Somogyi Néplap, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-30 / 100. szám

f SOMOGYI NÉPLAP HÉTFŐ, 1951. ÁPRILIS 3ö, DCét enjájus £f£ májas Irta: Somogyi Pál 197,5 MiJI/S ELSEJE KAPOSVÁ­-*- RÓTT. Május előestéjén a műn kásotthon hangos volt a lázas készü­lődésektől. A Fő-utcára kihallatszott a dalárda énekpróbája, amikor Gyuri bá­csi, a gondnok beállított a nagyterem­be és ijedt hangon közölte velünk: ,,A rendőrség betiltotta május elseje megünneplését!..." A vidámságot mint­ha elvágták volna. Szalma elvtárs, a dalárda elnöke besietett a párttitkár­hoz s rövid idő múlva csillogó szem­mel tért vissza: „Folytassátok a pró­bát. A határozat az, hogy mindenho- ggan megünnepeljük május elsejét—“ A dalárdisták, a műkedvelők és a pártvezetőség tagjai titokban szétvitték a határozatot: „Reggel 6 árakor talál­kozó a Cseri erdő felső sarkánál, az ünnepség színhelyén.“ aposvár határában még fel sem ütötte aranybibor fejét a nap, már a szélrózsa minden irányából, ünnpelőruhás munkások, fiatalok és idősebbek, férfiak és nők közeledtek a Cseri-erdő felé, a kijelölt helyre. Az erdei tisztás 6 árakor megtelt dacos- vidámarcú emberekkel. A Hatalmas termetű Peinhoffer élv- társ, a Szociáldemokrata Párt elnöke felállt és messzehangzáan mondotta: rAz egybehivók nevében üdvözlöm az egybeggült elvtársakat, s a május el­sejei ünnepségünket megnyitom.“ A kéi-háromszázfönyi tömeg elcsitult. Az elnök szavait a tisztás körüli erdő ma­rftifOs ntájuL-/951 MÁJUS ELSEJE KAPOSVÄ- RÓTT. 1945-ben a szovjet nép fiai elhozták a mi szabadságunkat is. Levették kezünkről a fasizmus bilin­cseit, megteremtették fejlődésünk lehe­tőségét. Ma ünnepeljük a hetedik sza­bad május elsejét. örömteli szívvel végelathatatlan so­rokban, Sztálin és Rákosi elv-társ ké­peit magasra tartva, énekelve vonulnak a dolgozók a Kossuth-tér felé. Elvo­nulnak harcaink, győzelmeink tervező­je és vezetője, a Párt képviselői előtt. Az örömös, szabad szívekből dalok csendülnek. Énekelnek a cukorgyári munkások, a Dűlő-utcai parasztok, a diákok, tcmoncok, úttörők. És mene­telnek kemény, harcos dalokat dcüol- va mindannyionk büszkesége, a nép­hadsereg katonái. FJnncppé lett május elseje, mert ■ ^ miénk az ország, a föld, a gyár a bánya, miénk a jelen, miénk a jövő. 3 éves tervünk után haladunk 5 éves tervünk útján a nagyobb jólétért, a virágzóbb élet, a szocializmus felé. De a mai május elseje nemcsak örömünnep nekünk, hanem emlékezte- tés is. Emlékezés a múlt harcainkra, a mindörökre eltűnt rabságra, szolga­ságra. Es hittétel is nekünk ez a nap. Má­jus elsején hitet teszünk az építő mun­ka, a magyar dolgozók és az egész vi­lág dolgozóinak testvéri összefogása, a béke nagy ügye melleit. WWálával és elismeréssel gondolunk mia az amerikai betolakodók el­leni véres harcban hősiesen küzdő ko-11 reai testvéreinkre. A koreai néphads-c- j \ reg frontmögötti része ma díszszemlét \ l tart és május elsején, a munka és at' daruinak csicsergése lette ünnepélye­sebbé, majd felcsendült a dalárda éne­ke­„Itt van újra május elseje A levegő dallal van tele. Zengcdezzünk hát mi is dalolunk, Mindnyájan testvérek vagyunk...“ /É z ének után Tóth Lajos elvtárs lépett az egyik luskóra. Sovány arcán tűz ragyogott, fülei églek. ,,Ma, ezen a napon nem riasztottak fel ben­nünket a gyárak szirénái... A rendőr- tilalom ellenére is ünnepel ma Kapos­vár ddlgozó népe és ünnepel Budapest és a világ dolgozói... 1913 május el­seje van — hangsúlyozta Tóth elvtárs. Nagy seregszemlét tartunk. Fontos, hogy kinyilvánítsuk tiltakozó szavun­kat, mert háborúra uszítanak a kapi­talistáit, a világ parazitái.“ Tóth elv­társ felemelt hangjába egyszerre több­felöl jövő éles füttyszó vegyült, s eb­ben a pillanatban az erdő fái mögül kihúzott kardok csillantálelő. Körül­vett bennünket a rendőrség., . Egy óra múlva a fogház és a rendőr­ség 1börtöncellái megteltek. A párt ve­zetőségét és még igen sok elvtdrsat le­tartóztattak. . . tengem egy sötét, dohos, patkány- szagú zárkába tuszkoltak oe. A tenyérnyi vasrácsos ablakon keresz­tül bámulva a kék májusi eget, azon gondolkoztam, hogy mikor jön el az a szép idő, amikor majd szabadon, bol­dogan ünnepelhetjük május -elesjét. . gyobb gyűlöletet éreznek elnyomóik iránt. De reménykednek is, bizakodnak abban, hogy eljön az a nap, amikor majd ők is hozzánk hasonlóan, fel­emelt fővel, boldogan fognak mene­telni és énekeim: ,,...minden ember érzi, hogy szabad“ Az elnyomott dolgozók szemében a mi ünnepünk fénye világító-torony a viharos éjszakában. Remény, bizalom, hogy ők is mielőbb révbe jutnak. Mi magyar dolgozók hitet teszünk ma a szocializmust megvalósító és biz­tosító népi demokráciánk mellett! Pár­tunk mellett, bölcs és szeretett vezé­rünk, Rákosi elvtárs mellett! E7 ivirágzott végre a magyar nSp májusfája, virágozhat most már szabadon minden városban, minden faluban, zenghet az ének, csattanhat a boldog nevetés. Szabad hazában, szabad magyar dol­gozók ünnepeljük május elsejét és ké­szülünk az elkövetkezendő nagy mun­kák teljesítésére! Készülünk valameny- nyiitnk drága kincse, alkotó békénk megvédésére. ike ünnepén megfogadják, hogy fel- j, zabadítják hazájukat, népüket az ame i1 kai agresszorok igája alól. Szeretettel indulunk a francia dolgozókra. A ar sell el kikötőben a dokkmunkások (i so portba verődve harcos elszántság-1j il beszélgetnek. A partnál áll az amc- kaiak hajója, tele hadianyaggal. A. (\ sonkások nem rakják ki. Sztrájkkal * ’tnepelnek, így tesznek hitet a béke ellett. Együttérzéssel gondolunk awj! áikai testvéreinkre. A teaültetvények algozáira, ahol néger munkások ro- \ i atolnak, hogy angol gazdájuk még' iy tengerparti villát építsen magának, j chezen megy ma a munka a négert, otgozóknak. Szovjetunióra, a népi de-'1 .okráciákra gondolnak és még na-\ H of volt, hol nem volt, volt egyszer egy olyan idő, amikor ia föld egyik csücskében egy nagy erdőben, a saká­lok uralkodtak. Az erdő türelmes lakói egy darabig csak tűrték a sakálok go­nosz uralmát, azt remélték, hogy egy­szer majd mégis csak könnyebb lesz az életük. De türelműk is véges volt és egy szép napon, amikor már úgy érez­ték, hogy betelt a pohár, összegyűltek és elkergették a basáskodó, tehetetlen sakálokat. Uccu neki, lett is olyan futás, ami­lyent sem azelőtt, sem azóta nem is látott az erdő, szaporán szedték lábu­kat a sakálok, hogy megmentsék irhá­jukat és meg sem álltak, míg el nem jutottak a tenger túlsó partjára. ^ j sak egyetlenegy rontasz, vén sa~ kát rejtőzött el az egyik bo­zótban. ökelme azon törte a fejét, mint uralkodhatna tovább az erdőben. Sok-sok gondolkodás után végre kisü­tötte a megoldást. Festéket szerzett és égszínkékre mázolta a szőrét. Az erdő népe ámulva fogadta a jö­vevényt. Csak nézték, nézték, de seho­gyan sem értették a dolgot. Úgy né­zett ki, mintha sakál lenne, dehát még­sem az. A sakálok szürkék és ugyan ki látott égszínkék sakál ti — Különös, felettébb különös! — ilyenfajta kiáltások hangzottalc el jobb­A szovjet és a lengyel nép hősiességét mutatja be .Legyőzhetetlen város" című lengyel filmalkotás a A „Legyőzhetetlen város“ című film elejétől végig valóságot ábrázoló, meg­rendítő .filmalkotás, amelyben a lengyel filmművészet emléket állít 'Varsó hős védőinek, bemutatva azok évekig hú­zódó küzdelmeinek minden oldalát. Lengyelország gyönyörű fővárosa a második világháború során sokat szen­vedett, de lakói szabad életükért min­den erejüket tatbavetve harcoltak. 1944 augusztus és szeptemberében a fasiszta vadállatok egyre nagyabb dühvei vet­tették magukat Varsó lakóira, kegyet­lenkedéseik nem ismertek Határi. A so­kat szenvedett nép felkelését vér-be- folytották és több, mint 200 000 embert öltek meg. Mindazokat, akik életben- maradtak, kiűzték a városból és kon­centrációs táborokba zárták. így akar­ta a náci vezérkar megtörni a lengyel nép szabadságáért küzdő erejét és a felszabadulásba vetett reményét. A rob­bantó osztagok házról-házea OmMsztot- ták porba Varsó népének évszázados munkájának eredményeit, csupán azért, mert Hitler, a fasiszta örült elrendelte, — földdel kell egyenlővé tenni Var­sót, elrettentő példaként Európa szá­mára. Ennek a filmnél: minden koc­kája vádlójává válik a fasiszták és most az imperialisták tetteinek. A romsivatagban vállravetett zsákkal, magányos férfi botorkál egyedül. Fel­vetődik a kérdés, hát senki sem maradt meg ebben a hatalmas városban l A film felel á. A férfi nines egyedül, mert egy romház padlásán az ejtőer­nyővel érkezett szovjet felderítő a len­gyel kommunistákkal, akik visszama­radtok, rádión irányítják a szovjet ágyuk tüzét a német állásokra. A Viz- tula túlsó partján pedig ugyanilyen testvéri együttműködéssel készül a Vö­rös Hadsereg a lengyel népi hadsereg­gé a város felszabadítására. Olt látjuk a filmen a szovjet rádiós példáját, ami­kor a náci bandától bekerítve már ha­lálos sebbel kiáltja bele a rádióba ,,a fasiszták rajtunk ütöttek. Tüzet rám.“ Ezért nem csügged a kis lengyel cso­port a nácik tízezeréitől körülvéve, mert ott áll előttünk a szovjet katona, akinek ilyen hősiességet csak 'az igazi eszméért való harcba kap. így csinállak a fasiszták Tele van ez a film olyan képekkel, amely láttán ökölbetszoml az ember ke­ze. A magas kőfal mögül kezek nyúlnak fel — a sortűz iután tehanyatlanak. Megrázóbb ez a kép bárminél, mert ez a tömegkivégzés legaprólékosabb érzé­keltetése. Egy nagyon jél-elmző kis epizódon keresztül mutatja be a film, hogy nem minden német katona ért egyet a hitleri világ pusztítással. Két német sofőr sza­badon engedi a kocsijukra került fog- tgot. De düh szorítja össze torkunkat, amikor a náci tiszt a rablóit zongora mellé ül és érzelmes dalba kezd, kö­zömbösen veszi tudomásul, hogy körü­lötte száz és száz embert 'végeznek ki. És karácsony estéjén is a náci kato­nák ellágyult arccal énekéinek és ka­rácsonyfa helyett az általuk felgyújtott Varsó világít. A „Legyőzhetetlen város“ című film úemcsdk a háború borzalmait vetíti szemünk elé, lmnmt rendíthetetlen helytállás a boldog jövőbe vetett hit filmje is, amelyről az illegalitásban lévő hősök beszélnek. A szereplők közül kiemelkedik reális alakításával Kumakovicz és a szovjet ejtőernyőst megszemélyesítő Tntsieme». Ezt akarják az imperialisták A „Legyőzhetetlen város“ című film tanulságai mellett rámutat az imperia­lista háborús uszílók tevékenységeire is, akik Hitler nyomdokait követve is­mét lángba akarják borítani a világot csak azért, hogy az ember-millió vér- áldozatából szerzett pénzen könnyen élhessenek. Koreában végrehajtott ke­gyetlenkedések semmivel sem külön­böznek a nácik vérengzéseitől, amit Varsóban véghez vittek. KULTÚROTTHONOK HÍREI A faJtúrottfoonmozgalomi; .egyéves fej­lődésének eredményei Somogy megye területén 55 falusi és 8 üzenni .kul’túrL otthon létrehozásaiban és- annak mun­kájában mérhető fel. A dolgozók fiatal- más kulturális igénye és lelkes munka- felajánlásai' tették lehetővé, hogy ezi_ alatti az egy eszttendő alatti az ere­deti kultúrotthon!ejfeísjzHési tervünkén 200 százalékrai teljesíftsAtük. A kultúrotthonok többségében meg­indult az állandó, tervszerű, folyama­tos kuftiúrá.lis munka. K’uflítúr ölt Ith o maink 70 százaléka kiválóan! állta meg a helyét a választási küzdtetemben, bá­zisai lőttek a békéén.: való harc kiszé­lesítéséneik és segítséget nyújtottak a Pártszervezetnek az 5 éves .érv meg­valósításában, főként a falu szociálisra átalakításában. Ezeknek az eredményeknek 'talaján egyre nagyobb mércéikben bontakozik ki kuliúrális forradaímunk. Mint Révai elvtárs mondatba: ,,a dolgozó nép a kultúra cselekyő résztvevőjévé akar válni és válik, nemcsak mint közön ség, hanem mint alkotó is ki akarja venni részét az új magyar kultúra megteremtésében'’. Eredményeink elérésében nagy segít­séget nyújtottak a helyi Pártsizierveze­tlek, amelyek megóiltSe'ték a kultúrott­hon ok jelentőségét, irányítói lelitek a kuiitúrötthon ló lesfltléséne'k és működéi, sének. Segítette ezt még a tanácsok megalakulása, is. mert több községbe« a helyi :ianiácsok kezdeményezésére lé­tesült újabb kultúrotthon. Több község­ben igen jól megéntetliék a helyi ifa- riiáasidk a rájuk háruló fontos feladat •lakait, aminek egyréisze a kultúrába szervezőmunkái és a tömegae védés munkája. Végül mintegy összefoglalóul ki ke® emelnünk azt, hogy a Szovjetunió pél­damutatása. Hapaisiztatiatainaik átvétet», ezen a ‘területien isi nagy segítséget nyújtott munkánkhoz. Mi is a Szovjet­unió 'liaipaisztallariai nyomán indítoltitiuik el a kulturális mevelőmunlka szervezeti formáját, a 'kultúroJtbonmozga,tmait ég a szovjet klubok dapaszitaMjai alapja« indul me,g azi élet kuKürdibhoneioikba*, ó-ClÁcí^ Kínai mese ról is, balról is, amint megjelent. — Kék, akár az ég!... Áhitatos csönd lett, amikor a kék sakál megszólalt: A tengeren 'túlról jöttem, ahol y l mindenki bodlogságban fürdik. Ott lett kék az én szőröm is. Hej, ha tudnátok, mekkora boldogság az, ha valakinek kék a szőre! Magával a ma- gasságos éggel kerül közvetlen rokon­ságba! Dehát én jó sakál vagyok, szí­vesen meglanítiak benneteket rá, ho­gyan kell miegkékülni és boldogan él­ni... Hanem ehhez az keli, hogy csak rám hallgassatok! „Ha valóban tudja, hogyan kell imeg- kékülni, bizonyára a többi ígéretét is be tudja tartani, — okoskodtak az er­deiek. — Bizonyosan nagyon bölcs sa­kál ez ■.. Nem árt, ha minket is meg­tanít arra, amit tud, talán a boldog­ság útját is meg tudja mutatni . ■ .“ — Tudod mit, — hanzotl innen is, meg onnan is, — légy a mi uralko­dónk A kék sakál megelégedetten mor­góit egyet magában és azonnal hozzálátott az uralkodáshoz. Az erdők­ben >és a környékén, a földeken és a tavak vízében megint •megjelentek a gyűlölt adószedők. Az egyik csapás a másik után zúdult az erdő lakói nya­kába. Pontosan úgy ment minden, akár­142 százalékos teljesítménnyel harcolok a békéért — Egy sztahanovista levele — Hat hónapja dolgozom a nagyatádi fonalüzemben kisorsózógépen. Miikor beléptem az üzemibe, meghallottam á gépek zakatolását, úgy tűnt fel nekem mintha még az is szebben és biztotabban zakatolna, mint a múltban. Első hónapban 85 százalékot teljesítettem. Magam éreztem, hogy ezzel nem teszek eleget a kötelességemnek. 194-8 óla tagja vagyok a Magyar Dol­gozók Pártjának és egyre tisztábban láttam, hogy egy kommunistának élen kell járni a t rmelésben is, példamutatónak kell lenni- Ez a tudat és köte­lességérzet a Pártommal és egész dolgozó népemmel szemben ösztönzött a több termelésre a nagy obb eredmények elérésére. A kongresszusi héten 142 százalékot teljesítettem és sztahanovista oklevelet kaptam. Hogy ilyen ered­ményt tudtam elérni a kongresszusunk tiszteletére, ahhoz hozzájárult nagy­ban az, hogy megtanultam gyűlölni az ellenséget, Amerika haiálgyárosait, akik a dolgozó emberek vérén akarnak meggazdagodni. Gyűlölöm Titat és bandáját, akik a dunántúli dombokon is azt akarják csinálni, amit amerikai gazdájuk Koreában. Az-oknak u munkásoknak, akik még nem teljesítik a tervüket, adjon új lendületet a Pánthoz, a dolgozó néphez való hűség. Minden dolgozót fütsön az a tudat,, hogy mi a saját hazánkat,' a dolgozók hazáját építjük, egy boldog szocialista társadalmat. BEREGSZÁSZI MÁRIA sztahanovista, Nagyatádi Fonal gyár. — 1ragy visszautazott az égszínkék birodalomba... — tette hozzá ábrán­dozva egy nagy szemű fehér nyuszi. — Nézzétek csak! — hallatszott a fa tetejéről, a kakuk csodálkozó kiáltá- so. — Hogy került ide ez az undok, kövér sakált — Sakál!? .. . Az hihetetlent Ejgy kö­zönséges sakál aligha merne itt mz er­dőben mutatkozni... — ámuldoztak a többiek. csak a régi sakál-időkben. A kék sa­kálról hamarosan kiderült, hogy sem­mivel sem különb a szürke színű elő­deitől. Ha elégedetlenkedtek az erdő lakói, álszent módon csóválta égszín­kék farkát és fülsiketítő hangon ugatta: — Cisak még egy kicsit várjatok és eléritek a kék boldogságot! Egy'löl- •egyig kékek lesztek, aztán felszállunk a felhők fölé és halhatatlanokká vá­lunk. Mindenki titeket fog irigyelni! Addig azonban türelem . . . JTs bár napról-n-apra több lett az elégedetlenkedők száma, -még mindig sodrán hittek neki, mert hát mégis csak kék vöt a bundája . . — A mi urunk kék, az egyszer szent — erősítgették, de egyre inkább már csak azért, hogy önmagukat átitassák. — Ki tudja, talán csodákra is képes a kék sakál. Talán majd megóvja földjeinket az aszálytól, vagy az áradás, tói. .. Tűrjünk inkább egy kicsit.. . És egy gyönyörű tavaszi napon meg- nyiltak az ég csatornái, három napig, mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott az eső. Mikor harmadnapra ismét elöbujt a felhők mögül a napocs­ka, a kék sakált nem találták se­hol rjpa!án megunta már a sok esőt és felszállt az égbe, hogy rendet teremtsen — találgatta egy hiszékeny farkas. — De hisz ez a mi urunk, kirá­lyunk! — kiáltotta meglepetten « ka­kuk ’és mindjárt hozzá is tette « nagy leleplezést: az eső lemosta ráta a fes­téket. Nézzétek csak, egész tócsa ma­radt a bokor alatt. Jfy£’ost már mindnyájan tudták, hogy a gyűlölt sakál-nemzetség közönséges mindennapi, gyáva példá­nya reszket előttük, esőtől nedves, szür­ke -bundájában. — Aljas bandita! Csaló! Halál az árulóra! — kiáltották felháborodva az erdeiek. % És a sakál, miután nagy jólétében j> kövérre hízott, futni sem nagyon tudott. Egy pár lépést még imboly- go'tt előre, de hamarosan utolérték és darabokra tépték. zóta mindenki szabadon, vidá­man,boldogan él az erdőben és a környékén, a földeken és a vizeken, a sakálok pedig feneketlen étvágyuk ellenére is úgy félnek ettől a helytőt, mint a tüztől, mert megtanulták, hogy bármilyen színűre is fessék magukat, itt már mindenki ismeri őket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom