Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-10-05 / 70. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1927 október 5 szén áll az 1927/28. évi költség- vetés, melyet a pénzügyminiszter január 1-éig akar letárgyaltatni. Általában véve a parlament őszi ülésszaka rendkívül mozgalmasnak ígérkezik és a különösen szociális szempontból nagy fontosságú javaslatok a legkomolyabb munkát hárítják a parlament tagjaira. Külkereskedelmi mérlegünk mindinkább aggasztó passzivitása különösen a luxuscikkek nagymérvű behozatalának tulajdonítható. Éppen azért nagy érdeklődéssel várják Búd pénzügyminiszternek a luxuscikkek behozatalának korlátozására vonatkozó javaslatát. További fontos gazdasági tartalmú javaslat az autók megadóztatására vonatkozó. A megalkotandó törvény által biztosított tekintélyes jövedelmet a kormány utak építésére és karban tartására kívánja fordítani. Október 6. Tövises utakon imádsággal, köny- nyel, vérrel, verejtékkel áldozók serege megilletődött gondolatokkal zarándokol a hetvennyolc éves gyászos Arad, a magyar Golgotha felé. Bús, borongós hangulat száll felettünk, mint vészes felhők alatt tovarohanó holló csapat. Képek rajzolódnak elénk, melyeknek sötét hátteréből kiemelkedik — a bitó. Megjelennek előttünk a szenvedés örök fölségíi királyai: az aradi tizenhárom .. . Csodálatos Meghaltak, hogy örökké éljenek; főbe lőtték, felakasztották őket, hogy örökké uralkodjanak. Igazi magyar történet az ő tragédiájuk, amely ezer esztendeje száll ivadék- ról-ivadékra. Egy a magyar örökség : a szenvedés A magyar történetben egy az állandó, a változatlan : a fájdalom, a könny és a ment tehát, hogy a község közepén álló öreg akácfát legalyazzák és két nagyon célirányosan vidlázó erős ága közé helyezik el a harangot. Hiába vitte a dolgot a nagybáji pap a szószékre, hiába fenyegetődzött püspökkel és hatóságokkal, hiába bizonyítgatta, hogy a harang időnap előtt elrongálódik, Isten nyila is érheti; a kis- bájiak megmakacsolták magukat és minden argumentáció ellenében azt ismételgették, hogy nekik nincs pénzük haranglábra, megteszi az akácfa is. — Mit kell itt tenni, mit? — igy tördeli kezét és fejét a pap Kisbáj felvégén, már a falun is kívül működött a gőzmalom, hová majd mindennapi járásuk volt Nagybájon keresztül a vidék népeinek. A nagybáji pap sokszor találkozott sétái közben a malomba igyekvő szekeresekkel, kiket hiszen többnyire ismert. Most is csak ni, nagy illemtudással köszönti reá a dicsértesséket a Vasgátról való Kis Péter. — Hová, hová Péter bácsi ? — adja meg a szót a pap. — A malomba hurcolnék egy kis őrleni valót, főtisztelendő atyám — igy Péter. — Noha ha átalmegy Kisbájon, vér, az emlékek tébolyitó fájdalma... Valamikor ünnepi processiókkal ünnepeltük ezt a napot, de ma ünnepelhetünk-e ? — Ma csak a könnyek kesserüsége marja arcunkat, a nyomor szánt barázdákat homlokunkon, a reménytelenség szorítja össze keblünket, az éhség gyengesége rabolja el karunk erejét. Emlékezhetünk-e?. . . A pesti Uj-épület lakója, az első magyar minisztérium elnöke: Batthyány Lajos gróf életét ekkor oltja ki egy osztrák katona golyója ... Ugyanekkor Aradon dobpergés zavarja meg a vár nyomasztó csöndjét. Kiss Ernő, Des- sewffy Arisztid, Schweidel József tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest vezetik az aradi vár északkeleti sáncába. A vezénylő parancsnok intésére 16 gránátos lép elő. Újabb jeladás s a csaták rettenthetetlen hősei egy nemzet vértanúivá lettek. És azután jöttek a többiek, kiktől a golyó kegyét megtagadták. Pöltenberg Ernő nyitja meg a sort s követik őt Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagy Sándor, gróf Leiniggen Westerburg Károly, Aulich Lajos, Dam- janovich János és végül Vécsey Károly gróf. És mikor a gyötrel- mes tragédiának vége lett, a borongós őszi reggelen a nap egy pillanatra kibontakozott felhöfátyo- lából és glóriát font a nemzet mártírjainak szent, áldott feje köré ... És azóta hull a könny és vér. Azóta sok uj stációt emeltünk kálvária utunkon. Okt. 6-án egy koporsó köré állunk. Rajta egy szó : „a hazáért.“ Mennyi áldozat 1 Ha sírba, közös sírba fektetnénk, a sir mélyebb volna az Adriánál, a sirdomb magasabb a Tátránál ... Ha az a tűz, az a hő, melegség, mely a szivekben élt, kik megszakadtak a honért, eggyéforrna, örök tavasz volna itt... Ha a könny, mely kiömlött eggyéolvadna, tenger volna. Most elvették Adriánkat, de nem ! Maradt még tenger, a köny- nyek tengere, a magyar tenger, a „maré Hungarium“. . . Ha temetővé válnék a hant, mely hőst takar, nagyobb lenne Csonkama- gyarországnál . . . Kik ezt a földet bántják, közönséges bűnösök : templomfertőzők, temetőrablók ... Ma október 6. magyar halottak napja. Fekete, mint a Nagypéntek... Más népnél egy ilyen nap emléke, mint a mi okt. 6-ánk, szépen elsimul, elhalkul a panasz, más népnél a Nagypéntek szép Hus- vétra hajnalik. Mi a feketeségben járunk. Nálunk uj gyász, uj fájdalom járul a régihez és újra lo bog a régi emésztő keserv, újra szivek hasadnak. Ma uj vértanuk hullái sápadoz- nak elénk. Szörnyűségek történtek 1849-ben egy győztes katonai hatalom védelmének árnyékában dolgozott a bakó ... Most saját keblünkön melegített viperák — magyar búza, magyar bor adta életüket a viperáknak — támadtak ellenünk s marnak halálra . . . Hol vannak az áldozatok? Egyiket a Duna iszapja takargatja, a másik az Országház pincéjében porladozik. Egyik Kassa piacán áldoztatott meg, a másikat Kolozsvárott botozták halálra . . . Bitók nőttek a magyar falvak és csendes városok piacán és fennt abban a fényes seregben, melynek élén Csaba királyfi lovának gyémántpatkója szikrázik, ott abban a dicső seregben, hol a Bocskay, Rákóczi végtelen diadalmenetében a hajdúk és kurucok kardja vil- lámlik: ott, hol a 13 után jönnek a többiek, uj csapat vonul fel, kiket az uj hóhérok, a vörös ba kók, a cseh martalócok, az oláh pakulárok, a szerb komitácsik dobtak be az örökkévalóság kapuján... nézze meg jól ott az akácfán a harangot. Aztán ha nem tartja he lyén valónak, hogy Isten hangszere csak úgy van egy fának gályái közé odapöttyentve mint a szedett- vetett szarkafészek, hát e szavát ne tegye a malomban véka alá, Ha pedig visszafelé megszomjaznék, kérjen csak nevemben itt a Hamar Mózsinál egy-két porciót a jobbikból. — Megértettem a szót — mosolyog bajusza alatt Péter és miután Istennek ajánlotta a papot, lassan tovább döcög szekerével. Jöttek aztán más falvakból más őrlőemberek és mindegyikkel megismétlődött ez a rövid párbeszéd. A malom nemcsak életnemüt, hanem sokszor életeket is őröl: nem marad itt a sokfelől összejött és sokféle ember között szóváté- tel és megvitatás nélkül senki — semmi. Amit aztán a malomban bevesz a fül, azt tovább adja a szomszédban, sőt a tizedik faluban is a száj. így történt, hogy egy-kettőre hire terjedt az akácfára akasztott kisbáji harangnak. Ha a szomszéd falvak egyikének lakóit (nem árulom el a falu nevét, mert szálkás ott a virtus és féltem bőrömet) | azzal lehet kihozni sodrukból, I hogy a toronyba felhúzott bikát j emlegeti nekik valaki; akkor Kisbájon meg úgy alakult ki a hely- j zes, hogy a férfiak agylékelést, az j asszonyok seprüzést ígérgetnek : annak, aki ezzel a szóval gucs- ! mólja őket: Kendtek abból a Kisbájból valók, ahol fára tették kotlani a harangot ? De mikor ezt kimondta, nagyon jól tette az illető, ha nyaka közzé , Vágott lovainak, mert röpült utána i az ami már éppen kéznél volt: j kő, sár, fadarab és káromkodás. ' Hát erről tenni kellett, ezt a csúf- ! ságot valamiképen ki kell reparálni, j mert különben századok időfoka í sem rágcsálja le a kisbájiakról, \ hogy náluk úgy kotlik a harang a fán, mint a madár. És ismét gyűlést hajtottak, amelyen már most meg a nagy többség a harangláb felállítása mellett szaval, mert hogy nem türelmes állapot az, mikor az egész vjdék a harang miatt rágja a becsüleiét. Csak Pócsi Sándor kurátor uiam vetette oda maliciózus éllel: Minek a’ ? tegyünk inkább egy rossz kereket a harang ágassa fölé, ősz jövőre a gólyamadár fészket rak bele Szép lesz az nagyon 1 Ma megállunk ezek előtt a tetemek előtt. . . Hősök, dicsők ők! Mig egy népnek ilyen fiai vannak, mig egy nép anyái ilyen fiakai tudnak nevelni, ne féljünk: a halál gyengébb, mint a szeretet, a hazaszeretet Zémann Zoltán. — A Sátoraljaújhelyi Evangélikns Leányegyvsü- let templomi hangversenye. A helybeli Evangélikus Leányegyesület október 13 án, csütörtökön d. u. 5 órakor gazdag programú, jótékonycélu templomi hangversenyt rendez az ev. templomban A hangverseny rendezősége élén Szent Györgyi Judithtal ügyes keretbe foglalta Zémann Zoltán tállyai lelkész-iró újhelyi szereplését. A műsor a következő: 1. Előjáték orgonán; Pazár István. 2. Megnyitó beszéd, tartja Szent- Györgyi Judith, a Leányegylet elnöke. 3. Bach : Sarabanda, Haydn : a C-dur versenyműből ; gordonkán : Pazár Béla. 4. ifj. Dómján Elek szaval. 5. Beethoven: Vezérlő ének ; Záhony János 6. Zémann Zoltán tállyai lelkész-iró előadása: A női eszményről. A nők vallása, babonái, a nők erkölcsi élete, a nők szerelme. A házasság boldogságának titka. 7. Pergolese: Nina; Schumann: Esti dal; gordonkán. Pazár Béla. 8. Magyar Hiszekegy: — A szüret kezdetének és a napszám béreknek megállapítása. A sátoraljaújhelyi egységes hegyközség választmánya vasárnap tartott gyűlésében, a szüret kezdetének idejét, tekintettel az esőzés miatt fellépett nagyobb mérvű szőlőrothadásra, okt. 10-ében állapította meg. Ha az időjárás szárazabbra fordul, a jobbminőség elérése végett ajánlatos a szüret megkezdésével legalább okt. 17-ig várni. A szüreti napszám-bérekre vonatkozólag a következő iránybérek állapíttattak meg. szedő napszám gyermekeknek 40 fill., felnőtteknek 80 fill., puttonyos 1 P 20 fill , taposónapszám 2 P 40 fill, taposóknak túlóra óránként 40 fill. Átalánytaposás iránybére a préseléssel együtt hektoliterenként á I pengő. De majdnem, hogy testi épségének hiányával hagyta ott a gyűlést kurátor uram annyira felberzenkedtek ellene a kisbájiak. Határozatott, hogy Nagybájba mennek most azonnal és megkérik a papot, módolja ki a haranglábakat. Mert egy az, hogy ők tovább nem tűrik falujuk cégérségét, már pedig az hogy azért van papjuk, hogy rajtuk segítsen és ügyüket előbbre vigye. Hiszen ez utóbbit megtette már a pap egy-két porciója a jobbikból, de most már hát csakugyan segíteni js kell a kisbájiak baján. Nem ment ez nehezen: a báró erdejéből megkapták a pár geren - dára való fát, a kőanyag kikerült Pócsi Sándor házépítésénél felma- radt téglából s kövekből, no azt a kis fuvart és pár zsindelyt pedig szívesen válallták a kisbájiak, csakhogy helyreállítsák falujuk bö- csületét. Most már hát felibe falazott, azon túl pedig gerendázott, csinos harangláb alól dicsérj a kisbájiak harangja az Urat napjában háromszor. De ezért még soká lesz mig elérkezik az ideje annak, hogy a falu népei nem fognak vasvillát arra, akinek ajkát elhagyja a szó: — Kisbájon kotlik a harangi
