Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-06-04 / 40. szám
ZEMPLÉN 3. oldal. 1930 junius 4. — Akiknek a szivnaftkö- «1í‘nc rendetlen, erőlködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megisznak egy kis pohár természetes „Ferenc József" ke- serüvizet. Szivszakorvosok megála- pitották, hogy a Ferenc József viz súlyos billentyühibáknál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fü- szerüzletekben. — Koxuiérkóz^s. A Sátoraljaújhelyi Atlétikai Club junius hó 9-én, pünkösd hétfőjén, délután fél 5 órai kezdettel a dohánygyár mögötti sporttelepen box- mérkőzést rendez a budapesti Törekvés Sport Egylet és a Máv. gépgyári Sport Club versenyzőinek részvételével. A verseny előtt Csá- nyi János és Dobronai Pál, a versenyző egyesületek trénerei ökölvívó akadémiát mutatnak be. — Elemi iskolások torna • és ének versenye Tukta- szadán. Az elmúlt áldozó csütörtökön igen csinos és jól sikerült körzeti elemi iskolai ének és tornaverseny folyt le Taktaszada községben. Ezen a versenyen, Taktaszada, Taktaharkány, Tiszaluc és Jajhalma küzdöttek a diszzászló vándordíj elnyeréséért. A rekkenő hőségben már 2 órakor délután tarkállott a szépen feldiszitett pálya a közel 1000 főre tehető néző- közönségtől. Még messzi vidékekről is érkeztek vendégek, ki gyalog, ki szekeren, vagy vonattal. Az ügyesen összeállított sátorban a bizottság Petrecky Jenő tanfelügyelővel az élén és az előkelő közönség és vendégek várták a verseny kezdetét. A helybeli nota- bilitásokon kívül a környék, sőt távolabbi községek vezetői is csaknem mind ott voltak. Jegyzők, papok, tanítók, hiszen az ő érdemük minden megmozdulás a falukban. Külön meg kell emlékezni Korcs- maros János hernádnémetii főjegyzőről, aki magával hozott vendégtársai mellett elhozta a versenyt oly széppé és díszessé varázsoló leventezenekart is. Az ő agilis fáradozásának eredménye ez a kiváló 21 tagú zenekar, mely annyival inkább is megérdemli a dicséretet, mert ma nemcsak Zemp lén vármegyének, hanem az egész csonka Felvidéknek a legjobban fegyelmezett és leglelkesebb falusi rezesbandája. Ennek tanujelét adták a délelőtti zenés misén is, hol a legnehezebb egyházi éneket és délután, amidőn a katonazenekarok által gyakran játszott és közismert indulókat, klaszikus darabokat is a legtökéletesebb pontossággal és tisztasággal játszották. Három óra után néhány perccel vette kezdetét az ünnepség és a leventezenekar ropogós ütemü indulói mellett megkezdődött az elemi iskolák tarka tömegének felvonulása. Elől a harkányi r. k. iskola piros pettyes ruhás leánykái és fehér-zsebkendőből rögtönzött sapkákkal ellátott fehérruhás fiai lépdeltek Monszrort József tanítójukkal az élükön, mint akik még először szerepeltek ily nyilvános közös versenyen. Utánuk a régi iskolák lépdeltek be kékpettyes, magyar-ruhás leányok és fehér kék egyenruhás tarka sorocskákban. — A Himnusz után a közös szabadgyakorlatok következtek, majd az egyes iskolák ének, játék- és atlétikai versenyszámai. A soká elhúzódó versenyszámok lezajlása után a bíráló bizottság megállapította, hogy ebben az évben — az eddigi pontszámokat is tekintetbe véve — az énekzászlót a szadai r. k. iskola növendékei kapják meg, a tornazászlót (ez még nincs, de jövőre el kell a győztes iskolának készíteni) a szadai ref. iskola kapja és a díszoklevelet a jajhalmi uradalmi iskolának ítélte oda. Az egyéni versenyszámokban minden iskola vitt egykét dijat. A jól sikerült tornaünnepély után a róm. kát. iskolában Dr. Szén József esperes és Magyar Miklós főjegyző látta vendégül a szülőket és vendégeket igazi magyar vendégszeretettel. A taktasza- dai nemes lelkű adakozók jóvoltából roskadozó asztalok mellett a késő esti órákig folyt a vendégeskedés és jó kedv, melyből a cigány és a tánc sem hiányzott. — Végül itt említjük meg azon sajnálatos esetet, hogy e kedves kis ünnepről szomorú körülmények közt a lemaradt taktaharkányi községi és ref. iskola — mint értesültünk — az intézetekben fellépett járványos kanyaró miatt orvosilag letiltatott a nyilvános szereplésről. (R. O.) — OngyilkoMsAgi kísérletek. Madák Juliánná, a városi bérpalotában szolgálatban álló háztartási alkalmazott múlt hó 27- én a feletti bánatában, hogy egyetlen 2 éves fiacskáját elvesztette, két evőkanálnyi, pohárban feloldott sósavval megmérgezte magát. Cselekményének felfedezése után mentőkocsin az „Erzsébet" közkórházba szállították, ahol gyomormosást alkalmaztak rajta, állapota azonban igy is reménytelen, mert a nagyobb mennyiségű méreg felszívódott a szervezetébe. — A másik öngyilkossági kísérletet B. A. egy fiatal háztartásbeli leány követte el azért, mert hozzátartozói a moziból való késedelmes hazatérése miatt megdorgálták és javítóintézetbe küldéssel is megfenyegették. Az elkeseredett leány azzal az ürügyei, hogy pecsétes ruhája kimosásához lugkőre van szüksége a szomszédból megkeritette a mérget és vízben feloldva éppen fel akarta hajtani, amikor szándékát észrevették és a poharat kiragadták kezéből s igy a lugkőoldatból csak kisebb mennyiséget nyelhetett le, őt is beszállították az „Erzsébet" közkórházba. — Soha nein Icnx talajvíz, nedvesség, gomba házában, ha egyszer „Biber'-rel szigetel! fi Rebarbara haszna a konyhakertészetben (Egy növény, amelyiknek sok haszna van és mégis kevesen ismerik. — A legolcsóbb és leglzletesebb csemege, főzelék, lekvár, bor. — A szegény nép is könnyen hozzáférhet) A mai nehéz gazdasági világban talán nem lesz érdektelen, ha a mindennapi élet mindent letipró tülekedése közepette az olvasóközönség, főleg a töprengő háziasszonyok figyelmét felhívjuk az alábbi egyszerű növényre, melyet mindenki beszerezhet könnyű szerrel s melynek sokoldalú hasznát meg kell, hogy ismertessem széles körben. A „Rebarbara officinale“ vagy „Rebarbara palmarum“ néven ismert gyógynövény már Kr. e- 2000 esztendővel ezelőtt ismeretes volt Kelet- és Dél-Ázsiában, a Fekete tenger partján, majd a Kantoni államokban. Onnan származott el hozzánk is. Egyelőre az orvosok használták mint gyógynövényt, meit gyökerében rejlő gyógyanyaga a gyomorégésnél (gyomorsavtultengés) gyakran szerepelt az orvosi receptekben, sőt recept nélkül is kapható volt a hydrocarbonátumos poroknak rebarbara porral elkevert alakjában. Az utóbbi időkben azonban más irányú nagy hasznosságára is rájöttek. 'Lássuk azonban először magát a növényt: A Rebarbara officinale évelő növény. Gyökere a petrezselyeméhez hasonló. Vágási felülete vöröses sárga és laza összetételű. Ennek szárított pora az ismert jó hatású gyógyszer, mely hashajtóul igen alkalmas. Levele eléggé nagy pálháju, nyeles, tenyeres és erősen erezett. Termése 3 szárnyú s hasonlít a sóskáéhoz, j virágzata fürtös és elég csinos. 2 vagy 1 ivaru, 3 tagú virágában 2 körben vannak a porzói s a 3 élű magháza tövén mézfejtö pikkelyei vannak, mely tulajdonsága miatt a méhek igen szeretik s dús mézet gyűjthetnek belőle. Ennyit ir róla a legtöbb tudományos leírás, s talán meg is elégednénk ennyivel, ha újabban nem fedezték volna fel ezen növény nagy- fontosságú konyhakerti és nemzetgazdasági hasznát. Pár évvel ezelőtt hallottam először e növény nagy használhatóságáról. Akkoriban Taktaharkány község adóügyi jegyzője, László István (különben kiváló kertész és botanikus próbálkozott vele s az eredménye az lett, hogy ma már a községben mindenki ismeri, főzi, élvezi s örömmel ül- tetgeti, terjeszti kertjében a többi konyhakerti növény között. Közlöm tehát az ő szájából e különös növényre vonatkozó dicséretet, melynek (most már én is jól megismervén s mindannyian, akik elültettük és használjuk) igazoljuk kiválóságát. — „Jelenleg egy pár uradalmi kertben vagy diszkertben látható ezen kiváló szép, hatalmas levél- zetü dísznövény. Szó se róla, hogy szép dísznövény, mely még a kis virágos kertben a haszon nélkül való Kanna virág mellett is valóságos látványosság a nagy leveleiből kiemelkedő virágbubjával a tájkertészetet szerető emberek számára. A kivirágzott Rebarbara tényleg sokban hasonlít a pálmaliliomhoz. A gyökerénél azonban sokkal fontosabb szerepe jut a leveleknek, mert kora tavasztól kezdve a gyenge levelek mint paraj használhatók fel a konyhán. Finomabb levelei mint „podlutka“ főzelék apróra vágva hasznosíthatók s kitűnő izü, mondhatni Ínyenc étket szolgáltatnak. Oly egyének (gyomorbajosok), akik a savanyított káposztát nem ehetik, a rebarbara levélbe csomagolt töltött káposzta élvezetéhez is hozzájutnak. Kissé savanykás, de édesen savanyu izében semmi vadság nincsen s igen finom pikáns izét hamar meg lehet szeretni. Mindezen jó tulajdonságokat még felülmúlja a vastag és húsos levélszár • használhatósága, melynek ize vetekedik az alma, barack és egres édeses savanyu izével. Ezen kiváló s felejthetetlen jó ize miatt a legkitűnőbb levest, mártást, főz'eléket, kompótot, lekvárt, sőt bort lehet belőle készíteni. Ha mindezekhez hozzászámítjuk azt is, hogy gyorsan elkészíthető s kevés tüzelőanyag kell a főzéséhez, tehát sokoldalú haszna, a munka és a tözelőanyag, a takarékosság terén is gazdaságos növény s végül oxálsavas tartalmánál fogva a vérszegény embereknek orvosság, az egészségeseknek is vértisítitó és tápláló étkeket nyújt, úgy alkalmasnak mondhatjuk ezt növényt, — nemzetgazdászaink figyelmét is felhiva rá — a szegény néposztály számára is." Ennyit hallottunk egyelőre a növényről, bár ez is kevés dicséretére. Még hozzá kell tennem pótlólag azt is, hogy ez az igazán nem kényes növény szinte egyedülálló a maga nemében már azért is, hogy a talajra nem kényes s nem árt neki semmi s amellett még a rovarok sem pusztítják — ez pedig nagy szó a gazdaságban. Hogy azonban a tisztelt olvasók meg ne gyanúsítsanak azzal, hogy ez a cikk üzleti érdekből íródott, kijelentem, hogy nem jelölök meg beszerzési forrásokat, hiszen rebarbarát bármely magkereskedőnél bárhol beszerezhet olcsó áron. Célom csak az volt, hogy a szegény, sokat szenvedő országunk polgárain segítsek egy gyüszünyit. Ha van valakinek egy pici kis kertecskéje, próbálkozzon meg egy-két tővel s ha maga is meggyőződött hasznosságáról, áldani fogja azt a pillanatot, amidőn a drága és sokszor gondokat okozó kertjében ezt a minden téren hasznos növényt először ültette s mint évelő növénynek a gondját egyszer s mindenkorra elvetette — hiszen még különösebb ápolásra sem szorul. A manapság pedig oly gyakori gyomorsavtultengés és gyomorbajosok kétszeres hálája és öröme lehet cikkíró számára a legszebb jutalom. Radványi Ottó.
