Somogyi Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-28 / 175. szám

2 ran SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1953 július 23. Az SZKP Központi Bizottságának tézisei a Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának SO. évfordulójára Július 30-án fesz öt wen éve, hogy megnyílt az Oroszországi Szociáiáemokraita Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. Ez az évforduló kiemelkedő esemény a Szovjetunió Kommunista Pártjának, országunk népeinek életében és az egész niemzíeíköizi forradalmi moz­galom történetében. Ezen a 'kon­gresszuson vetették meg a mun­kásosztály harcos, forradalmi •marxista pártjának alapját, egy újtípusú pártét, mely elvileg kü­lönbözik a II. Internacionálé re­formista pártjaitól. „A bolsevizmus — írta V, I. Lenin — mint politi­kai eszmeáramlat és mint politikai nárt 1903 óta állt fenn“ — hangzik a 'bevezető rész. A bevezető a továbbiakban hámig súly o,zz a, hogy Lenin, Marx és Engels tanításai!\aik. hű 'követője, az új történelmi körülmények kö­zött a marxizmust alkotó szellem­ben tovább fejleszt ette és kérlelhe­tetlenül harcolt a marxizmus nyii't és titkos ellenségei ellem, az op­portunizmus minden megnyilvánu­lása ellen. Lenin, a forradalom lángelméje, által megteremtett Bolsevik Párt győzelemre vitte az 1917. évi Nagy Októberi Szociálist.a Forradalmat, megszervezte a proletariátus dik­tatúráját, biztosította .a szocialista társadalom felépítését és biztosan vezeti előre a szovjet népet a kom- mun.zmus felé. Lenin neve el választhat at Jam a Kommunista Párt történetétől', szo­rosan összeforrott a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségé­nek keletkezésével, fejlődésével. A Szovjetunió Kommunista Pártja a nép határtalan szere'tetéc és bizalmát élvezi. A Szovjetunió dolgozói hosszú évek történelmi tapasztalátai alapján meggyőződ­tek arról, hogy az országukban fennállott politikai parték közül csak a Kommunista Párt igazi népi párt, amely kifejezi a dolgozók alapvető érdekeit — hangsúlyozza a bevezető. A bevezető rész kiemeli, bogy fél évszázad dicsőséges harcaiban a zseniális Lenin, majd nagy tanít­ványa és ügye folytatója, a nagy Sztálin és harcostársai vezetése alatt megedződött a Kommunista Párt a kommunizmust építő, szov­jet társadalom vezető és irányító ereje és hogy a párt gazdag törté­nelmi tapasztalatai lelkesítő pél­dául szóig,állnak minden ország kommunista és munkáspártija szá­mára. I. Az OSZDMP II. kongresszusának történelmi jelentősége Az SZKP Központi Bizottsága téziseinek ellső fejezete, amely az OSZDMP II. kongresszusának tör­ténelmi jelentőségével foglalkozik, ismerteti a 'történelmi helyzetet, amelyben Oroszország marxista pártja megalakult. A kapitalizmus akkor Tépett legfelső és legutolsó 'szakaszába, az imperializmusba' és a proletár forradalom közvetlen gyakorlati kérdéssé vált. Oroszor­szág abban az időiben az imperiai- lízmus valamennyi ellentmondásá­nak csomópontja volt, az orosz cárizmus és a nyugati imperializ­mus érdekei a legszorosabban ösz- szeíonódtak. Az első fejezet ismerteti az oroszországi marxista mozgalom eredetét, amelynek első állomását a Plehánov vezetésével 1883-ban megalakult „Munka felszabadítása“ marxista csoport jelentette. A tu­lajdonképpeni forradalmi proletár- párt csírája azonban a lenini „Har­ci szövetség a munkásosztály fel­szabadítására“ (1895) volt. A szö­vetség tevékenysége a marxizmus­nak a munkásmozgalommal való széleskörű egyesítésére irányult. • Az OSZDMP első kongresszusa (1‘898) — amely kimondta a marx­ista párt megalakulását — nem érte el célját. Az oroszországi marxista mozgalom’ továbbra is egyes elkülönült szociáldemokrata ■körök és csoportok . stádiumában maradt. Pusztított a munkásosztály politikai, harcát és vezető szerepét ■tagadó „ökonomizmus“ mérge, A II. kongresszus idején eldőlt a legfontosabb politikai kérdés; mi­lyen utón halad a fiatal orosz mun­kásmozgalom? A szocialista ideoló­giától lelkesítve a cárizmus és ka­pitalizmus ellen — ezt az utat je­lölték Lenin éa a bolsevikek — vagy rácsúszik a reformizmus út­jára, hogy a menseviíkek terveinek megfelelően a pártot hozzáidomítsa a cárizmushoz és a kapitalizmus­hoz. A tézisek első fejezete hangsú­lyozza; ..Lenin éa a lenini ..Iszkra“ ideológiai elveinek a párt II. kon­gresszusán aratott győzelme döntő jelentőségű volt pártunk és a forra­dalom fejlődése, az egész nemzet­közi forradalom, szempontjából“. A II. kongresszust megelőző év­tized munkásmozgalmának történe­tét Lenin harca — a szocialista tu­dat harca az ösztönösség ellen — tetté nevezetessé. A továbbiakban kiemeli az ..Iszkra-nak,- a Lenin által alapí­tott egész Oroszországra kiterjedő marxista lapnak szerepét, amely központtá vált a párt erőinek egye­sítése, a pártkáderek összegyűjtése és nevelése szempontjából. Lenin a párt megteremtésekor a forradalmi harc életbevágó fel­adataiból indult ki, mesterien álta­lánosította a marxisták szervezési tapasztalatait. Megteremtődött a munkásmozgalom mintaképévé vált harcos, edzett Kommunista Párt alapja. Az oroszországi munkásmozga­lom' követelményeinek megfelelően Lenin .továbbfejlesztette a munkás- mozgalom egyesítését a szocializ­mussal, kidolgozta a munkáspárt ideológiai alapjait, magasra emel­te a forradalmi elmélet jelentőségét. Lenin bebizonyította, hogy csak élenjáró elmélettel rendelkező párt lehet a dolgozók igazi vezére. A fejezet kiemeli; ..az OSZDMP II. kongresszusának történelmi je­lentősége abban áll, hogy az a kon­gresszus a lenini1 „Iszkra“ által fel­vetett és kidolgozott Ideológiai szer­vezeti elvek alapján megteremtette Oroszországban a valódi marxista pártot.“ A kongresszus döntő jelentőségű abból a szempontból is, hogy fel­vette programmjába a. marxizmus legfontosabb tételét, a proletariá­tus diktatúrájáról szóló tételt,. A proletárdiktatúráról szóló pont Le­nin műveinek történelmi jelentősé­gű győzelme volt. A pártprogramra- ba felvették még a parasztkérdéssel kapcsolatos forradalmi-demokrata követeléseket. Lenin megvédte a bundisták és a lengyel szociálde­mokraták ellen 'a nemzetek önren­delkezési jogáról szóló pontot, meg­védte a proletárinternacionalizmus alapel-veit. A II. pártkongresszuson diadalt arattak a forradalmi harc nagy eszméi. A II. kongresszus elfogad­ta á minimális és maximális prog- rammot, amely a párt VIII. kon­gresszusáig (1919) a párt harcos vezérfonala volt — mutat rá az első fejezet. A II. kongresszuson a párt feű építésének szervezeti alapelvei kö­rül vívott harcban Lenin áz alap­vető marxista tételeket védelmez­te a mensevikekkel szemben, azt, hogy a párt a munkásosztály ön­tudatos, szervezett élcsapata, ame­lyet a forradalmi elmélet a társa­dalmi fejlődés törvényeinek' és az osztályharc törvényeinek ismerete, a forradalmi mozgalom tapasztala­tai fegyvereznek fel. Lenin hang­súlyozta, hogy csak ilyen párt tud­ja sikeresen irányítani a harcot a 'hatalom kivívásáért. Lenin a párt egységének megóvá­sa érdekében rámutatott, hogy szi­lárd, proletár vasfegyelemre Van szükség, amely egyformán kötelező a párt minden tagjára, vezetőjére és az egyszerű párttagokra egya­ránt. Hatalmas jelentőségű az a lenini tétel is, hogy minidén párttag fele­lős a pártért és hogy a párt felelős minden tagjáért. A pártélet Lénin által kidolgo­zott szabályai előírták a párt szer­vezeti szabályzatában foglalt köve­telmények legszigorúbb megtartáí sát. Lenin külön hangsúlyozta a kollektiv vezetés elvét, mert ez biz­tosítja a pártot a véletlenekkel és az elfogadott határozatolkiban az egyoldalúságokkal szemben. Lenin, a marxizmus történetében először dolgozta ki a pártról szóló tanítást. Lenin harca a II. kon­gresszuson a Programm és a szer­vezeti kérdésekben megvonta a vá­laszfalat az OSZDMP forradalmi része, a bolsevikok és opportlunis- ta része, a mensevikek között. A tézisek hangsúlyozzák Lenin­nek. Marx és Engels ügye folyta­tójának, a forradalom- kiváló stra­tégájának halhatatlan érdemeit, kérlelhetetlen harcát az opportu­nizmus ellen,, kiemelve ennek óriási jelentőségét minden ország forra­dalmi mozgalmának fejlődése szem­pontjaim1. „Az OSZDMP II. kon­gresszusa fordulópont volt a világ munkásmozgalmában“ — mutat rá befejezésül a tézisek első fejezete. II. A Kommunista Párt harca a proletárdiktatúráért A tézisek második fejezete elöl­járóban hangsúlyozza. hogy az Oroszországi Szóéi á'deuWk rata Munkáspárt II. kongresszusától a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelméig a bolsevikok bi­zonyultak az egyetlen forradalmi- marxista erőnek Oroszországban. Lenin ebben az időszakban 'zse­niálisan megalapozta a bolsevikok itaktikájáf, világos perspektívát adott az orosz marxistáknak a pol­gári demokratikus forradalom szo­cialista forradalomba való átnő ve­séről. Lenin bebizonyította, hogy az akkor ’kialakult történelmi hely­zetben a forradalom győzelmének elengedhetetlen feltétele a mun­kásosztály szövetsége a paraszt­sággal , a proletariátus vezető sze­repének biztosítása mellett. A második fejezet a tovább,lak­ban a bolsevikek vonala és a mou­se vikek vonala közötti harccal foglalkozik. Ez a harc — mutat rá —• különösen kiéleződött az 1905— 1907-es években, az első orosz for­radalom idején. A bolsevik ok egy népi forradalom megindítására és győzelemrevitelére, ,a cárizmus fegyveres felkeléssel váló megdön­tésére, a munkások és parasztok képviselőiből álló ideiglenes for­radalmi kormány alakítására töre­kedtek. Ezzel szemben a mensevi- kek amellett kardoskodtak, hogy a forradalomban a liberális bur­zsoáziát illeti meg a vezető sze­rep és a forradalom felgöngyölíté­sére törekedtek. Az 1905’ös orosz forradalom ve­resége után, a sztoiipini reakció nehéz éveiben a bolsevik ok' az új forradalom előkészítésének irány­vonalát követték, s fáradhatatla­nul gyűjtötték az erőket a forra­dalmi mozgalom újabb fellendítésé­hez. A mensevikek ebben az idő­szákban egyre jobban elfávolliod- tak a forradalomtól, a proletariá­tus illegális forradalmi pártjának felszámolását követelték, nyílt 1 íkvidátorokká váltak. A reakció nehéz körülménye kö­zött csak a bolsevikoik, a leninisták maradtak hűek a marxizmushoz — emeli ki a II. fejezet. — A sztoli- pini reakció időszakának legfonto­sabb eseménye az OSZDMP prágai konferenciája (1912) volt. A párt ezen a konferencián kiűzte sorai­ból a mensevJk Likvidátorok at és ezzel megteremtette az alapját an­nak, hogy a bölsevikok politikai csoportból önálló párttá alakulja­nak. A prágai konferencia tehát megvetette a,z alapját az újtípusú pártnak, a Ieninizmus pártjának, a Bolsevik Pártnak. Ezután a tézisek az 1912—1914 közöt. i években bekövetkezett újabb Wradaimi fellendülés jelen­tőségé' el foglalkoznak és kieme­lik azt a fontos szerepét, amelyet az 1912 tavaszán alapított „Prav­da“, a párt legális napilapja töl­tött be a forradalom sikeres elő­készítésében. A továbbiakban a tézisek a bol­sevikok pártjának az 1914—1918— as világháború nehéz időszakában vívott harcát ismertetik. A II. fe­jezet rámutat, hogy a II. Interna- cionálé árulóival szemben a bolse­vikoik .a marxista-leninista elméle­tet követve következetesen harcol­tak az imperialista háború polgár­háborúvá való változtatásáért, az imperialisták oroszországi hatal­mának megdöntéséért, &z imperia­lista háború elleni harc minden or­szágban váló támogatásáért. Az egész világ munkásosztályá­ra nézve óriási jelentőségük volt Lenin háború alatt írt elméleti munkáinak, elsősorban „Az impe­rializmus, mint a kapitalizmus 'leg­felsőbb foka“ című művének. Le' nin ebben a könyvében kimutatta, hogy „az imperializmus- a pro'Ietá" riátus szocialista forradalmának előestéje“, Lenin történelmi érde­me az — hangsúlyozzák a tézisek, —• hogy az imperializmus elemzésé­nél hatalmas tudományos felfede zést tett': megfogalmazta és meg­indokolta azt a lángeszű következ­tetést, hogy liehet,séges a szocia­lizmus győzelme kezdetben egyné­hány, sőt egy országban. Ez a szó chilista forradalom új, beíejrpftt elmélete volt. Gazdagította és elő­revitt, e a marxizmust,, elméleti és taktikai útmutatással szolgált a bői s evikokitaik a háború, ;a béke és a forradalom kérdésében, Oroszország munkásai a Bolse­vik Párt vezetésével az első vi-’á'g* háborúban megdöntötték a cá:iz- mu~t és biztosították a burz-oá demokratikus forradalom győzel­mét. Majd megteremtve a szocia­lista forradalomba való áttérés fel­tételeit,, az orosz munkásosztály élén a bolsevik,ok pártjával, szö­vetségben a .szegényparasztsággal, a katonák és matrózok támogatásá­val _ a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomban, megdöntötte a burzsoázia hatalmát, megteremtet­te á szovjet hatalmat, létrehozta a szocialista szovjet államot, s ez­zel megvalósította az OSZMDP II. kongresszusán, elfogadott program- mot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a proletár- forradalom lenini elméletének diadala volt — hangoztatja befe­jezésül a II. fejezet. III. A Kommunista Párt a szocializmus felépítéséért vívott harcban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom uj korszakot nyitott az emberiség történetében, a kapita­lizmus összeomlásának, a szocializ­mus és a kommunizmus, diadalának korszakát ’—- hangzik a Hl. fejezet bevezető mondata, majd hangsú­lyozza, hogy az októberi forrada­lomban kivívott győzelem eredmé­nyeképpen a Szovjetunió Kommu­nista Pártja a világ forradalmi és munkásmozgalmának ..rohambri- gádjává’’ Vált. A tézisek a továbbiakban fog­lalkoznak azzal a hatalmas harccal, melyet a gazdaságilag elmaradt Oroszország élenjáró, erős szocialis­ta hatalommá való átalakítása ér­dekében folytatott a szovjet nép a Lenin által kidolgozott és tudomá­nyosan megalapozott, programim út­mutatásai alapján. A Kommunista Párt — leküzdve a hatalmas gazdasági nehézségeket, és a belső ellenforradalom lázadá­sait — a szovjet népet teljes győJ zelemre vezette az intervenciósok és a ffihérgárdisták fölött. Az intervenciót leküzdve a szov­jet nép- óriási építőmunkába fogott, amelyet a szocializmus építésének le­nini terve irányított. A Szovjet­unió dolgozói a Kommunista Párt vezetésével elsőnek indultak meg a szocializmus építésének, feltáratlan útjain, utat törve az egész embe­riségnek a szabad és 'boldog élet felé — emeli ki a III. fejezet. Ezután a tézisek rámutatnak, hogy a proletariátus győzelmes diktatúrájának közepette a párt és a nép ellenségei, a trockisták, bu* haripisták, burzsóÚ-nacionalistáik, ezek a merisevik maradványok kapi- tuláns- álláspontot foglaltak el a szocializmus felépítésének kérdésé­ben. A Kommunista Párt Központi Bizottsága -1— amelynek élén J. V. Sztálin, V. I. Lenin ügyének nagy folytatója állt- — vezetésével, szét­zúzta az árulókat és kapitulánso- k'at. megvédelmezte a lenimzmust és határozottan irányt vett a szór cializmus felépítésére a Szovjet­unióban. A párt abból a lenini té­telből indult ki, hogy a Szovjet­unióban mindaz megvan, ami szük­séges és elégséges a teljes szocia­lista társadalom felépítéséhez — hangsúlyozza a. III. fejezet. . A tézisek a továbbiakban rámu­tatnak azokra a hatalmas eredmé­nyekre. amelyeket a szovjet nép a háború előtti ötéves tervek ide­jén ért el a párt által kidolgozott tervek alapján és amelyek révén a Szovjetunió elmaradt agrárország­ból ihatalmas szocialista, ipari-, kol- hozihatalommá változott. A Szovjetunióban véglegesen fel­számolták a kizsákmányoló osztá­lyokat, örökre megsemmisítették az embernek ember által való kizsák­mányolását. A .szovjet nép a Kommunista Párt vezetése alatt törtéirelem­ben elsőnek építette fel az új tár­sadalmi rendszert, a szocializmust,. A szocializmus győzelme felszámol­ta a munkanélküliséget és megte­remtette a dolgozók jómódú, kultu­rált életének feltételeit. A. Kom­munista Párt a lenini-sztálini nem­zetiségi politikát követve megsza­badította Oroszország népeit az év­százados társadalmi és nemzetiségi elnyomástól és* m g.téremtette a ha­talmas, soknemzetiségű szocialista államot, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségét. A szocia­lizmus győzelmének alapján kibon­takoztak és megerő ödtek a szovjet társadalom olyan hatalmas_mozga- tó erői, mint az 'erkölcsi-politikai egység, a Szovjetunió népeinek ba­rátsága, a szovjet hazafiság — hangoztatják a tézisek, A III. feje­zet ezután rámutat: A Szovjetunió alkotmánya lerögzítette ' a szovjet nép világtörténelmi jelentőségű győzelmeit, a Kommunista Párt XVIII. kongresszusa (1939) pedig meghatározta a szovjet társada­lomnak szocializmusból a kapita­lizmusba való fokozatos átmenet útját. v A szccializ'mue 'felépítése a Szov­jetunióban Lenin végakarata telje­sítésének eredménye, a Kommunis­ta Párt bölcs vezetésének eredmé­nye. a párt politikáját egységesen támogató munkások parasztok, ér­telmiségiek hősies munkájának eredménye. A párt azért győzedel­meskedett és győzedelmeskedik, mert hű a leninizmushoz. J. V. Sztálin 1941 április '22-én mondott felszólalásában beszélt Lenin nagy­ságáról és Lenin végakaratának je­lentőségéről; ,.Ö, Lenin, tanított minket úgy dolgozni, ahogy a bol- sevikoknak dolgozni kell, nem is­merve félelmet és nem riadva visz- sza sem ilyen nehézségtől” — emeli ki a fejezet. A tézisek ezután méltatják annak a ténynek történelmi jelentőségét, hogy a Szovjetunió társadalmi éS államrendszere fényesen kiállta a Nagy Honvédő Háború hatalmas próbáját — majd. rámutatnak, hogy a háború napjaiban a párt a fasiszta hódítók elleni össznépi harc lelkesítőjeként, szervezőjekéht lépett fel s az országot egységes harci táborrá alakította. 'A háború évei alatt a Kommunista Párt még jobban összeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatot teremtett a dolgozók, széles tömegeivel. A há­ború ismét bizonyította, hogy az egyetlen harci szervezet, amely nem ismer ingadozást éa ellentétet soraiban. A Kommunista .Párt vezette szoyjet nép és a hős Szovjet Had­sereg szétzúzva a fasiszta agresz- szorokat. megvédelmezte hazája szabadságát és függetlenségét, megmentette Európa és Ázsia né­peit a fasiszta rabság veszélyétől. A szocializmusnak' a fasizmus fe­lett a második világháborúban aratott győzelme eredményeként^ a kapitalizmus rendszeréről levált Európa és Ázsia több országa, amelyekben megszilárdult a népi démokratikue hatalom. A szocializ­mus és a demokrácia ügyének ki­magasló győzelme volt a népi for­radalom győzelme Kínában és a Kínai - Népköztársaság, megalakulá­sa. Mérhetetlenül megerősödött a Szovjetunió helyzete, igen megnő" vekedett a Szovjetunió tekintélye és befolyása az egész nemzetközi fejlődésre — emeli ki a Hl. feie' zet. A fejezet a továbbiakban azo­kat a hatalmas sikereket méltatja, amelyeket a háború utáni években a Kommunista Párt lelkesítette szovjet nép páratlanul rövid idő alatt ért el a népgazdaság vala­mennyi ágában és a kultúra min­den területén. A III fejezet ezután hangsúlyoz­za a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának tör­ténelmi jelentőségét, a szovjet nép további előrehaladása szempontjá­ból — majd megállapítja, hogy a (Folytatás a 3. oldjon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom