Zemplén, 1905. július-december (35. évfolyam, 70-145. szám)

1905-10-03 / 109. szám

£2. oldal ZEMPLE n. Október 3. Nyilatkozat. Zemplénvármegye kir. tanfelügyelője, kinek távolmara­dását a városunkban folyó hó 29-én megjent kassai püspök előtt tisztelgő küldöttségek sorából, lapunk 108. számában szóvá tettük, az alábbi nyi­latkozat közlésére kérte fel lapunkat. Tekintetes Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy becses lapja folyó évi 108-ik számában megjelent dr. Fischer Colbrie Ágost kassai rk. püspök sátoraljaújhelyi fogadtatását tárgyasó cikkének reám vonatkozó részére a következőkben adjam meg a feleletet: Valóban mélyreható oka van annak, hogy a fentnovezett és ál­talam mélyen tisztelt egyházfő Sá­toraljaújhelyben időzése alkalmá­val a tisztelgők sorában sem én, sem pedig a felügyeletem alatt álló népoktatási intézetek alkalma­zottai nem voltak láthatók. Ha az okot azonban e helyen még is el­hallgatom, teszem azt azért, mert valakit hirlapilag pellengérre állí­tani jóizlésemmel összeegyeztethe- tőnek nem tartom. Hogy azonban mennyire át- érzem, miszerint egy vármegye nép­oktatásügyi kormányzójának nem­csak az írott paragrafusok, hanem a társadalmi illem Í6 szabnak köte­lességeket, bizonyítékát fogom adni annak pár nap múlva Sárospatakon, ahol is felekezeti elfogultságtól men­tes területen fogom leróvni tiszte­letem adóját a különböző feleke­zetekhez tartozó tanügyi munka­társaim élén azon kitűnő egyház­fővel szemben, aki iránt az igaz és önzetlen nagyrabecsülés érzete már eddig íb mély gyökeret vert szi­vemben. Ennyi az, amit tek. Szerkesztő ur lapjának válaszul adhatok. Sátoraljaújhely, 1905 okt. 2. Hazafias üdvözlettel : Beregszászy István, kir. tanfelügyelő. Midőn e nyilatkozatot leadjuk, egyúttal a magunk részéről is kifeje­zést adunk annak, hogy a kir. tan- felügyelő ur által a püspök ur elé vezetendő küldöttség élén elmon­dandó beszédét annál kiváncsiabban várjuk, mert tudni vágyunk az oko­kat, melyek őt Sátoraljaújhelyben gá­tolták és Sárospatakon — hol a püs­pök ur szintén bérmálás végett lesz jelen e hó 6-án — nem fogják gá­tolni a tanférfiak élén teendő tisztel­gésben. Meg vagyunk arról is győ­ződve, hogy itt csak múló félreérté­ből; de gyorsan a kalapomat véve, lesiettem Marianneval a lépcsőn. Késő volt már 1 . . . Egy dühös ur és két másik, akiknek egyike rendőrbiztos volt, épen a lépcső alján toppantak elénk. — Itt vannak a házasságtörők ! Megölöm őket 1 — kiáltotta a dühös ur. Marianne elájult! én magamon kívül az elkeseredéstől, esküdöztem, hogy madame sohasem feledkezett meg a hűségről és én is ártatlan vagyok. Mindhiába. A botrány megvolt és pár héttel később, a válópör tár­gyalásakor láttam viszont Mariannet. Amikor kimondották az ítéletet, amely engem is érzékenyen sújtott azért, amit nem követtem el, Ma­rianne az én karomra támaszkodva távozott az igazságszolgáltatás palo­tájából. — Nagyon lehangoltak vol­tunk mind a ketten. En határozottan ostobának éreztem magam. Ilyen ke­délyállapotban tértünk be déjeunerre egy étterembe. Egyszerre kipattant Marianneból a keserűség. — Ah, barátom bocsásson meg! én vagyok az okozója mindennek. sekről lehet szó, mert sem a mi tan- felügyelőnk, sem a többi érdekeltek személyi harcot nem folytatnak ak­kor, ha a magyar tanügy munkálá- sáról esik szó. HÍREK. Hull a levél . . . Ezer, meg ezer, millió és millió sárga levél borul a földre. Most még csak a szellő fuvallata viszi a szá­radt leveleket föl a levegőbe, de nap- ról-napra erősebbé válik — s aztán mint őszi szél söpri össze, kergeti, táncoltatja a lehulló, elsárgult leve­leket . . . Nincs rájuk semmi sem írva s mégis mily busán tudnak be­szélni, regélni az ő misztikus suso- gásukkal. Meséjük kezdete poétikus, a vége olyan szomorú. A kikeletről szól a kezdete és a vége már csak el­múlás. Ennek érzete támad a mi lel­kűnkben is, amikor a forgószél meg­táncoltatja a száraz faleveleket. A szél eláll, a falevél elül az avaron, a réten, a mezőn, elkorhad, semmivé lesz . . . Por, hamu . . . Mikor a föld fehér, téli takarója oszladozni kezd, a hóvirág nyomban kiüti a takarón ki­csi, fehér fejét — a kökörcsin s a kedves illatú ibolya nyomban követi. Rügyeznek a fák, majd virágoznak. Ez a kikelet, a reménynek kora. Az­tán beköszönt a nyár illatozó, pom­pázó virágaival, mik között hitről, re­ményről, szerelemről beszél a szerel­mes ifjú és leány ajka ... Ez a boldogság kora. Azután végigsivit az őszi szél, susognak az elsárgult leve­lek, megjött az ősz, az elmúlás kora. A tavasz virágaiból kötött bokréta elhervad. A nyár búzavirága, pipacsa elmúlik . . . Hull a levél, egyre hull, mig a fa koronája lombtalanul áll. Az alján nő a lehullott levelekből alkotott sirdombja a virágnyitó, szép tavasznak, a boldogság korának, a nyárnak. Hull a levél s a sárguló le­velekre nincs mi sem Írva, mégis mesélnek. Meséjük kezdete poétikus, a vége olyan szomorú: elmúlás — ősz a neve. Lassan-lassan ránk bo­rul az ősz melankóliája . . . Szeretem önt, tudtam, hogy nem tu­dok ellentállni önnek, hát másként kíséreltem meg a védekezést a bot­lás ellen . . . — Hogyan? Mit mond? Nem értem. — Első találkánk alkalmával magam okoztam a rosszullétet . . . A második alkalommal én értesitet tem a bátyámat névtelen levélben, hogy lessen meg és adadályozza meg a ballépést ... De még akkor sem tudtam lemondani az ön szerelméről, pedig semmiképen sem akartam bűnt követni el . . . Hogy tehát kénysze- ritsem magamat a lemondásra, újabb névtelen levélben a férjemet értesitet tem . . . Ah, mily szerencsétlen va­gyok ! Milyen esztelenné tett a sze­relem és a becsületesség! . . . Most vége a becsületemnek semmiért. Ez a nyilatkozat annyira meg­döbbentett, hogy képtelen voltam válaszolni. Csak néztem, néztem Marianne könnyes szemeit és ostobán konstatáltam, hogy az asszonyokat sohasem ismerjük meg tökéletesen. Én, barátom, sohasem megyek többé találkára. — Őfelsége névnapja. Holnap, október hó 4-én lesz Ferenc József királyunk őfelségének névnapja. A helybeli minden vallásfulekezetü tem­plomokban ez alkalomból ünnepélyes isteni-tiszteletek tartatnak. A róm. kath. plébánia templomban az ünne­pélyes mise d. e. 9 órakor lesz. A tanintézetekben az előadások szünetel­nek. — Dr. Fischer Colbrie püspök Sárospatakon. A kassai koadjutor e hó 5., 6 és 7-én Sárospatakon fog időzni bérmálás céljából. 7-én d. u. fél 4 órától kezdve tisztelgő küldött­ségekeket fogad szállásán, a herceg Windisch-Grätzek tulajdonát képező Rákóczy-várban. Mint értesülünk, vá­rosunkból is sokan utaznak át ez al­kalomra Sárospatakra; többek közt vármegyénk kir. tanfelügyelője is a vezetése alatt álló hivatal személy­zete s a helyi állami tanintézetek tantestületeinek élén tisztelegni fog a püspöknél. Részt vesznek a tanfel­ügyelő által vezetendő küldöttségben a sárospataki állami tanítóképző in­tézet tanárikara s az ottani összes népoktatási intézetek tantestületei, felekezeti különbség nélkül. — Kinevezés. A király Vilcsek István kassai Ítélőtáblái tanácsjegyző, albirót, a kit városunk közönsége it­teni törvényszéki jegyzői működése korából előnyösen ösmer — a mis- kolczi törvényszékhez bíróvá kine­vezte. — Október 6-ika a kegyesren­dieknél. A kegyesrendi főgimnázium tanári kara és ifjúsága hálás kegye­lettel ünnepli ez idén is az aradi vér­tanuk emlékezetét. Az iskolai ünne­pélyt gyász-istentisztelet előzi meg fél 9 órakor a kegyesrendiek templo­mában. A gyászmise után az ifjúsági önképző kör a II. osztály termében gyászünnepélyt tart, amelyen az em­lékbeszédet Malártsik Lajos önképző köri elnök mondja, alkalmi költemé­nyeket szavalnak: Brösztl Gábor VIII. o. t., Székely Lajos VII. o. t. és Fábián Béla VII. o. tanulók. Az ifjúsági énekkar alkalmi énekszámok­kal működik közre. Az ünnepélyre külön meghívókat nem küldenek szét. Az ifjúság és tanügy barátait szíve­sen látja a főgimnázium igazgató­sága. — Paróchia felavatás. Lasztócon az újonnan épült díszes gk. papiak felavatása e hó 8 án, vasárnap lesz. Spiry Elek, a népszerű lasztóci gk. pap ebédet ad ez alkalommal az előre láthatólag nagy számban összegyüle­kező vendégeknek. — A szociáldemokraták gyűlése. A sátoraljaújhelyi szociáldemokrata párt folyó hó I-én délután 4 órakor gyűlést tartott rendes gyülekezési helyén, a „Magyar Király“ szálloda tánctermében. A gyűlés elnökéül Sza- lay István festősegédet, jegyzőjéül Hornyák János kőmüvessegódet vá­lasztották, a napirenden levő tárgyak előadója pedig a szociáldemokraták ösmert újhelyi szónoka, Baticz Gyula volt. A mai politikai helyzetet is­mertette elvtársaival és megjelölte további magatartásukat a mai válsá­gos helyzettel szemben. Hosszasab ban beszélt az általános titkos sza­vazati jogról, melyet álhatatosan kö­vetelni fognak mindaddig, amig meg nem adják nekik. Az előadót beszéde után zajosan megéljenezték hívei. — Utána Lánczi Aladár helybeli nyom­dász szólalt fel. Elitélte a budapesti szociáldemokrata-pártnak azt a tak­tikáját, melylyel az utcai tüntetése­ket és verekedéseket rendezi. Hive az általános titkos szavazati jognak, de előbb a nemzeti követeléseket kí­vánja megvalósítani. — Véleményét persze sokan nem osztották. Még Baticz Gyula felelt Lánczinak, azután megválasztották, illetőleg kiegészítet­ték a helybeli pártvezetőséget 13 tag­ra. A gyűlés befejezése ulán a jelen­volt munkások a Marseillese ének­lése közben szétoszlottak. A rendőr- hatóságot a gyűlésen Jurcsó Ágos­ton rendőrbiztos képviselte. — Tűz. Vasárnap délután 4 óra tájban az „Erzsébet“ közkórház mel­letti uj utcában tűz támadt, melyet a kivonult tűzoltókkal szerencsére rövidesen beoltottak. Kovács fuvaros házában az istáló tetőzete gyuladt ki vigyázatlanság következtében. Az is­táló közvetlen közelében egy ember rágyújtott a pipájára, miközben a gyufától félre pattanó szikrától a gyú­lékony tetőzet tüzet fogott. A kis tüzbői nagyobb veszedelem is támad­hatott volna, mert azon időben erős északi szél fújt. — A mai állatfelhajtásos vásár közepes, inkább gyenge forgalmú volt. A felhajtás csekély volt s igy a vételkedv is lanyhán ment. A ked­vezőtlen időjárás nagyban befolyásolta a vásár erkölcsi sikerét. — Agár-verseny. A zemplén- vármegyei agarász-társulat elegy-agár- versenyét folyó évi október hó 25-én és következő napjain Gálszécsen tart­ja. Összejövetel október hó 24 én. Közgyűlés ugyanezen napon esteli 8 órakor a nagy vendéglőben. Verseny- dij a társulat által adott 700 korona tiszteletdij az elsőnek, a második agár tulajdonosa a tétek felét kapja. Tét 10 kor. Nem egyleti tag és ver­senyt nyert agár tulajdonosa kettős tételt fizet. Minden agár után ezen­felül 1 darab 10 koronás arany a vándor-dijra való nevezésért külön fizetendő. Ezen vándor-dij — védi Orosz Miklós ur — az elegy-versenyt nyert agár-tulajdonosnak adatik át, ki azt háromszor egymásután köteles megnyerni, hogy végleg birtokába jusson. A vándor-dij tételeinek ösz- szege, mely ma 1240 korona, annak fog kiadatni, aki e dijat háromszor megnyeri. Nevezni Dókus Gyula tár­sulati titkárnál október 23 ig és a helyszínen október 24-én esteli 8 óráig lehet. Október 25-én társas-ebéd. A netalán szükséges szállások és istál­lóról Nemes Sándor társulati tag, gálszécsi lakos, megkeresésre, szíves­ségből gondoskodik. Miután a ver­senyek nyilvánosak, névre szóló kü­lön meghívók nem adatnak ki, de mindazok, akiket a versenyek érde­kelnek, vendégül szívesen láttatnak. — Zsebtolvajlások. A mai heti piacon Kleinman Simonné zsebéből ismeretlen tettes néhány koronával telt pénztárcáját kilopta. A tettest a rendőrség elfogta és nagyobb meny- nyiségü pénzt találtak nála, melyhez valószínűleg zsebtolvajlás utján jutott. Egyelőre fogva tartják. — Öngyilkosság. Egy tehetséges asztalos ipuros dobta el ifjú életét magától Homonnán csütörtökön dél­előtt. Tandy Gábor a neve, alig 23—24 éves ember volt még csak s már is meghasonlott önmagával. Egy pár évvel ezelőtt Homonnára vetődött, tudvágya hozta ide az áll. faipari szakiskolába, de már mint bajuszos fiatal ember és kitanult asztalos se­géd sehogysem tudta magát betalálni a köteles iskolai szubordinációba. In­nen kilépett és önálló iparos lett. Nyakra főre vállalt munkát potom áron úgy hogy kénytelen volt kötelezett­ségeinek megfelelni. Az adósságokba való elmerülése adhatta kezébe a fegyvert, hogy megmeneküljön a zak­latásoktól? A jövő héten kellett meg­esküdnie egy ottani iparos leányával. — A bodrogközi gazdasági vasút érdekeltsége, a Királyhelmec—Sáros­patak, esetleg Bodrogszerdahely kö­Schneidig egyenruhák jutányosán készíttetnek Egyéves önkéntesek figyelmébe wald jakab ZASSa. E’ő'a.tcza S. szám, SHP Négy kiállításon kitüntetett elsőrendű szabász.

Next

/
Oldalképek
Tartalom