Somogyi Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-20 / 16. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1951 január 29. LENIN-EMLEKEK A MUNKÁSMOZGALMI INTÉZET MÚZEUMÁBAN Január 21-én emlékeznek meg a világ dolgozói ai pmoíeiártátus nagy vezére és tanítója’, V. I. Lenin ibauáfltáimaik 30, évtfwrdtullójáró1!. Az «wfohdúlió ’alLkai,|mlá!bé’l a Szovjetunóban és más országokban is Sokan keresik fel azckaii a múzeumokat, aimelyakiben Lenin életének és muirikássáigánalk deklim emtumai találhatóik. A Magyar Munkásmnzgalhm Intézatfoien „A Szovjetunió Kommunista Pántja történetiének múzeuma“ gazdag anyaggal! matatja 'be Lenin tevékenységét, a komimra ista párt megteremtését, hancaiti. Gyilasz lemondofl a jugoszláv imlplés élni feléiül (MTI), Mitovan Gyilnsz, Jugoszlávia mraiszterelnölkheHyettese, akit kizártak a „Jugoszláv Kommunisták Szövetségének“ Központi Bizottságából!, kérte, hogy fogadják ell a nemizeitgyűülés. elnöki tiisrtiéről való lemondását, A nyugati bíríígynickiaégeík jelentése szerint a jugoszMv niemze’t- gyűliés Íieglköze8ebb,,ií, . (január 27-í ülésén foglalkozik Gyilasz lemondási kérefmével. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK LONDON A „Daily Worker“ diplomáciai tudósítója jelenti: Újabb fordulathoz érkezett az Egyesült Államok azon terve, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát építi fe] a Közép- Keletea. Ezt világosan nrutaita a washingtoni hír. amely arról számolt be, hagy hadianyagokat szándékoznak küldeni Iraknak és Szaud Arábiának, mivel mindkét ország tagja lesz az Egyesült Államok által Iteirlveiztelit katonai szervezetnek. PHENJAN A Koreai Népi Dem óikra tikus Köztársaság dolgozói V. I. Lenin halála 30. évfordulójának megem- lékezesére készülnék, Pbanjaiiban, Vonszanhan, SzinuiziS'uban és az ország más városaiban a nagy Lenin ételét és munkásságát ismertető fényképikiállításcfcat rendeznek. Külön kiadásban jelent meg az emléknapra a koreai szovjet kujtiuiráíis kapcsolatokat ápoló tártsaság folyóirata. Valamennyi koreai lap közöd' V, I. Lentin halálán alle 30. évfordulójával foglalkozó cíkkiekeit. A köztársaság váro'sai'ihalni .és. falvaiban gyászem'lé'kgyűléseiket itlartánák. OSLO A „Friheten“ jelenti, hogy Oslóban január 16-án és 17-én megtartották Norvégia Kommunista Pártjának évi konferenciáját A konferencia első napján Lövlien, a párt elnöke tartott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy feltétlenül mozgósítani kell Norvégiának az atlanti egyezménytől és annak a norvég népre háruló, a külföldi támaszpontokat és a katonai szolgálat meghosszabbítását jelentő következményeitől való megszabadításáért folyó harcra. DELHI 7 íNagpurban végétért az Inldlaü Országos Béke tanács háromnapos ülüésisszalka. Az ülésszak hiatároaa- haiiban, az Indiai Országos Bélke- tanács felhívta India népét, szálljon! szembe az agresszív ipakisztáni-iameiráfcai szövelttiqggeä és „vívjon határoizal!1.', egységes harcot az egyezménnyel egyiit’tjáró veszélyek elüen.“ Állandó feladatunknak tartjuk a párt politikájának megmagyarázását A FONYÓDI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG AGIT.-PROP. MUNKÁJA BERLIN 1953 szeptember 6*án Adenauer a szövetségi gyűlési választások alkalmával kijelentette, hogy két szociáldemokrata — Scharle és -Schrott — 10 ezer márkát kapott 0 Német Demokratikus Köztársaságból a választási hadjárat céljaira. A két szociáldemokrata rágalmazás miatt pert indított Adenauer ellen, A bonni esküdtek több mint négy hónapon keresztül húzták a perit, hogy végülis elejthessék. Pártunk Központi Vezetőségének nagyjelentőségű határozatai szükségszerűen állították elénk azt a feladatot, hogy vizsgáljuk íelül tömegkapcsolatunkat, vizsgáljuk meg eddigi agitációs munkamódszerünket, hogy az új szakasz szellemének megfelelően ki tudjuk javítani az elkövetett hibákat — és éppen e határozatoií segítségével szoros szálakkal kössük össze a pártot a pártonkívüli dolgozókkal. E munkánkkal kapcsolatosan igen sok probléma merült fel, mert hiszen az elmúlt esztendőkben az agitáció iránya és tartalma nagymértékben »leegyszerűsödött«, el- színtelenedett, mert lényegében nem foglalkozott mással, csak a begyűjtés és az adózás teljesítésével, sőt nem egyszer népnevelőink a begyűjtési munkák konkrét végrehajtóivá váltak, amikor kosárral a karjukon tojást gyűjtöttek be, vagy kocsi .kíséretében szedték össze a baromfit. Az ilyen munkamódszer azt eredményezte, hogy népnevelőink elszoktak az eleven, sokoldalú agitációtól — és bizonyos mértékig el is fásultak. Másrészt viszont elvesztették népszerűségüket a pártonkívüli dolgozó parasztok előtt, akiknek az volt a véleményük — és igen sokszor jogosan — hogy a népnevelők csak zaklatják őket, hogy teljesítsék a beadást. A júniusi határozat megjelenése után aztán tanácstalanul álltak, nem tudták, hogyan kezdjenek hozzá a megváltozott viszonyok között az agitációs munkához. De ugyanilyen tanácstalanság volt tapasztalható az első időszakban a járási pártbizottság részéről is. Nem értettük meg, hogy az új viszonyok között első és alapvető feladatunknak kell tekintenünk a párt és a pártonkívüli tömegek közötti viszony megjavítását, melynek szinte egyedüli módszere a tömegek között végzett szakadatlan felvilágosító munka, az agitáció. Ebből a megnem- értésből fakadt, hogy szem elől tévesztettük az „ agitációs munkával kapcsolatos legfontosabb feladatunkát: az agitáció irányítását, rrfegszer- vezését, tartalmának folyamatos meghatározását. Az agitációs munka irányítását a legutóbbi időkig az agit.- prop. osztály reszortfeladataként kezeltük. Mivel a járási pártbizottság részéről nem volt megfelelő az irányítás, az agitáció tartalmának meghatározása, népnevelőink féltek kimenni a dolgozók közé, mert gyengének érezték magukat, mivel nem tudták megmagyarázni a dolgozó parasztok részéről felvetett kérdéseket. Pártbizottságunk e hibákat feltárva, meghatározta azt a módszert, melynek alapján a jövőben dolgoz7 nunk kell. Megállapítottuk, hogy most az agitációs munka legalkalmasabb szervezeti formái: a személyes beszélgetések, a kisgyűlések. Ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy az agitáció akkor lesz eredményes, ha mi, a járási pártbizottság tagjai is megragadunk minden alkalmat, hogy dolgozó parasztokkal beszélgessünk és vitatkozzunk a párt politikájáról, a határozatokról és a határozatok végrehajtásának lehetőségeiről. Eddigi ilyenirányú munkánknak meg is volt az eredménye és észrevehetően felélénkült a politikai élet községeinkben. Népnevelőink is egyre bátrabban beszélgetnek a dolgozó parasztokkal, járásszerte élénk vita folyik a Központi Vezetőség december 19-i határozatának megvalósításáról, jobbnái- jobb javaslatok látnak napvilágot. A holládi dolgozó parasztok egy ilyen beszélgetés alkalmával elhatározták, hogy beindítják a tiszta-udvar imoz- galmat: minden trágyát kihordanak földjükre. Elhatározták, hogy még ebben az évben a törzskönyvezett állatok jelenlegi számát négyszeresére emelik. ' A dolgozó parasztok szinte napról- napra nagyobb bizalommal fordulnak a helyi pártszervezetekhez és a járási pártbizottsághoz problémáikkal, mert azt tapasztalják, hogy igazságosan orvosoljuk panaszukat. Az elért eredményekkel azonban nem elégedhetünk meg. Még mindig hiányzik agitációs munkánkból az erő. Még mindig sok elvtársunk nem érzi, hogy pártunk igaz, helyes politikája olyan agitációs fegyverzettel látott el bennünket, hogyha ezzel bánni is tudunk, akkor nyugodtan mehetünk a tömegek közé. Ahhoz azonban, hogy ennek az agitációs fegyverzetnek birtokába kerülhessen minden elvtársunk, tanulni is kellene — és itt van a másik komoly hiba járásunk területén. Elv- társaink nagyrésze nem szeret tanulni. Nem járnak rendszeresen a politikai iskolára, és ha el is mennek, ,sok esetben nem készülnek fel kel- j lően. Ellenőrzéseink során azt tapasztaltuk, hogy a politikai iskoláéiról elsősorban az alkalmazotti párttagok hiányoznak. A paraszti párttagok döntő többsége rendszeresen megjelenik, érdekli őket a tanult anyag és sokat vitatkoznak a határozatok felett ia Ez a felismerés vezetett bennünket oda, hogy több helyen átszerveztük a politikai iskolákat és a hanyag, elmaradozó hallgatók helyett élenjáró dolgozó parasztokkal töltöttük fel a politikai iskolát, akikkel az a szán- j dákunk, hogy felvegyük őket a párt- j ba. Az átszervezésnek meg is lett az -eredménye, mert a politikai iskolák látogatottsága megjavult — és így a propagandisták is nagyobb kedvvel készülnek fel a foglalkozásokra. Elért eredményeink még jobb munkára lelkesítenek bennünket. Tudjuk: még igen sok tennivalónk van annak érdekében, hogy megvalósítsuk a pártonkívüli tömegek pártvezetését. Sztálin elvtárs szavait tekintjük irányelvül: »Meg kell magyaráznunk, hogy mit akar a párt, hova vezeti az országot. Ha nem értették meg ma, tessék megmagyarázni holnap és ha holnap sem értették meg, meg kell ’ magyarázni holnapután is. Enélkül, csupán enélkül el sem képzelhető semmiféle vezetés se manapság«. A politikai munka megjavítására használjuk fel a közeljövőben kezdődő , pártvezetőségválasztó taggyűlések előkészületeit. A Központi Vezetőség december 19-i, a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozó határozatának megmagyarázásához és a végrehajtásra való mozgósításhoz bevonjuk járásunk legjobb mezőgazdasági szakembereit. Több mint 200 kisgyűlés megszervezésébe és megtartásába bevonjuk a helyi népnevelőket, a legképzettebb helyi vezetőket és közben szakadatlanul tanítjuk őket azokra a módszerekre, amelyeknek segítségével a pártszervezetek megteremthetik egészséges kapcsolatukat a pártonkívüli tömegekkel; a határozatok végrehajtásának, járásunk növekvő gazdasági erejének és ezzel együtt jólétének alapját. Müller Károly, a fonyódi járási pártbizottság ágit.-prop. titkára. ülönböző jelek arra mutatnak, hogy az utóbbi időben fokozódott az Egyesült Államok tevékenysége a Közép-Keleten, Az Egyesült Államok meggyorsította évtizedek óta folytatott erőfeszítéseit, melynek fő célja a Szovjetunió bekerítése, s csak úgy mellékesen saját középkeleti pozícióinak erősítésével, ■ angol »partnerének« teljes kiszorítása e térségből. Amerikai politikusok évek óta hangsúlyozzák az úgynevezett »keleti orientáció« szükségességét s Dulles külügyminiszter, hogy ezt alátámassza, »fátyolét borítva az amerikai imperialisták évtizedes középkeleti garázdálkodására, így nyilatkozott a Közel- és Közép-Kelet országaiban tett látogatása után: »Legfőbb ideje, hogy az Egyesült Államok nagyobb gondot fordítson Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia országaira«. Az említett »keleti orientáció« meggyorsításának egyik legkirívóbb példája a néhány hét óta nagy port felverő tárgyalások eßy amerikai-pakisztáni katonai szövetség létesítésére. Mielőtt e tárgyalásokról beszélnénk, meg kell állapítanunk, hogy ezeket már megelőzte néhány hasonló kísérlet. 1951-ben röppentették fel ’ Washingtonból a tervet, hogy hozzák létre az Atlanti Szövetség közel- és középkeleti helyi fiókját, az úgynevezett »középkeleti parancsnokságot« (MEDO), amelyet később »középkeleti védelmi szervezet«-nek kereszteltek át. Ezek a tervek a icö- zel- és középkeleti országok heves ellenállásába ütközve gyorsan megbuktak. Már 1954-et írunk — és a terv még mindig csak papíron létezik. E kísérletek kudarca indította az Egyesült Államokat arra, hogy fokozottan szorgalmazza saját külön Amerikai mesterkedések a Közép-Keleten tervét, egy olyan tömb alakítását, amelyben a Szovjetunióval szomszédos, vagy a szovjet határok közelében fekvő középkeleti országok vennének részt, elsősorban Törökország, Pakisztán, Irán és Irak. Noha az Egyesült Államok nyilvánvalóan Törökországnak szánja e tömbben a főszerepet, az utóbbi néhány hét eseményeiből kitűnik, hogy jelenleg Amerika Pakisztánra összpontosítja erőfeszítéseit. Minden erővel azon dolgozik, hogy »megnyerje« Pakisztánt. Erre mutatnak a lázas diplomáciai jövés-menések és tárgyalások Karacsi és Washington között. A pakisztáni és amerikai cáfolatok ellenére ma már mindenki előtt világos, hogy Amerika és Pakisztán között katonai egyezmény készül. Amerika ezzel az egyezménnyel egy- csapásra több legyet akar ütni: e tervbevett katonai szövetség elsősorban a Szovjetunió elleni támadás fokozott előkészítésére irányul. A z amerikaiak minden bizonnyal azért is fontosnak tartják Pakisztánt, mert e két részből álló ország India szárnyait képezi s így az amerikai tervek szerint szükség esetén a közvetlen nyomás eszközének szerepét töltheti be a Szovjetunióval és Kínával barátságban élni kívánó indiai nép' ellen. Ezenkívül világos az is, hogy Pakisztán ezen új szerepe mesterséges feszültséget keltve Dél-Ázsiában akadályozza, hogy India és* Pakisztán rendezze ügyeit, ami komoly aggodalmat kelt egész Ázsiában, mivel közelebb hozza a »hidegháborút«, a háborús előkészületeket a Közép-Kelet országaidhoz. Végül talán nem mellékes az [amerikai mesterkedések, nagy nyug- sem, hogy e terv csapást mér az Egyesült Államok szövetségesére, Angliára, amelynek közel- és közép- keleti pozícióit az amerikai küíönak- ció még jobban aláássa. A következtetéseket támasztja alá egy francia lap, ame'y az amerikai és pakisztáni szerződés főbb pontjait a következőkben jelöli meg: 1. Pakisztán a »megfelelő pillanatban« csatlakozik a »középkeleti védelmi szervezethez«, amelynek létrehozását most készítik elő. 2. Pakisztán jogot ad az Egyesü’t Államoknak katonai támaszpontok létesítésére és csapatok elhelyezésére Pakisztán területén. 3. Az Egyesült Államok 200 millió dollárt nyújt Pakisztánnak amerikai fegyverek vásárlására és a pakisztáni hadsereg átszervezésére, amelynek létszámát 900 ezerre emelik. 4. A pakisztáni hadsereg átszervezését és kiképzését amerikai tisztek segítségével valósítják meg. Ugyancsak a létesülő katonai szerződés agresszív jellegét tanúsítja a »New T;- mes of Burma« című burmai lap, amely ezt írja: »Az egyetlen következtetés, amihez el lehet jutni az, hogy Washington légi és haditengerészeti támaszpontokkal teljesen be akarja keríteni a Szovjetuniót és Kínát«. Úgy hisszük, hogy a polgári sajtó idézetei eléggé alátámasztják megállapításainkat az amerikai-pakisztáni tárgyalások igazi céljairól. Az amerikai-pakisztáni katonai tárgyalások, a Közép-Kelet országainak békéje ellen irányuló újabb talanságot keltettek e térség országaiban. Rövid idő alatt olyan heves ellenállás robbant ki az amerikai tervek ellen, amelyre eddig ritkán volt példa. India miniszterelnöke, Nehru több beszédében hangsúlyozta: az amerikai-pakisztáni katonai egyezmény komolyan fenyegeti az ázsiai országok,, különösen India érdekeit. TW ehru, múlt év november 15-i ’ beszédében például ezeket mondotta: »Az Egyesült Államok és Pakisztán előkészületben lévő katonai egyezményének hire komoly nyugtalanságot keltett Indiában. Ennek az egyezménynek messzemenő következményei lesznek Délkelet- Ázsiában és kihatnak India és Pakisztán viszonyára is«. A széleskörű ellenállást bizonyítja Transzjordánia, Irán, Szíria, Irak, Szaud-Arábia, Libanon és Egyiptom képviselőinek beiruti értekezletén kibocsátott kiáltvány, amely többek között ezt mondja: »Ezek a (amerikai) tervek fokozzák a nemzetközi feszültséget és fenyegetik a világ békéjét. E tervek közül legveszélyesebb az a terv, amelynek alapján együttes védelmi és szövetségi rendszert akarnak létrehozni Pakisztán, Irán, Törökország, Irak és az Egyesült Államok között«. Dzsammu és Kasmir törvényhozó gyűlésének elnöke egyik beszédében kijelentette: »A pakisztáni-amerikai katonai egyezmény veszélyezteti Pakisztán összes középkeleti és délkeletázsiai szomszédait«. India, Burma, Afganisztán és a többi, Pakisztánnal szomszédos állam vezetői és közvéleménye nyíltan figyelmeztették a pakisztáni kormányt, hogy milyen következményekkel járna, ha csatlakoznék valamely agresszív csoporthoz. Az Amerikai Egyesült Államok agresszív tervei által fenyegetett Közép-Kelet népeinek békéjéért és biztonságáért szállt síkra a Szovjetunió, amikor múlt év november 30-i, Pakisztánhoz intézett jegyzékében a pakisztáni-amerikai tárgyalásokra és tervekre utalva hangsúlyozta: » . . A Szovjetunió nem fogadhatja közömbösen az említett tárgyalásokról szóló közléseket, minthogy olyan egyezmény megkötése, amelynek alapján Pakisztán területén, azaz a Szovjetunió határának közelében amerikai katonai légi támaszpontok létesülnének, valamint Pakisztánnak az említett középkeleti tömb létrehozását célzó tervekhez való csatlakozása, közvetlenül érinti a Szovjetunió biztonságát«. A pakisztáni-amerikai tárgyalá- sok miatt kirobbant széleskörű ellenállás, amely a nemzetközi feszültség fokozását célzó amerikai kalandorterv ellen irányul, s amely bukásra ítél minden imperialista kísérletet — legyen az amerikai vagy angol, amely a Közép-Kelet népeinek ágyútöltelékként való felhasználását célozta — azt mutatja, hogy Ázsia felébredt népei készek arra, hogy lerázva az imperialista jármot, aktívan kivegyék részüket a világ békéjének megerősítéséért vívott nagy harcból,
