Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-10-28 / 120. szám
S. oldal ZEMPLÉN. Október 28. ígért azt nem teljesítette, — ez eredményezte, hogy Komjáthy felmentetni kérte magát a téli időleges előadások megtartásától s viszont ennek folyománya, hogy a szinügyi bizottság, nehogy a közönség mulasztással vádolja őt, téli előadások megtartását akarja lehetővé tenni. Ezek után Komjáthy a tavaszi szini előadásoktól áll el, mert nem bolond egy learatott területen existenciát keresni. Summa summarum most már mi sátoraljaújhelyiek sem téli, sem tavaszi előadásokat nem kapunk és igy most már csak egy kívánni valónk lehet még, hogy egy bombával pusztítsa el valami jólelkü ember a mi színháznak nevezett bagolyvárunkat s igy legalább ott leszünk, ahol a bányácskaiak, hogy t. i. színházi előadásokról csak álmodni fogunk. Itt még arra kérjük a város történetíróját, örökítse meg mindezt a jövő nemzedéknek, hogy dicsőítse elődjeit. Hogy mennyire ismeri Komjáthy a mi helyzetünket, legjobban igazolja, hogy arra a kérdésre, melyet a város adminisztrációját előkészítő bizottság már épen lapunk hasábjain vetett fel, hogy t. i. uj színházat építsünk, nély megadással ezt válaszolja: „nem ijeszt meg az uj színház építése, mert mi akkor már igen öregemberek leszünk“ t. i. amikor erről komoly szó fog esni. Hát igaza van, hiszen hallottuk a képviselőtestületben, mikor valaki ezt hangoztatta, hogy éppen akiknek a kultúrát és haladást kellene elő- mozditaniok s akik leginkább vannak megáldva földi javakkal, azok keltek ki jobbára az uj színház ellen, hát mit mondjon az a szegény iparos, hogy pótadózzon ő erre a célra? Komjáthynak csak egyben nincs igaza, t. i. abban, mikor azt Írja, hogy a téli előadások megtartásáról történt lemondása neheztelést vont maga után, ott volt e sorok Írója is a szinügyi bizottság gyűlésén s konstatálja, hogy a bizottság egyetlen tagja sem neheztelt, de felelősségének tudatában alternatívát keresett. íme a Komjáthy levele: Ige a tisztelt Szerkesztő ur! Ha levelüket jól értettem, arra szólítanak fel, hogy mondjam el nézetemet a sátoraljaújhelyi szinügy- nek a tisztelt bizottság által tervezett jövője és a színház építés szándéka felett s talán azt is, hogy mint érint engem ez a határozat? Nem könnyű dolog — mert kevesen fogják elhinni — hogy én képes legyek más nézőpontból is ítéletet mondani, mint a magaméból s bizonyára abba a gyanúba esem, hogy a kassai színház érdekében beszélek. Fel kell azonban tételeznem, hogy akadnak a dologgal szeretettel foglalkozó s az igazságért meg nem haragvó egyének, ezeknek — a tisztelt szerkesztőség szeretetreméltó eljárása ellenében elmondom az alábbiakat — kitéve fejemet a bevere- tésnek. Röviden végzek egy csekélységgel — a kassai igazgatóval. Három éve, midőn állandó összeköttetést ajánlotiam: feltételül tűzetett ki a téli idény alatt — átrándulásokkal — 20 előadásnak tartása. Kijelentettem, hogy az lehetetlen akkor, midőn a két lépés széles öltözőkben az öltöző- személyzet pecsenyévé sül s onnan kilépve, a fűthetetlen folyosókon kocsonyává fagy. — A tisztelt szinügyi bizottság elfogadta álláspontomat s megegyezés létesült, melynek értelmében én fűthető folyosók és tűrhető öltözői kapok s tartok 20 téli előadást. A bizottság, amint tudom, át is irt ilyen értelemben a tanácshoz, de az állapot csak annyiban változott, hogy az eddigi tűrhetetlen állapotokhoz, bűzhöz, hideghez még egy nyilvános illemhely építtetett a színészek bejárójához, a színpad s az öltöző mellé. Három éven át tehát csak én magam teljesítettem olyan egyezségből kifolyó kötelezettséget, melyet a másik egyezkedő fél nem tartott be. Bizonyára volt reá ok, hogy a terv csak terv maradt, de midőn e miatt én minden átrándulás után meghűlve, betegen vittem haza a társulat tagjait s végre kénytelen voltam lemondani ezen előadásokról, azt hittem, hogy ezen eljárásom nem von neheztelést maga után. Hogy a tavaszi idény fenntarta- tik vagy nem s mily feltételekkel: nem tudom, hiszen e tárgyban még határozat nem hozatott. Egy azonban bizonyos, 1.1, hogy az a határozat, mely szerint a télre a színház megfelelő kérvényezőnek kiadatik: a tavaszi idény megsemmisítését jelenti. Szerkesztő ur azt írja, hogy nem tartja valószínűnek, hogy megfelelő társulat folyamodhassák, én sem, csakhogy én társulatom exisztenciáját nem tehetem valamelyik kisebb társulattal biró kollegám elhatározásától függővé, hanem törekednem kell arra, hogy azt a keveset, ami a nyári állomásokon megkereshető — biztosítsam — szóval, hogy egy állomást vegyek ki, mely csak kölcsönös lekötöttséggel történhetik. Mert, hogy egy másik — bármilyen — társulat után menjek Sátoraljaújhelybe esetleg nehány nappal vagy héttel annak elhatározása után: ez nyilvánvaló lehetetlenség. Igaz, hogy későn jutottunk abba a helyzetbe, hogy Sátoraljaújhely társulatot, én pedig állomást keressünk a közel jövőre, de a határozat hozóinak ez a kérdés nem fontos, nekem ellenben elég az — könnyen megérthető okokból — de a hibás csak én vagyok, miért nem tudtam előre, hogy júniusban beadott kérvényem csak most és igy intéztetik el. A tulajdonképeni fontos dolog az Eperjes, Munkács stb. várossal kötendő egyezség — a téli színészet. Senki se tagadja, hogy sokkal megfelelőbb a téli színházi idény, mint a tavaszi. Sokan azt mondják, a téli esték unalmát elűzni van hivatva a színház s igen kevesen mondják azt, hogy inkább tisztességes színházi előadás a fő, minthogy ennek nívója szállíttassák le az idő kedvéért. Három évvel ezelőtt úgy tudom, ez utóbbi szempont érvényesült, midőn a téli idenynyel Sátoraljaújhely felhagyott s elfogadta a kassai társulatot tavaszra. Nem állítom, hogy ez mindenben tökéletes — a nemzeti színháznál is található fogyatékosság — de az még is tény, hogy egy csomó tehetséges színész, egy jó kórus és zenekar, gazdag felszerelés s minden számba- vehető újdonság állanak a közönség szolgálatára, szóval tisztességes színházi viszonyokat lát és pedig egyszerűen azért, mert ez a társaság 10 hóra van szerződtetve 7 hónapot köteles rendes otthonában tölteni és B hónapra nem redukálható, de távolról se azért mintha e három hónap alatt akár Ujhelyben, akár másutt szükségleteit megkereshetné. Bizonyosan tehát a téli állomás 7 hónapja teszi lehetővé, hogy a másik 5 hónap alatt deficitek árán is a társaság együtt tartassák. Midőn pedig Sátoraljaújhely téli állomássá lesz, nemcsak tőle várja az a társulat összes kiadásainak fedezetét, hanem, mert nyári deficitje annak is okvetlenül lesz, bizonyos felesleget is a nyár fedezetére. Ha ez nincs, megbukik ; igy történt azelőtt és nem sok remény van az ellenkezőre a jövőben se, két, legfeljebb 3 hónapos idény nem lehet alapja, fenntartója egy színtársulat egy évi existenciájának s mert a városok, melyekkel szövetkezni fog, Ujhelynél kevesebbet képesek nyújtani (nem is említve, hogy a sátoraljaújhelyi színház nem téli színház) tehát e kerület társulata nem fog állani az utóbbi évekhez köze', de még azon se, melyet Sátoraljaújhely igényelhet, hanem Munkács, Beregszász stb. városok pártolásához mérten oly kiadással lesz kénytelen dolgozni, mely kiadást hozzávetőleg mindegyik városban bevehetni reményű. Számokban körülbelül igy áll a dolog: A kassai színtársulat egy évi bevétele körülbelül * 200.000 kor. Kiadása 194000 kor. Egy havi átlagos kiadása tehát 19.400 kor. Ehhez képest ez év tavaszán egy havi sátoraljaújhelyi (.természetesen bruttó) bevétele 10.022 kor. 40 fill. Megbízható adataim szerint a megnyitás hónapját leszámítva a sátoraljaújhelyi színházban téli idény alatt se vettek be ennél a 10.022 kor. 40 fillérnél többet — sőt átlag ennyit se — már most tekintetbe véve, hogy Eperjesen 8000 koronát, Munkácson 5—6 ezer koronát, a kisebb helyeken 4—5 ezer koronát szoktak bevennni ezek a társulatok, ennek a kerületnek a színtársulata havi 7500 korona átlaggal dolgozhatik, ha bukni nem akar. Már most kérdés, hogy Sátoraljaújhely akkor is hoz-e annyi áldozatot mint igy, kérdés, hogy mikor egy elismert direktornak 19.500 koronával szerződtetett társulatát is akárhányszor élesen bírálta, meg lesz-e elégedve egy kisebb kaliberű direktor legfeljebb 7.500 koronával dolgozó társulatával. Elismerem, hogy történnek csodák, az azonban bizonyos, hogy állandóan nem tartanak. A színház építés nem ijeszt meg, egész öreg emberek leszünk mi már, amikor arról komoly szó fog esni. A fentebbi okokból helyesebbnek látnám egy jó tágas színkör építését. Ennek felépülése esetén 2 hóig válogathatna Sátoraljaújhely közönsége a szegedi, aradi, kassai stb. társulatokban, mert nem tudom eléggé ismételni, hogy télre sokkal több lakossal, sokkal kevésbbé rossz színházzal biró város se kaphat viszonyaink mellett tűrhető társulatot; ta- vaszszal vagy őszszel meg kisebb városok is egymásután kosarazzák ki a legnagyobb társulatokat. És most még valamit, melyre azt fogja mondani kedves szerkesztő ur, hogy miért nem kezdtem azzal, a többi el is maradhatott volna. A T. Szinügyi Bizottság kimondta, hogy jövő évtől Eperjessel egyesül, Eperjes pedig három évre Szatmárral lépett szövetségre. Én ugyanis kötelességemhez híven jelentést tettem a bizottsági határozatról Festetich Andor gróf urnák, az országos szinészeti felügyelőnek. „Nem lehet az — felelte — hisz Eperjes Szatmárral kötött egyezséget“ s megmutatta Magyari eperjesi főjegyzőnek erről írott levelét. Konstatáltuk, hogy Eperjes jóval azután szövetkezett Szatmárral, mint Uj helybe felhívását elküldte, viszont Sátoraljaújhely sokkal később csatlakozott Eperjeshez —■ mint ez — Ujhelyről választ nem kapván, egyességet kötött eddigi szövetségesével Szatmárral, amit helyes felfogással ítélve, igen okosan tett. Bár az ilyen egyességet fel is lehet bontani, mégse szabad ma még azt feltételeznem, hogy Eperjes ezt meg is teszi. Ennyiben felelhetek szives felszólítására s biztosítom, hogy levelemet minden komoly színházi ember meggyőződéssel aláírja. Kassa, 1905. október 25. Fogadja őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok kész hive: Komjáthy János, színigazgató. Posta mizériák. — okt. 27. E cimeu lapunk legutóbbi számában rámutattunk azon hiányokra, melyek városunk kereskedelmi forgalmában igen élénken érezhetők s a bajok sürgős orvoslását feltétlenül kívánják. Felszólalásunknak már is meg van a részleges eredménye, mert a kassai m. kir. posta- és távirda igazgatóság az itt szószerint leközölt levelet intézte szerkesztőségünkhöz: A „Zemplén“ tekintetes szerkesztőségének Sátoraljaújhely. Á sátoraljaújhelyi rossz postai viszonyokat a „Zemplén“ folyó évi október hó 21-iki számában a „Postai mizériák“ cim alatt tárgyaló közleményre van szerencsém a tekintetes szerkesztőséget értesíteni, hogy a sátoraljaújhelyi posta- és távirda hivatalnál a postautalványi- és p.-takarékpénztárnál alkalmazott tisztviselők meg nem felelő számáról a folyó hóban tartott hivatali szemle alkalmával magam is személyesen meggyőződtem s már is intézkedtem, hogy a nevezett kezelési osztályoknál a tisztviselők száma a forgalmasabb időszakokban f. évi november hó 1-től kezdve egygyel szaporittassék. Abban is igazat adok a közleménynek, hogy a sátoraljaújhelyi posta- és távirdahivatal helyisége nem felel meg a méltányos igényeknek. Ezen a bajon a jövő óv folytán megnyíló uj posta- és távirdahivatali helyiség fog segíteni. A sátoraljaújhelyi postagyüjtőhe- lyet posta-utalványok és pénzesle- velek felvételével megbízni nem lehet, mert a postagyüjtő helyek nem fiók postahivatalok, hanem magánlakásban vagy üzlettel, kereskedéssel kapcsolatban létesített s magán egyének által vezetett postakirendeltségek, melyek országosan csak ajánlott levelek és csomagok felvételére vannak szervezve. A fiókpostahivatalok egészen más szervezettel bírnak. Sátoraljaújhely forgalmát egy posta-távirdahivatal kellő személyzettel rendben képes lebonyolítani; tekintettel azonban a város elnyúlt fekvésére, érthetőnek találom, ha kényelmi szempontból egy fiók- postahivatal felállításának eszméje felmerül. Ennek az óhajnak, ha közel jövőben nem is, de később, vagyis akkor lehet majd eleget tenni, midőn a pályaudvari postai közvetítési szolgálat érdekében a pályaudvaron postahivatal lesz felállítható, a mikor ez teljes felvételi szolgálatot is teljesíthet. Kassa, 1905. okt. hó 23-án. Pál Imre, pt. igazgató. E levélből azt látjuk, hogy az igazán hivatása magaslatán álló igazgatóság, a felek jogos kérelmét mindenkor méltatja, velünk érez, bajainkat ismeri és azok orvoslása elől nemcsak hogy el nem zárkózik, de ami reánk nézve a legkellemesebben hat, a fejlesztés terén köszönetét és elismerést érdemlőleg gyorsan és a közérdek szolgálatában igazán szives udvariassággal halad előre. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Anyakönyvvezető helyettesi kinevezések. A belügyminiszter a cókei anyakönyvi kerületbe Somogyi Tivadar jegyzőgyakornokot, a legyesbé- nyeibe pedig Csathó József segédjegyzőt, anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki és őket a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. BOR- ES SZESZMEROK kaphatók; HRABÉCZY KÁLMÁN gyógyáru üzletében (Drogéria.) Sátoraljaújhely, Főtér.
