Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-09-10 / 72. szám
Szeptember 10.’ ZE;MPLEN 3. oldal. éppeD az értelmes és tanult ember van kellőleg immunizálva az ártalmas tanok utópisztikus mételye ellen. A képtelenségek bolondgombái a butaság talajában tenyésznek zavartalanul. Egyébként pedig, hogy Eötvös Károlyt idézzük, akinek hatalmas koponyájából soha ennél nagyobb igazság a neki való formulában ki nem pattant vala : „Amennyi igazság rejlik a szociálizmusban, annak ér vényesülnie kell, ha minden tekintély a porba omlik is.“ Az emberiség géniusza hivatott tehát a kérdést akként oldani meg, hogy az igazság érvényesülése ártalmára ne legyen a respektálandó tekintélynek. Aminthogy javarészében sikerült is már a humanizmus követelményeit az állam és társadalom — raisonnal kívánatos összhangba hozni s hitünk szerint az inkább lehető a müveit, okos demokrácia széles rétegeivel, mint a tudatlan, műveletlen tömeggel szemben. Mi azt hisszük, hogy Kertész Ödön ur dicséretes kezdeményezése nem marad meddő. Ismerve buzgalmát, amelynek köszönhetjük a tudomány népszerűsítésének a szabad líceum felállítása által elért sikerét, olyan férfiúnak látjuk kezében az ügyet, aki tudja, hogy mit akar és akarja, amit tud. De biztató körülmény az is, hogy Sátoraljaújhely az utóbbi években derekasan felkarolta a kultúra ügyét. Csonka gimnáziumát teljessé fejlesztette. Népiskolái virágzanak. A tanügy nem szűkölködik lelkes támogatók híján. Az iparos- tanonc oktatás is — amint arról nem egyszer örömmel győződtünk meg — a Vágó Gyula s lelkes társai buzgalmából teljes sikerrel biztat. A Kazinczy kör megizmosodott s a hozzáfűzött várakozásnak megfelelően tölti be hivatását müveit társadalmunk kitartó támogatásával. A polgári fiú iskola gyökeret vert s aránylag csekély eszközökkel is derekasan szolgálja a közművelődés nagy érdekeit. Ennyi kedvező auspicium sikert igér az uj s valóban kultur szükségletet képező intézménynek is. Várjuk tehát az újhelyi munkásgimnázium megszületését a fontos alkotások becsének igaz méltatásával. Meggyőződésünk szerint úgy a vármegye, mint a város intéző körei, valamint a társadalom meleg szeretettel fogják azt dajkálni. A tanuló ifjúság pedig sietni fog ismeretszom- ját oltani a tudás lelket elevenítő forrásánál. Szinte jól esik meglehetősen elsivárodott közéletünkben látni azt, hogy a politikai szenvedélyek nem sorvasztották el alkotó képességünket s hogy alkalmunk nyílik áldásos munkára oly téren, ahova a politikai és társadalmi tusakodás kellemetlen és igazán unott zaja be nem hatolhat. fi felsőzempléni ref. egyházmegye közgyűlése. — szept. 10. A felsőzempléni ref. egyházmegye őszi közgyűlését folyó hó 6-án tartotta meg a bánóczi egyházban Hutka József esperes és Dókus Ernő egyházmegyei gondnok kettős elnöklete alatt. Jelen voltak az egyházi és világi tisztikarból Dókus Gyula, Dókus László, Bernáth Aladár, Bes- senyey Zénó, Thuránszky Tihamér, Isépy Zoltán, Fejes István, Virág József, Kádár János, Szeghő Benő, Péter Mihály, Tomory Pál, Tudja Mihály, Kozma Antal, a főgondnokok közül Patay Sámuel, Nemes Sándor, Isaák János, Kolonay Tamás, Bajusz Andor nagymihályi főszolgabíró. Továbbá majdnem minden lelkész, számos tanitó és gondnok. Közgyűlés előtt istentisztelet volt a templomban. Ez alkalommal Helmeczy Antal imádkozott. Napirend előtt Hutka József esperes kórt szót és rámutatott arra, hogy a bánóczi egyháznak ma kettős ünnepe van, az egyik az, hogy az egyházmegyei közgyűlést falai közt üdvözölheti, a másik, hogy az egyház épen ez évben tölti be fennállásának 300-ados fordulóját. Történeti vonatkozásban gazdag beszéde jegyzőkönyvbe foglaltatott. Ezután ugyanő üdvözölte Dókus Gyula legidősebb tanácsbirót, abból az alkalomból, hogy most töltötte be vármegyei szolgálatának 40 éves fordulóját. Felemelő beszédére a jubiláns megható módon felelt. Mindkét beszéd szintén jegyzőkönyvbe vétetik, Megalakulván a közgyűlés, első tárgya volt Péter Mihály főjegyző indítványa a Borromeus encyclica ellen való óvás — tiltakozás és a „jus piaceti“ törvénybe iktatása tárgyában. Az indítvány indokaival együtt elfogadtatott és az egyházkerületbe lesz felterjesztve. Tomory Pál m.-izsépi lelkész, megválasztott papi aljegyző az esküt letette, hasonlóképen nehány ifjú tanitó. Ezután egészen a déli órákig számos ügy foglalkoztatta a közgyűlést, amelyek az iskolákra, azok előbbvitelére, tanítókra, lelkészekre, építkezésekre, dijlevelekre stb. vonatkoznak. (Bucbu Dókus Ernőtől.) Körülbelül 1 órakor, midőn a közgyűlési tárgysorozatot letárgyaltuk, történeti nevezetességű ponthoz jutottunk az egyházmegye életében. Felállott Dókus Ernő egyházmegyei gondnok. Mindenki legott érezte, hogy fontos mondani valója lesz. Előadta, hogy a püspöktől vette azon értesítést, hogy őt a tiszáninneni egyházkerület a főgondnoki székbe emelte. Nagy csend, figyelem és meghatottság között folytatta azután, hogy milyen megtiszteltetésnek veszi megválasztatását, de épen, mert ennek folytán távoznia kell e székből, erőt veszt rajta a fájó érzés most, amikor búcsút kell vennie ettől az egyházmegyétől, amelyhez annyi szép emlék, annyi szál köti kora ifjúságától. Ezután bocsánatot kért azoktól, akik valaha valami miatt talán megnehezteltek volna rá, ha néha szigorúnak kellett lennie, de őt mindig a közügy, egyházának mély szeretető vezette. Elbúcsúzott elnöktársától, a tisztikartól, akit őt támogatták, az egész egyházmegyétől, áldást kért minden tagjára. A beszéd mindenkire mély hatást gyakorolt. Feszült figyelem között Péter Mihály főjegyző emelkedett szólásra. A beszéd gondolatmenete körülbelől ez. Sokszor szólt már a közgyűlésen, kezdte, de sohasem volt annyira elfogult mint most. Elfogulttá teszi egyfelől az öröm, hogy épen Dókus Ernőt, a mi egyházmegyénk gondnokát választották a tiszáninneni egyházkerület főgondnoki székébe, amely dicsőség mind ránézve, mind a felsőzempléni egyházmegyére, mert az az állás a legnagyobb méltóság, amit egy egyházát szerető világi ember a magyarországi ref. egyházban elérhet: abban székben amelybe most emelkedett, olyanok ültek előtte, ha más cim alatt is, mint a Perényiek, a Dobók, a Rá- kóczyak, Bocskay István, Szemere László, 1733 után pedig e címmel a Yayak, a Lónyayak. De ha ez örömére szolgál is az egyházmegyének, más oldalról végtelen szomorúságot okoz a Dókus Ernőtől való elszakadás. Vázolta a Dókus egyéniségének egész gazdagságát. Végül megköszönte az egyházmegye iránt tanúsított soknemü önfeláldozó fáradozásait s kérte az egyházmegye iránti további jóakaratát s áldást kért jövő, nagykiterjedésü munkájára. Az egyházmegye mindkét beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvébe foglalta s kimondotta, hogy Dókus Ernő kiváló érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti, őt örökös tiszteletbeli gondnoknak választja s egyházkerületi fő- gondnoki beiktatásán, Miskolczon okt. 11-én testületileg vesz részt. Az egyházmegyei gondnokra november 1-ig adandók be a szavazatok. (Fehér asztal mellett.) Ezek elvégzésével a bánóczi egyház 100 teritékü bankettet adott a lelkészlakon. Az első pohárköszöntőt Hutka esperes mondotta a vendégekre. Utána Péter Mihály főjegyző a világiakra ürítette poharát. Miután vázolta a világiaknak a ref. egyházban való nagyfontosságu szerepét a múltban és jelenben, a világiak egyik kiválóságára Dókus Ernőre mutatott rá, akitől, ha fájdalmas is elszakadni, de enyhíti ezt azon körülmény, hogy hozzá méltó testvérében, Dókus Gyulában kiváló gondnokot emelhetünk az egyházmegyei gondnoki székbe. Ez ajánlatot a jelenlevő közönség riadó éljenzéssel fogadta. Most Dókus Gyula állott fel. Megköszönte a jelenlevők bele helyezett bizalmát, de körülményei, nagy elfoglaltsága arra az elhatározásra bírják, hogy a bizalom elől kitérjen. Ajánlotta, hogy fiatalabb erőt válasszanak. Dókus Ernő a lelkészeket, Fejes István Dókus Gyulát és Ernőt, Bessenyey Zénó a lelkészeket köszöntötte. Kádár János a bánóczi egyházért, derék lelkészéért, gondnokaiért, népéért a jövő virágzásért ürített poharat. Köszönet illeti a bánóczi egyházat a vendégek nagy áldozatba kerülő gazdag ellátásáért, de még nagyobb elismerés Hutka Józsefnél, a ki nagy fáradsággal munkálkodott az ellátás sikerén s szeretetreméltó s lekötelező szívességgel vigyázott arra, hogy mindenek kedvesen szép rendben folyjanak. A nyájas szívesség, az ízletes ételek és italok hírét bizonynyal messze földre vitték el. p. m. VÁRMEGYE és VÁROS. )( Közszemlén. Dr. Reichard Salamon polgármester és Gecsey Jenő az adóügyosztály vezetője értesítik a város közönségét, hogy a f. évi földadó, házbér és házosztály adó I., II., IV. oszt. kereseti adó, a tőke kamat és járadék adó és általános jövedelmi pótadó kivetési lajstromok az 1883. évi XLIV. t.-c. 16. §-a rendelkezéséhez képest folyó évi szept. hó 10. napjától 8 napon át, vagyis szeptember hó 18-ig bezárólag a város adóügyosztályában közszemlére lesznek kitéve, azokat a jelzett időben és hivatalos órák alatt az érdekeltek megtekinthetik és az ellen észrevételeiket Írásba foglalva a) azon adózók, kik a jelzett adónemekkel már a múlt évben is megvoltak róva, a lajstrom kitétele napját, b) azon adózók, kik a jelzett adónemekkel most első Ízben rovattak meg, adótartozásuknak az adókönyvecskébe történt bejegyzését követő 16 nap alatt a város adóügyosztályánál, vagy a polgármesternél előterjeszthetik. )( Elmaradt búcsú. A nyírbátori főszolgabíró azzal értesítette a vármegye alispánját, hogy a folyó évi szept. hó 14-ik napján Máriapócson tartandó búcsút a belügyminiszter hozzájárulásával Szabolcsvármegye alispánja betiltotta. A mai nap folyamán felhívta hát az alispán valamennyi járás főszolgabiráját, hogy ezt a legszélesebb körben azonnal tegyék közhírré és a búcsúra törekvő lakosságot a búcsúra való menetelben akadályozzák meg. JEGYZETEK A HÉTRŐL Kazinczy Lajos ssobra. Szobrot, ércbe faragott monumentumot állított újból a kegyelet a hazafiul erényeknek. Nehéz, véres kai* variajárás volt a Kazinczy Lajos honvédtábornok élete és amikor minden hősi, epochális fellángolást belefojtott a túlerő a vérbe és a keserűségbe, tizenhat nappal az aradi vértanuk kivégzése után golyót küldött az osztrák hatalom a Kazinczy Lajos testébe is. Ott lőtték főbe az aradi sáncárokban és a nagy Kazinczy fia is az életével fizetett, amiért az életével szállt síkra ezért az ezeresztendős, vérbe meg könnybe puhult földért. És a hősi vértanuságra való visz- szaemlékezésnek kegyeletes, nemes formát adott Kazinczy Gábor, nyugalmazott debreczeni táblabiró. Szobrot állít a vértanú emlékének és nemesen, valami megható készséggel adja tanúságát, hogy a nagy Kazin- czyak lelke ver a lelkében. Tóth András debreczeni szobrászművésszel elkészíttette a Kazinczy Lajos szobrát, Széphalmon már fel is állíttatta és beadványnyal fordult Dókus Gyula alispánhoz, hogy a szobrot a Kossuth- szoborral egyidőben leplezze le a vármegye. Pompásan sikerült, művészi munka a szobor. Egyik legbravurosabb alkotása Tóth Andrásnak, akinek ereje, tehetsége nem egy eleven sikerű szobrot adott már az országnak. Mintegy két méter, tiszta haraszti kőből készült talapzaton áll a szobor, mely életnagyságban ábrázolja a vértanúhalált halt tábornokot. A mauzóleum és a sir között van felállítva, tuják és rózsafák veszik körül az ércet és a poetikus miliőben nagyszerűen hat a hősi gondolat. Kazinczy Gábor dr. Szirmay István vármegyei főügyészt kérte fel, hogy a leleplezés során ünnepi beszédet mondjon s dr. Szirmay készséggel vállalta is a megtisztelő felhívást. Most már csak a vármegye közönségére hárul a feladat, hogy méltó fénynyel, széles kereteket adva az ünnepségnek, leplezze le a szobrot. A szobrot, mely glóriája a vértanú halálnak és amelyet a nemesen hevülő, kegyeletes fiúi őrzés emelt. Az egyetlen Programm. A közelmúlt hetek egy gyakorlati értékű s ezerszer megkívánt tanulsággal szolgáltak. Nem teóriák, de maga az élet szállt síkra és újból rámutatott arra az útra, melyen kell Ujhelynek — ha igazán nagygyá és erőssé akar fejlődni — a legközelebbi jövőt megépíteni. Néhány kilométernyire folyt tőlünk a nagygyakorlat s közelebb volt a hadsereg Kassához, mint Ujhelyhez s mégis nagy ösz- szeg az, amit akár közvetve, akár közvetlenül jelent Ujhely forgalmában a szomszédos nagygyakorlat. Megélénkült a város, tarka, csillogó színeket kaptak az utcák és a kereskedelmi és ipari készletben úgy megnövekedett néhány napra a fogyasztás, hogy már-már zavarba jött Ujhely. A mi kicsinyes, kisvárosias méreteink nem bírták el a megnövekedett arányokat és mutatót kaptunk abból, hogy mit jelentene Ujhely fejlődésében a katonaság. És ezen a ponton kell minden arra hivatott tényezőnek a város—politika újabb sínéit lefektetni. Ne ködbe vésző utópiákkal foglalkozzunk és ne forgácsolódjék szót minden erő azokon a meddő erőlködéseken, melyekkel csak a ma sikerét és nem a holnap egészségessé, erőssé való izmosodását szolgáljuk. Csittuljanak el a lármás és csak kicsinyes érdekek elé szegődtetett igyekvések és lássuk meg mindannyian azokat a realitásokat, amelyek ugyan nem tűrik meg PlESOhh lett a galléríisztitásü a legújabb fényesítő és hajlító gépekkel berendeztt fehérnemű és vegytisztító intézetemben hol minden gallér éle oly géppel le§z simítva, hogy annak viselője meg van védve a nyak kidörzsölésétől. 1 gallér 5 fill., 1 pár kézelő 10 fill. A gallérok szine hófehér és elegáns diszkrét fényt kap, megkapja vászonszerü jellegét és nem lesz olyanná, mint ZE^IÓ<l0SÍ 3^/dC. a kaucsok gallér. — Vegytisztító intézetemben megfelelő átalakításokat tettem, holis a férfi- és nőiruhák, valamint , kézimunkák a legújabb módszer szerint tisztittatnak. Az elkészült munkák tetemesen leszállított árak mellett 5 napon mo* * *lS1' vegy belől kifogástalanul eszközöltetnek. — Gyors és pontos kiszolgálást biztosit és mennél számosabb megbízást kér: iiiosé is vegytisztító intézete SÁTORALJAÚJHELY
