Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-08 / 108. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Salgótarján védelme A cukorrépa kártevői elleni védekezés — a cukorrépa ápolása Rádióműsor * Y;‘;V A P DOLGOZÓ k--; P ÁRT JA MEGYEI PÁRT BIZ O TT S ÁG ÁM A NÖVEKEDNEK Á BÉKE ERŐI Ezután is rendben tartjuk íkőrségünk határát Elmondta: Taar József köz ségi mezőgazdasági előadó. Tizenegy napja, hogy a világ né­peinek szeme Géni felé tekint, ahol összeült az öt nagyhatalom és több más érdekelt ország külügyminiszte­re, s az idei év második nagyhatal­mi értekezlete megkezdte munkáját. Ennek az értekezletnek a megtartá­sát még a berlini értekezleten hatá­rozták el a külügyminiszterek a ren­dezésre váró ázsiai problémák, Ko­rea és Indokína kérdésének megol­dására. A genfi értekezlet olyan időpont­ban ült össze, amikor szerte az egész világon megerősödtek a béke erői, s a nemzetközi tárgyalások gondolata mindennél jobban előretört, A »hi­degháború« felszításának és a népek háborúba keverésének tervével szem­ben diadalmaskodott a tanácskozá­sok eszméje; az embermiiliók béke­akarata tárgyalóasztalhoz ültette az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország külügyminisztereit, mégpedig egy tárgyalóasztalhoz a Szovjetunió és Kína képviselőivel. A Kínai Nép- köztársaságnak a genfi értekezleten való részvétele már maga egy külön győzelme a tárgyalásokra, a békés megegyezésre törekvők táborának. Ez a győzelem új szakaszt nyitott meg a nemzetközi diplomácia törté­nedében. Ezért igyekeztek az impe­rialista politikusok már jóelőre ki­sebbíteni Kína szerepét a genfi ér­tekezleten és tagadni azt, hogy Kína a többi nagyhatalommal egyenlő alapon vesz részt a tárgyalásokon. Az amerikai diplomácia tervei — hogy Genf előtt valamilyen fenye­gető frontot hozzon létre Kína ellen — kudarcot vallottak. De kudarcot vallott az a kísérlete is, hogy a genfi értekezlet küszöbén hidrogénbomba- robfcantásokkal növelje saját tekin­télyét és biztosítsa a szövetségesek támogatását. Kiderült azonban, hogy a tekintély és a bizalom megerősödé­se helyett hatalmas, az egész világot átfogó tiltakozóhullámmal találták szembe magukat, s még a szövetsé­gesek is felháborodtak az amerikai kormány politikáján. Az értekezlet tizenegy napján az­után még jobban bebizonyosodott, hogy Amerika már nem tudja úgy felsorakoztatni maga mellé szövetsé­geseit — még a közös akcióra any- nyira kész Churchill-kormányí sem — mint pár évvel ezelőtt. A Colom- boban lezajlott öt ázsiai ország mi­niszterelnökeinek értekezletén pedig az ázsiai országok képviselői jelét adták annak, hogy az imperialisták­tól való függetlenségre, a békés po­litikára törekszenek. India, Indoné­zia és Burma már többször hangot adott e törekvésének — s bár a kon­ferencia részvevői között ott volt az utóbbi időben erősen amerikai befo­lyás alá került Pakisztán — mégis egységesen, közös határozatban ja­vasolták, hogy az érdekelt felek azonnal kezdjenek tárgyalásokat az indokínai háború megszüntetése ér­dekében. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányának politikája tehát egyre kevesebb támogatásra talál. A béke erőinek s az új Ázsiának állás- foglalása tehát mindennél világo­sabb. A genfi tanácskozás egyik felada­ta, amint azt a négy külügyminisz­ter berlini értekezlete is megállapí­totta — a koreai kérdés békés ren­dezése, Korea demokratikus alapo­kon történő békés egyesítése. A dél­koreai kormány és amerikai pártfo­góik azonban a genfi értekezleten sem tagadták meg önmagukat. Elle­nezték, hogy Korea területéről kivon­ják az amerikai csapatokat, ame­lyeknek szuronyaira Li Szin Man rendszere támaszkodik, holott mint Na«n ír is rámutatott: Korea demo­kratikus alapokon történő békés egyesítésének legfontosabb feltétele a külföldi csapatok kivonása Koreá­ból, mivel a külföldi csapatok ott- íartezkodása együttjár a koreai bel- ügyekbe való beavatkozással. Dulles, amint az tőle várható volt, megkísé­relte, hogy eltorzítsa a koreai kér­dés történetét — s kijelentette, hogy az Egyesült Államok elveti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kül­döttségének Korea békés egyesítésé­ről és a szabad összkoreai választá­sokról, a külföldi csapatok kivonásá­ról szóló javaslatát. Az Egyesült Ál­lamok kormányának ez a magatartá­sa más kérdésekben is megmutatko­zott a genfi értekezleten. Az ázsiai népek követelése jogos. Jogos, mert mint minden népet, ókét is megilleti a függetlenség, az egyen­jogúság és a megbecsülés. Joguk van arra, hogy maguk döntsenek sorsuk felett. Az ázsiai népek megértek ar­ra, hogy maguk irányítsák életüket, s minden amerikai javaslattal szem­ben azonnali tűzszünetet követelnek Indokínában, szabad választásokat, as idegen csapatok kivonását Koreá­ból. És ezt a követelését az ázsiai né­peknek a világ minden békeszerető embere támogatja. A béke erői napról-napra nőnek. A berlini és a genfi értekezleten, mint eddig számtalan esetben, a Szovjetunió ismét tanujelét adta an­nak, hogy minden törekvését a népek közötti béke megteremtésének aka­rata hatja át. A Szovjetunió politi­kája a béke politikája, s ez a politi­ka ismét növelte a béke erőinek ha­talmas táborát. A béke erőinek ez a növekedése a genfi értekezleten is megmutatkozik. Ezt még a nyugati sajtó is kénytelen beismerni, külö­nöskép akkor, amikor Dulles külpo­litikájának kudarcairól számol be. Kulles hétfőn eltávozott Géniből — s távozása előtt maga ismerte be, hogy »Géniben lehetetlen volt követ­kezetesen érvényre juttatni az ame­rikai álláspontot, miután az Egye­sült Államokat legfontosabb európai szövetségesei is cserben hagyták«. A nyugati hatalmak közötti nézeteltéré­sek növekedése, a nyugati szövetsé­gesek közötti hang kiéleződése fe­letti aggodalom csendül ki a nyu­gati sajtó cikkeiből. A »The New York Times« nézete szerint »nagy a szakadék a nyugati szövetségesek között Géniben. Beigazolódtak azok az aggályok, hogy Genf nagyobb mértékben teszi próbára a nyugati egységet, mint Berlin«. A genfi konferencia fordulópontot jelent a nemzetközi konferenciák tör­ténetében. Nemcsak azért, mert Ázsia vezető hatalma elsőízben hal­latja hangját az őt megillető helyen, üe azért is, mert ezt a hangot Co­lombo követelésével együtt már nem engedhetik el fülük mellett az im­perialista körök. Ma már nem lehet gorombán visszautasítani az ázsiai népek követelését, mert Ázsia köve­telése egyben a világ békeszereíő népeinek a követelése is: szüntessék meg az imperialista intervenciókat, adják meg minden népnek az egyen­jogúságot és függetlenséget. Kilenc esztendeje, hogy a világtör­ténelem legnagyobb, legpusztítóbb háborúja befejeződött. Most ünnepel­jük kilencedik évfordulóját a fasiz­mus feletti győzelemnek. A világ né­peit ez az évforduló emlékezteti — s ez az emlékezés még erősebb tilta­kozássá változik a háborús uszítás, a külföldi intervenciók, a békés népek leigázása ellen, a békéért, a népek függetlenségéért és szabadságáért. Az elkövetkezendő hetekben azzal a reménnyel néznek a világ népei Genf felé, azzal a reménységgel kö­vetik a tárgyalásokat, hogy azokon érvényesülni és diadalmaskodni fog a népek békeakarata. Nálunk, Nagyberki községben nagy lelkesedéssel fogtak a tavaszi mező- gazdasági munkákhoz, mind a terme­lőszövetkezetek, mind az egyénileg dolgozó parasztok. A nagy szorga­lomnak máris szép eredményei mu­tatkoznak. Amikor ezelőtt 10—12 nappal a határszemle bizottsággal kint jártunk a mezőn, már csak egy­két kisebb szántaitlan parcellát talál­tunk. Azonnal szóltunk a felszántat« lan földek gazdáinak, s most már rendben van az egész határunk. A tavaszi búzától a kukoricáig minden tavaszi vetőmag a földbe került Nagyberkiben. A szántóföldi munkák mellett nem feledkeztünk meg a legelők ápolásá­ról sem. Az 53 holdnyi legelőről le-; takarítottuk a tüskét és a 200 méte­res vízlevezető csatornát kimélyítet- tük. A vakondtúrásokat elteregettük fogassal és az itatóberendezést _ ki­javítottuk. Nálunk már régóta szakaszosan legeltetünk, mert így sokkal jobban ki tudjuk használni a legelőt. Most is kijelöltük a szakaszokat úgy, hogy a legeltetési idény alatt egy- egy számosállatnák (szarvasmarhá­nak) 800 négyszögöl területen bősé­ges és jó fű lesz. A kihajtást azon­ban elhalasztottuk az esőzés miatt, Üzemeink dolgozói, átérezve a párt- és a minisztertanácsi határo­zatok jelentőségét a mezőgazdasá­gi termelés fellendítéséről, szinte kivétel nélkül szocialista szerződé' seket kötnek a termelőszövetke­zetekkel, hogy segítsék munkáju­kat, s patronálásukkal erősítsék megyénkben a szövetkezeti moz­galmat, a munkás-paraszt szövet­séget. A 23. sz. Autóközlekedési Vál' lalat dolgozói és az iharosberényi Úttörő tsz tagsága a szövekezeti mozgalom erősítése és a mezőgaz­daság termelékenységének növelé­se érdekében az alábbi szocialis­ta szerződést kötötték: A 23. sz. Autóközlekedési Vál­lalat dolgozói vállalják, hogy a tsz termelési tervének teljesítése, il' letve túlteljesítése érdekében se­gítséget nyújtanak a mezőgazda- sági gépek üzembehelyezéséhez, szakszerű javításához és üzemel­tetéséhez, valamint az anyagbe­szerzéshez is. Vállalták továb­bá, hogy adminisztrációs segítsé­GYAKORI VENDÉG mostanában az eső. Emiatt névtelen a kapospjlaki határ is. Annál nagyobb azonban a községi tanácsházán a sürgés-forgás. A dolgozó parasztok egymásnak ad­ják a kilincset. Nagyon fontos dol­guk akad itt: a beadás megbeszélésé­re jönnek. Légrádi Ferenc 11 holdas gazda *s kissé türelmetlenül várja, hogy rá­kerüljön a sor. Hol a tavalyi beadási könyvét lapozgatja, hol pedig a ta­nácstól kapott „Értesítés“-t veszi szemügyre. — Mennyi is lesz a be­adásom erre az évre? — tűnődik ma­gában. — Mennyivel adhatok el töb­bet szabadpiacon? Vájjon meg tu­dom-e venni az őszre a vetőgépel? váltogatják egymást gondolatai. Még tovább foglalkoztattál: volna ezek és a hasonló kérdések, de Pécsek Ggú­lán é elvtársnő, begyűjtési megbízott barátságos hangja ütötte meg fülét: — Jöjjön csak közelebb, Légrádi bácsi . . . foglaljon helyet — muta­tott aé asztal melletti székre. — Lás­suk hát, hogy is ál.l a maga dolga — s elővette Légrádi Ferenc „Nyilván­mert a felázott legelőn nagyon ösz- szetaposná a jószág a gyenge füvet, ami rossz kihatással lenne a fű ké­sőbbi növekedésére. De mihelyt jobb­ra fordul az időjárás, azonnal kihajt­juk a teheneket, mert (tudjuk, hogy ezzel a tej hozam növekedik. Most már itt a növényápolás ide­je, de az eső akadályoz ebben ben­nünket. Igaz, hogy a cukorrépát már majdnem tel­jes egészében megsaraboltuk; a Győző tsz 3, az Igazság tsz 4, a Becsület tsz • 20 holdon befejezte a cukorrépa sarabolását. De számos egyéni gazda is, mint pl. Javós Sán­dor és Javós Kálmán is túl vannak a cukorrépa sarabolásán. Úgy számolunk, hogy mihelyt na­pos idő lesz, újból bejárjuk a me­zőnket és amint lehetséges, minden erőt először a sarabolás- ra, az .első kapálásra mozgósí­tunk, hogy a gyom ne tudjon úr­rá lenni földjeinkén. Nemcsak kézikapával, hanem lóka­pával is a saraboláshoz fogunk, hogy biztosítsuk növényeink erőteljes fej­lődését, a bő termést. Én bízom Nagyberki község szorgalmas dolgozó parasztjaiban., A kedvezőtlen, esős idő ellenére is rendben tartjuk köz­ségünk határát. get is nyújtanak a tsz-nek. A vál­lalat könyvelői a termelési ága­kat különválasztják, hogy ezáltal a tsz tagsága és vezetői bármikor képet kaphassanak munkájuk jö­vedelmezőségéről, vagy hogy az esetleges hibákat tisztán láthas' sák. Az iharosberényi Úttörő tsz tagsága vállalta, hogy a munka- fegyelem megjavításával, a mező- gazdasági munkák jobb megszer­vezésével ebben az évben a múlt évihez képest 15 százalékkal eme­lik az egy munkaegységre jutó osztalékot és állam iránti kötele­zettségüknek maradéktalanul ele­get tesznek. A 23. sz. Autóközlekedési Vál­lalat dolgozói nevében: Hoffman Sándor igazgató, Jung Istvánná párttitkár, Móricz Jenő ÜB-elnök. Az iharosberényi Úttörő tsz dol­gozói nevében: tartási lapjá“-t. Először a terület nagyságát egyeztették, majd Pécsek- né kitöltötte a „vetésterület“ rova­tait, s ezután számolni kezdett. Lég­rádi gazda kíváncsian várta, mi lesz az eredmény- A papírlapra gyorsan írta Pécsekné a számoszlopokat, majd megszólalt: — NÉZZE, LÉGRÁDI BÁCSI, így hamarjában, ahogy kiszámítottam, csaknem 20110 búzakilogrammal keve­sebb az idei beadása, mint a múltévi. — Ennyivel? Erre nem is mertem volna gondolni — villan fel a szeme Légrádi gazdának. A begyűjtési megbízóit tovább szá­mol. Szép sorjában bekerülnek a megfelelő rovatokba a termelővel megbeszélt termény-, tej-, tojás- és baromfibeadás mértékét mutató szá­mok, s megállapodnak a teljesítés időpontjában is. Eközben Légrádi bá­csi bizakodóan megjegyzi: — Szépek a vetéseim ... a pétisó nem hazu­dik . ■ . igaza volt az agronómusnak. Úgy nő a búzám, mintha húznák — majd hozzáteszi — a gabonabeadás Kaposvár sfolgozói lelkes ünnepségen emlékeztek meg Jókairól A nagy magyar író, Jólkai Mór ha­lálának ötvenedik évfordulóján a ka­posvári Városi Tanács népművelési osztálya csütörtökön este »Megemlé­kezés Jókairól« címmel emlékünne­pélyt rendezett a Városi Színházban. A zsúfolásig megtelt nézőtér arról ta­núskodott, hogy Somogy megye dol­gozói szívükbe zárták Jókai nevét. Az emlékestet, prológ nyitotta meg. Palancsa Margit és Kóbor Bakó Já­nos hangulatos megnyitója után Zi- tás Bertalan tanár elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét. Zitás élvtárs beszédében vázolta Jókai életét, munkásságát. Elmond­ta, hogy a 48-as események két iro­dalmi óriása, a forradalmi Petőfi és a nyelvművelő Arany János mellett méltán említi az utókor Jókai ne­vét. Munkái, melyek gyakran mese- szeri) jelleget öltenek, szereplői a tí­pusokon túlnőve szinte a valószínűt­lenség felhőibe emelkednek, mégis tartalmas mondanivalót rejtenek magukban. A »Kőszívű ember fiai«, a »Fekete gyémántok« és még szá­mos értékes alkotása egyúttal útmu­tató fáklyája volt korának. Ismerte a világot, ismerte az embereket, is­merte a társadalmi és politikai cé­lokat és mindez tükröződött munkái­ban. Izzó szeretet élt benne a nép, a nemzet iránt és ez tette halhatat­lanná. Azt hirdette, amit hitt, és amiben hitt, arra egy életet áldozott. Egy munkával- teli, szép, de nehéz életet. — Boldog az az anya — fe­jezte be Zitás Bertalan a beszédét — akinek leánya Jökai-könyvet forgat. Abból a tiszta erkölcs sugárzik fe­léje. Boldog az az apa, akinek fia Jókait olvassa, mert abból csak lel­kes hazafiságot, igazi erényt nyer. Az est második felében művészi műsorra került sor. A Belügyminisz­térium Somogymegyei Főosztályának szimfonikus zenekara a megszokott művészi színvonalon Jókai—Strauss »Cigánybáró«-nyitányát játszotta el, majd az Állami Faluszínház me­gyénkben tartózkodó művészegyütte­se Lehár—Innocent Vince Ernő »Vándordiák« című zenés vígjátékát mutatta be az ünneplő dolgozóknak. A 48-as tárgyú vígjáték jól illett az est hangulatához. A művészek ér­tékes, színvonalas játékot nyújtot­tak. Különösen dicséretet érdemel Iglói György, aki az utolsó pillanat­ban megbetegedett főszereplő helyett a vándordiák szerepét kifogástalanul, művészi színvonalban játszotta. A nézők hálás tapssal jutalmazták az előadást. A bensőséges emlékest elmélyítette azt a szeretetet, melyet Somogy me­gye dolgozói éreznek Jókai Mór, az arany tollú, csodás fantáziájú nagy magyar író iránt. nem okoz gondot, de bőven jut ke­nyérnek is. — Most egy pillanatnyi szünetet tart, majd így folytatja: — írja be azt is, hogy a hízót nem ok­tóberben, hanem már augusztusban beadom. Hiszen nemcsak az ősszel, hanem a nyáron is kell hús, meg zsír az országnak. — Okos gondolat ez, Ferenc bácsi — mondja Pécsekné, s máris levon 220 kg-ot a gazda kukoricabeadásából. — így maga is jól jár, meg az or­szág is. — Most már látom, hogy si­kerül a számításom . . ■ Az ősszel már saját ve.ögépemmel vethetek — mondja boldogan, — I.ÉGRÁDI BÁCSI, magái mindig törvény "tsztelő embernek ismertük — veszi át a szói, a begyűjtési megbí­zott. — Bízunk abban, hogy az idén rnéginkább teljesíti államunk iránti kö'e'ezettségét. S miután Légrádi Ferenc aláírja egyetértése je'éül a nyilvántartási la­pot, röviden csak ennyit mond: — Szavamat adom rá. KUTAS JÓZSEF. Hz fluliiziekeilés! !!É! és az iamsteiífi ültüro tsz szociálisig szerződési Utó Kulcsár Lajos tsz'elnök, Magyar Sándorné könyvelő. SZAVAMAT ADOM RÁ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom