Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)
1947-01-19 / 4. szám
Eli A DÓ. 4.5 HP. Hoffher benzin motor 65 voltos dinamó 26 drb. accumulator cella Heinrich borszivattyu 15 m. vörös tömlővel. MADAIC g«péiz Molnár Szanatórium tyél. Ez a helykeresés vonatkozik korunk társadalmára és a kereszténységre is. Az egész keresztény világ keresi a helyét amelyről felteszi, hogy ez neki jár, sőt megilleti. A kérészlenység nem áll a mindenkori haladás útjába. — Ha történelmi visszapillantást teszünk a múlt század forradalmainak idejére, melyek elsősorban a haladás szolgálatában állottak, megállapíthatjuk, hogy vezéreik a vagy szociológusok is a pápa vélemény nyilvánítását kérték, úgy a maga, mint egyháza nevében, a kor vívmányaira vonatkozólag. A napjainkban is lejátszódó változásokról szólva pedig kijelentette, hogy ez egy letűnt kor tragédiájának befejező mozzanata. Nagy feladatunk — folytatta előadásában Mihelics — hogy a munkát úgy értékeljük, hogy az a munkás és családjának emberi életmódot biztosítson. Meg kell teremteni az összhangot a munka és a tőke között. Meg kell védeni továbbá a tulajdonjogot, de nem lehet megengedni a javak felhalmozását, mert ez hatalmi tényezővé válhat. Egy nagy szövetkezeti rendszernek kell kialakulnia és szakszervezeteknek kell kiépülniök. Bele kell olvadni ezek életébe és velük együtt dolgozni és haladni, mert minden változás a haladást szolgálja, — mondta beszéde végén Mihelics Vid. A következő számban Rónay György adott elő saját verseiből, melyben teljes művészetét megcsillogtatta. Az irodalmi est fénypontja Miha- lovics Zsigmond prelátusnak az A. C. országos igazgatójának előadása volt. Beszédében bebizonyította, hogy az Egyhéz vérbeli demokrata és nem ellensége semmiféle demokratikus megmozdulásnak. Az Egyházat ma is százezrek és milliók hallgatják és tőié várják, hogy mondjon hangokat, amelyek megnyugtatnak, nyisson fényt, fogja meg a kezünket most is mert végül is minden ul Párnába vezet. Egyházunk tudja, — mondotta a szónok — hogy átmenő korszakban élünk, a régi világ még nem múlt el, az uj pedig még nem jött el. Ennek következéseképen még nem tudunk teljesen számolni a múlttal. E homály az embereket Róma felé vonzza és minden ember vár' ja, hogy az utak megnyíljanak a jobb emberi jövendő felé. Csak bátran Krisztus után és a jövő miénk leszen — fejezte be beszédét Mihalovics Zsigmond. Az előadás nívójának magasságához föltétien alkalmazkodott a Szt. Imre * énekkar több gyönyörű énekszáma, melyet Péczeli János karnagy vezényelt közismert karnagyi zsenialitásával. Az egyes számokat Mattyasokszky Kálmán konferálta be, kinek nagy érdeme, hogy a közönséget az előadók megérkezéséig várakozásra tudta inteni. Mindazok, kik ezen irodalmi estén részt vettek, szellemileg felfrissülve a melytartalmu beszédek hatása alatt, nagy megelégedéssel távoztak. Bokor Pál. Sárospataki megafon. A morbus Hungaricus egyik legeklatánsabb válfaja, mely makacs kullancsként vájta magát a magyar lélekbe, — a káromkodás. A felvidéki magyar ember — aki már annakidején csodálkozva figyelt fel a „Mért bántod Öt?“ feliratú plakátokra — meddöbbenve és szomorúan állapítja meg azt, hogy minél mélyebbre hatol az ország belsejébe, tehát a tiszta magyar etnikumba, annál sűrűbben tapasztalhatja ennek a betegségnek visszataszitó, utálatos szimptómáit. Elbotlik a ló, szétpattan az istráng, kiszakad a zsák, összetörik a hordó... mind ok arra, hogy a magyar ember töprengés és habozás nélkül ajkára vegye a végső Oknak és Célnak, a világmindenséget milliónyi csodájával létrehozó és fenntartó legfelsőbb Erőnek, Hatalomnak és Bölcseségnek, — az Istennek nevét. Teszi ezt a legtrágárabb, legocsmányabb jelzők kíséretében oly vakmerő és bárgyú bűntudatlansággal, hogy joggal vivja ki minden jobb érzésű felebarátja felháborodását és ellenszenvét. Illyés Gyula a „Puszták Népe“ c. művében „megszállottaknak" nevezi a káromkodókat. Nem tudja elképzelni azt az Istent, Aki ilyen pillanatban a pusztai 'magyar ember lelkivilágában élhet, azt a Lényt, Akinek arcát a Hozzá intézett borzalmas jelzőkből meg lehetne rajzolni. Nem a szelid Názáreti arca az — állapítja meg — hanem valami szörnyvigyorba torzult kinai bálvány irtóztaró vonásai. A „Miért bántod Őt?" propagandával megindult káromkodás elleni harc —- valljuk be őszintén — fiasco- val végződött. Jobb, gyakorlatibb s ha elengedhetetlenül szükséges, drasztikusabb eszközöket is igénybe kell venni ennek az undoritó és lealacsonyító szokásnak a legtökéletesebb kiirtására. Nem akarunk pirulni és restelkedni a külföldiek előtt, amikor az általuk ismert magyar specialitások között boldogan sorolnak fel egy-egy zamatosabb hazai kifejezést abban a feltevésben, hogy azzal nekünk nagy örömet szereznek! A magyar demokrácia felvette már a küzdelmet a hagyományos cim- és rangkórsággal- kiirtására törvényt hozott. Váljék a magyar demokrácia feladatává most már az is, hogy rnagyar népünk, főképpen a parasztság és munkásság leikéből ezt a bűzös, gennyes fekélyt kellően hatékony eszközökkel kiégesse, icípusztitsa úgy, hogy irmagja se maradjon. Reméljük, az erre vonatkozó törvény mihamarabb elkészül és Szent György lovagként végez majd a káromkodás kénkövet okádó sárkányával. Spectator. NAGY ERNŐ utolsó útja Hatalmas közönség impozáns részvéte mellett temették el Zemplén vármegye felejhetetlen nagy főispánját Január 12... Ernő napja. Csikorgó hidegben, dideregve, felhajtos kabátgallérral haladunk a vármegyeháza felé. Még alig járnak az utcán. Reggel nyolc óra . .. A vármegyeháza nagytermében ravataloztak fel annak az embernek a bolt testét, aki a legnemesebb barátja, pártfogója, legnépszeübb vezére volt Zemplén vármegye lakosságának, akit mindenki szeretett párt és felekezeti különbség nélkül s aki ragyogóan tiszta, szép életével ércnél tar- tósabb emléket emelt magának embertársai szivében. A vármégyeházán. A nagyteremben, ugyanabban a helyiségben, ahol alig egy éve emlékezetes szép ünnepség keretében iktatta be Nagy Ernőt főispáni tisztségébe Zemplén vérmegye törvényhatósági bizottsága, meghatott, szivből gyászoló közönség vesszi körül a ravatalt. dr. Nagy Sándor Béla református lelkész mélyen átérzett gyász- beszédben búcsúztatja a nagy halottat. Várady Lajos ércés tenorján egyházi gyászdalt énekel, majd a vármegye fiatal alispánja néhány finom, irodalmi Ízléssel megfogalmazott mondatban fejezi ki a tisztviselői kar mélységes fájdalmát a melegszívű, kiváló főnök, a vármegye első emberének elvesztése felett. Sárospatakon. A Bodrogközi Gazdasági Vasút különvonatot indított Sárospatakra a nagy temetés alkakroábói. A sátoraljaújhelyi gyászoló közönség zsúfolásig megtöltötte a vonatot. A legkülönbözőbb pártálásu, foglalkozású, iskolázott- ságu emberek ülnek egymás mellett és beszélgetnek. Egymást múlják főiül Nagy Ernő bácsi dicséretében. Az egyik utas végtelen emberi türelmére emlékeztet, a másik bámulatos ideg nyugafmara, a harmadik aranyos, öreguras kedélyere, remek humorára és ötletgazdaságára. A kisvonat hamarosan befut a Sárospatakra és a közönség elindul az ősi kollégium felé, amelynek udvarán ravatalozzák fel az időközben gyászkocsin megérkezett koporsót. Nagy Ernő pataki diák volt; az öreg "főiskolán szerezte meg később elért pozícióinak műveltségbeli előfeltételeit s bosszú élete folyamán állandóan megőrizte szeretetteljes kapcsolatát ezzel a nagyértékü, mindig szinmagyar kultúrintézménnyel. A kollégium udvarán ezalatt gyülekezik a közönség. A sátoraljaújhelyi különvonat utasain kivül itt vannak szép számmal a Szerencs és Tokaj környékéről érkezett vendégek s itt van Sárospatak lakosságának szine-java. Delelőt tizenegy órakor felzendül a hatalmas tömeggé szaporodott gyászoló gyülekezet ajkán a „Tebenned bíztunk eleitől fogva“ ... kezdető zsoltár megrenditően szép, magával ragadó dalama A közének befejezése után dr. Darányi Lajos református lelkész tart magasrendű szónoki művészétté! megalkotott gyászbeszédet. — Nagy Ernő beregmegyei magyar református pap fia volt — említi beszéde során, — egy olyan református pap fia, aki ezernyolcszáznegyvennyolc és negyvenkilenc években mint hon- védbuszár főhadnagy harcolt a magyar szabadságért. Nagy Ernő a szülői háztól hozta iélekaikatának legfontosabb elemeit : a vallásos hitet, a mélységesen komoly hazafias érzést és a szabadságszeretetet. Törekvéseiben egyetlen eszköze volt: az evangéliumi tisztaságú emberszeretet. Ezért volt le.ki élete harmonikus és kedélye halála napjáig derűs... A nagyhatású, kiváló szónoki készséggel előadott gyászbeszéd után dr. Herényi Sándor alispán Zemplén vármegye közönsége, dr. Vándo' Ferenc a Független Kisgazda- Föln- munkás és Po’gári Párt országos köz- központi vezetőséga és dr. Dllbay István nemzetgyűlési képviselő a párt zempléninegyei szervezetei nevében búcsúztatta el a nagy halottat meg hatott, mélyen átérzett szavakkal. A kommunista pátt részéről Csathó József titkár, a szociáldemokrata párt nevében Riiyák János elnök mondott búcsúbeszédet Mindketten kifejezésre juttatták elismerésüket az elhunyj kiváló emberi tulajdonságai felett és hangsúlyozták, hogy Nagy Ernő fő- ispáai működése folyamán a leg messzebbmenő tárgyilagossággal, , az elfogulatlan, barátságos ernberszerétet szellemében intézte a vármegye lakosságának hatásköre alá tartozó ügyeit A* római katolikus lakosság nevében Bacsur Sándor leikész intézett meleg búcsúszavakat az Eltávozotthoz, Rámutatott arra, hogy Nagy Ernő keresztneve annyit jelent mint -.'komoly. Hosszú élete mindvégig összhangban volt ezzel a névvel; a komoly hivatás - tudat és kötelességerzet irányította minden cselekedetét. Ez a ritka erkölcsi érték emelte ót embertársai főié s ez alapozna meg azt a kivételes, példátlan nagyrabecsülést, amelye'S felebarátai hosszú élete folyamán körülvették. Végül Pintér András görögkaiolikus lelkész emlékeztetett arra, hogy Nagy Ernő annak idején a Kárpátalján a magyar gondolat apostola Volt és az ottani magyarérzeimű nép is hivatott vezérének tekintette. A szertartás befejezése után a Független Kisgazdapart jelenlevő képviselői: dr Dubay lstzán, dr. Vándor Ferenc, Boüllár János és Szakács József emelték fei a koporsót és helyezték e! a koszorúkkal boritott gyászhintóbanA gyászmenet a Főiskola előtt alakult meg és elindul a temető fele. Közben megenyhült a hideg és eleredt a hó. Sűrű havazásban kisértük, utolsó útjára, nevenapján mindannyi- ónk szeretett Ernő bácsiját A temetőben. A megásott sirverem előtt Sáros patak nagyközség közönségé, a sátos pataki nemzeti bizottság és pártunk helyi szervezete nevében mondtak végső Istenhozzádat nagy halottunkhoz a kiküldött szónokok. A közönség meghatottan és önfeledten állta kőről a sirt: senki sem gondolta távozásra, bár a havazás egyre erősödött. Hullt, bulit, özönlött a sok fehér hópehely és lassan befedte puha takarójával a friss sírhalmot is, amelyet Nagy Ernő puritán egyszerűségű, szerény fejfája jelöl. Mi úgy érezzük, ha valahol, úgy ezen a fejfán is helye volna annak a felíratnak, amelyet Egerben olvastunk Gárdonyi Géza sírkeresztjén: Csak a teste. — n — f.
