Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-06-07 / 53. szám
ZEMPLÉN. 3. oldal. Junius 7. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( A törvényhatósági útadók befizetése az ez évi május hó folyamán valamivel kedvezőbb, mint volt a múlt év május havában. Ezidén ugyanis befolyt tőkében és kamatban : 12,876 K. 25 f.-el több, mint az 1901, évi május folyamán. — Legtöbb (4,200 K. 45 f.) a nagymiüályi járásból, legkevesebb a szinnaiból, éppen semmi a tokaji járásból. )( Az erdökezelési régi kőltség- hátrálékok leszámolását, mely az illető érdekeltségekre nézve a helyszínén fog megtörténni, a földmivelés- ügyi kir. miniszter haladéktalanul teljesítetni rendelvén, intézkedés tétetett, hogy a leszámolással megbízott és a központból kiküldendő tisztviselő a szóban lévő leszámoláshoz tartozó összes tárgyiratokat úgy a jegyzősé- geknél, mint az illető járások szolga- biróságainál is oly rendben találhassa, hogy az iratok előkeresése idővesztéssel ne járjon. Mit is az ügy érdekében tudtul adni illetékes helyről feljogosítottunk. )( Elfogató parancs. Hártyák Miroszláv nagydobrai felfüggesztett körjegyző ellen, ki a megindított s folyamatban levő fegyelmi vizsgálat elől ösmeretlen helyre költözött s ki avval vádoltatik, hogy adópénzeket, illetékeket és árvapénzeket sikkasztott el, a varannói járás főszolgabirája elfogató parancsot adott ki, mely szerint a megnevezett jegyző letartóztatandó és Varannóra előállítandó. )( Jóváhagyott alapszabályok. A sátoraljaújhelyi temetkezési egyesület alapszabályai kormányhatósági bemutatási záradékkal ellátva, a vármegyéhez beérkeztek. JEGYZETEK a hétről. kodva nézve körül, észrevettük, hogy a titkos ellenség mily rombolást vitt eddig is végbe: nosza védekezni kezdőnk. A sajtó jár elől. Világosságot dérit a sötétben bujkálok ádáz munkájára s megdöbbenve kell látnunk, hogy még a szinmagyar vidéket is kezdte már körülhálózni a nemzetiségi izgatás. Igen, a felvidéki pánszláv mozgalmak szálai levezetnek egész Zem- plénmegyéig. Rontó kezek működésének nyomát itt is észrevehette már a figyelmes szemlélő. Van azonban nekünk ez ellen egy hatalmas fegyverünk: nemzeti kultúránk. A fényes, a dicsőséges. Amely ápolja és terjeszti a magyar szót, amely magyar férfit nevel még az idegen vérségből is. i Ebből a szempontból is nagy ki- tartásu s örvendetes eseménynek kell tehát ítélnünk a sátoraljaújhelyi elemi s polgári leányiskoláknak a múlt héten lezajlott fényes felavatási ünnepélyét. * Csak nemrégen emlékeztünk meg arról a nemes mozgalomról, mely tűzrendészetünk érdekében megindult s ime a sors máris komoly figyelmeztetést bocsátott ránk: siessetek emberek, ne késlekedjetek, óvjátok meg magatokat a tűz romboló hatásától. Mert borzasztó is az, ha nem tu dunk uralkodni az elemeken. Hanem rendelkezünk amaz eszközökkel, melyek el tudják fojtani, gátat tudnak vetni a tűz pusztításának. Szívleljük meg a sors intő szavait, amit a múlt heti tüz-eset nyilvánított s gyorsan, haladéktalanul valósítsuk meg azon intézkedéseket, melyek a tűzvédelem szempontjától tervbe vétettek. Kemechey János. Zemplénvármegye szive hiába szinmagyar, a bodrogközi lakosság hiába a legtősgyökeresebb eredeti magyar faj, azért a nemzetiségi kérdés hullámverését még itt is meg lehet érezni. A nemzetiségi kérdést — legyünk őszinték — nem is olyan régen falra- festett ördögnek néztük. S észrevettük rajta, hogy semmibe sem vettük. S egy szép napon arra ébredtünk fel, hogy a semmibe sem vett nemzetiségi mozgalom ép azon az utón van, hogy felgyújtsa a magyar állam békéjét, megrongálja a fundamentumot, melyre ezt az immár ezeréves édes hazánkat építettük. S felnyílván szemünk s álmélMóg egy komoly kérdést emli tünk meg itt, amiről különben még bővebben fogunk megemlékezni. A közegészségünk kérdése ez, amely Zemplénmegyében nem áll valami hires lábon. Arról értesülünk, hogy a Bodrogköz némely falujában tífusz- járvány uralkodik. De más községekből is ragályos betegségek hire jut el hozzánk. Ez nagyon szomorú jelentés. Nem elég az életküzdelem, a nyomor, még pusztító betegséget is bocsát ránk az ég haragja. De a hatóságoknak módjukban van a ragály pusztításának, terjedésének gátat vetni! Bízunk benne. HÍREK. nemes célt szolgál. Bagossy Bertalan képezdei tanárnak a „Boldog családi élet“ c. munkája ez. Ebben a könyvben egy helyen azt mondja a szerző a házi asszony erényeiről: „Szive szeretettel legyen telve, az az tevékeny jó akarattal, hogy mindazt megtegye, ami férjének üdvére válik. Arra van ugyanis a nő hivatva, hogy boldogságot áraszszon maga körül: az ő keble az oltár, amelyen Yeszta örök tüze ég. Ennek jótékony melegét kell éreztetnie férjével még akkor is, ha lelkét akár ő, akár más sérelemmel illette.“ Ezzel be is fejezem a feleségről irt jelen tárcámat. Vajha egy szemernyivel hozzájárulhatnék a társadalom és hazám üdvére a nő-kérdésnél ahhoz a titáni munkához, melynek célja lenne a hiúságot, a feltűnési viszketeget, a beteges fényűzést visszavezetni az egyszerű, de boldog és magasztos családi élet megszentelt tűzhelyéhez, ahol a leány kevesebbet bálozik, de többet dolgozik, s ahol több házasságnak az egészséges magva rejlik, mint a mulatságok és szórakozások vásári zajában. Krónika. — junius 7. Ma egy hete sóhajtozám még Hogy igy..., úgy ..., szörnyű a hideg, Ma láthatja már minden ember A nagy hidegből, hogy mi lett, Igen, hogy hát mi lett. Ma egy hete még arról Írtam, Hogy a hőmérő újra száll . . . És ma, igen, ma: arról irok Hogy plus negyvenig meg sem áll, Igen, hogy meg se’ áll! Ma egy hete még nyári versem Hűvös, hideg volt, mint a jég, Ma pedig arra, hogy lehűljünk Zuhany s két fagylalt sem elég, Igen az sem elég 1 Ma egy hete még azt jósoltam Hogy nem is lesz e nyárba nyár, Ma térdre hullva azt esengem E nagy meleg bár múlna már . . ! Igen, bár múlna már! S mig multi versem, mert hűvös volt, A jövő télre tettem el; Ez sajnos! sajnos . . . s újra sajnos Kánikulában kélne el, Igen 1 ott kélne el! —th. — junius 7. Reszkető kezekkel, roskadozó vál- akkal bár, de mindvégig szívósan szolgálta hazáját Király-Helmecz főjegyzője a jó öreg ur : Kemechey János. A szabadságharcban, azután Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságában, később a helmeczi főjegyzői székben mindenkor forró hazaszeretettel, becsületes, tisztes törekvésekkel munkás élettel dolgozott hazája és szükebb pátriája boldogitására. Tagja volt annak a derék „szegény-legény“ csapatnak, amelyet néh. Andrássy Gyula gróf a liberális eszmék munkájára toborzott össze Zemplénvárme- gyében. Jó barátságban élt Kossuth Lajossal, aki egyik nagy családi perét vezette. Az elhunytban kollegánk és föl- dink, a fővárosi hírlapírók szeretve tisztelt kiváló tagja, a Budapesti Hírlap belső dolgozótársa és lapunk munkatársa Kemechey Jodő édes atyját' gyászolja. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: Fájdalomtól megtörtén tudatom, úgy a magam, mint a véreim és atyafi- ságom nevében, hogy az én áldott jó hites uram TEKINTETES kemecsei Kenuchey Janos ur szeretetben eltöltött házasságunk 47-ik s munkás életének 83-ik évében, Ki- rály-Helmeczen, junius 6-án délután 3 órakor a karjaim közt csöndesen az örök életre szenderült. Hűséges jó uram katonája volt a szabadságharcznak s annak lezajlása után keserves bujdosásban élt. Évtizedeken át tagja volt Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságának s negyven évig főjegyzője Kir.-Helmecz városának. Drága halottunk hideg tetemét junius 8-án délután 4 órakor hántoljuk el a király- helmeczi családi sírboltba. Én jó uram lelke, hogy elköltözött, örök gyászt hozott reánk s mi viseljük azt az ő nemes emlékezetének áhitatos megőrzésével és az Isten rendelésében való megnyugvással. Király-Helmecz, 1902. junius 7. özv. Kemechey Jánosnó legenyei ós mándoki Galambos Mária. Gyermekei: Kemechey Mária Dut- kay Istvánné, Kemechey Bertalan, Kemechey Jenő, Kemechey Margit Schuster Kálmánná, Kemechey Vilma Galambos Istvánné. Vejei: Dutkay István, Schuster Kálmán, Galambos István. Menyei: Répássy Emilia, Jeney- Szabó Irén, Unokái: Kemechey Rezső, Kemechey Berti, Kemechey Epei, Kemechey Gabi, Kemechey Jenöke, Schuster Irén, Elli, Gyurka és Margit. Testvérei: Özv. Jászói Bérezik Károlyné Kemechey Mari és Kemechey Ferencz. A Magashegy kitörése! mérveket öltött. A politikában szélcsend állott be. Elmúlt két hét is és sajtó polémia még sem volt a lapokban. Már e rendkívüli jelekből bizonyosra volt vehető, hogy valami készül. De mikor bodrogközi emberek hirül hozták, hogy a vidéken nehány kút már évek óta kiszáradt s a gőzfürdőben tényleg meleg források buzogtak elő: kétségtelennek látszott, hogy a Magashegy ki fog törni. Lapunk egy munkatársát tehát kiküldöttük a hegy tetejére, hogy a vulkán kitörését onnan jelezze s rögtön adja tudtunkra, hogy külön kiadásunk révén azonnal értesüljön róla a város közönsége. Ma délután munkatársunktól futár jött. Egy levelet hozott, amelyben titkos Írással borzasztó dolgok valának megírva. Egyes pontokat ime átadunk a nyilvánosságnak : — Földalatti robaj . . . lávaömlés ... a hegy füstölög . . . kitörni készül . . . Természetesen lázas izgatottsággal lestük a további híreket, s minthogy munkatársunk nem jelentkezett, egy expedíciót indítottunk útnak felkeresésére. Vulkán a Hegy alján ! — Saját külön tudósítónktól. A fővárosi lapok felfedezték, hogy az eperjes—tokaji hegylánc vulkánikus természetű, sőt Eperjes közelében egy vulkánt hamarosan működtetni is kezdtek. — Ilyen körülmények között a sátoraljaújhelyi hegyek sem maradhattak el a haladó korszellemtől s bizonyosnak látszott, hogy követni fogják vulkán társaik példáját. »Ha vulkán voltál : légy ismét vulkán s ne gyönge báb,« mondja a szabadság lánglelkü dalnoka. Több jel figyelmeztetett bennünket a sátoraljaújhelyi vulkán kitörésére. Rendkívüli dolgok történtek. Sátoraljaújhelyben a köztisztaság ijesztő Mint a késő éjjeli órákban értesültünk munkatársunk hiradása a valóságnak nyomába se léphet. Munkatársunk ugyanis biztos helyen, egy boros pincében vidám társaságban várta a vulkán működését. Közben berúgott s ilyen állapotban felborított egy hordót. Az ezáltal okozott zajt vélte földalatti robajnak. Minthogy a vulkán ennek dacára sem működött, munkatársunk vállalta el szerepét, a mulató társaság általános megbotránkozására. A hegyből kiáradó füst pedig onnan akadt, mert a csősz a hegy tetején pipázott. Melchior. — Személyi hírek. Balázs György ezredes dandárparancsnok, a honvédzászlóalj megvizsgálása céljából tegnap és ma, városunkban időzött. — Kemechey Jenő, a Budapesti Hírlap belső dolgozótársa, ki édes atyja temetésére Király-Helmeczre érkezett, ma Sátoraljaújhelyben időzött. — Andrássy Aladár grófné betegsége. Mint örömmel értesülünk, gróf Andrássy Aladárné született báró Wenckheim Leontine őnagyméltósága súlyos betegségéből annyira felépült, hogy veszélyen túl van. Ezen kiváló erényekkel biró főúri asszony állapota felől Őfelsége Budapesten tartózkodása alatt nap-nap mellett tudakozódott és elutazása után naponta tétetett magának sürgönyileg jelentést. — József főherceg a 10 ik honvéd gyalogezredről. Miskolczi tudósításunk nyomán lapunk előző számában megemlékeztünk arról a fogadtatásról, amelylyel a főherceget fogadták az alkalomból,hogy a 10-ik honvéd gyalogezred megszemlélésére odaérkezett. Mint említettük a főherceg csütörtökön délelőtt onnan elutazott, újabb tudósításunk szerint 11 óra 6 perckor a tiszai pályaudvarról Fülek felé induló személyvonaton hagyta el Mis- kolczot. A főherceg Várgedére utazott, hol Szabó János volt katonai tanítóját látogatja meg. A tiszai pályaudvaron a főherceg elutazásakor megjelentek; báró Vay Elemér főispán, dr. Tarnay Gyula alispán, Pal- laghy Béla h. polgármester valamint Konja altábornagy ós az egész honvéd tisztikar. Tudósítónk a bucsula- komáról a következő feljegyzést teszi: József főherceg, szerdán este a honvédtiszti étkezdében tartott búcsú-lakoma alkalmából nem ugyan formális felköszöntő alakjában, azonban a vele szemben ülő Arnótfalvy honvédezredparancsnokhoz fordulva, következő szavakkal kocintott: „Poharamat emeI lem a 10-ik honvédgyalogezredre,
