Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)

1930-02-05 / 10. szám

2. oldal. ZEMPLÉN 1930 február 5. dr. Malártsik György, Schiller Kálmán. Számvizsgáló bizottság. Elnök: a főszámvevő. Tagok: Kuharik Gy. Kálmán, ^Schweiger Márkusz. Felső Kereskedelmi Isk. bizott­ság. Elnök: a polgármester. Ta­gok : Páyer Ferenc, Damjanovich Ágoston, Kiss Ernő, dr. Dómján Elek, Róth Sámuel, Petreczky Jenő, dr. Neuhauser Frigyes, Wittich Andor, Debreceni Áron, Schwei­ger Márkusz, Fekete Károly, dr- Bajusz Ernő, Blumenfeld Adolf, dr. Haas Bertalan, Kornitzer Li- pót, dr. Ligeti József, Majtény* Géza, dr. Prihoda László, Róth Mór, Schmidt Lajos, Schönfeld Herman, Szalay Róbert, Vogler Oszkár. Úti bizottság. Elnök: a polgár- mester. Tagok: Hönsch Dezső, dr. Lichtenstein Jenő, Szeszlér Ödön, Ullrich J. Nándor. Előadó és jegyző: a műszaki tanácsos. A bizottságok megalakítása után ismertette a polgármester a Ma gyar-Olasz Bank ajánlatát 190.000 dollár hosszúlejáratú kölcsön nyuj tására és ezzel kapcsolatos előter­jesztését a vizdijak felemelésére vonatkozólag. A város költségvetése —- mon­dotta a polgármester — évek óta ingadozó, amit a bevételek bizony­talansága, a kiadások szaporodása idéz elő. A hosszúlejáratú kölcsön felvétele előnyös, de méltányos is, mert annak terhében osztozik a jövő generáció is. Az üzemeknek vannak olyan tételei, amelyekre nincs fedezet. A Közmüvek ez idő szerint nem fizetheti az 58.000 P hozzájárulást, bár kilátás van a villamostelep minderősebb kihasz­nálására. A villamosáram fogyasz­tás múlt év végéig 16 százalékkal emelkedett. A város a sárospataki távvezeték kiépítésének késedelme mialt 32.000 pengővel károsodott. Vízvezetéki hálózatunk épségben tartása, fejlesztése szükségessé teszi a vizdijaknak egyszeresére való emelését. A vizdijak feleme­lését csupán két évi időtartamra kéri, azután visszatérhetnénk a jelenlegi díjszabásra. Hangsúlyozza, hogy nem szívesen jön a javaslat­tal a képviselőtestület elé, de a helyzet kényszere ezt elkerülhetet­lenné teszi. Majd Geiget Ottmár igazgató főmérnök ismertette a MOB-al kötendő dollárkölcsön szerződés feltételeit, — a vizdijemelés szük­ségességét. Ismertette más váro­sok vizdijait s kiemelte azon kö­rülményt, hogy a vizdijaknak a jelenlegi alapon való egyszeresére emelése esetén is nemcsak hogy igen sok városnál leszünk olcsób­bak, de azt különösen, hogy a vízórák felállítása esetén a régi díjszabás mellett is elérnék a mégegyszeres árakat. Dr. Lichtenstein Jenő képviselő­testületi tag a MOB kölcsön fel­tételeit súlyosnak találja. Első hal­lásra nehéz birálatot mondani, de igy is azt látja, hogy a tárgyalásra való előkészítés nem teljes. Ha a város hosszúlejáratú kölcsönt akar felvenni, úgy 320 ezer dollárra van szüksége, mert csak igy fi­zetheti ki függő kölcsöneit. Attól tart, hogy a MOB ebből az ösz- szegből a függő kölcsönöket ma­gának és egyes favorizáltaknak kifizeti, aminek következményeké- pen a többi intézet felmondja a függő kölcsönt. Foglalkozik a hi- teitullépéssel, indítványt terjeszt elő ezzel kapcsolatban, de azt a polgármester válasza után vissza­vonja. A vizdij felemelését anti­szociálisnak tartja. A mozi bér­beadásával 60 ezer penpő jöve­delemtöbbletet lehetne elérni. Ha mindenképen emelni kell az ára­kat, úgy emeljük a villanyárakat, de csak kisebb mértékben. Java­solja, hogy tegyék át a kérdést a most megalakult pénzügyi bizott­sághoz annál inkább, mert igy a polgármester a reá sulyosodó fe­lelősséget ezáltal megosztja. A polgármester a felszólalásra a kölcsönt illetőleg megjegyzi, hogy a MOB 2 millió dollár kül­földi kölcsönt szerzett és más vá­rosok igényeinek kielégítése mel­lett nekünk csak 190.000 dollárt juttathatott, de a bank vezérigaz gatójának ígéretét bírja, hogy a még szükséges 130 ezer dollárt is rövidesen megkaphatja a város. Dr. Búza Béla a vizdijak fel­emelését indokoltnak tartja és amellett sorakoztatott föl érveket, hogy ez nem jár súlyos megter­heléssel. Egy négyszobás, fürdő­szobás lakásnál napi 13 fillér a megterhelés. Bettelheim Sándor képviselőtes­tületi tag a törlesztéses kölcsön felvételének föltétien szükségessé­gét hangsúlyozta. Aki külföldi la­pot olvas, abból láthatja, hogy kül­földön minden magyar zálogle­vélnek 80—81-es árfolyama van. Tehát a kölcsön nem drága. A városnak 600 ezer dollár az össz- adóssága és ha nincs erre kellő fedezet, akkor teremteni kel!. Va­lószínű, hogy a MOB folyósítani fogja a még szükséges 130 ezer dollárt és a városnak erre sza­badkezet kell engedni. E felszólalás után csaknem egy­hangú vélemény alakul ki a köl csőn felvétele mellett s a további vitát már csak a vizdij felemelé­sének kérdése uralta. Dr. Szirmay István képviselő- testületi tag aláírja dr. Lichtenstein Jenőnek érveit. A kölcsön felvé­tele után a városnak kétféle hite­lezői lesznek: zálogjoggal lekö­tött garanciával rendelkezők és akiknek semmiféle garanciájuk nincsen. Meg van arról győződve, hogy a kölcsönt fel kell venni. Azonban fedezetet kell keresni és ezzel az üggyel a pénzügyi bi­zottságnak kell foglalkozni. Dr. Burger Jakab a javaslat mellett szól, a vizdij emelést meg­szavazza. Dr. Dubay István képviselőtes­tületi tag a város súlyos helyze­tével foglalkozott. Kétségtelen — mondotta —, hogy nekünk, a vá­ros őslakóinak bajba jutott váro­sunkon segítenünk kell. A kölcsönt a maga részéről csupán azért nem szavazza meg, mert a vezetőség­gel szemben nincs bizalma. Hi­szen ez most sem nyújtott alkal­mat arra, hogy a kölcsönnel kel­lőképen foglalkozhassanak. Az a kimutatás, amit a „Zemplén“ kö­zölt azt mutatja, hogy a 93.000 pengőre, ami a felemelt vizdijból befolyna, nincs szükség a fedezet szempontjából. Ha más szempont­ból van szükség erre az összegre, akkor a pénzügyi bizottságnak kell megállapítani, hogy ez miből lenne előteremthető. A többi vá­rosok vizdijaira vonatkozó adato­kat téveseknek tartja. A háztulaj­donosok nagy többsége ma nem birja meg a vizdijemelést, még kevésbé, áthárítás esetén, a lakók. Kimutatja, hogy a vizdij felemelése szabályrendeletbe is ütközik s igy ezt a kérdést már ezért is a pénz­ügyi bizottság elé kell utalni Fekete Károly arról szólt, hogy a városban nagy felzúdulás támadt a százszázalékos emelési tervre. Amennyiben mindenképen emelni kell, az esetben ötvenszázalékos emelést javasol. Schiller Kálmán képviselőtestü­leti tag felszólalása után a polgár- mester a vizdij felemelésére nézve akként tette fel szavazásra a kérdést, hogy igennel szavaznak azok, akik azt megszavazzák; íremmel, akik a pénzügyi bizottság elé utalják. Igennel 22-en, nemmel 25-en szavaztak és igy a vizdijemelést a pénzügyi bizottság elé utalta a közgyűlés többsége. További határozatok: A fő útvonalak közúti kiépíté­sére államsegélyt kérnek. Felhatalmazást adnak a polgár- mesternek a Diana esetleges bér­beadására vonatkozó tárgyalások felvételére. A Közvágőhidat a város átvette a Közmüvektől. Ezzel kapcsolat­ban Schiller Kálmán képviselő- testületi tag azt kérte a polgár- mestertől, hogy a javadalmi hiva­talhoz utalva, a város vegye át a mozit. A polgármester ezt nem tartja kivihetőnek. A földbirtok rendezésénél szük­séges bizottságba három évre megválasztották Réz Gyula, dr. Visegrádi János és dr. Burger Jakab képviselőtestületi tagokat. A főszámvevő személyi pótlé­kát megszüntették. A rendőri büntetőbirói teendők­kel dr. Csaplaky Lipót és Dóm­ján Zoltán tanácsosok bízattak meg A jövőben újhelyi autók nem fizetnek vámot az esetben, ha az állomásra vagy gazdaságba men­nek. (Eddig csak a kocsik, sze­kerek nem fizettek). A Dobó uccai lakók peres ügyét dr. Eckmann János és dr. Lichten­stein Jenő képviselőtestületi tagok meghallgatása után a jogügyi bi­zottsághoz utalta a közgyűlés. A város egy kezelői és dijnoki állás beszüntetése után II. o. fo­galmazói állást szervez. A közgyűlés a póttárgysorozat letárgyalása után este 8 órakor ért véget. fíem sok idő kell hozzá, hogy Sátoraljaújhely város járdázata teljesen /elmondja a szolgálatot Réges-régóta vajjudó, általunk számtalanszor felhánytorgatott kér­dés a sátoraljaújhelyi gyalogjárdák ügye, amely nemcsak azért kelle­metlen reánk nézve, mert mi sem járunk a levegőben, hanem mert gyakorta megbiztattuk a közönsé­get, hogy majd igy lesz, majd úgy lesz és bizony sehogyan se lett, nem történt semmi s csak évről- évre rosszabb karba kerülnek a járdáink ugyannyira, hogy ma­holnap ebben a tekintetben ver­senyre kelhet Ujhely városa ama hires Mucsa község nevezetessé­geivel. Csaknem naponta kapunk eb­ben a tekintetben panaszos leve­leket. Most különösen, télviz ide­jén, mikor az állandó loccs poccs teljesen egy nívóra süllyeszti a gyalogjárókat az úttesttel. És a kivétel mindig és mindig kevesebb, mert ma már azok a ritka uccahelyek is, amelyek be­tonnal vannak burkolva, már olyan rossz karban vannak, hogy min­den második-harmadik lépésnél az arcáig felfröccsenő kátyúba zuhan belé a jobb sorsra érdemes s mégis a Sátoraljaújhely uccáin való közlekedésre kényszeritett gyalog­járó publikum. Ismételjük: nincs kivétel. A vasúti fasorban — tehát az egyik legforgalmasabb közlekedési vo­nalon — olyan latyak van, ami a véletlenül idekerülő vasúton érke­zőt nemcsak megbotránkoztatja, hanem valósággal elképpeszti. — Szórnak azután olyan és annyi áldást is Ujhelyre, amelynek ha foganata is lenne, sohasem kerül­nénk ki az elijesztő például emle getett Kis- és Nagybürgőzd köz­ségek haladásának útirányából. De hiába kerül azután ki az ügyes-bajos dolgaiban járó-kelő, vagy a vasúthoz ki- és befelé tartó utasember a fasorból, a véleménye legkevésbé sem válik kedvezőbbé ha a kő- vagy betonjárdára ér is, mert ezek ma már olyan hallatla­nul rossz karban vannak, hogy a türelem végső határát próbálják ki a mégis csak némi kíméletre szo­ruló idegzeteken. így van ez mindenütt a város legfőbb uccavonalain. Hogy azu­tán mi van a mellékuccákon, azt már igazán csak a leírásokból, meg a panaszos levelekből tudjuk, mert ahoz igazán éktelen bátorság, de legalább is fellegjáró csizmák kel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom