Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-10-09 / 66. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1929 október 9 megye esperese javaslataival kap­csolatban következőkben infor­málta tudósítónkat: — Elvitathatlan tény, hogy a mi iskolai nevelésünk vallásos és hazafias irányú. A nemzeti érzés túlzott tulfejlesztése ellen sokszor szót emeltek már. Külföldi pél­dákra, demokrata jelszavakra hi­vatkoznak, a különböző nemzetek testvériesülésének akadályaként tüntetik fel. Ezzel szemben az igazság az, hogy a világ legna­gyobb és legdemokratikusabb or­szágában, az Északamerikai Egye­sült Államokban a nemzeti him­nusznak, nemzeti zászlónak olyan kultusza él, amelyet a mi nemzeti imánk és zászlónk iránti tisztele­tünk meg sem közelit. Ennek a tapasztalatnak a hatása alatt tettem javaslatot arra, hogy a kebelbeli iskolákra a nemzeti zászló kitüzes- sék és a tanítás megkezdése előtt és bevégzése után a tanítók veze­tése alatt a gyermekek a zászló előtt tisztelegjenek. Indítványomat a közgyűlés a legnagyobb lelke­sedéssel fogadta el. — Jelen voltam az Amerikai Magyar Református Lelkészegye­sület buffalói gyűlésén, ahol tárgy- sorozaton volt az óhazai kapcso­latok kiépítésének kérdése is. A hozzászólásokban benne volt a messzeszakadt gyermek esengése a szülői hajlék után, de kicsendült utána a szemrehányás is, hogy itthon nem gondolnak reájok olyan lélekkel, mint ahogy ezt megérde­melnék. — Nekünk csak örülni kell azon, hogy amerikai testvéreink híven igyekeznek ápolni a vérség természetes kapcsolatait s rá kell eszmélnünk, hogy nemzeti szem­pontból milyen nagy értéket jelent ma minden magyar, bármelyik zugában él ennek a nagy világnak s fokozott mértékben az, aki Amerikában él. Gondoljuk meg, hogy ez a hatalmas ország rajtuk tanul meg bennünket szeretni vagy gyűlölni. — Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az elszakított területről kivándoroltak is magyaroknak vallják magukat és magyar hazához való hűségűket őrzik szivükben. — A magam szerény személyé­vel örökké hálás, boldog bizony­ságtevője leszek annak, hogy az amerikai magyarnak megdobban a szive, ha óhazai embert lát és hall- Nincs olyan vasárnap, hogy Ame­rikának valamelyik templomában ne imádkoznának az itthoni ked­vesekért. Mi rajtunk áll, hogy fenn akarjuk-e tartani az össze­köttetést velők, vagy gonosz mos toha módjára kivessük-e őket szi­vünkből ? Én hiszem, hogy mind­nyájan az előbbit akarjuk. — Ezekre való hivatkozással terjesz­tettem elő elfogadásra került ama aSINGER varrógépek Irtára A LEGJOBBAK! javaslatomat, hogy a lelki kapcso­latunkat amerikai testvéreinkkel mélyítsük jobban ki; továbbá, hogy templomainkban, mikor szi­Csörgő, okt. 8. Kedden délben megrendítő sze­rencsétlenség hírét vettük Sátor­aljaújhelyen. A csörgői országúton gróf Berchtold László nagykázméri nagybirtokos feleségével, született gróf Degenfeld-Schomburg Mar­gittal „Bugatti“ versenykocsijukon városunkba igyekeztek, amikor egy kerékpár mellőzése közben Csörgő alatt az autó egy cseresznyefának ütközve felborult, a grófné sérü­lésébe a kocsi alatt kiszenvedett, a gróf kulccsonttörés és horzsolá- sos sérüléseket, mig Weisz Ernő novemesztói 16 éves korcsmáros- fiu zuzódásokat és kisebb mértékű agyrázkódást szenvedett. A csehszlovák rendőrség enge­délyével kiutaztunk a helyszínre, ahol a következőket állapíthattuk meg: A szerencsétlenség színhelyén ott fekszik az összetört Bugatti versenykocsi. A P. Vili. 293. szá­mot viselő autón a lökhárító, hűtő­szekrény lehajolva, a dinamó ösz- szezuzva, az alváz törött. Vér és kiömlött olaj mindenütt. Az autó­ban egy összetört kerékpár, a sze­rencsétlenség valószínű okozója Az autó közelében egy fehér le­pellel letakart holttest: gróf Berch­told Lászlóné szül. Degenfeld- Schomburg Margit hullája. Körü­lötte a bizottság: Halmy Aladár dr. gálszécsi vizsgálóbíró, Fried­mann Jenő dr. és Fischer Bernát dr. gálszécsi orvosok. A gyönyörű szépségű grófné holtteste egy igás- szekérre kerül, igy viszik a Sennyei grófok csörgői kastélyába. Ezalatt Berchthold gróf sérülésével már nagykázméri birtokán, a szeren­csétlenségtől mintegy tiz kilomé­terre lévő kastélyában pihen. A fi­atal grófot elaltatták, nehogy ön- gyilkosságot kövessen el. A szerencsétlenséget a helyszí­nen a következőképen beszélték el: — A versenyautót Berchtold gróf vezette. Az autó többször tül­költ az előtte haladó kerékpáros­nak. A kerékpáros, Weisz Ernő 16 éves novemesztói fiú, az autó előtt jobboldalról a baloldalra tért át, ahol az ut szélén nyolcast ka­pott a kerékpár és ezzel hozzáért a nagy sebességről hirtelen ötven kilóméteres sebességre lecsökken­teti autóhoz. A kerékpár hátsó kerekét kapta el az autó, a fiú öt métert repült az útra. A verseny­kocsi valósággal átrepülte a fiút vünk diktálja, de együttesen, min­den év valamelyik vasárnapján imádkozzunk amerikai testvéreink' ért. (vű) és 15 méteres ugrással nekiment egy cseresznyefának. A fa meg­hajolt a kocsi súlya alatt, majd hatalmas szabóval felfordult az autó és maga alá temette a Berch- told-házaspárt. A gróf került sze­rencsésebben a kocsi alá, úgy hogy könnyebb sérülésével maga kijö­hetett alóla. A grófnéra oldalt fe­küdt a motor s ő alatta arccal feküdt a földnek. A motor teljes súllyal nehezedett rá. — Bondzókám élsz-e még? — szólt ekkor Berchthold gróf a fele­ségéhez. — Élek! — Ez volt a válasza és utolsó szava a 19 éves gróf- nénak. Az orvosok és a helyszínre ér­kezettek már csak a beállott halált konstatálhatták. A gróf öngyilkos­ságot akart elkövetni. A helyszínre hivott Wiederman Elemér dr. mi- halyi, Székely László dr. és Weisz Bertalan dr. sátoraljaújhelyi, vala­mint Grünvald Ede dr. kisállomási orvosok nyújtottak első segélyt a súlyos sebesülteknek. A szerencsétlenség színhelyétől a Sennyey-kastélyba, Csörgőre mentünk, ahol a boncolást hajtot­ták végre. Gróf Berchtold Kázmér, a fiatal gróf édesapja, aki időköz ben jött meg Kassáról, kérte a boncolás mellőzését, amitől nem tekinthettek el. Délután 4 órától estig tartott a boncolás. Az orvo­sok megállapítása szerint tüdőre­pedés következtébeni belső vérzés okozta a halált. A koponyaalap* repedés kedvező esetben három hónapon belül gyógyulhatott volna meg. A fiatal grófnéval együtt oda­veszett egy másik élet is, mert a boncolási vizsgálat szerint négy hónap múlva leánygyermeknek adhatott volna életet. A vizsgálóbíró intéz még egy kérdést gróf Berchtold Kázmérhoz: — A fiatal gróf urat nem hall i gathatnám ki ? — Alszik, altatószereket kapott — hangzik a válasz. Részvétünket kifejezve a teme tésről kérdezzük Öméltóságát. — Nagykázmér. Csütörtök dél­után 3 órakor. ... A grófné halott s a gróf altatószertől kábultan álmodhat 19 éves ravatalon nyugvó szépséges feleségéről, (va) TT *T VT “TT TIT" JLJn JL tenw JmmI — Október hatodikónak megünneplése. Az aradi vér­tanuk halálának évfordulóját ha­zafias kegyelettel ünnepelte meg városunk közönsége a templo­mokban, a honvédség legénysége pedig kegyeleti staféta-verseny- nyel áldozott a nap emlékének, mellyel kapcsolatban megkoszo­rúzta a hősök köztemetőben levő emlékoszlopát is. Vasárnap, okt. 6-án a gör. kát., református, ág. ev. és izraelita templomokban volt gyászistentisztelet. A gör. kát. templomban Fodor János hitok­tató tartott gyászmisét, mig a re­formátus templomban Kiss Ernő esperes, az ág. ev. templomban dr. Dómján Elek főesperes és az izr. nagytemplomban Róth Sámuel főrabbi mondottak ünnepi gyász­beszédeket. A róm. kát. plébánia- templomban — mivel október ha- todika vasárnapra esett s e na­pon gyászmisét szolgáltatni nem lehet — hétfőn tartott gyász­misét Páyer Ferenc püspöki hely- nök nagy papi segédlettel. A temp­lomot teljesen megtöltötte a gyá­szoló közönség. Ott voltak az ösz- szes állami hivatalok, továbbá a vármegye, a város tisztviselőkará ■ nak képviselői, a m. kir. honvéd­ség, csendőrség és vámőrség tisz­tikara, a katonai alakulatok le­génységének osztagai, a Caroli- neum-zárda és többi iskolák kát* növendékei és számosán a hely­beli katolikus testületek és egye­sületek tagjai közül. A gyászos emlékezetű évforduló alkalmából az összes középületeken lengtek a gyászlobogók. — Kirendelés. A debreceni kir. Ítélőtábla elnöke dr. Váczy László abaujszántói kir. járásbíró­ság* joggyakornokot ideiglenes szolgálattételre a helybeli kir. tör­vényszékhez kirendelte. — Halálozás. Liptay Béla, a város egyik köztiszteletben álló, kötelességhü tisztviselője — mint részvéttel értesülünk — folyó hó 6-án sikeres műtét után beállott tüdőgyulladás következtében a helybeli közkórházban 56 éves korában elhunyt. Halálhíre álta lános részvétet váltott ki nagy­számú barátai és tisztelői körében és ez a részvét impozáns módon nyilvánult meg hétfőn délután a közkórházból végbement temeté­sén, melyen a kiterjedt családon kívül megjelent a város tisztvi­selőkara, nagyszámú gyászoló kö­zönség és a Lavotta Dalárda, melynek vegyeskara ezúttal első ízben szerepelt temetésen Szap­panos Imre karnagy vezetése alatt. Itt Werner László adótiszt búcsú­zott el az elhunyt kartárstól a városi tisztviselők nevében. Kint a temetőben dr. Ekman János ügyvéd mondott istenhozzádot, majd az Ipartestületi Dalárdának Lipcsey Tivadar karnagy vezeté­sével előadott gyászdalával ért véget a megható temetési szer­tartás. Halálos autószerencsétlenség a csörgői országúton A szerencsétlenség halálos áldozatát, gróf Berchtold Lászlón ét a csörgői kastélyban felboncolták és csütörtök délután Nagykáztnéron temetik. (Kiküldött tudósitónktól.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom