Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-10-05 / 110. szám
Sátoraljaújhely, 1905. Október 5. HO. (4464.) Harmincharmadik évfolyam.# Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjlaely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Zemplén Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 8 kor. —— Egyes szám ára 8 fillér. — Apró hirdetéseknél minden garmond szó i fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iij. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Ferenyi József fömunkatárs. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó utca 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dlsz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Vértanuk ünnepe. — okt. 5. Ne tűzzetek ma fekete lobogót házaitokra. A honfi szív bánatát, azt a mélységes érzelmet, mely ma minden magyar ember lelkében megújul: nem a gyász szine van hivatva kifejezésre juttatni. Lengjen ma palotán és kunyhón a trikolor, a magyar érzés külső jelvénye. Légy üdvözölve ma Arad mezeje! melyet dicsőséges vértanuk drága vére festett pirosra 56 év előtt. Legyen dicsőség és tisztelet halhatatlan emléketeknek ma, mi nemzetünk szentjei, történelmünk legmagasztosabb alakjai! Legyetek áldottak, ti Tizenhármak! akiknek hősi vére nyomán fakadt a mi szabadságunk virága, akik örök dicsősége lesztek az idők végtelenségéig a ti népeteknek. A bitófa oltárrá lett. Mint hajdan a keresztet, a gyalázat fáját az üdvösség szimbólumává avatta a rajta kicsorgott drága vér, úgy a honszerelem oltárává tette az aradi vársáncban 56 év előtt felállított bitókat a rajtuk kimúlt félistenek testi elmúlása. Igen ! Testileg elmúlhattatok; drága poraitok összevegyültek ez édes bon földének porával: de él szellemetek, drága gyümölZEMPLÉN TÁRCÁJA. Asszony a testamentumban. Irta : W. J. Az este az a hiób hir terjedt el a városban, bogy Füleki Tar Domokos huszárezredes, a társaság nobilis tagja meghalt. A birt mindenfelé megható részvéttel beszélték az emberek, mert a huszárezredest mindenütt jó szivéről, humánusságáról és nagy intelligenciájáról ismerték. Találkoztam aztán Solt Palival, a főhadnagygyal, aki bejáratos volt a háznál, az meg a szokottnál vigabb volt. — Igaz hát, bogy a vasember meghalt ? — Dehogy is igaz. Készül, de nem tudom, mire megy vele. Előbb meg akar gyógyulni, aztán azt kívánja, hogy én vágjam agyon. Már a lovassági laktanyánál is intézkedett. Bandázs nélkül, a végkimerülésig fog menni a párbaj. — De a lapok már hozzák a halálozási birt. Áz egyiknél már ki is van szedve az elparentálás. — Még hasznát veheti. Mert meglehet, hogy Domokos ezredes csakugyan meghal. — Á párbajban ? csőt érlelt a véretek hullásától megtermékenyült magyar föld, amely gyümölcs most már eggyé tett minket honszerelemben; s mig a bibliai tiltott fa gyümölcse halált és bajokat hozott az emberiségre, addig a ti véretekből termett gyümölcs üdvöt, szabadságot eredményezett, összeforrasztotta a sziveket, egygyé, egységessé, nagygyá fogja tenni a magyart. Tűzzünk házainkra nemzeti zászlókat ma! A nagyok, világra szóló eseményeket teremtő, népeket fölszabadító hősök emlékezetét a szabadság zászlójának felezésével tisztelhetjük meg legméltóbban. Annak a zászlónak a lobog- tatásával, mely alatt ők küzdöttek mi értünk, amelyért lelkesültek ők, hogy e hazát necsak megtarthassák, de nagygyá, dicsővé, szabaddá tegyék nekünk. Borulj le édes magyar testvérem ma, saját templomodban — tartozzál bármely felekezet- hez — vidd oda te magyar anya gyermekeidet ma a Tizenhármak képe elé. Te magyar férfiú, te erős tölgy, ma roskadj térdedre, kérj Istenedtől áldást e hazára ! Te magyar anya ! beszélj ma legendába szőtt hőseinkről, beszélj honszerelemről, magyar érzésről; vésd szivébe kisdedednek is a haza iránti hűséget, tanítsd meg * * — Lehet, hogy abban! — Hát amúgy is meghalhat? — Sőt az valószínűbb! — Nem értem. — Furcsa. — Az. — Bővebb magyarázatokat nem kaphatok ? — Ilyen szárazon az nem megy. Gyere be egy teára, vagy kettőre, öt-busz pezsgőre. És én bemegyek a snájdig katonával a mulatóba, mert jól tudom, hogy a magyar ember bor mellett tudja magát legjobban kibeszélni. Leültünk. A főhadnagy rendelt. Meglepett az a szörnyű rendelvény, noha én már jól ismerem a bélelt tárcáját. Mindig kivakkan onnan egy pár százas, de ma igen túlságosan ki duzzasztotta az a sok kékbasu bankó. Utóbb annyi italt rendelt, hogy a megyei vicinális lokomotivja szuszogott volna alatta. * — Tehát az ezredes még él? — Tehát él. — Ne kívánd drága vitézem, hogy harapófogóval húzzam belőled a s^ót, igyál és beszélj 1 Érdekel a dolog. Felhajtott aztán két teát egymásután és amilyen teli tüdővel csak tudta fújni a füstöt, úgy szívta a cigarettáját. nagyobb gyermekeidet arra, mi nekik ez a föld! Mond el nekik: ki volt az a Tizenhárom. Te magyar anya! ha gyermekeid a te szelíd szemeidben ma könyeket látnak csillogni: ezek a könyek jobb tanítómesterei lesznek gyermekeidnek mindennél. Ezt az édesanyai kö- nyet, melyet a magyar honleányi érzés hiv elő szemeidben, semmiféle tudományos magyarázat nem lesz képes soha felülmúlni. Te magyar nő, te magyar anya! te oltsd be magzatod szivébe a haza iránti szeretetet, te tőled tanulják meg gyermekeid a mi nagyjainknak megbecsülését. A férfi erős tölgy. A magyar férfi soha sem sajnálta vérét hazájáért. De a magyar nő mint édes szép virág öleli át azt a tölgyet, ékesíti annak zöld lombját szeretetének szinpompájával. Legyen e virág kelyhe illatozó a hazaszeretettől, ez fogja maradandóvá tenni az utódokban az érzelmek legszentebbjét. Sok keserű kin, tengernyi megpróbáltatás jutott e nemzetnek osztályrészül a lefolyt 56 év alatt. Becsületes törekvéseinket félreértették, királyi esküvel szentesített törvényekben megadott, kivívott jogainkat folyton nyirbálták : alkotmányunkat végveszély fenyegete már nem egy— Jól van no ! Keezdjük. Füleki Tar Domokos ezredes meglehetős krudélis ember. Nem respektál az sem zsentrit, sem pénzt, sem főhadnagyot. De amellett volt gondja rá, hogy olyan aranyszőke asszonyt vegyen feleségül, aki elveszi az ember eszét. Lehet, hogy az enyémet is. — Ismered az asszonyt, ugy-e ? — Oh igen. Remek asszony, az igaz. Fiatal is. Persze, persze, elég fiatal. Aztán micsoda asszony! Sóhajtott rá egy nagyot, újra leöntött két teát. — Micsoda asszony 1 olyan karja van, mint a bársony. Az ibolya szeme pedig a szivemig hat. Ha én is tudnám a verseket ontani, mint a gimnázista, szorgalmasabb munkatársa dehogy is volna a helyi „Hir- kürt“-nek. — Oh meghatóbb a te tiszti bojtod, .pajti. A gimnázistának a szekundái minden illúziót elrontanak, mig a te bogár szemed, a bajuszod is imponál. Az aranyzsinóros mentédről meg szó se essék. — Hm. Ne dicsérd fel ilyen laikus észrevételekkel a huszártisztet, mert amúgy sem értenétek meg, mikor én az urat, a szerelmest adom. A kis tanya, melyet Wexel, a jószivü zsidó bérel, már majd hogy a szép szer, fenyegeti ma is. Ma igazán nehéz szívvel ünnepeljük hőseink dicső halálának évfordulóját, — mert visszatérőben látjuk azokat a szomorú időket, mikor halálos bűn volt a magyar ember ajkán annak a kiejtése, hogy ő magyar, hogy ő szereti hazáját. A nagynevű elődök által alkotott mü, a kiegyezési törvény csak papiroson van meg. A magyar hontalan ön hazájában, gyáva lakáj had ül diadalt leg- kiválóbbjaink legüdvösebb törekvései feleit. Tizenhármak! Másnak, jobbnak láttátok ti nemzetetek jövőjét. Biztosra vettétek, hogy drága véretek nyomán igazaihoz vezeti a sors útja, a zsarnokságot, törvényszegést végleg kiküszöbölt- nek hittétek a magyar nemzet történetéből. Nem csalódtatok. Igaz, hogy rettentően küzdelmes a ti népetek életútja, de nem lesz e nép hozzátok, elveitek és eszméitekhez soha hütelen. E nemzetnek, mely híven halad nyomotokban, nagynak, függetlennek kell lennie. Legendás hősei Pannóniának! Legyen áldott emlékezetetek, legyen dicsőséges, örökkévaló szent nevetek Pannónia földjén, az idők végtelenségéig! Keljen ki nagy szellemetek ma az anyaföld vagy az ég magasságának asszonyra ment. De emellett micsoda térden csúszást, micsoda viharos jeleneteket miveltem, az már igazán beválik olyan kisebbszerü canossai útnak. , — És — és ? — És végre! Az asszony hajladozott, amint Dankó Pista muzsikálta a nótában: „Én felémis hajladozott, mosolygott egy . . Tudod, ismered a nótát . > . — Bár ne hajladozott? . . . — Bár! Mert tudod, most kezdődik az eset izgatóbb része. Most kell meghalnia Füleki Tar Domokosnak. — Szerelemből? — Én is úgy vélem! — Mert igaz, hogy régi asztmája most már egész a nyugdíjazásig vitte, sőt a halálig is. Mert úgy akarta, hogy végrendelkezett, ^s ahogy felosztotta a vagyont, volt benne egy kis humanizmus is. — Igen — igen. Azt mondta, hogy az asszonyt én reám hagyja, vagy hogy kiméletesen legyen mondva: fiam, légy hü gondozója ez asz- szonynak. — Később — súgta egy rohama után — el is veheted. Legyen a tiéd, én úgyis meghalok. Legyen a te feleséged. — Brávó! SÍRRA női ruha-kelme különlegességek, selyem, vászon, szőnyeg és fehérnemű üzlete Sátoraljaújhely, Főtér, Kellner-féle ház, a főtőzsde szomszédságában. Lapunk mai száma 4 oldal.
