezletet hívtak egybe, amelyen az aitomgeneráhisQ'k,. az ismert hala­dásellenes szenátorok és a legszol­gálatkészebb fejbóliinitó tudós pro­fesszorok vettek részt. Az alábbiakban közöljük az érte­kezlet rövidített jegyzőkönyvét. A generálisok és á szenátorok kérdez­nek, a tüdősök pedig felelnek. * * * KÉRDÉS: Kicsoda, micsoda ez az Aristofanes? FELELET: Görög ■ drámaíró. KÉRDÉS: Jó. jó, tudjuk, hogy gcröig. De miféle? Görögországban él-e, avagy emigráns? FELELET: Szóval, ő egy antik gö­rög. 2400 éve született. KÉRDÉS: Ahá, ilyen öreg már? Dohát akkor a Béketanács miért dicséri úgy fül? Talán kommunis­ta? FELELET: Ha szigorúan vesszük, nem az. Kigúnyolita az antik utó­pistákat, akik a vagyonközösségről prédikáltak. KÉRDÉS: Nagyon helyes. Dehát akkor miivel magyarázzak, hogy a kommuinistiák úgyszólván «ändern or­szágban nagy propagandát csapnak Aristctfamesnek? Milyen írásai van- r»k? FELELET: Szatirista volt és ko­médiáikat írt. KÉRDÉS: Ahá, szóval komicso- kat? Nem is olyan rossz. De hiszen a kommunisták azt állítják a ko-. micsokról, hogy azok valami alan­tas irodailcmhoz 'tartoznak. Mi a helyzet tehát? FELELET: Mélyen tisztelt uraim, tekintetbe kell venni, hogy a komé­diák és a komicsok között van némi különbség. KÉRDÉS: Miféle különbség? Ha­tározzák meg pontosabban. FELELET: A komicsok — ezek áltáléiban a gyilkosságokról, bandi­tákról szódnak. Aristofanes pedig a komédiában bizonyos vezetőembere­ket és Hellas egynémely társadalmi jelenségét állítja pellengérre. KÉRDÉS: És hol van az a bizo­nyos Hellas? FELELET: Ez, mélyen tisztelt sze­nátor urak, tulajdonképpen az ókori. Görögország. KÉRDÉS: Csak ne keverjék össze a dolgokat. Ha Görögország, akikor Görögország, Hellas .pedig Hellas.. Kit és imáért gúnyolt ki ez az Aris- tofanes? FELELET: Többeket és különbö­ző dolgok miatt. Példának okáért kigúnyolta azokat, aikiik a háborút csinálták. Az »Achamiaje-ibeliek« cí­mű komédiájában nevetségessé tet­te Lamtaahos generálist, mint hence­gő és bután hősködő hadvezért. KÉRDÉS: Áá, szóval így állunk! Mit mondott tehát erről' a generális­ról? FELELET: Lamachos így kiabál abbéin a bizonyos komédiában: »Kit keid megmenteni? Kit kell legyőzni? Hova meneküljünk?« Egy Disopol nevű farmer pedig ezzel kapcsolat­ban megjegyzi: »Hö-hö-hö! Olyan ez a hadjárat, mint a Laroachos- fé’e győzelem!« így gúnyolta ki a nagyhangú, harcias generálisokat. KÉRDÉS: Nem tesz-e megjegyzést ez az Aristofanes az olyan dicső ge­nerálisokról és admirálisokról, ami­lyenek például McArthur, vaigy Rad­ford? FELELET: Már volt szerencsénk 'közölni a mélyen tisztelt értekezlet­tel, hogy mindezeket majdnem két és félezer évvel ezelőtt írta a szerző. De természetesen úgyis vehetjük, mint hanyagságot. Ha önöknek úgy tetszik. KÉRDÉS: Hogy tetszik-e nekünk? Nem tetszik, de másként hogy ért­se az ember, aztán még mirpl írt ez az ügyefogyott. toliiorgató? Apropos, nem fordult-e meg ez a görög Szovjetoroszországban? FELELET: Bátorkodom meg'je­.gyezni, hogy nem volt módjában el­látogatni Szovjetoroszországba. Hi­szem két és félezer évvel ezelőtt... KÉRDÉS: Dehát akkor honnan vette az ilyen eszméket? Nagyon gyanús, hogy annyira védik maguk ezt a görög kalandort. FELELET: Biztosítjuk Önöket, Sir hogy egyáltalán nem védelmezzük. De a tudomány ma még nem tudja pontosan megállapítani, volt-e haj­danában Aristofanes azokon a he­lyeken, ahol jelenleg Oroszország fekszik, vagy pedig egyáltalán nem járt arra sohasem. KÉRDÉS: A maguk tudománya soha semmit nem tud pontosan. Vi­lágos, hogy Aristofanes járt Orosz­országban. Na és még mi mindent (Hordott össze a könyveiben ez a ki- véMhedt kommunista? FELELET: Lázító könyveket is írt. Azt írta például, hogy a pusztító ipeloponesosii háborút a fegyverke­reskedők csinálták és hogy ez a há­ború gazdasági válsággal fenyegeti az országot. KÉRDÉS: Ismerős szólamok — tisztára vörös propaganda! Támadta ■a monopóliumokat, mi? FELELET: Monopólium még ab­ban az időben nem volt De lássuk csak, hogy írta 'le Aristofanes a há­ború befejezését a »Béke« című komédiájában: Hadiszer kereskedő: Ajaj! Tnigejosz! Teljesen tönkre tettél engem! P ánc él kereskedő: Hova te­gyem most ezt a sok nagyszerű páncélt? Pajzskereskedő: Nekem is elvágták a torkomat, kés nélkül! Köp j akereskedő: Oj-oj, te szegény pajzskereskedő! Végünk van, mindkettőnknek vége! KÉRDÉS: Ugyebár a pajzs;, kopja és páncélgyárosokról van szó? És mit mond Aristofanes az atomgyá- ■rosekró1.? , FELELET: A szó szoros érteimé­iben Aristofanes nem ír semmit az atam-gyárosokról. Ugyanis a tudo­mány még nem állapította meg Hol­lósban az atomgyárosok létezését, de annyi bizonyos, hogy ha lettek volna akkoriban atamigyárcsok, azok' is ugyanúgy kiabálták volna. KÉRDÉS: Tehát világos a helyzet. Aristofanes — kommunista volt. Ellene van a háborúnak. És mint vélekedik a 'hatalom és a rend kép­viselőiről a szenátorokról, a minisz­terekről, az írókról, publicistákról, akik a háborút a civilizáció áldásos vívmányának és Amerika szent hi­vatásának tekintik? FELELET: Arira kérjük a mélyen tisztelt értekezletet, ne ítéljenek meg bennünket túl szigorúan, de akkori­ban Amerika még nem volt felfe­dezve. Ez történelmi tény. KÉRDÉS: Dehát hogy (létezhetett a világ, ha egyszer Amerikát még nem fedezték föl? De ugyebár azért imár létezett akkor is? FELELET: Kétségkívül, létezett. KÉRDÉS: No lám. Szóval létezett. És ha létezett, az annyit jelent, hogy már be is volt telepítve. Na és hogy viszonyul Aristofanes a mag­lévő rend őrzőiről, a törvényhozók­ról? FELELET: Rendkívül tiszteletlen módon vélekedik róluk. Kigúnyolta őket, minit olyan embereket, akik becsapják a népet és a demokráciát a saját személyes üzleti érdekeikben használják fel. De ugyanígy véleke­dett a magunkfajta tudós emberek­ről is, akik a gazdagokat szolgálták. KÉRDÉS: Érdekes! És hogy ne­vezte Aristofanes a tudósokat? FELELET: A »Felhők« című ko­médiájában Ajristiofanes gúnyosan »csűrő-csavaró nemes .bölcseknek« nevezte a magunkfajta tudósokat, meigvesztegetiheitőknek rágalmazta őket. Ez igen nagy arcátlanság volt az ő részéiről. A szenátor és a mi­niszter urak megtámadásáért bíró­ság elé is állították ... KÉRDÉS: Na, és kivégezték? FELELET: Sajnos nem, nem vé­gezték ki. Az ítéletet nem hajtották végre. KÉRDÉS: Na, majd mi végre­hajtjuk! Most azt mondják meg, hogy a gazdag és tekintélyes embe­rek társadalma hogy tekintett erre az Aristofanesre? FELELET: Hát, hogy is tekinthe­tett volna, ha egyszer Aristofanes ki gúnyolta ezt a társadalmat! A »Békák« című komédiában a legte­kintélyesebb embereket 'békáknak ábrázolta, akik a mocsárban ülnek és azt kiabálják, hogy: koaksz, ko- aksz, hrekekeksz! KÉRDÉS: És mit jelent ez a há­rom szó? FELELET: Az antik békák nyel­vén ez annyit jelent: betiltani, be­zárni, hűvösre tenni! KÉRDÉS: Nagyon 'kifejező, _ tö­mör nyelv. Tehát mit is csináljunk ezzel az Aristofianessel? KÓRUS: Koaksz, koaksz, ibreke- keksz! KÉRDÉS: És mi legyen azokkal az amerikaiakkal, akik megünnep­elik az Aistofanes-évfordulót? KÓRUS: Koaksz, koaksz, breke- ikeksz! KÉRDÉS: Mit csiráOjjunik Aristo- íanes kiadott műveivel? KÓRUS: Koaksz, koaksz, breke- keksz! * * * így emlékeztek meg Washing­ton reakciós köreiben a halhatatlan öreg születésének 2400. évfordulójá­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom