Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-08-10 / 87. szám
Auguzstus 10. ZEMPLÉN 3. oldal. — Esküvő. Rónai Lipót városunk egyik előnyösen ismert szabóüzletének tulajdonosa f. hó augusztus 15-én köt házasságot Liptószentmik- lóson Sík Miklós nyug. tanfelügyelő leányával Szidónia-val. — Elromlott kutak. A mai nagy vizszükségben kétszeres baj az, hogy azoknak a kutaknak egy része, a melyekben még van egy kis ivóvíz, rendszerint elromlik, részben azért, mert a közönség nem tudja jól kezelni, részben a kút szerkezet már annyira avult állapotban van, hogy a jelenlegi sürü használatban köny- nyen megtagadja a szolgálatot. Szükségesnek tartjuk, hogy a város az ''sszes kutakat most vizsgáltassa meg és ahol annak szüksége fennforog, igazitassa vagy javitassa ki, hogy a közönség e részben biztosítva legyen, első sorban a Kazinczy-utcán levő „Kántor kutjára“ hívjuk fel a h. polgár- mester ur figyelmét, amely már hetek óta használhatatlan állapotban van s amelyből egy egész utca szokta vízszükségletét ellátni. — A katonaság beszállásolása. A sátoraljaújhelyi honvédzászlóaljhoz bevonuló 520 főnyi tartalékos és póttartalékos honvédeknek, valamint a folyó hó 23-án városunkba érkező szatmári honvédezred 90 főnyi tisztikarának és 1500 főnyi legénységének elszállásolása már javában folyik a városban. A f. év aug. havában tehát egy napon át, 23-án jóval 2000-nél több katona lesz beszállásolva. Ezek közül az 520 főből álló póttartalékos és tartalékos csapat mindvégig, a fegyvergyakorlatok befejezéséig itt marad, mig a szatmári ezred — mint megirtuk — másnap, augusztus 24-én tovább menetel. Az elszállásolás nem könnyű munkája nehány nap múlva befejezéshez ér. A katonaságból kijut a város minden utcájának kivétel nélkül, sőt a legtávolabb eső mellékutcákban is el lesznek szállásolva a katonák. — Értesítés. Az Erzsébet közkórház igazgatósága tudatja a város közönségével, hogy a folyó hó 1-től szülőnők felvételét eszközli a rendes ápolási dijak mellett. Természetesen kozsegélyre szorult betegek ápolási dijat nem fizetnek. Szegény betegek felgyógyulásuk alkalmával a kórház részéről 4 korona segélyben is részesülnek. — Öngyilkosság—dinamittal. Csütörtökön délben még vígan ivogatta Juscsik József homonnai kőmives a vizbehütött pálinkát egy korcsmában ; délután már öszszeroncsolt fejjel kiterítve feküdt. Kioltotta életét egy dinamit patronnal, amit kalapja alá helyezett. Öngyilkossági módja megvilágítja sötét lelkiállapotát, az álla- tiságig visszafejlődött gondolkozását. Egy dinamit patront a kalap alá helyezni s a kanócot az orra előtt meg- gyujtani, ez már a delirium utolsó foka. Erős, szép szál ember volt, csakhogy az ivásban határt nem ösmert, ha nem dolgozott: ivott és ha dolgozott tízszer annyit ivott; az állam szesz-jövedékének egyik legnagyobb előmozdítója volt, úgy, hogy a homonnai korcsmárosok valóságos megdöbbenéssel fogadták halálhírét, az öngyilkos temetése pénteken délután ment végbe. Családja szánalomra- méltó, eddig is a legnagyobb nyomorúságban sínylődtek, mert a szegény asszony keservesen keresett krajcárjait felerészben ő itta el. — Tűz. Lövi Herman mezőzom- bori bérlőnél a napokban két nagy kazal szalma égett le, közvetlenül a kicséplés után. Az erős szélben alig sikerült a községet is megmenteni a t 'jes pusztulástól. — Nyilvános köszönet. Az „Erzsébet“ közkórház igazgatósága szerencsétlen betegei nevében ezúton mond hálás köszönetét azon nemesen érző és jószivü adakozóknak, kik adományaikkal hozzájárultak a közkórház betegeinek szórakoztatásához. Az adományozók nevét és az adományokat sorrendben itt közöljük: Szivarvéget küldtek: Markovits Já- nosnó sz. Lehoczky Gabriella 9, Schweiger Áron 4, Herczog Lipót 4, Frisch Herman 4, Bodeczky Ede 5, Madarassy Andor 2, Pataky Miklósné 5, Grünspan Herman 2, Gál Mór 1, Dókus László 2 kilót; könyveket adományoztak : Lővy Adolf 46 kötet, Alexander Vilmos 38 kötet, Péchy Jenő 1 kötet; ezeken kívül küldöttek még: Frenkel Antal 5 csomag 14 filléres dohányt és papirt, Behyna testvérek 5 csomag 14 filléres dohányt, Widder Gyula 20 kötet könyvet, 17a kilo szivarvéget, 10 csomó 7-es dohányt, Kiár és Neuman 10 csomag 7-es dohányt, Káplár Ferenc 3 női ingvállt, Bogyay Béla 200 dráma cigarettát, báró Sennyey Gézáné 2 kosár szamócát, Kovács András György huszár káplár Kisgéresből 1 nagy kosár cseresznyét, dr. Löcherer Lőrinc 20 csomag 7-es dohányt és több évfolyam orvosi és szépirodalmi lapot. Fenti adományok f. é. május hó 15-től — julius 2-ig lettek a kórház gondnokságához beküldve. — Tűz Homonnán. F. hó 4-én este 10 órakor nagy riadalom támadt a főutcán a még sétáló közönség közt. A Kossuth Lajos-utcából rémes tüz- kiáltások hangzottak szerte. Egy pár percig hihetetlennek látszott a lárma, mígnem hirtelen felcsaptak a lángok s bevilágították borzalmasan a ref. templom tornyát. Az első házáldozat Müller Imre kalapos mester háza volt, ahol a tűz keletkezett. Nyomban utána Lengyel Samu elemi iskolai igazgató háza fogott tüzet és teljesen leégett. Janka Károly ref. lelkész lakásának hátulsó épületrésze égett le. Az elejét nagy erőfeszítés mellett sikerült megmenteni, amivel egyszersmind megmentették a templomot is, mert ha a lelkészlak végig égett volna, úgy menthetlenül a templom is a lángok martalékává lett volna. A szűk utcában és szorosan egymás mellé épült házak legnagyobb szerencséje, hogy szélcsend volt, mondhatjuk, hogy a tűzoltók, valamint a polgárság fáradhatatlanul dolgoztak a tűzoltásban. — Dunky fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek rendes 2 heti kirándulásokon kivül egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek mindennap eszközöltetnek. — A legközelebbi kirándulás augusztus hó 13-án és 14-én lesz. SZÍNHÁZ. ** Berlányi Wanda szerződtetése. Berlányi Wandát, a „Komjáthy társulatinak nálunk is előnyösen ismert volt naiváját Janovics Jenő színigazgató f. évi október hó elsejétől a Kolozsvári Nemzeti Színház tagjainak sorába szerződtette. ** Komjáthy János társulata Brassóban. Komjáthy János kassai színigazgató színtársulata f. hó 12-én vonul be Brassóba egy 4—5 hetes sziniszezonra. A társulat tagjainak szünideje folyó hó 10-én ért véget. IRODALOM. Az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunknak 1905. évi, egyszersmind a XI. évfolyamnak junius, julius, augusztus egyesitett füzetei a következő tartalommal jelentek meg: 1. Andrássy Tivadar gróf. (Nekrológ.) Irta: Mecz- ner Gyula id. — 2 Zemplén a Yáradi Regesztromban. (IP) Irta: Dongó Gy. Géza. — 3. Zemplén vármegye történeti földrajza. (Bos- nyicza.) Irta: Dongó Gy. Géza. — 4. Zemplén vármegye történeti földrajza. (Czéke.) Irta: Kovácli Endre néptanító. — 5. Zemplén vármegye hegyeinek és bortermő helyeinek gazdasági ösmertetése. (4. folyt, ős vége.) Latinból: Lojda József. — 6. A dicső Rákócziakról. (I.) Irta: Feöldi Doby Antal. — 7. Béketárgyalás 1705. és 1706-ban Leopold császár és Rákóczi fejedelem közt. (II.) Közli és magyarázza : Dongó Gy. Géza. — 8. A tokaji piarista gimnázium aXVIlI. században Irta: Lóránd Lajos. — 9. Szirmay Antal (2. folyt.) Irta : König György. — 10. Szemere Pál diétái követ Diáriuma 1681-ből. (III.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 11. Szerencs város leírása. (3. folyt.) Irta: Kas- say József. — 12. A zempléni kaszinó törzstagjai 1831-ben. (I.) Irta: Dongó Gy. Géza. — 13. Olasz-Liszka Diáriumából. (XXI.) Közli: Dongó Gy. Géza. Levelesláda. — Adatok Sátoraljaújhely XIV—XVIII. évszáz- beli birtoktörténetéhez. (IV.) Közli; Dongó Gy. Géza. — 15. Egy öröklevél 1643-ból. Közli Andorko János. — Cárafa gróf tábornagynak egy hadparancsa 1691-ből. Fordította németből : Matolai Etele. Irodalom. — 17. „Sátoralja-Ujhely Történetéiből. (Mutatvány.) — 18. Krasznahorkai Ereklyék. (Könyvismertetés.) Irta: —ó. Tárca. — 19. Vajzi Vay Ádám. (Vers.) 2. folyt, és vége. Közli: Becske Bálint. — 20. Karsa Endre nemzetőr levelei. (II.) Közli és magyarázza: Karsa Ferenc. — 21. A szerkesztő postája. Függelék. — 22. Szirmay Antal: Székmagyarázattya. (3. folyt.) Közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Adminisztráció egy áll. iskolában. Hazánk áll. iskolái között különlegesség tekintetében cifrább bizonynyal nem akad a tőketerebesinél. Nem említem magát a középkorba illő iskolaépületet, melynek használhatóvá tétele az államnak eddig már mintegy 40,000 koronájába került s használhatóvá gyúrni át még sem sikerült ; nem említem azt a toldást-fol- dást, melynél fogva gyenge, fejletlen gyermekeknek oktatását csak élet- veszélyes tartózkodást biztosító odu- banlehetett eszkölni. — Érdekesebb mindennél az az érthetetlen s józanul sehogy fel nem fogható adminisztráció, miben a szegény terebesi áll. iskolának részesülnie kell. De a tény megvilágítását ugyan hol kezdjem? mert oly bőséges téma ez, hogy egy pennával végigróni egy ember nem bírja. Kezdjük hát a leltározásnál. Tudtommal a miniszter ez ügyben akként intézkedett, hogy az áll. iskoláknál minden öt esztendőben alap s minden esztendőben pótleltározásra kerüljön a sor. Ez utóbbit ugyan nálunk eszközölni nem divat, mert a mint 1900. okt. 1-én nagy ügygyel- bajjal alapleltározni sikerült, azóta semmiféle pótleltározásra idő nem jutott. Oly csekélység ez, ami miatt nem baj, ha az állam tulajdona bitang jószág is s elvész belőle következetesen minden, hőmérő, szemíél- tetőképek stb. ugyan ki bánja ezt. De nem utolsó dolog ám az sem, ami épen e napokban történt. Zúgunk, sírunk, jajgatunk, hogy ilyen amolyan az iskolánk; memorandu- mozunk, kérünk, könyörgünk valamelyes megoldást, de sikertelenül. S amint igy tanácstalanul álla a gondnokság egymagában, akad Terebesen egy lelkes, minden közügyért önzetlenül buzgólkodó s mindnyájunk által nagyrabecsült egyén, Szladek Károly, a f.-bodrogi vizszabályozási társulat igazgató-főmérnöke, aki lelkes buz- góságában az áll. iskola kátyúban megakadt szekerén, ha kell áldozatok árán is segíteni óhajtott s a tőkete- rebesi Hitelszövetkezet legutóbbi igazgatósági ülésén, melynek nevezett lelkes tevékenységű elnöke, azt a szép indítványt tette, hogy segítsük ki az iskolát bajából s az annyira kívánatos decentralizatio eszméjének hódolva, a már egyszer kiszemelt telken megfelelő két tantermes iskolát építsünk s illő bér mellett az állam szolgálatába adjuk. Az igazgatóság készséggel hódolt az eszmének s már akkor egy kötelező nyilatkozatot szerkesztett, melynek értelmében a mondott építkezésre vállalkozik. Ámde itt a hiba! a Hitelszövetkezet elnöke volt oly vakmerő, hogy e tervet a gondnokság megvevő elnökével nem közölte. Volt is ám csetepaté. A gondnok elnöke e nyilatkozatot tárgyaltatni nem óhajtja, gyűlést össze nem hiv, csak a véletlen játéka, hogy a gondnoks. „Utasitás“ 9. §. értelmében gyűlést tartani sikerült s e szép terv dugába még sem dőlt, hanem csodák csodája, elfogadtatott. De béke még sem lett. El kellett kedvetleni- teni, ideálismusának nemes szárnyait le kellett törni Hitelszövetkezetünk derék elnökének, aki nemcsak megpendítette ez eszmét, de az épitke- -* zést — mérnök lévén — maga óhajtotta vezetni, nem törődve a vele járó izgalmas fáradozással annyira, hogy az ülés fojtó levegőjéből menekülnie s az ülést ott hagynia kellett. Ámde felkérjük tisztelettel Szladek igazg. urat, erre a tényre ügyet ne vessen, merítsen szatiszfakciót teljes bizalmunkból, további nagyrabecsülésünk s igaz tiszteletünkből s ama tényből, hogy községünk lakói feléje tekintenek s iskola ügyük megoldását egyedül, de egyedül tőle remélik, ki a felvég iskola kérdését is oly bölcs körültekintéssel oldotta meg. Ne hagyja magát letériteni gyenge személyeskedés miatt megkezdett útjáról. — Nyújtson neki szatisfakciót mai rövid cikkünk. De a béke angyala még akkor sem szállá közibénk. Megkellett Ízlelnie derék iskola igazgatónknak is a gondnoksági elnök ur nyújtotta gyümölcs fanyara izét, mert szegény igazgatónk „rossz utakon jár,“ merészkedvén minden kényes ügyet — horribile diktu — felettes hatóságával a kir. tanfelügyelővel előzetesen meghányni-vetni. No ez ugyan főben járó hiba. Attól tartunk, hogy ha a jövőben is igy mer eljárni, legalább is egy hideg zuhanynyal felérő fegyelmi zudul a nyakába. Pedig, pedig elnök ur, hiszen ezért csak köszönet illeti nevezett igazgatót, hogy a tejet melegen tálalja fel a gondnokságnak. Vagy talán helyesebb, ha a gondnokság egyik-másik — esetleg téves — határozatát a kir. tanfelügyelő megmásítani kénytelen s igy a gondnokságot legalább is kompromi- tálja. Nossza lett is zivatar! De mi is hát a vége? Kacagj világi Elvették nevezett igazgató kezéből az általa teremtett s tanfelügyelői intézkedés szerint általa vagy a tantestület egyik tagja által kezelendő iskolai segély-alap betétkönyvecskéjét. Szép, hát már a tanfelügyelői intézkedés is hekuba! De kiváncsiak volnánk, mi lett az esztendők előtti büntetés pénzekkel? De még az sem utolsó dolog miként adják nálunk bérbe az iskolai ingatlanokat, mert azt ugyan senki el nem hiszi, hogy Tőketerebesen, ezen a Bánáttal vetekedő határon oly csekély bérösszeggel beérheti az iskola, amennyiért e földek kiadattak. Elismerjük, hogy a bérbeadás a törvényes formák betartásával történt, de az iskola gondnokának, ha magasabb ígéret nem tétetett, kötelessége lett volna újabb árverést tűzetni ki, mert a megígért bérösszeg nem áll arányban a terebesi viszonyokkal. Volna még több is, de legyen elég! Hadd vegyék már észre dolgainkat a nagy világ előtt is, hiszen arról panaszkodunk folyvást, hogy iskolánk az állam mostoha gyermeke. Hadd lássák sorsát a mostohának. Sapienti sat! Terebesiek. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. D. Kassa. A következő számunk hozza. Nem közölhető: Persze, (cikk) Felelős szerkesztő és laptulajdonoa: Éhlert Gyula.
