Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)
1902-06-07 / 53. szám
Harmincharmadik évfolyam. Sátoralja-Ujhely, 1902. junius 7. 53. (2193.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Bíró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. „fiz igazságos isten nevében.“ — junius 6. B cím után ugy-e bár el sem képzelnék, hogy e cikkben egy hangossá varázsolt lovagi as ügy utólagos szenzációiról lesz szó. Nos igen — engedtessék meg, hogy mi is ajkunkra merjük venni — hogy egy ily ügygyei kapcsolatosan egy hírlapi cikk betűin át a messiási trombita megszólalt: az igazságos isten nevében. Legelőször is meg kell jegyeznünk, hogy mi ez ügygyei nem foglalkoztunk volna, mert a még ma élő lovagias felfogás és szokás szerint befejezett ügygyei nem szabad és nem illik foglalkozni. Mivel azonban ez ügyet, annak indító okait, hatását és következményeit egy másik helyi újság szenvedélyes hangon hozza nyilvánosságra, ezek után azzal nekünk is kötelességünk foglalkozni. Tehetjük pedig ezt annál nyugodtabb lelkiismerettel, mert diszkrecionális jelleget nem sértünk vele annál kevésbbé, mivel ezt az ügyet éppen ama szerkesztő lapja pertraktálja, aki ebben az ügyben az egyik párbajozó fél volt. De tehetjük ezt különben is annál nyugodtabb öntudattal, mert foglalkozni akarnnk vele anélkül, hogy a lefolyt ügy érdemét a legkisebb vonatkozással is érintenék. Ennyit előzményül. Mielőtt pedig tovább mennénk szabad legyen kijelentenünk a leghatározottabban, hogy mi a párbajt a mai civilizált kor egyik A ZEMPLÉN TÁRCZAJA. De profundis. Könnyelmű voltam; bohó fiatal, Szivemben sok a szerelem, a dal ; Marokkal szórtam kincsem, vagyonom S most sírok elmúlt Ifjúságomon, Melyből oly kevés, a mi megmaradt: Egy tört remény, egy megtépott szalag, Marék virág, mely sárga, hervadóit. .. — Én Istenem, de minden elhagyott I Kék ég alatt, pacsirta szó után, Daloltam édes dalom hajdanán : Lelkembél jött fel mlndenik szava Nótát csinált rá érdé madara: Némán hallgatta fű, fa, messze táj S megérezte, hogy lelkem fájva-fáj És mozdulatlan nem zavarta meg Az ón bú3ongó nagy keservemet. Aztán örültem 1 Százezer sugár Vidított fel, ha jött reám a nyár Én roám mosolygott minden pillanat: Arany borltá ifjúságomat. Enyém volt mind, mit gondolnom lehet: Álomba — csók ringatta lelkemot És minden perc egy gyönyört hozott S koldulni jöttek hozzám boldogok! Aztán egyszer csak elmúlott a nyár... Hol a virág, a csók, a napsugár ? Más lett talán a föld ? Kihűlt a nap, Hogy nem dalolnak dalt a madarak ? Hol merre jártok édes asszonyok ? Miért, — hogy szivem többé nem dobog Selyem ruhátok illatja, ha száll? . . . — Hol van a régi tavaszi sugár ? 1! — olyan betegségének tartjuk, amelyet minden lehető, elfogadható és megengedhető módon ki kell irtani a társadalom testéből. Ki kell irtani legeslegelső sorban azért, mert a párbaj többé nem a középkor nemes, igazán lovagias bajvivása, hanem elfajult é>s romlott betegség. Tehát abberációt teremtett. Vagy, vagy. Ha nem tudjuk az egész intézményt felemelni oda, ahonnan kifejlődött, akkor el kell temetni. Ez a két véglet viharzik a párbaj mai fogalma körül és e két véglet körül fog hullámzani a kontradikció még akkor is, mikor már a mai fiatalok homlokait öreg barázdák fogják megszántam. Addig pedig lesz még párbaj bőven, több mint a hány csillag ragyog az égen. Mert a párbajt meg nem lehet szüntetni addig, amig a társadalom ki nem mondta rá a halálos Ítéletet. Lehet ugyan leliü- tögetni a maniakusok vérmérsékletét, lehet korlátozni a párbajok számát, de a mig a mai társadalom ezt „szükséges rosszának tekinti, — addig nem. Amig a társadalom csak szidja ezt a középkori maradványt, de nincs ereje azt a trónusáról letaszítani, addig uralkodni fog. Ám olyas módon ahogyan ezt az említett hírlapi cikk akarná, nem lehet semmiféle eredményt elérnünk. Az olyan hőst aki az „igazságos isten nevében“ fütykösök és . revolverek özönétől kisérve akarna élére állaui egy KI tudja merre és ki tudja hol? Mást sugároz be, tudom, valahol. S ón, mint az árva élek egyedül Lelkemre gondok ezre nehezül. S mig rég marokkal szórtam vagyonom Most sirok elmúlt Ifjúságomon, Melyből oly kevés a mi megmaradt. Oh Istenem! adj még egy sugarat ! Sárospatak. Zombori Andor. Az asszony mint feleség. Lta: Gál Lajos. A férj a család fejő, a feleség pedig a család lelke. A család a társadalom alapja. A társadalom az állam alkotó ereje. Ha a családi élet erős és tiszta, a társadalom is szilárd és életképessé lesz, amely életképesség az állami konstrukció legfőbb követelménye. A feleség szerepét tehát nem kell kicsinylenünk. Mert a nemzetek története tanít rá bennünket, hogy ha a családi élet kötelékei meglazulnak, megrendül a nemzeti lét is. Franciaország népesedési viszonyainak kedvezőtlen statisztikai fejlődése elég bizonyítékul szolgál erre. Rómának hatalma akkor dőlt romba, mikor az erkölcsök, a fényűzés és kéjelgós posványába fulladtak. A nő mint hitves, hivatva van az emberiség egészséges életét fenntartani. utcai színjátéknak és ilyen módon eldöngetni a párbajozók hátát, csak szánalommal vegyes mosoly kísérheti hannibáli útjára. Mi pedig jó utat kívánunk és figyelmeztetjük a hős vállalkozót arra, hogy már csak az ilyes „táncra hivás“-sal szemben is ott áll a magyar királyi ügyész. Magától a terv kivitelétől éppenséggel nem lehet tartani. Sokkal józanabb ez a társadalom, semhogy ne tudná azt, hogy az erőszakos felforgatás csak a lázadás és a forradalom fogalmával férhet össze. Igen, tessék módokat, de csakis a törvényes rend keretén belül álló módokat keresni a párbaj megszüntetésére. Ez helyes. Tessék törvényeket hozni, amelyek megvédjék épp úgy a magyar becsületet, mint az angolt az ő törvényei. Törvényt, amely ezzel kapcsolatosan a párbajozót, mint egyszerű gyilkos-merénylőt bírálja el. Megvonni tőlük a custodia honesta szféráját. Tessék ilyen programmal képviselőket küldeni a parlamentbe. Ezt elfogadhatjuk társadalmi akciónak, ez előtt tisztelettel emelnénk kalapot és ez az akció meggyőzhetne bennünket arról, hogy a párbajnak nincs semmi létalapja. De amig akár újságban, akár élő szóval, akár gyáván bujkálva olyan megjegyzéseket olvas vagy hallott egyik embertárs a másik embertársától, amely kifejezésekért a törvény nem tud büntetni, nem tud megtorolni, nem tud elégtételt adni, vagy legalább is nem A nőnek tehát igen nemes és igen magasztos hivatása van, amelyet ápolni, elősegíteni, megbecsülni kell. Az angolok — nemzetek elitjei — ezt a hivatást ősidők óta fölismerték. Szerintük a nő (mint ilyen) ,csak ellenlábasa a gentlemannek, ő az életnek napsugara minden jó férfi házában. Ő kedves, gyengéd és könyörületes. A nő szó az angol-szász nyelven eredetileg „hloefhige“ nevet viselt, ami kenyéradót jelent, mert tulajdonképen ő nyujtá környezetének a mindennapi kenyeret.“ Ő a jótékonyság gyakorlója azok iránt, kik azt nála keresik. A nő a szeretet erejének és kegyességének forrása.“ (Smiles: Élet és munka.) A nő (a jó, erényes hitvest értem) a szeretetnek igazi symboluma, akinek Goethe szerint: „Hatalmában áll, hogy egy perc alatt megadja azt, amit a munka egy egész emberi kor alatt alig szerezhet meg.“ Még pedig szent Gergely is azt mondta, hogy a „szeretet maga egy tudomány.“ A boldog házasság a szeretet kifogyhatatlan tárháza, amelyben Smiles a bölcseség forrását véli föltalálni. A jó hitves a férfi legbölcsebb tanítója, legalább Smiles azt állítja, úgy, ahogyan a társadalom törvényei és szelleme nyomán az emberekbe plántált önérzet ezt megkívánja, amig e megjegyzések ellhallgatása nyomán a társadalom bojkottját vonhatja magára az, aki azért nem igyekszik az úgynevezett „lovagias elintézés“ terére lépni, addig hiába harsogjuk tele a levegőt üresen puffogó frázisokkal, mégis lesz párbaj és lesznek lovagias ügyek. Sajnos, hogy igy van. De igazságtalanok és elfogultak volnánk, ha le nem irnók, hogy igenis igy van. Különösen érdekes az említett cikk azon tendenciája, amely nagy buzgalommal és szenzációsan színezi a politikai és hírlapírói párbajt. Persze ezt hangzatosán a sajtó-szabadság és a politikai vélemény elfojtásának minősiti. Valóban megható, valóban szivettépően szép gondoskodás a sajtó agyonsanyargatott idegzetű munkásaival szemben. És lám azt is mondja, hogy már készen állottak a fütykös lovagok, mikor egyik pártvezérük párbajra készült. Arról e buzgalmas kirohanás során nyilván megfeledkezett a cikkíró ur, hogy ekkor a pártvezér ur mint provokáló fél szerepelt és éppen a sajtó egyik munkásával szemben. Oh, oh! Hát a sajtó védelmét csak egy privilegizált pártirányzat szolgálatában álló munkásokkal szemben gondolná megvédeni. Sőt most utólagosan éppen elösmeri, hogy jogosult volt a fütykössel való fegyverkezés akkor, amikor azt a sajtó azon hogy: „Ha teljesen megakarod tudni, mit ériünk modor alatt, akkor tanuld meg, hogy mit tanítanak a nemes nők.“ A jó feleségnek nem egyedüli kincse a szépség. Talleyrand mondja, hogy: A nőben a szépség a legkisebb báj. Gyengédsége, igazságossága, őszintesége, tisztességessége az érintkezésben, mások iránti elnézése, a felelősségérzete és finom, vele született ügyességek azok, melyek neki a legnagyobb bájt kölcsönzik. A szépség nem lényeges. Az ábrázatban és alakban való gyönyörködtetés elmúlik a házi élet mindennapias folyamában. De szeretet, derültség, kedvesség képezik azon kötelékeket, melyek a családokat és társadalmat összetartják.“ A hires férfiak dicsőségének nagy része gyöngéd anyák érdeme. Sőt Beuve állítja, hogy: „A legfőbb hires férfiú érzékeit és érzelmét anyjától örökölte.“ A férfiú gyöngeségét a hitves erénye paralizálja. „Hol az anya jó és erélyes, nem tesz semmit, vájjon az atya könnyelmű, gonosz vagy aljas is.“ (Smiles.) Mert a női szív igazi kincses ház: kincseit szeretetnek hívják, melyet szívesen ad oda övéinek, s ezzel megvédi azokat az élet minden viharaiban. Lapunk mai »áma 8 oldal.
