Zemplén, 1902. január-június (33. évfolyam, 1-62. szám)

1902-04-10 / 28. szám

Sátoralja-Ujhely, 1902. április 10. 28. (2168.)

Harmincharmadik évfolyam.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Nyilttérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor

főszerkesztő. felelds szerkesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény.

fi kivándorlásról.

— Befejező közlemény. —

Irta : Dem eter János.

— április 9.

Bátran el lehet mondani, hogy a kivándorló attól a pillanattól kezdve, a mint faluját elhagyja, ki van téve a megzsaroltatásnak fizikailag, lelkileg, anyagilag és erkölcsileg. És ez a legszomorubb.

Ezzel pedig meg van állapítva az állam kettős feladata. Az egyik hogy köteles megszüntetni a kivándorlást előidéző okokat, a másik pedig, — és ez a fegfontosabb s égetően sürgős — hogy köteles kivándorlási törvényt alkotni, a mely törvény a kivándorlót megvédje útközben, az idegenben, és lehetővé tegye neki a haza-jövetelt, ha haza akar jönni. Az első feladat megoldása a fentiek nyomán, közgazdasági, agrárpolitikai szociális keretbe tartozik; az utóbbit pedig egyszerűen törvényhozási utón kell rendeznünk. Mert sajnos, de való tény, hogy eddig bizony nem sokat tettünk a kivándorlás korlátozására. Szerves, rendszeres munkára pedig még kevésbé gondoltunk. A kivándorlási ügynökségek akadálytalanul működnek, kivándorlási politikánk nincsen, abszolúte mit sem törődtünk azzal, hogy idegenben levő véreink jogai, erkölcsei és egészsége megvédessék s hogy magyaroknak érezzék s vall- ják-e magukat, vagy sem? — De még olyan törvényünk sincs, amely a kivándorlást szabályozná, irányítaná. Mi tehát a teendő? Egy nagy és általános társadalmi akciót kell indítani, amely ezen kérdést felszínen tartsa, és az államkormányt odakényszeritse, hogy mielőbb egy jó kivándorlási törvényt alkosson. Német s Olaszország kivándorlási törvénye elég jónak bizonyult, mert a külügyi minisztérium egész hivatalos apparátusát mozgósítja a kivándorlók érdekében, és a kivándorlási ügy vezetését és országos állandófelügyeletét egy kivándorlási tanácsra bizta, amely úgy, miként a német társadalom által létesített Rafáel s egyéb egyesületek irányítják, támogatják, nyilvántartják, gondozzák és útmutatással látják el a kivándorlókat, odaterelve őket, ahol jó és alkalmas keresetük és helyük van, elirányitva onnan, ahol nincs kilátásuk s vezetik úgyszólván kézenfogva, mig csak célját az idegenben el nem érte. Sőt még itt sem hagyják magukra véreiket, hanem törvényesen és törvényen kivül ellenőrzik az ügynököket úgy, hogy még számadásaikat is felülvizsgálják s konzulátusaik utján véreik jogait, erkölcsét, egészségét, javait erélyesen megvédik.

S mi magyarok elhanyagoljuk

még ezek tetejébe hozzánk igen közel eső, bukovinai, romániai és szlavóniai magyarjainkat is s kevés, vagy éppen semmi gondot nem vetünk arra, hogy ezek a magyar nemzet számára végleg el ne vesz- szenek. Pedig nemzeti, katonai és gazdasági szempontból egyetlenegy államban sem lehet oly nagy fontosságot tulajdonítani a kivándorlásnak, mint nálunk, pedig tényleg e kivándorlásnak rettenetes kártevését szintén nemcsak ismerjük, tudjuk, de sőt már erősen érezzük is mindannyian.

Mozduljon meg tehát végre a kormányhatalom, a társadalom és vállvetett igyekezettel inditsa meg a züllő és távozó egzisztenciák megmentését.

A kivándorlási törvény első és főcélja legyen a magyar kivándorlás irányítása, a kivándorlók állandó nyilvántartása. A kivándorlási ügy kezelését egy kivándorlási bizottságra, vagy kormánybiztos- ■ ságra kell bizni, hogy a magyar állam védő, oltalmazó karját, gondviselő szeretetét a kivándorolt mindig érezhesse. Ezen kormányhatóság függetlenül, önállóan, akár a németországi, kezelje a kivándorlást úgy, hogy hatásköre alá tartozzanak az egyes ügynökségek; ezek működését szigorúan ellenőrizze. A kivándorlók érdekeinek megóvására, jogaik oltalmazására a konzulátusokat is meg kell szaporítani és megfelelő hatáskörrel felruházni, hogy minden tekintetben éber és gondos szemmel kisérhesse s védő szárnyai alá foghassa úgy az összességet, mint az egyeseket. — így és ilyeténkép ha a kivándorolt látja és tapasztalni fogja, hogy a magyar állam gondozza a távolban is, megvédi a kizsákmányolás ellen, előmozdítja anyagi és erkölcsi érdekeit; ha érezni fogja, hogy a magyar haza az idegenben is gyermeke gyanánt kezét szivének üterén tartja s róla meg nem feledkezik s gondos szemével kiséri, óvja; akkor lehetetlen, hogy hazafiul szive, lelkiismerete ott az idegenben is ne sugallja neki a költő szavait: „A haza minden előtt!“ Lehetetlen, hogy az igy gondozott, óvott és vezetett nép ne szeresse szülőföldjét, mely őt szülte s édes vágyódással fog vágyódni, hogy oda vissza térhessen s a nehéz, hosszú álom után a halál ott érje azon a földön, amelyről minden rög mindig a szeretet melegét sugározta feléje.

— Április 10.

Visszavont petíció. A facseti kerületben képviselővé választott báró Harkányi János zemplénmegyei föld- birtokos ellen peticiót adtak a be a

Kúriához, mely több vesztegetési esetre nézve el is rendelte a vizsgálatot. A kérvényezők azonban a napokban a peticiót visszavonták, mire a Kúria az eljárást megszüntette.

Rákóczi-ereklyék. Kassán mozgalmat indítottak nemrégen II. Rákóczi Ferencre vonatkozó ereklyék összegyűjtése és kiállítása tárgyában. Az intéző-bizottság most felhívást köröz, amelyben a közélet nagyjait arra szólítja fel, hogy a hazafias munkában tevőleges részt vegyenek. A szomszédos megyék főispánjainak felajánlották a diszelnökséget s felkérték a helyi bizottságok alakítására.

Adakozznnk egy lobogóra. Nem- zetiszinü lobogónkról van szó. Arról, hogy a kivándorolt magyarokat ezzel a lobogóval megajándékozzuk. És ezért lapunk Zemplénvármegye közönségét felhívja hazafias tisztelettel, hogy e lobogóra szánt filléreiket kiadóhivatalunk címére küldve hozzájáruljunk ahhoz a szép akcióhoz, amely ami idegenbe szakadt véreinket, ami szépséges színű trikolorunkkal akarja édes szülőhazájuk földjéhez közelebb vonzani.

Az Országos Nemzeti Szövetség ötlete, nemzeti gyűjtés utján zászlót küldeni a magyar kivándoroltaknak Amerikába. Itt Zemplénben mi teljes lélekkel csatlakozunk e mozgalomhoz és sajtó utján kérjük vármegyénk hazafias közönségét e szép és megkapó eszme pártolására, a külföldön járó magyarnak mi ritkán van alkalma, úgyszólván soha, a mi kedves színeinkben gyönyörködni.

Évtizedek óta hangzik a panasz, mily tömérdek becsületes magyar erő keres uj hazát túl a tengeren s hogy különösen egynéhány óv óta mily ijesztő mértékét öltött a kivándorlás. Mégis Amerikában nem teszünk semmit, hogy kivándorolt véreinket megtartsuk a magyarsághoz való hozzá- tartozandóság kötelékében. A Zemplén húsvéti számában Kemechey Jenő a Budapesti Hírlap kitűnő dolgozótársa bizalmas hirt is árult el arról a kormányzati szándékról, amelynek célja volna valami szervezetet létesíteni Amerikában a magyarság befogadására ős összetartására. Minden ország és nemzet létesített Amerikában bizonyos intézményeket, amelyeknek hivatása honosait gyá- molitani, adminisztrálni és segíteni, anyagilag, erkölcsileg egyaránt. De vannak olyan szervezetek Amerikában, amelyeknek célja egyenesen az, hogy a kivándorolt magyart kivet- kőztesse hazafias hűségéből s elhódítsa a magyar nemzet testétől. Csak a szegény magyarság van tökéletesen magára hagyatva Amerikában. S a hazafias pap nélkül szűkölködő híveket épp a vallásos érzésüknél fogják meg és hódítják el tőlünk, igy például a rutént és a tótot.

Most végre egy hazafias társadalmi szervezet lelkesedéséből nemzeti zászlót készítünk az amerikai magyarság számára, bizonyságul arra, hogy az elhagyott haza szeretettel gondol eltávozott fiaira. Hisszük és reméljük, hogy az országos gyűjtés melyhez Zemplénvármegye hazafias érzésű közönsége is lelkesedéssel fog csatlakozni, hamarosan összehordja

a szükséges költséget, de reméljük azt is, hogy a derék akció nem marad meg ez első lépésnél, hanem iparkodni fog mind szorosabb kapcsolatot létesíteni a kivándorolt magyarok és a nemzet között, kapcsolatot, a melynek gyökere a létért való küzdelem reális talajába mélyed, kapcsolatot, a mely védelmet ád s oltalmat és támogatást biztosit s a mely erővel és hathatós fegyverzettel szereli föl a lélekben még hozzánk tartozó földieket arra, hogy kellően ellensúlyozhassák az Amerikában szervezett ellenségeink eddig, fájdalom, nagyon sikeres izgatását.

A vizsgálat.

— Huszonkarmadik és negyedik nap. — Sátoraljaújhely, ápr. 9.

A keddi napnak nagyobb eseménye a Kun Frigyes vallomása volt, aki mint helyettes választási elnök a logilletékesebb tanú arra, hogy id. Meczner Gyula vál. elnököt mi kény- szeritette kötelessége teljesítésében arra, hogy az utcai zavargások színhelyén jelen legyen. Illetékes fórum helyéről hű képet tár fel e vallomás arról a hangulatról, amelylyel az utcai szenvedélyek hullámait az egyre érkező jelentések a választási terembe sodorták. A vallomást alább egész terjedelmében közöljük.

Szerdán nagyobbára a bodzás- ujlaki tót ajkú gazda emberek vallottak a bevonulás alkalmával őket ért alkotmányos érzületü fogadtatásról. Kettőt közülök— saját bevallásuk szerint — erőszakosan cipeltek a Vadászkürtbe. Kettőjük s ezek már nem az elsők, a megfélemlítés folytán nem mert leszavazni Dókus Ernőre.

Tudósításunk a következő:

*

Kedden tettek vallomást Weisz Fülöp, Schvarcz vaskereskedő segédje látta amint reggel 9-10 óra között Czukker cipész és Gomercsics bohócz a Rákóczi utcán karban hozták fel Dobos bodzás újlaki Dokus-párti szavazót, aki oda jött vasat vásárolni, később, miután már az említettekkel eltávozott, ismét visszatért Dobos, a pult alá bujt, egy tömeg csőcselék vonult utána, mihamar követte öt oda újra Gomercsics bohócz is. Az üzlet előtt fenyegető volt a tömeg viselkedése, ezért kiutasítottuk őket az üzletből. Dobosnak nemzetiszinű toll volt a kalapja mögött, helyette a bohócz egy vörös tollat tűzött oda. A Rákóczi-ut- cán egy Dókus-párti szekeren a Dókus zászlót dr. Bánóczy Kálmán letépetni akarta a csőcselékkel és amint erre jelt adott utcai gyerekek ugráltak a szekerekre.

Prascsák András rendőr a Kazinczy utcán át bevonuló szekerekre való felugrálást látta. De hogy milyen párti szekerek voltak ezek azt nem tudja. A Rákóczi utcán bevonuló Dókus pártiakra a csőcselék dinnye hajakat hajigáit. Ezen szekerekre felugráló suhancok Dókust abcugolták.

Spitz Hermann tanú vallomásából nem volt mit jegyzőkönyvbe venni.

Kun Frigyes helyettes választási elnök: Állandóan a megyeháza nagytermében tartózkodtam. Amidőn reggel 8 órakor oda feljöttem a választási elnököt már ott találtam. O körülbelül háromnegyed 9 óráig, ameddig az előkészítő teendők, passe partout-k

Lapunk mai »ima 4 oldal.