Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-31 / 140. szám

December 31.

tllUl ti jJciliitH.

Hisz a szegény embernek talán csak éppen az ágya az — már mint annak a kinek van — a hol a tél hidegétől megvett testét, lelkét elgémberedett tagjait kissé felmelegit- heti.

Megesik, elszorul az ember szive, ha mostanában utcahosszat nem látott egyebet, mint a jelenleg minden kereset hiányában lévő legszegényebb néposztálytól adóban elszedett ágyneműt, ringy-rongy bútordarabokat ösz- szehordani.

Hol rejlik ebben a politikai raison? Hol és miként nyilatkozik meg ez eljárásban azon sociálpolitikai irányzat, melyet most minden állam követni törekszik és kell, hogy kövesse ?

Miért tekintse a szegény ember az államot, — melynek ő is egyik alkotó és fentartó eleme, — ellenségéül, réméül! ?

Nagyon természetes és magától értetődő dolog, hogy minden polgárnak arányosan hozzá kell járulnia az államköltségek viseléséhez, de mely körülmény készteti a kincstárt azon visszásságra, hogy az adóügyi zálogolásokat éppen abban az időben hajtassa végre a legnagyobb szigorral, midőn a szegény embernek nemcsak a tél reászakadt nyomorával kell megküzdeni, de egyáltalában semmiféle munkája és keresete sincs és igy kétszeresen, nem ! — százszorosán érzi annak nyomasztó voltát, nagy 1 's' • ,

Ú ,.z ugjan a tonn-ny azt n szerek, ágynemű csupán a fölöslej kérdem, ki állapit a|szüks^g végzői

Ji'JJU í V

QOU1K ! f

Szeuiók be { az utolsó° fillérig alamo fentarteu legyék ezt más, ne pedig a legki éppen a téli hóna gény embernek a keservekből.-• ha jól tudom — ndja, hogy élelmi- és ruhanemüekből foglalható le. De i meg a határt, ahol c és a fölösleg kezpolgároktól az adót - mert e nélkül az nem lehet — de lkalmasabb időben, életlenebb szigorral ikban, mikor a sze- nélkül is elég kijut

ÉS VÁROS.

VARMEGY

X Égé "'rséfei

yi mizériák a sztropkői járásban. 8

tropkóról Írják nekünk a köveik»

őket: Köztudomású

tény az, hogy i

65 községből álló

sztropkói járás t

yes községei 30—35

kilométer t^volsá

ra a központtól, mapás lieíryek köze

; fekszenek s a régi

zerint a közlekedés, atakok utaknak lettek kihasítva — 0

ávolságfól eltekintve

—— nagy nchézsoi

je ütközik, a kedvezőtlen időjárás i

kalmával pedig sok

A járásnak körorvosa

niucsen, a járás»

•vos egy 88.977 Kh.

területen 14.8-4S

lélek számot tevő

járásban, as egf

zségügyi szolgálatot

ellátni, — indokc

nőm sem kell, mivel

mindenki belátja- hogy arra képtelen,

másrészt pedig

i szegény nép sem

képes arra, bog;

az orvost ily nagy

távolságra igén

be vegye, mivel a

leghumánusabb

számítás szerint az

orvos fáradsági

ija, fuvar költsége, egirgalmasabb orvos

(melyből már u

sem engedhet) <

y összeget tesz ki,

hogy a távolai

fi községekben lakó

szegény népet

átolja abban, hogy saládját, gyógykezeOnUjHjZflV, i tips V

lésben észesite

se. De tegyük fel

génybe óhajtja venni

az orvosi, no, 1

ít egy ily kedvezőtlen iárúsban, ír

nt a sztropkói járás,

mivel csak egy

>rvosa van, mi célt ön, az illető beteget

ér öl V818? Ilii

mek izstfáija, n

idei és megy; mert ín Sztropkón, melyJ i f ‘ ' L. ÖL

pontjaooi Két Kororvosi ■>- Sztrop- kó, másik sztropkó-olykai sze».L _yiye' rendszeresítve, s miután nagyon természetes, hogy ily beosztás mellett az orvos, fizetés és mellék keresetéből meg nem élhetne, az államnak kellene az orvos képzettségének megfelelő s tisztességes megélhetéséhez szükséges összeget pótolni. Sajnos azonban, ez egyelőre mev tóitónhet, mivel csak nem régen lett, az állategészségügy rendezve — várnunk kell.

HÍREK.

Krónika.

B. u. ó k.

Lefeküdtél Sylvester este Nyugodtan, bár spiccel talán És felébredsz te mit se’ sejtve Az uj év első hajnalán:

Ámde kopognak: jön a posta, Buékot kívánt szivszerint,

S te megnyitod a pénztárcádat, Hogy be se csukjad azt megint.

E szent napon megint.

F'jSn Luzzáü a kémény-seprő, Buékot kíván ám ez is,

Aztán bejön az utcaseprő Mindegyik egy-egy nemezis. Bekopognak halkán szobádba: Cipőd hozza a szobalány,

S amint azt régtől megtanulta, Bizalmas buékot kirán:

A fess, kis szobalány!

És aztán jön a felvonuló,

A hódoló, nagy körmenet:

Cipész, szabó és divatárus Buékot kíván ott neked.

Majd oszt’ beállít a mosónőd,

A lapkihordó is megáll,

S te fájdalommal veszed észre Hogy lapul hajh! a bugyellár’, Igen a bugyellár’ . . .!

Felöltözöl, hogy elhagyhassad A megszokott, pelyhes tanyád,

Ám a buék az nagy detektív, Mindenhol ott talál reád!

Bemégy a kedves cukrászdába, Stamperlid hozza a gyerek,

És félreérthetetlen pózzal Buékot kíván ott neked:

A kis cukrász gyerek . . .1

Bemégy aztán a kávéházba, Főpincér, pincér rém’ szalad,

A picolód azonnal ott van Es valamennyi heti lap,

Ámde e nap buékok napjai A buék itt is rád talál,

A személyzet jön üdvözölni:

Jer elő újra bugyellár’ . . .

Te lapos bugyellár’ . . .

így megy ez két napon siünetlen, Van bárha köd, van bárha fagy, Minden változhat az idővel,

Ám a buék az megmarad 1 Bárhová is rohansz előle,

Nincsen sehol hajh! menedék, Sírban is üldöz a fantomod,

Még ott is, ott is él bték.

Buék, buék, buék.

—th.

Az újév küszöbén.

— dee. 31.

Ismét átküzdöttünk egy évet, mind megannyi örömével, de sokkalta több szenvedésével. Mennyi reménynyel kezdtük meg az évet s e remények közül mily kevés teljesült.

De mi az élet remény nélkül? Reméljünk tehát tovább, reméljük, hogy a küszöbön levő uj év több áldást fog hozni édes hazánkra és kevesebb lesz benne a csalódás, mint az elmu!t esztendőben,

darcainak, hogy az újévben hibáit ös- merve jó lélekkel, ha lehet még jobban leAsjien meg hivatásának.

Nem kell-e, hogy elszomorítson mindenkit, .láfia, hogy közéletünk oszlopos tagjai kidőln.^ s m-lut kisérjük egvmAíúcán u’olsó utjukra hazánk

nag.v:ait ?

Az elmúlt század egyik legnag, allamférfia: Tisza Kálmán, aki tizeno évig állt a magyar kormány élén s ki tői még a külföld sem tagadhatta meg elismerését, — március hónap végén, 71-éves korában meghalt, megsiratva az egész nemzet által. — Egy másik nagyság, melyet megsiratunk, Schlauch Lőrincz, a jótékonyságáról ösmeretes agg egyházíejedelem, aki ötvenhat évig lelkészkedett és julius 10-én költözött jobb hazába. — A jogászvilágot is nagy veszteség érte: Győri Elek, egy legkiválóbb képviselőjének elhunytával. — Majd Horánszky Nándor hagyott el bennünket, miután csak rövid idtig foglalta el azt a helyet, melyen áldásdús működését kifejthette volna.

Hány fiatal anyát mentett meg a hetegs^sek v ? ‘Uj-0-’.v rrz~—lárky Tivadar, aki május 20-án hunyta le örökre szemeit. — Steindl Imre, miután tizenöt évig dolgozott ama monumentális épületen, melyre egész Magyarország büszke lehet, az uj országház megnyitása előtt egy hónappal meghalt.

Nagy a száma azoknak, kiket megsiratunk.

A művészvilágnak is több támasza kidőlt ez évben : Vadnai Károly, Boros- tyány Nándor, Molnár Antal, Dobsa Lajos, Tolnai Lajos, Incédi László és Lauka Gusztáv irodalmunk héroszai — mindannyian elhagytak. A magyar sánpad meg elvesztette Feleki Miklós, Szigeti József, Szigeti Imre és Bokodi Antal jeleseit.

S nagy a száma azoknak is, kiknek elhunyta szükebb családi körben pótolhatlan veszteséget okozott. Tán jobb világból tekintenek reáuk és őrködnek, hogy balsors ne érjen bennünket.

Emlékezzünk meg róluk hálával az uj év beköszöntése előtt.

De nemcsak szomorúságot, hanem örömöket is hozott az elmúlt esztendő, oly dolgokat, melyek valamennyiünket büszkeseggel tölt el.

Vagy nem-e örvendeztet-e meg minden hazafit az, hogy szeretett ki rályunk unokája szive választottjához ment férjhez ?

Királyi várpalotánk röviddel ezelőtt állandó lakót kapott, aki magyar királyi herceg s igy beteljesült régi kívánságunk: a magyar udvartartás.

Kolozsvárt a legnagyobb magyar királynak emeltek emléket, mely Fad- rusz mester gcnialitását dicséri. A szobor leleplezésénél egy királyi herceg vett részt királyunk képviseletében.

Az arisztokráczia is kilépett a porondra, hogy enyhítse a szegények nyomorát —* a karuszszel-játék rendezésével. A rég elmúlt lovagkor káprázatos pompája tárult itt elénk.

S most tekintsünk vissza az elmúlt évre és nézzünk reményteljesen a jövő elé. Nem tört még le minden oszlop, vannak még férfialak, kik szivükön viselik a haza javát, vannak még férfiaink, kik a szegényeken, gyámoltalanokon segiteni igyekeznek.

S mi történt a külföldön ?

Ott is, mint mindenütt másutt, öröm és bú váltakozva fordult elő.

Mily ujongással fogadta az angol nép királya felépülését és mennyi hódolattal halmozta el ruegkoronáztatása alkalmával!

Mennyi hálairaa szállt ég felé a délafrikai boldogtalan háború belcjezése

úr nép ismét foglalkozása . Hősies védekezése a vi- :m egy kimagasló rs- ménye de Wett, Botha Lajos és ír szabadságharcos tündöklő izájukat imadó, önfeláldozó

agy katasztrófa, minő az ó- m volt, a martinique-szent- aás, melynek 30,000 ember csen aiuozatul nehány perc alatt, s az egész világ részvétét keltette föl.

S e visszapillantás után vizsgáljuk meg, vájjon megfeleltünk-e mindenben kötelességeinknek fogadjuk meg, hogy a jövő évben fokozott mértékben fogjuk teljesíteni emberbaráti kötelességeinket

Az uj év kezdetén pedig, — az év első órájában emeljük fel poharunkat es ürítsük barátaink és olvasóink egészségére, kívánván nekik :

»Boldog uj évet!<

Giziké véleménye a farsangról.

(Interwiw.)

A farsang közeledtóvol szükségesnek találtam megtudakolni a Giziké véleményét.

Az aranyos Giziké ösmertető jóiéi : szeret táncolni, szívesen beszél az ideálokról (akik között én nem vagyok). Hive annak a felfogásnak, hogy a fitos orrú szöszke lányok hamar férjhez mennek. (Fitos orra van a kis hamisnak!) és végül nagy barátja az emlékverseknek.

ATHsKUisjake-ia fiiéin megenni való cukros bakfis, (de gondolkozása modern). Kék szemei úgy ragyognak, mint a tavaszi derült ég. Arca rózsás, szája piros, termete karcsú, egész lénye pajkos, mint az erdei mókus és ugyancsak megnyaggatja az embert érvekkel, ha nem ügyesen „prédikál“ neki. (így nevezi Giziké a vitatkozást.)

Az interwiw a következőleg folyt le: Én: Nos Giziké ! Hogyan rendezné be maga a farsangot, ha magán állna?

Giziké igy felelt:

— Ha én „farsangrendező“ lehetnék, először is a „numerus clausust“ hoznám be. (Giziké ért a jogtudományokhoz is.)

Én: Hogyan ?

Ő: Úgy tisztelt uracskám, hogy csak annyi lánynak szabadna farsangolni, hálózni, ahány komoly, férjnek való fiatal ember taposná a parkettet, így nem árulna petrezselymet senki

sem.,

Én: Hiszen maga úgy sem szokott árulni Giziké.

ő: Hízelgő! De nemcsak rólam, hanem a többi pályatársaimról is beszélek.

Én: Hát aztán ?

ő: Aztán minden fiatal ember, aki három tourt táncol egy leánynyal, köteles lenne azt eljegyezni magának.

Én : És ha kettőt táncolna ?

Ő: Az már becsületbeli igéret- számba menne.

Én: És ha egyet?

0 : Annyit nem volna szabad.

Én : Helyes Giziké, tovább.

Ö: Az olyan fiatal embert, aki csak staffage óhajt lenni a tánctermekben, ki kellene nyiltterezni egy erre a célra szerkesztendő „Farsangi Híradódban, hogy szégyelje magát.

Én: Hát még?

Ő : A „dámenwahl“-nak tág teret kellene nyitni, hogy a petrezselyemárulás ezáltal is korlátoztassék és az a bizonyos három tour e réven is bi^ tositva legyen.

Én: Van még valami?

Ő: Igen. A farsang idejét meg kellene hosszabbítani, hogy ne addig tartson, amig a kalendárium csinálók- nak tetszik, hanem amig a fiatalság mulatni akar.

Én: Nos, és végül?

Ő: Nos és végül olyan törvényt kellene hozni, amely el törül né a hozományt a farsangon keresztül. Máskor pedig nem szabadna nősülni. Mert hiszen tudja : bármily szépek és bármily aranyosak legyünk is mi;