Református Székely-Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy, 1940
— 74 könnyesszemű, felszabadult székelyek köszöntik magyar testvéreinket. Megkezdődnek az üdvözlések s ezek során iskolánk igazgatónője a székely nők nevében a következő beszéddel köszönti a honvéd- csapatot. Vitéz Tábornok Ur! Hős Honvédek! Édes magyar testvéreim! Köszöntlek benneteket a tisztalelkű, erős faji öntudatú s hivatásuk erkölcsi magaslatán álló székely-magyar nők nevében. Ezek a nők a trianoni ütés fájdalmának első kábulatában szinte szoborrá merevedtek s szemükből egyre hullott a hazavesztés keserű könnye. Egyszer csak megcsendült az erdő, megszólaltak a kövek s az ősi Székelyföld az idegen elnyomás alatt is a magyar élet dalát harsonázta. S a szobor megmozdult, felemelkedett, egyszerre látóvá és hallóvá lett s a múlt idők viharában nemesveretűvé lett székely nő szíve megértette a Székelyföld szavát. Bércek, völgyek székely regéket meséltek, az eke nyomán meghasadt anyaföld kitárta keblét s zengett a kiáltás: „Munkára fel! Hív a magyar jövendő! Hiába lett úrrá a jövevény, hiába parancsol idegen törvény, a föld magyar maradt! Magyarrá szentelte a honfoglaló hún és magyar hősök kihulló vére, a népvándorláskor születő új Európa magyarjának államalkotó és államfenntartó ereje. Itt csak egy igazság lehet örök és megdönthetetlen és ez a magyar igazság!“ A föld szózatára kinyíltak a székely nö lelkének legszebb virágai, elindult Csaba útjának csillagfényében s mindent, mi benne égi, népére és erre az áldott földre harmatozta. Igv lett vigasz a szomorúságban, remény a reménytelenségben, hit és bizalom a csüggedésben, önzetlenség és önfeláldozó szeretet otthonában és a magyar közösségi munkában. És ezek a nők olyan nemzedéket neveltek, amelyik a magyar jövendőt a gyermekáldással megszentelt család, a tiszta erkölcs és az áldozatos szeretettől áthatott munka pillérein akarják felépíteni. Isten hozott benneteket! Legyen áldások forrása ez az óra, amelyben idejöttetek. Legyen áldott mindenki, aki munkálkodott e nap eljövetelén. Éljen Magyarország kormányzója! Éljen, örökké éljen szeretett hazánk! Izsák Márta II. osztályos növendék alkalmi verssel üdvözli a magyar honvédeket. 1940 szeptember 22. Újabb állomása az örömnek. Vitéz szo- tyori Nagy Gyula altábornagy vonul be a Székely Hadosztály élén s Bibó Erzsébet igazgató a következő szavakkal köti fel a város szalagját a Hadosztály lobogójára. Nagyméltóságú Altábornagy Ur! Méltóztassék megengedni, hogy a törhetetlen székely hűség, becsület, mélységes hazaszeretet jeléül s az ősi jogon határvédelemre örökre elkötelezett székely nép nevében Sepsiszentgyörgy városának szalagját felköthessem a Székely Hadosztály zászlójára ezzel az örökigaz^ágú jelmondattal: „Csak nem fajult el még a székely vér, Minden kis csöppje drága gyöngyöt ér!“ „Éljen a vitéz Hadsereg! Éljen Nagy-Magyarország! 1940 szeptember 22-én este érkezett városunkba néhai gróf Teleki Pál volt miniszterelnök s a megyeháza dísztermében nagy hallgatóság előtt vázolta a tennivalókat. Nam programmbeszéd volt, hartem az atya gondoskodó szeretettől áthatott tanácsa, a követendő
