Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-01-26 / 4. szám

Haj I a magyar tőke félénk, azért improduktív is. Létesül-e vállalat manapság magyar tőkével ? S ha igen: hány °/o ?

Megszoktuk már nagyon, hogy a külföldi tőkére appeláljunk.Pedig mennyi magyar tőke hever a Wertheimokban? S tudja Isten: nem „egész biztos nagy osztalék“ nélkül nincs kedv a vállalkozásra.

Téves nézetnek tartom, hogy a külföldi tőke beözönlése hazánk iparát felvirágoztatja.

Első tekintetre úgy látszik, végeredményében pedig a nyereség a külföldre özönlik.

Nem szatira-é, hogy a magyar gyártmányú posztót kiviszik az országból, s reányomatván az ángol v. brűni pecsét, mint „valódi kam- garn v. cheviot“ kerül vissza, s akkor már dupla, ha nem tripla árakat fizetünk érette?

Nem jó nekünk a posztó, ha nem ángol v. brűni, a keztyü, a kalap, ha nem Pichler- féle, a cipő, ha nem karlsbadi. Ridingot, smoking stb. szabás kell, nemzeti szabású ruhát manapság nem hord már a magyar, hacsak ünnepies alkalomkor nem, akkor is csak a tes- sók-lássék okáért, merő hiúságból.

A katonának besorozott legény halálos Ítéletnek nézi a „Behivó“-t, 80°/o kiszökik Amerikába a katonai szolgálat elöl. Hajdan:

.... mint a sasok, vívni szálltak* . . .

A Galicziában állomásozó huszárok, tilalom ellenére, hazaszöktek, mikor hívta őket a haza . . . Hajdan gyermekek harcoltak, piros vérök ott omlott ki a csatamezőn, megtermékenyítve annak minden porszemét. Ma ? .. . De minek folytassam . . .

Csak vázolni óhajtám gyenge toliammal azokat az eszményképeket, melyek lelkem szeme előtt lebegve egymást kergetik.

Gyenge toliammal, mert hiszen én csak egy parányisága vagyok a hatalmas társadalomnak, és csak reszkető kézzel merem itt is ezeket az „ideákat“ papirra vetni. De hát az „arany- tollú“ írók hol késnek az éji homályban . . . Egyben azonban nem engedek nekik sem elsőbbséget, abban, a miről mondja a magyar költők fejedelme, hogy t. i :

........................e kivűl,

Nincsen számodra hely 1 Áldjon vagy verjen sors keze :

Itt élned, halnod kell! 1

E sorokkal ajánlom fel csekély erőmet ahhoz a bizonyos „véd- és dac-szövetség“-hez . . .*

Hazafiui üdvözlettel kész szolgája: Guseó Ferenc,

kir. adótiszt.

Zsidó gimnáziomok.

— Válasz Klein Simon dr.-nak.

Sátoralja-Ujhely, jan. 15.

Nem értem, minek helyi vonatkozás nélküli felekezeti ügyeket, helyi lapok hasábjain per- traktálni; de ha az igen tisztelt szerkesztő ur előzékenysége eddig terjerjedt: úgy engedje meg nekem is, hogy ebben a kérdésben szerény véleményemet elmondjam.

Nem szívesen teszem; mert más felekezetű igen tisztelt polgártársaim csak a helyi viszonyok szemüvegén nézik a magyar zsidók kul- turfejlődését és alig-alig tudják, hogy mily nagy részt vesznek a magyar, de különösen a fővárosi zsidók a magyar nemzet kultur munkájában — és hogy a felekezeti, sőt a hitélet külömböző nyilvánulásában hogyan akceptálták a magyar nyelvet és szokásokat.

De még saját hittestvéreink sem ismerik eléggé a zsidók kulturális helyzetét és fejlődését; hisz az újhelyi állapotok eléggé mutatják, hogy vezetőink sem bírnak a mai követelményekhez eléggé fogékonysággal.

Minek hát felekezeti ügyeket tájékozatlan olvasóközönség kritikája alá bocsájtani ?**

•*

Most pedig rátérek a „Zsidó gimnáziom“ ügyére ?

Mintegy 8 évvel ezelőtt Freistädler somogyi nagybirtokos fél milliós hagyományt létesített oly célból, hogy abból 10 év leforgása alatt a budapesti zsidó hitközség gimnáziomot létesítsen, hol azonban mindenki felekezeti különbség nélkül egyforma elbánásban részesüljön.

A magyar zsidóknak felsőbb kulturintéz- ményök alig lévén, a hagyományosnak hagyo• A német kaptafára t. L a Schutz- und Trutz- bündniss formájára gyártott Véd- es dac-szövetség-nek, mint szólásformának, mi ugyan nem vagyunk hívei, sót esküdt ellenségei vagyunk annak a legveszedelmesebb erkölcsi .közös ügyinek, mely legdrágább kincsünket, t. i. nemzeti nyelvünknek szellemét akarja, hogy úgy mondjuk, elosztrákositani; ha azonban Védő- és támadó szövetség az a jelszó : akkor nemcsak elvben, de minden irányban hívei vagyunk 1 És azt mondjuk mi is Mernyik lelkes papjának: Győzelemre feli És üdv a Nyilt levél Írójának I ** Hogy miért: t. munkatársunk maga mutatott rá • azért, egyebek közt, mert ,még saját hittestvórei sem ismerik eléggé a zsidók kulturális helyzetét és fejlődését“ — tehát segítünk nekik mi Is megismerni I Szerk.

mányával az volt a nemes intenciója, hogy mikép a többi felekezetek közép- és főiskoláikkal a magyar kultúrának tesznek maradandó szolgálatot: nyissanak a zsidók is középiskolákat, mely intézményeikkel egyrészt emelik a zsidó felekezet nívóját, másrészt segítik kiépíteni az egységes magyar államot, és legalább némiképp viszonozhatják azt a páratlan vendégszeretet, a melyben a budapesti katolikus, református és evangélikus felekezet részesíti a zsidó tanulókat, megnyitván számukra gimnáziomaik, szentelt hajlékát és melyben részesülünk a vidéken mi is, hol jobbadán felekezeti intézetekben nyerünk kiképeztetést.

És a magyar állam válláról is terhet akart levenni, mely nem győzi emelni egyre-másra a fővárosban a középiskolákat — hol a tanulók számának 52%-át épp a zsidó tanulók teszik ki.

Ha egy kicsit foglalkozott volna Klein Simon dr. ezzel a kérdéssel: meggyőződhetett volna, hogy az örökhagyó nemes intenciója és a felvilágosodott s magyar budapesti zsidó hitközség elég garancia arra, hogy a tudománynak ez a szent hajléka, a felekezetközi békének és szeretetnek, a legmesszebb menő szabadelvüségnek lesz szentelt csarnoka! Hisz cikkíró nagyon jól tudhatja, hogy a budapesti hitközség, de a zsidóknak túlnyomó része is, a felvilágosodottságot, a szabadelvüséget, az elme és a tudomány szabadságát keresi.

Hogyan létesülhetne hát más alapon a zsidó gimnáziom, melynek létesítése oly végrehajtó bizottság kezébe került, melynek tagjai épp a magyar szabadelvüségnek, a profán és a hittudományoknak liberális zászlóvivői. Várhatunk-e másat, mint liberálizmust az olyan férfiaktól, mint: Kohn Sámuel dr. pesti főrabbi, Wein- mann kir. közjegyző, Bánóczy dr., Alexander dr., Goldzicher, dr., Mazczali dr. egyetemi tanárok, Neumann Ármin és Chorin Ferenc dr. orsz. képviselők ?

De a nevek helyett hadd szóljon magának a tervezetnek néhány pontja .... „Az intézetben felekezetkülönbség nélkül a tandíj egyenlő lesz.“ Pedig a felekezeti intézetek legtöbbje, ha állami subbenciót. nem élvez, már felekezeti növendékektől nagyobb tandijat kíván !

„Tandíjmentességben — felekezetkülönbség nélkül fognak a tanulók részesülni.“

„A hittanitás kötelező csak heti 2 órában lesz. Minden, felekezet lelkészei a hittanitást az intézetben végzik.“

íme tehát, micsoda aggodalmai lehetnek cikkíró urnák ez intézet felől, mely csak annyiban lesz zsidó, a mennyiben zsidó pénzből építik, tartják fen és ahol a zsidó ünnepnapokon sem lesz előadás, reggelente pedig, mint más felekezeti intézetekben, az intézeti templomba kellesz a zsidó vallásu növendékeknek menniök.

Levesz a hitközség az államról egy nagy terhet, melynek intézeteiből így egy részét a tanulóifjúságnak elvonja — és vendégszeretettel fogadja a más felekezetbeli ifjúságot, mely nagy számmal fogja felkeresni; mert ha ez az intézet felépül, még akkor is kevés lesz Budapesten a főiskola így az asszimilációnak sem fogja útját állani, hisz tulajdonképen felekezetközi intézet az, hol bizonyára más felekezetű professzor is lesz. Nem fogják ott nézni senkinek a vallását, mint a hogy nem nézik például az itteni piárista-gimnáziomban sem — hol az ifjúságnak épp Vs-a zsidófiákból áll.

Persze az lenne az ideális állapot, mikor az összes intézetek államosítva lennének, de mig ez az állapot létesül, minden felekezet nívóját épp a magok kultúrintézményeik emelik. Ezzel pedig a budapesti kitközség egy minden iziben magyar és liberális intézetet emel.

Nem is említve azt a körülményt, hogy ha záros határidőn belől az intézet nem lésesül, a pénz az örökösöknek visszaadandó, kik bizonyára nem fogják nemesebb célra fordítani.

Cikkíró ur szerint adják vissza nekik?

Ami a liptó-szent-miklósi gimnáziomot illeti — ismét csak örülni lehet azon, hogy ily óriási örökséget nem pusztán felekezeti célra használja a fel hitközség hanem a magyar géniusz és kultúra oltárára hozza áldozatul. .Az, hogy az örökhagyó nem reális módon szerezte a pénzt, még mindig nem szolgálhat okul arra, hogy azt közcélra felhasználni ne lehessen. Hát mit csináljanak azzal a pénzzel? Csak nem dobhatják a vízbe ?

Az örökhagyó épen bűneit bánhatta meg akkor, a mikor a nem reális módon szerzett pénzt a társadalomnak jutatta. Hogy pedig a liptó- szent-miklóssi zsidó hitközség nem felekezeti társadalmi célra, hanem a magyar kultúra oltárára hozza áldozatul: csak elismréést érdemel. A zsidó gimnáziom azon a pánszláv, veszélyeztetett vidéken, a magyar kultúrának erős oszlopa leszen. — Es hogy a magyar kultúrának ilyen erős bástyáára milyen szüksége van: mutatja az a körülmény, hogy az eszme megvalósításáért a liptó-szent-miklósi magyar társadalom a legmesszebb menő áldozatokra hajlandó.

A vérszopó Haynau a magyar zsidókat, a

függetlenségi harcban való részvételükért, a forradalom leveretése után 2 millió forinttal snr- colta meg - és ezt az összeget uz anyagilag és annyira sújtott felekezeten a legkíméletlenebbül be is hajtotta. A két millió forint — királyunk kegyessége folytán — kezeinkbe visszakerülvén, cikkíró ur szerint az ilyen könyörtelenül behajtott pénzt sem szabadna kultárális célra felhasználni ? Legalább igy látom soraiból, mert az ezen pénzből fentartott, igazán egyetemi színvonalon álló és a budapesti tud. egyetemmel kapcsolatos „zsidó gimnázium“ sem felel meg ízlésének — a hol pedig sovin magyarság, libelálizmus és a szabad kutatás és gondolkodás elve érvényesül— ép úgy mint akárcsak a hires teológián.

Hogy sokan otthagyják ? Hát hogyne, mikor annak alsóbb tanfolyama közönséges gimnáziom (mint példáiul a sárospataki főiskolának a gimnázioma) és mely gimnáziomi osztályok elvégzése és az érettségi után a kilépettek -- megrakodva hires és liberális tudósok szolgáltatta hittudományokkal is — a közéletben és a községi élet terén mint orvosok, ügyvédők, tanárok és hivatalnokok a szabadelvüség szent lobogójának zászlóvivői és elöharcosai?

Cikkíró dr. ur önkéntelen is a reakciónak csap fel harcosává, midőn a zsidó teológiát csipkedi, mely pedig minden szabadelvű zsidónak, minden zsidó felekezetű magyarnak legdrágább és legféltetebb kincsét képezi, melyet eléggé ostromol úgy is a maradiaknak obskurantizmusa, előítélete.

Vigyük hát mi a liberálizmus és a tudomány fáklyáját — de előre I

Székely Áron dr.

Rekapituláció.

— Válasz KaopQer Sándor úrnak és társainak. —

Ág-Csernyö, jan. 20.

Azt hiszem, hogy ha Magyarország egy millió zsidó lakosát leszavaztatnák arra a kérdésre, hogy legyen-e még több zsidó felekezeti intézet, avagy nem: okvetetlenül nagy majoritással győzne a „contra-párt“ !

De hagyjuk békén a szavazást.

Megvallom őszintén, hogy „Zsidó főgim- náziomok“ cimü cikkecském — melyet sajnos oly annyira félreértettek — gyengén volt megírva. Gyengén oly szempontból, hogy nem fejthettem ki eléggé bőven az okokat, melyek alapján nincs értelme a már most is fennálló öt közép, illetve főiskolánál több intézetnek !

Eddig ugyanis van:

1. Budapesten zsidó szemináriomunk, mely a tudomány- egyetemmel egyrangú, melynek igazgatója európai hivű tudós, tanárai pedig egytől-egyig kiváló tanférfiak, kitűnő képzettségű rabbik és szaktudósok.

2. Van ugyanezzel az intézettel kapcsolatban főgimnáziomunk, mely a szemináriom alsó tanfolyamaként szerepel, melynek hallgatói tehát annak elvégzése után érettségi bizonyítványt kapnak. Ennek birtokában éppúgy, mint a tökbi 160 keresztyén gimnáziomban végzett tanulók, beiratkozhatnak valamennyi egyetemnek valamennyi fakultusára 1 — Azért mondom : valamennyi fakultusára, mert a felső évfolyamnak rabbijelölt hallgatói csakis a bölcsészetdok- torí fokozatot érhetik el.

3. Ugyancsak Budapesten van zsidó tanítóképző intézetünk, melynek igazgatója szintén kiváló egyén, (igazgatói tisztén kívül egyetemi magántanári rangot tölt be, mint tudóst pedig a magyar tudományos akadémia is elismerte, mert hiszen tagjává választotta már soksok ével ezelőtt!) — Magától értetődő dolog tehát, hogy ilyen kapacitás vezetése alatt az illető intézet is európai hirességü kell hogy legyen!

4. Van Pozsonyban egy orthodox hitüek részére felállított és az országos kormány részéről is megerősített „főtanodá“-nk, melynek végzett növendékei szintén kiváló helyet foglalnak el az egyes kerületekben, a hol úgy hitsorsosaík, mint az állam és társadalom nagy hasznára előnyére és örömére működnek. — Ennek az intézetnek is hires talmudista és tudós férfiú áll az ólén 1

Van végül Vágujhelyen „reáliskoláink, abban jeles kvalifikációnak örvendő tanárokkal.

így tehát már meg van — és pedig régibb idő óta — az az 5 intézet, melyre kultúránknak eddig szüksége volt és a melyekkel egyelőre tökéletesen meg lehetünk elégedve.

A „neologusok“ Budapestről, az „ortho- doxok“ Pozsonyból kerülnek ki, ama városból, hol nagy szolgálatot tesz főiskolánk.

Horgy tisztelt Knopfíer Sándor ur félre ne értsen megint — de most már szerénytelenségből mondom — ebből az utóbb említett iskolából került ki nemzetségemből (jobban mondva: családomból) származott három főrabbi, kik Liptó- Szt.-Miklóson ós Miskolczon működtek.

Folytatás az I. mellékleten.