Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)
1905-10-03 / 109. szám
£2. oldal ZEMPLE n. Október 3. Nyilatkozat. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelője, kinek távolmaradását a városunkban folyó hó 29-én megjent kassai püspök előtt tisztelgő küldöttségek sorából, lapunk 108. számában szóvá tettük, az alábbi nyilatkozat közlésére kérte fel lapunkat. Tekintetes Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapja folyó évi 108-ik számában megjelent dr. Fischer Colbrie Ágost kassai rk. püspök sátoraljaújhelyi fogadtatását tárgyasó cikkének reám vonatkozó részére a következőkben adjam meg a feleletet: Valóban mélyreható oka van annak, hogy a fentnovezett és általam mélyen tisztelt egyházfő Sátoraljaújhelyben időzése alkalmával a tisztelgők sorában sem én, sem pedig a felügyeletem alatt álló népoktatási intézetek alkalmazottai nem voltak láthatók. Ha az okot azonban e helyen még is elhallgatom, teszem azt azért, mert valakit hirlapilag pellengérre állítani jóizlésemmel összeegyeztethe- tőnek nem tartom. Hogy azonban mennyire át- érzem, miszerint egy vármegye népoktatásügyi kormányzójának nemcsak az írott paragrafusok, hanem a társadalmi illem Í6 szabnak kötelességeket, bizonyítékát fogom adni annak pár nap múlva Sárospatakon, ahol is felekezeti elfogultságtól mentes területen fogom leróvni tiszteletem adóját a különböző felekezetekhez tartozó tanügyi munkatársaim élén azon kitűnő egyházfővel szemben, aki iránt az igaz és önzetlen nagyrabecsülés érzete már eddig íb mély gyökeret vert szivemben. Ennyi az, amit tek. Szerkesztő ur lapjának válaszul adhatok. Sátoraljaújhely, 1905 okt. 2. Hazafias üdvözlettel : Beregszászy István, kir. tanfelügyelő. Midőn e nyilatkozatot leadjuk, egyúttal a magunk részéről is kifejezést adunk annak, hogy a kir. tan- felügyelő ur által a püspök ur elé vezetendő küldöttség élén elmondandó beszédét annál kiváncsiabban várjuk, mert tudni vágyunk az okokat, melyek őt Sátoraljaújhelyben gátolták és Sárospatakon — hol a püspök ur szintén bérmálás végett lesz jelen e hó 6-án — nem fogják gátolni a tanférfiak élén teendő tisztelgésben. Meg vagyunk arról is győződve, hogy itt csak múló félreértéből; de gyorsan a kalapomat véve, lesiettem Marianneval a lépcsőn. Késő volt már 1 . . . Egy dühös ur és két másik, akiknek egyike rendőrbiztos volt, épen a lépcső alján toppantak elénk. — Itt vannak a házasságtörők ! Megölöm őket 1 — kiáltotta a dühös ur. Marianne elájult! én magamon kívül az elkeseredéstől, esküdöztem, hogy madame sohasem feledkezett meg a hűségről és én is ártatlan vagyok. Mindhiába. A botrány megvolt és pár héttel később, a válópör tárgyalásakor láttam viszont Mariannet. Amikor kimondották az ítéletet, amely engem is érzékenyen sújtott azért, amit nem követtem el, Marianne az én karomra támaszkodva távozott az igazságszolgáltatás palotájából. — Nagyon lehangoltak voltunk mind a ketten. En határozottan ostobának éreztem magam. Ilyen kedélyállapotban tértünk be déjeunerre egy étterembe. Egyszerre kipattant Marianneból a keserűség. — Ah, barátom bocsásson meg! én vagyok az okozója mindennek. sekről lehet szó, mert sem a mi tan- felügyelőnk, sem a többi érdekeltek személyi harcot nem folytatnak akkor, ha a magyar tanügy munkálá- sáról esik szó. HÍREK. Hull a levél . . . Ezer, meg ezer, millió és millió sárga levél borul a földre. Most még csak a szellő fuvallata viszi a száradt leveleket föl a levegőbe, de nap- ról-napra erősebbé válik — s aztán mint őszi szél söpri össze, kergeti, táncoltatja a lehulló, elsárgult leveleket . . . Nincs rájuk semmi sem írva s mégis mily busán tudnak beszélni, regélni az ő misztikus suso- gásukkal. Meséjük kezdete poétikus, a vége olyan szomorú. A kikeletről szól a kezdete és a vége már csak elmúlás. Ennek érzete támad a mi lelkűnkben is, amikor a forgószél megtáncoltatja a száraz faleveleket. A szél eláll, a falevél elül az avaron, a réten, a mezőn, elkorhad, semmivé lesz . . . Por, hamu . . . Mikor a föld fehér, téli takarója oszladozni kezd, a hóvirág nyomban kiüti a takarón kicsi, fehér fejét — a kökörcsin s a kedves illatú ibolya nyomban követi. Rügyeznek a fák, majd virágoznak. Ez a kikelet, a reménynek kora. Aztán beköszönt a nyár illatozó, pompázó virágaival, mik között hitről, reményről, szerelemről beszél a szerelmes ifjú és leány ajka ... Ez a boldogság kora. Azután végigsivit az őszi szél, susognak az elsárgult levelek, megjött az ősz, az elmúlás kora. A tavasz virágaiból kötött bokréta elhervad. A nyár búzavirága, pipacsa elmúlik . . . Hull a levél, egyre hull, mig a fa koronája lombtalanul áll. Az alján nő a lehullott levelekből alkotott sirdombja a virágnyitó, szép tavasznak, a boldogság korának, a nyárnak. Hull a levél s a sárguló levelekre nincs mi sem Írva, mégis mesélnek. Meséjük kezdete poétikus, a vége olyan szomorú: elmúlás — ősz a neve. Lassan-lassan ránk borul az ősz melankóliája . . . Szeretem önt, tudtam, hogy nem tudok ellentállni önnek, hát másként kíséreltem meg a védekezést a botlás ellen . . . — Hogyan? Mit mond? Nem értem. — Első találkánk alkalmával magam okoztam a rosszullétet . . . A második alkalommal én értesitet tem a bátyámat névtelen levélben, hogy lessen meg és adadályozza meg a ballépést ... De még akkor sem tudtam lemondani az ön szerelméről, pedig semmiképen sem akartam bűnt követni el . . . Hogy tehát kénysze- ritsem magamat a lemondásra, újabb névtelen levélben a férjemet értesitet tem . . . Ah, mily szerencsétlen vagyok ! Milyen esztelenné tett a szerelem és a becsületesség! . . . Most vége a becsületemnek semmiért. Ez a nyilatkozat annyira megdöbbentett, hogy képtelen voltam válaszolni. Csak néztem, néztem Marianne könnyes szemeit és ostobán konstatáltam, hogy az asszonyokat sohasem ismerjük meg tökéletesen. Én, barátom, sohasem megyek többé találkára. — Őfelsége névnapja. Holnap, október hó 4-én lesz Ferenc József királyunk őfelségének névnapja. A helybeli minden vallásfulekezetü templomokban ez alkalomból ünnepélyes isteni-tiszteletek tartatnak. A róm. kath. plébánia templomban az ünnepélyes mise d. e. 9 órakor lesz. A tanintézetekben az előadások szünetelnek. — Dr. Fischer Colbrie püspök Sárospatakon. A kassai koadjutor e hó 5., 6 és 7-én Sárospatakon fog időzni bérmálás céljából. 7-én d. u. fél 4 órától kezdve tisztelgő küldöttségekeket fogad szállásán, a herceg Windisch-Grätzek tulajdonát képező Rákóczy-várban. Mint értesülünk, városunkból is sokan utaznak át ez alkalomra Sárospatakra; többek közt vármegyénk kir. tanfelügyelője is a vezetése alatt álló hivatal személyzete s a helyi állami tanintézetek tantestületeinek élén tisztelegni fog a püspöknél. Részt vesznek a tanfelügyelő által vezetendő küldöttségben a sárospataki állami tanítóképző intézet tanárikara s az ottani összes népoktatási intézetek tantestületei, felekezeti különbség nélkül. — Kinevezés. A király Vilcsek István kassai Ítélőtáblái tanácsjegyző, albirót, a kit városunk közönsége itteni törvényszéki jegyzői működése korából előnyösen ösmer — a mis- kolczi törvényszékhez bíróvá kinevezte. — Október 6-ika a kegyesrendieknél. A kegyesrendi főgimnázium tanári kara és ifjúsága hálás kegyelettel ünnepli ez idén is az aradi vértanuk emlékezetét. Az iskolai ünnepélyt gyász-istentisztelet előzi meg fél 9 órakor a kegyesrendiek templomában. A gyászmise után az ifjúsági önképző kör a II. osztály termében gyászünnepélyt tart, amelyen az emlékbeszédet Malártsik Lajos önképző köri elnök mondja, alkalmi költeményeket szavalnak: Brösztl Gábor VIII. o. t., Székely Lajos VII. o. t. és Fábián Béla VII. o. tanulók. Az ifjúsági énekkar alkalmi énekszámokkal működik közre. Az ünnepélyre külön meghívókat nem küldenek szét. Az ifjúság és tanügy barátait szívesen látja a főgimnázium igazgatósága. — Paróchia felavatás. Lasztócon az újonnan épült díszes gk. papiak felavatása e hó 8 án, vasárnap lesz. Spiry Elek, a népszerű lasztóci gk. pap ebédet ad ez alkalommal az előre láthatólag nagy számban összegyülekező vendégeknek. — A szociáldemokraták gyűlése. A sátoraljaújhelyi szociáldemokrata párt folyó hó I-én délután 4 órakor gyűlést tartott rendes gyülekezési helyén, a „Magyar Király“ szálloda tánctermében. A gyűlés elnökéül Sza- lay István festősegédet, jegyzőjéül Hornyák János kőmüvessegódet választották, a napirenden levő tárgyak előadója pedig a szociáldemokraták ösmert újhelyi szónoka, Baticz Gyula volt. A mai politikai helyzetet ismertette elvtársaival és megjelölte további magatartásukat a mai válságos helyzettel szemben. Hosszasab ban beszélt az általános titkos szavazati jogról, melyet álhatatosan követelni fognak mindaddig, amig meg nem adják nekik. Az előadót beszéde után zajosan megéljenezték hívei. — Utána Lánczi Aladár helybeli nyomdász szólalt fel. Elitélte a budapesti szociáldemokrata-pártnak azt a taktikáját, melylyel az utcai tüntetéseket és verekedéseket rendezi. Hive az általános titkos szavazati jognak, de előbb a nemzeti követeléseket kívánja megvalósítani. — Véleményét persze sokan nem osztották. Még Baticz Gyula felelt Lánczinak, azután megválasztották, illetőleg kiegészítették a helybeli pártvezetőséget 13 tagra. A gyűlés befejezése ulán a jelenvolt munkások a Marseillese éneklése közben szétoszlottak. A rendőr- hatóságot a gyűlésen Jurcsó Ágoston rendőrbiztos képviselte. — Tűz. Vasárnap délután 4 óra tájban az „Erzsébet“ közkórház melletti uj utcában tűz támadt, melyet a kivonult tűzoltókkal szerencsére rövidesen beoltottak. Kovács fuvaros házában az istáló tetőzete gyuladt ki vigyázatlanság következtében. Az istáló közvetlen közelében egy ember rágyújtott a pipájára, miközben a gyufától félre pattanó szikrától a gyúlékony tetőzet tüzet fogott. A kis tüzbői nagyobb veszedelem is támadhatott volna, mert azon időben erős északi szél fújt. — A mai állatfelhajtásos vásár közepes, inkább gyenge forgalmú volt. A felhajtás csekély volt s igy a vételkedv is lanyhán ment. A kedvezőtlen időjárás nagyban befolyásolta a vásár erkölcsi sikerét. — Agár-verseny. A zemplén- vármegyei agarász-társulat elegy-agár- versenyét folyó évi október hó 25-én és következő napjain Gálszécsen tartja. Összejövetel október hó 24 én. Közgyűlés ugyanezen napon esteli 8 órakor a nagy vendéglőben. Verseny- dij a társulat által adott 700 korona tiszteletdij az elsőnek, a második agár tulajdonosa a tétek felét kapja. Tét 10 kor. Nem egyleti tag és versenyt nyert agár tulajdonosa kettős tételt fizet. Minden agár után ezenfelül 1 darab 10 koronás arany a vándor-dijra való nevezésért külön fizetendő. Ezen vándor-dij — védi Orosz Miklós ur — az elegy-versenyt nyert agár-tulajdonosnak adatik át, ki azt háromszor egymásután köteles megnyerni, hogy végleg birtokába jusson. A vándor-dij tételeinek ösz- szege, mely ma 1240 korona, annak fog kiadatni, aki e dijat háromszor megnyeri. Nevezni Dókus Gyula társulati titkárnál október 23 ig és a helyszínen október 24-én esteli 8 óráig lehet. Október 25-én társas-ebéd. A netalán szükséges szállások és istállóról Nemes Sándor társulati tag, gálszécsi lakos, megkeresésre, szívességből gondoskodik. Miután a versenyek nyilvánosak, névre szóló külön meghívók nem adatnak ki, de mindazok, akiket a versenyek érdekelnek, vendégül szívesen láttatnak. — Zsebtolvajlások. A mai heti piacon Kleinman Simonné zsebéből ismeretlen tettes néhány koronával telt pénztárcáját kilopta. A tettest a rendőrség elfogta és nagyobb meny- nyiségü pénzt találtak nála, melyhez valószínűleg zsebtolvajlás utján jutott. Egyelőre fogva tartják. — Öngyilkosság. Egy tehetséges asztalos ipuros dobta el ifjú életét magától Homonnán csütörtökön délelőtt. Tandy Gábor a neve, alig 23—24 éves ember volt még csak s már is meghasonlott önmagával. Egy pár évvel ezelőtt Homonnára vetődött, tudvágya hozta ide az áll. faipari szakiskolába, de már mint bajuszos fiatal ember és kitanult asztalos segéd sehogysem tudta magát betalálni a köteles iskolai szubordinációba. Innen kilépett és önálló iparos lett. Nyakra főre vállalt munkát potom áron úgy hogy kénytelen volt kötelezettségeinek megfelelni. Az adósságokba való elmerülése adhatta kezébe a fegyvert, hogy megmeneküljön a zaklatásoktól? A jövő héten kellett megesküdnie egy ottani iparos leányával. — A bodrogközi gazdasági vasút érdekeltsége, a Királyhelmec—Sárospatak, esetleg Bodrogszerdahely köSchneidig egyenruhák jutányosán készíttetnek Egyéves önkéntesek figyelmébe wald jakab ZASSa. E’ő'a.tcza S. szám, SHP Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász.