Somogyi Néplap, 1951. március (8. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-02 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SOMOGYI MAI SZAMBÁN: Apró Antal etvtárs felszólalása a Pártkongresszuson — A Kongresszusi Hét nagy eredményei az építő, iparban — Újabb dolgozó parasztok lépnek be a termeűőcsoportokba még a tszcs.fejleszlésj zárlat előtt — A kaposvári dolgozók nagy érdeklődéssed várják Devecseri Gábor költő előadását a szovjet irodalom 30 évéről J MDP SOMOGYMEGVEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN* TIH. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ARA: SÍI FILLÉR. PÉNTEK. 1951. MÁRCIUS 2. és további Az ötéves terv első évének eredményei feladataink a népgazdaság szocialista építése terén Gerő Ernő elvtárs beszámolója az MDP Kongresszusán i. Ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményei és hiányosságai As -MDP Kongresszusának i. napi tanácskozásait szerdán reggel Pi­ros IjaszJú vezérőrnagy nyitotta meg, aki ismertette a beérkezett távira­ti Irat. A táviratok ismertetése után megkezdek a kongresszus 2. napirend lé-tárgyalását, amelynek címe ,,Az öt eves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság síor-alista építése terén". A napirend előadójaként Gerő Ernő átktmiminiszter< a Képgazdasági Da­nces elnöke, a Párt főtitkárának helyettese tartotta meg beszámolóját. Ha népgazdaságunk fejlődéséi egészében tekintjük, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az öt­éves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál. Mint ismeretes, gyár­iparunk a. menetközben felemeli előirányzatot is 9.6 százalékkal túlteljesítette s ennek eredménye­ként egész tervkötelezett iparunk termelésének növekedése 1950-ben a hároméves terv utolsó évéhez, 1949-hez képest 35.1 százalék volt. Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta s amelyhez fog­hatót soha nem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosi;ás sztá­lini törvényének megfelelően ne­héziparunk termelésének fejlődése meghaladta könnyűiparunkét. Nehéziparunk termelése az öt­éves terv első évében 36.2 száza­lékkal emelkedett a megelőző év­hez képest, könnyűiparunké pe­dig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelé­sének fejlődését is messze maga mögött hagyta gépiparunk, amely­nek termelése egyetlen év alatt 42.3 százalékkal ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocialista iparosítás sztálini törvényének. Nehéz- és könnyűiparunk mel­lett komoly fejlődést mutat az építőipar, melynek termelése az öitéves tervidőszak első évében a megelőző évhez képest, 116 száza­lékkal növekedett s amely terme­lési tervéi kereken 30 százalék­kal teljesítette túl. Ötéves népgazdasági tervünk előírta, hogy ai gyáriparban a munka termelékenységének öt óv alatt 50 százalékkal kell növeked­nie. Ismeretes, hogy már az első évben gyáriparunkban a termelé­kenység, az egy teljesíted munka­óra alatt termelt értékben mérve, több mint 20 százalékkal emelke­dett. Nem ilyen kedvező a kép. ha azt vizsgáljuk, hogyan válto­zott a termelés értéke 100 forint kifizetett munkabérre vonatkozó­an. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz- és könv- nyüiparban egy év alatt 100 fo­rint kifizetett bérre vonatkoztat­va, a termelés értéke 2.6 száza­lékkal, az épíöiparban pedik 1.6 százalékkal csökkent. Másszóval' iparunkban a béralap gyorsabban növekedett, mint a termelés, amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltség csökkentését öt­éves népgazdasági tervünk 1950— 54. évek időszakára 25 százalék­ban irat elő. Ennek megfelelően az ötéves terv első évében az ipari termelés önköltségének mintegy öt százalékkal kellett volna csökkennie. Különféle szá­mítások azt mutatják, * hogy ezt az önköltségcsökkentést körül­belül elértük. Gyáriparunknak és építőipa­runknak egészében rendkívül gyorsütemű fejlődése nem terel­heti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amelyek, a már említetteken kívül, iparunk fejlő­désében megmutatkoznak. Így. jóllehet ötéves tervünk eredeti elő­irányzatához képest, alapanyag- iparunk termelésének fejlődése is meggyorsul, mégis alapanyaglter- melésünk, a vas-, ás acél-, a hen gereltacél- és a széntermelés gyor­sulásának illeme jelentősen elma­rad a~ egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképpen: jóllehet már az ötéves terv első évélxai több villamosenergiát ter­meltünk, mint amennyit ötéves népgazdasági tervünk szerint az első évében termelnünk kellett volna, villamos,energia termelésünk gyorsulásának üteme elmarad egész iparunk termelésének gyor­sulási üteme mögött. A tapaszta­lat azonban bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltuk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoz­tuk s egész iparunk fejlődésének meggyorsulása, az eredeti ötéves tervben előírthoz képest, paran- csolóan állítja elénk bányásza­tunk s ezen belül széntermelé­sünk igen jelentős fokozásának feladatát. És ha iparunkban az ötéves (érv első évében az igen komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti moz­galmunk két év óta lényegileg egyhelyben topog és helyi ipar runk, tehát a lúlnvomórészt he­lyi nyersanyagokat feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak aláren­delt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlandóság a szövet­kezésre és kisiparosaink jelenté­keny része látja már, hogy- szá­mára ez a lehetőség arra, hogy végleg beilleszkedjék a népi demo- » krácia gazdaságába, az épülő szo­cialista gazdaság rendjébe. Közlekedésünk nemcsak az öt­éves terv első évére kitűzött fel­adatokat; oldotta meg, hanem lé­pést tudott tartani népgazdasá­gunknak, s különösen gyáripa­ra kunak és építkezéseinknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Vasút­jaink 1950-ben mintegy 23 szá­zalékkal több árut szállítottak, mint a hároméves terv utolsó évében. A vasúti személyszállítás 1950 folyamán még nagyobb mér­tékben emelkedett, mint az áru­szállítás: 25.7 százalékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja nteg, hanem egyben jelzi dolgozó -népünk életszínvonalának emelkedését is. M ezőgazdaságunk, részben a kedvezőtlen időjárás miatt, 1950- ben nem fejlődött egyenletesen, így, míg kenyérgabonából 9.2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmány­gabonában és a takarmánynövé­nyeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk az 1950-re előírt tervhez viszonyítva. Különösen jelentős az elmaradás a kukori­cánál és cukorrépánál, amely ter­ményekből több ‘Ijermett ugyan, mint 1949-ben, de az ötéves terv első évére előírt feladatot csak 79, illetve 85 százalékra sikerült megvalósítani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lassított, sőt rész­ben vissz-'vetette állatállományunk fejlődését, amiben persze az ellen­ség aknamunkája is szerepet ját­szott. .Sertésállományunk 1950. októberében nem sokkal volt na­gyobb, mint az előző év ugyan­azon hónapjában, tehénállomá­nyunk pedig mintegy 50.000-rel csökkent. Ugyanekkor jelentős megnövekedett az állami gazda­ságok .és a termelőszövetkezeti csoportok áHalállománya. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgaz­daságunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállománya 4.400 traktorral növekedett s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet is adtunk a mezőgazdaság­nak. A inütrágyafelhasználás me­zőgazdaságunkban 1950. folya­mán több mint 50 százalékkal emelkedett. Egészében véve azonban mező- gazdaságunk fejlődését az ötéves terv első évében nem tekinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását, gyors ütemben elő­retörő iparunkhoz képest, nem is mutatják meg eléggé világosan csak a termelési adatok. A mező­gazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg, a népi demo­krácia idején összehasonlíthatat­lanul nagyobb hányadot fogyaszt el, mint amekkora hányadot elfo­gyaszthatott és elfogyasztott a nagytőkés-nagybirtokos Horthy- Magyaiországon. Hála a földre­formnak s a népi demokrácia sok­oldalú segítségének, melyet dol­gozó parasztságunknak nyújtott és nyújt, a „hárommillió koldus“ Magyarországra megszűnt. És ez 'kétségtelenül nagy vívmány. Ugyanakkor azonban nem huny­hatunk szemet az előtt' a tény előtt, hdgy szétaprózott mező­gazdaságunk nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad iparunk áru­termelése mögött. így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 szá- i zalékkal emelkedett, mezőgazda­ságunké pedig csak 4-5 százalék­kal. A mezőgazdaság elmbradásának 'leg­főbb oka, a HvétaiéTlföEdels iléptekikeill ei&prfiaáajdó iparunk 'tit-inmielléséhez ki- pest az, hogy iparunk már 'lúliniyoinió többségiében szoria'istla nagyipar, me- íegsudasag-unk pedig innig túlnyomó­részt sziétoprózód/oW, fisára termelő és kevés árat termelő gazdaság, emellett szerepet játszik az is, hogy egyéni gaz­daságaink fejlődéséire nem mindig fYrdí-lottu.'ik eilig gondiot. Ebből azonban nem azt a következ­tetést. keit Sevonnunk, hogy meg ke® tessiluni országiunk iparos Kásáinak üteméit, hanem azt, ihögy. fokoznunk ikelll az iparosítás ütemét, fokoznunk kell a mezőgazdaság gépesítését, fo­koznunk kőiül a mie-zőgazdáiságnalk mű­trágyával, inunikaeszközlökkér, száÖHÖ- csztközökikeT való «'.'látását, s a foko­zott iparosítás útiján is meg keli te­remtenünk a feltételeikéi! ahihoz, hogy szétaprózód o.W túlnyomórészt kisáru- tenmeÖésen nyugvó, kevés árult terme­id mezőgtalZdiaLsáigöt' fokozatosam nagy, üzemű, sok árut termei), iparunk és lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő szocialista gazdasággá szer­vezhessük át Belső áruforgatmunk 1950 folyamán nagymértekben megnőtt. Az álltam:! nagykereskedelem forgalma (itehát egész nagykereskedelmiünké, mert It'óO-bei) már nem volt núitank magán­kereskedelem) egy év alatt 57.4 száza­lékkal emelkedett s az áirufougaltaiS t ervet «,agy kereskedelmiünk: közel 7 százalékkal' fiű&teljes ítélte. A 'kiskeres­kedelem (itehát ,az áliiiaimi, sízöveikezeli és a magáinkiskiereskedelem .együttvéve) 1950. évi forgalma 18.8 százalékkal ha­ladta meg az 1949. évit. Az 1950-beui bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősein megerősö­dő ti be’isői áruforgailmumklban .a .szneia- líisla (állatni szövetközelii) kereiskede- tem szerepe. Jelenleg a •szociudtista ke­reskedelem a fogyasztói áiruíorgaiiom- nak már mintegy 70 százalékát bonyo­lítja le. Meg kéül azokban ált'apítaoumik, hogy inig az előző években gyakran a fölös mennyi stégben raktáron 'lévő áruik elhe­lyezése okozott számiunkra gall dot, ad­dig 19.70-ben a termelés általános emelkedése elienéne a kerestet számos területen eilébeszailadt a ikínláilatnak. Mítgá'bamiviéve ezt nelm tehet minden további nélkül negatív jelenségnek te­kinteni. Például' az, hogy 1950-bcin 156.000 kerékpárt és köz®!1 10.000 mol'oríkerék- páirt t ennueltűnik s ez a nvi viszonylatuk­hoz képest hatalmas mennyiség sem uintajikozott elegendőnek és hogy ha lett voíüa, többet is vásárollak volna, mutatja mennyire eme tekédéit népünk iélatszínivomaia, T)e természetesen a belső áruforga­lomban tapa sziláét rcndeillén ességeik nemcsak erre vezethetők vissza. A 'bel­ső áruifongn lomban megmutatkozó rentdeltleuességekihein szerepet játszik az is, hogy egyéni gazdaságaink fej­lődésére niesn mindig fordiiloittunik eléig gondot. Ebből azonban nem azt 'a következ­te,Kést keli: felvonnunk, bogy meg kie'lt lassítani országunk iparosításának üte­mét, hanem azt, hogy folkioiznnink kell az iparosítás ütemét, fokoznunk keCD, a mezőgazdaság gépesítésiét, fokozmink kel a mezőgazdaságnak műtrágyáival, munkaeszközökkel!, .szálíltflóestzközökikel való eMtáfáisált, s a fokozott iparosítás útján' is meg kelt 'teremllietntüink a fieC- tételekef ablhoz, hogy a szétaprózom, túlnyomórészt kisáirülletrmelléisen nyug­vó kevés árult llermelő mezlőgazdaságlalt fokozatosain nagyüzemű, 'sotk árüt ter­melő. iparúink és 'lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő szociaiisl’a gazdasággá szervezhessük át. Belső áruforgalmunk 19Ö0 föl várnáin nagymértékben megnőtt, Az áltatni nagykereskedelem' forgtaflma (itehát egész naigykere-skedelmüintké, ment 1950-ben már nem volt nálunk ín-agán- nagykereskedelem) egy év glatt 57.4 százaöékkial emteCkedeilt *s az árüforga-l- mi terveit nagykeneskede'lmlünk közel 7 százalékká 1 tiúllte3ljesiítet,le. A kiskeres­kedelem (tehát az áli!ami, szövetkezeti és tt magánkittk,ere.sk edelera egy iittrvé- ve) 1950 évi forgaitaia 18.8 száza’. -kleaí haladta meg az 1949 évit. Az 19ú04ben bekövetkezett fejlődés credímén veiként jelenttől en megerősö­dött belső áruforgalmunkban! a 'szío- ciaíisfa (áüllami és szöveltikezrlti) iktones- kede’.lem szerepe. JeJeníeg a szociálist a k»ree,kedeseim a fogyasztói áruforgalomnak már mintegy 70 százállékláit bonyollíl'ja te. íMeg keit azonban áilülpí,falnunk, hogy mag az előző években gyakran a föuös menny.‘istéiglbien, raktáron fekvő áruik et- tietlyezése lolkozortt sízáimumikria gondot, addig 1950-hien a termelés áitallinos emelkedése el'lienére a kercslej sziáanioa területen eJiébetszaíadt a kínáiíitnatk, — Magábain.vtive ezt nem IcthH minden további nét’ikül negia'tiív jelensiégnek tiekinteni. Például az, hogy 1950-hen 156.000 kerékpárt és köze) 110.000 mo- toíikerókpárt ferméltiüiiik a u t u:i r; szónyiainikhoz ikiépest bataltmas mennyi­ség seen mutta ikozot-f elegendőnek és hogy ha fett volna, többéit is vásároí- ttaik volna, mutatja, hogy mennyire fel- emie’lkiedeitit da'gozó népünk éte'fczín- voniaite. De termószetesen, a belső árufiorga- Siomttani tbpaszlaillt rc.n de’llénes séjgek nemcsak erre vezeilhetők vissza, — A belső áruforgáCb.mban ímegtmu tat kozó rc.ndelllieine.sségekb'en saereipeit játszik mi ndlen elkelőtt a mezőgazda sági te»-- me'lléis elmaradása. De szeiepe! jtitezik e mellcitt az is^ hogy a, dolgozóik, a ke­resők száma s ezzel együtt o béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészi pedig a dolgozók srzámánbk ez a gyorstü,!emű növekedése átmeneti­leg csak kisebb méntékberr jut kälfeje- zésrte a fogyasztási javak termelésének emelkedésében, .ment a szocialista ipa- rosíillás megikövetelá, hogy most mdn- dcnekieilőlt nehiéziparunkaik illetve: áll­ta,Iában a i'Crme'lőc'Szközöik termelésiét fejlesszük. Mindezekhez ijánu.11 saját ta- patezitaiMiansáigiunfc és gyenge szeirvie- zetlteégiünk is az áLlami -s áiltaifuban a szociáilfeto kereskedelem iterén,. Végül, tie nem utoiLsósorban, igen komoly sze­repet jállsziik népünk eMenkSégeiinek, a kizsákmányiolió lOszitáfyoknak, eztsk ma­radványainak, a különfléilfe reakciós elemieknek népi demokráciánk eflllen irányuló .ludaiios kártevő munkája is. Az eltenslég, amalyre számos teríiCeiten súlyos csapásokat mértünk, rávetette magát a közelláitás te.rtii,tétére. 1 lymiió- don a köz,ellátás kérdése az osztály- harc egyik legfontosabb területévé vált. Párfuink kezdeményezésiére népi de­mo kráciáinik áMamihataftníii keméiny ö.köjlel' sniljitötlt 3% a közelilá'táis fronltiját) ganázdálkodó eCl’ienségre s egy sor át­fogó gazdasági infézkedlésll is hozott a közelkUás biizllosíitásáira. hnieneteis hogy ezeknek az inltézkedéseknek cied- innényeként isikcrüilt i* cukor- és a finomli'szteJiláltás'tl kielégítően megoida ni. A közeli átásunk Iterén már megbo- zott és még meghozandó infiézikedések célja: a dolgozók és cSaiMagjaliät szfa- var,talán eÜiátása ItegfoPtostal;!) éle.'cne- rési és egyéb közi-züik.ss'-gJleti cikkek­kel; jclénitiős áilltami lamtaíékok biztosí­tása, mert ez etíéngedfietelitan fe!ltéte!le_ a tervszerű gazdákiodásnak s végül kü

Next

/
Oldalképek
Tartalom