Zemplén, 1934. január-június (65. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-21 / 3. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1934. január 21. zetét és fajtáját fanatikusan szerető igaz magyar ember. Az Isten hozta Zemplénvármegyébe Nagyméltó­ságodat I Gömbös Gyula miniszterelnök válaszában a következőket mon­dotta : — Jól tudom azt, hogy Zem plénvármegye különös gondo­zásra szorul. Ez és más okok is vezettek engem ide. Az egész országot járom és súlyt helyezek arra, hogy ebben a megyében is gyökeret verjen a nemzeti egység mozgalma, gyökeret, amelyből ki­terebélyesedik majd az a fa, amely örökké ott ál figyelmeztetőül a mai nehéz időkben minden ma­gyar előtt, emlékeztetve arra, hogy csak az egységben van az erő. Élénk és lelkes éljenzéssel fo­gadták a miniszterelnök szavait. Az állomás épülete előtt össze­gyülekezett többszáz főnyi tömeg lelkes ünneplése közben hagyta el a sátoraljaújhelyi pályaudvart a Vezér dr Kozma György főis­pánnal. Hosszú autó és kocsisor­ban vonult be a Nemzeti Egység országos vezérkara és nagyszámú kíséretük vitéz Zombory József tüzoltófőparancsnok irányítása mel­lett a városi színházhoz, a párt zemplénvármegyei zászlóbontásá­hoz. A fellobogózott utcákon, me­lyeken a zempléni leventék, a Zemplénvármegyei Move. Rákóczi Lövészegylet tagjai és a sátoral­jaújhelyi iparos cserkészek állot­tak sorfalat, a lakosság sürü so­rokban lelkesen köszöntötte a miniszterelnököt. A városi épülettömb bejáratánál a Zemplénvármegyei Move. Rá­kóczi Lövészegylet impozáns meg­jelenésü diszszázada sorakozott fel, melynek élén a Nemzeti Egység indulójának elhangzása után dr Barna Géza elnök, lövészparancs­nok tisztelgett a Vezér előtt. A zsúfolásig megtelt városi színházban, a Nemzeti Egység zászlóival és jelvényeivel diszitett falak közt kezdetét vette az ünne­pélyes vármegyei zászlóbontás, amelyhez hasonló nagyjelentőségű demonstráció alig volt még az országban. Dr Kozma György főispán, vármegyei elnök meg­nyitó beszéde után Gömbös Gyula miniszterelnök mondotta el hatal­mas beszédét, mely nemcsak or­szágos értelemben vett szenzáció volt, hanem európai szempontból is nagy jelentőségű esemény. Ezt a beszédet a budapesti lapok leg­nagyobb része teljes terjedelmé­ben közölte, azért mi csak a fon­tosabb és minket közelebbről ér­deklő részek kiemelésére szorít­kozhatunk. Az egész magyar jö­vőt átfogó programot adott a mi­niszterelnök, mondván többek kö­zött a következőket: A gerslidemokrácia és a horogkereszt ellen. — Vannak úgynevezett „mo­dern tömegmozgalmak, amelyeket ide is igyekeztek átültetni. Gon­dolat szegénységre vall, hogy im­portálni akarnak ilyen dolgokat. Ez az a stilus, amely ellen tilta­koztam és amelyet „gersiidemok- ráciá“-nak kereszteltem el. Ki mertem mondani, hogy nem kívá­nok olyan demokráciát, amely mellett a lakosság éhezik s csak a vezérek élnek jól a Dunapalo- tába.i. (Úgy van 1 Úgy van !) — Az olyan 40.000 holdas urak, akik a horogkeresztes mozgalmat importálják, kezdjék önmagukon az általuk hirdetett szociális in­tézkedéseket, (Úgy van! Helyes­lés.) A protekciós tehetség­teleneknek befellegzett Aki a mi jelvényünket viseli, az fogadalmat tett a 95 pontra, fo­gadalmat tett nem rám, aki mú­landó vagyok, hanem a nemzetre, amely örök. És megmondom mind­járt azt is, nem való a mi jelvé­nyünk annak a mellére, aki rög­tön zsebredugja, mihelyt nem tud­juk elhelyezni azt, akit pártfogol. (Nagy éljenzés és helyeslés.) Unokatestvéreknek és a tehetség­telen magyaroknak befellegzett. Akkor, amidőn oly erős a ver­seny és négyezer diplomás ifjút egyelőre nem tudunk elhelyezni, akkor álljanak félre a selejtesek s a jelesek menjenek előre I (Nagy taps.) Az elmúlt év politikai mérlege Kormányzásom első esztendeje elmúlt. Politikai mérlegjelentésem a következő: Politikailag Magyar- ország helyzete megerősödött. (Nagy taps.) Sikerült az ország­nak 81 millió pengős kiviteli fe­lesleget elérnie. (Éljenzés.) Jóllehet gazdasági helyzettel küzködik a nemzet, történelmi ha­gyományaihoz, öröklött és ösztö­nös államalkotó tehetségéhez mél­tóan nagy gondolatokat is tud szolgálni, igy elsősorban a reví­zió gondolatát. ünnepélyén Miskolcon és remek szép székfoglaló beszédét büszke­séggel hallgattam végig a többi zempléniekkel. Élete alkonyán a legnagyobb kitüntetés érte, amelyet a refomátus egyházban valaki elérhet. Az el­hunyt Degenfeld József után 1927 évben a magyar raformátus egye­temes Konvent világi elnökévé vá­lasztották meg. Ezzel még eddigi­nél is sokkal nagyobb teret nyert arra, hogy kiváló képességeit az egyház javára érvényesíthesse. És a ráháruló feladatoknak minden várakozást meghaladóan meg is felelt. így érte el aztán a legma­gasabb polgári kitüntetést is. Meg­kapta az 1. osztályú érdemkeresztet a csillaggal. Egyik kimagasló, emlékezetes tovékenysége volt 1931. évben a sárospataki főiskola centennáriumi ünnepének megrendezésé. Tudva­levőleg ezen a szép egyházi ünne­pélyen a Kormányzó Ui is meg­jelent, akit Dókus Ernő páratlanul szép beszéddel üdvözölt. Ez volt utolsó nagyobb közéleti szereplése. Mert 1932. év elején váratlanul lemondott az egyházkerületi fő­gondnoki és a Konvent világi el­nöki tisztségéről is. Lemondása, Mikor elkövetkezik a pillanat és nemzetközi fórum elé hívnak mint magyar miniszterelnököt, ak­kor megmondom majd, hogy mit értek a revízió alatt. De mindad­dig, amig ez nem következik be, hibának minősíteném, hogy mint magyar miniszterelnök nemhiva- talos fórum előtt fejtsem ki felfo­gásomat. (Úgy van 1 Úgy van ! Helyeslés.) 1200 állás a diplo­másoknak Az állami apparátusban még ez évben 1200 egyetemi ifjút fo­gunk elhelyezni. (Nagy taps.) Erre azt fogják mondani, hogy mig az egyik oldalon racionali­zálunk, addig a másik oldalon újabb alkalmazottakat veszünk fel. A nyugdíj törvény alapján 2500 közalkalmazottat fogunk törvényes végelbánásban részesíteni s igy ha fel is veszünk 1200 újat, még mindig marad hat és fél millió pengő megtakarítás a költségve­tésben. Bankfúzió és irányított gazdálkodás. Felfogásunk szerint pénzügyi szervezetünk túlméretezett; s ez a körülmény drágítja a hitelt s igy megnehezíti a termelés lehe­tőségét. (Úgy van ! Úgy van 1) A pénzügyminiszter ur program­jába tartozik a gazdavédelmi akció további céltudatos, szerves lebo­nyolítása is. A földmivelésügyi miniszter az erdőtörvényt készít elő és az irá­nyított gazdálkodásról szóló tör­vényjavaslattal foglalkozik. melyet gyönyörű levélben jelentett be, a Konventnél nagy megdöb­benést váltott ki. Rá akarták birni Ravasz László püspök és Teleki gróf egyházkerületi főgondnok ki­küldöttek által, hogy a lemondását vonja vissza, de az ősz vezér férfi, utalással hanyatló erőire, me­lyekkel már nem szolgálhatja egy­házát olyan hatékonyan, mint azt szeretné, ragaszkodott a lemondá­sához. Érdemeit az Egyetemes Konvent 1932 április 27-iki ülé­sében Balthazár Dezső püspök és dr Balogh Jenő főgondnok mél­tatták. Dr Balogh többek közt ezt mondotta: „Az utóbbi években, amikor Dókus Ernőre hárult az óriási munkateher, melyet ő fárad­hatatlan munkabírással, mintaszerű kötelességérzettel és rendkívüli si­kerrel viselt, mindnyájan bámultuk, mennyire megnőtt az ő egyénisége az újabb teher alatt. Valamennyien csodáltuk fényes tehetségét, sok­oldalú és nagy műveltségét, itélő- tehetségének éles voltát és min­denre kiterjedő tájékozottságát. Ilyen volt Dókus Ernő, akit el­vesztettünk és akivel Zemplén vár­megye talajáról sarjadt, magasan iveit, közbecsülésben és szeretetben eltöltött nemes élet záródott le. Nagy-Magyarországnak egy itt ma­radt ércalakja omlott össze. Büsz­keséggel gyászolhatjuk őt. Dókus €rnő emlékezete Irta: Lehoczky Sándor. Tudtuk, hogy az enyészet őt sem fogja megkímélni, de azt re­méltük, hogy még évek hosszú során köztünk marad és segít ne­künk az élet küzdelmeiben. Az isteni gondviselés máskép határo­zott. Már most el kellett vesztenünk Dókus Ernőt, ezt a kedves, régi tipusu magyar öreg urat, egy vég­zetes baleset folytán, amely őt e hónap 17-én, Budapesten érte. Kétségtelen, hogy senki sem pótolhatatlan; de vannak egyének, akik ha az élők sorából kidőlnek, tátongó űrt hagynak maguk után hosszú időre a közélet terén is. Dókus Ernő halála pótolhatatlan­nak látszó veszteséget jeleni széles körben és mindazoknál, akik az elhunyttal közelebbi társadalmi kapcsolatban voltak. Kora fiatalságában kezedett Dó­kus Ernő már érvényesülni. A jogi tanulmányai befejeztével rövidesen megszerezte az ügyvédi diplomát. Csak éppen hogy betöltötte a 21. életévét. Ez időben gróf Andrássy Gyula volt a miniszterelnök, aki a diplomás nagymüveltségü zemp­léni ifjút, aki már akkor a várme­gyéje törvényhatóságának bizott­I sági tagja volt, fogalmazóvá ne­vezte ki maga mellé. De nem sokáig maradt a minisztérium kö telékében. Mert ahogy 24 éves korában megnősült, lemondott ál lásáról és szép feleségével Ragányi Ilonával Legényén a családi falusi birtokán telepedett meg. Itt élt 1—2 évig csendben, teljes visszavonult- ságban. Barátainak és főleg Molnár István főispánnak unszolására 1889 évben, mint Tisza Kálmán minisz­terelnök hive, elvállalta az ország­gyűlési képviselőjelöltséget a sátor­aljaújhelyi választókerületben. El­lenfele Viczinándy Ödön várme­gyei főjegyző volt, aki a gróf Ap- ponyi Albert által alakított nemzeti párt programmjával lépett fel. Rendkívül erős küzdelem után a mandátumot Dókus Ernő nyerte el és ezután még 5 cikluson volt országgyűlési képviselő, legutoljára Wekerle Sándor első miniszterel­nöksége idejében. A felesége be­tegeskedése hosszabb időre meg­bénította a közéleti tevékenységét. A református egyház ügyeiben ennek dacára — egy pillanatra sem lankadt el, minek elismeréséül 1908. évben a tiszáninneni Egy­házkerület főgondnokává válasz­tották. Jelen voltam a beiktatási

Next

/
Oldalképek
Tartalom