Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
veit nemzetek templomnak, szentélynek tekintik, Magyarország is érzi, talán — hála az Égnek — jobban, mint más állam a népiskolák fontosságát. Mert tőlük várjuk, bogy a jövő nemzedék már kevesebbet fog szenvedni saját emlőinkön élősködő cudar bonárulóktól, kik átoknak tekintik, a mi reánk áldás, szégyennek, a mi nekünk büszkeség, kik megvetik nyelvünket, államunkat, annyi sok ideálunkat és a kik elhódítva, elvakitva annyiszor teszik próbára a magyar nemzet türelmét. Pedig mily szeretettel öleljük keblünkre kisdedeiket. Megnyitjuk népiskoláinkat mindnyájuknak egyaránt, nem nézzük senkinek faját, vagy vallását, nem kívánunk tőlük egyebet, csak szeressék, a mit mi szeretünk, bogy éljenek azért, a miért mi élünk. Becsüljük azért hát meg a népiskolát falvakban és városokban egyaránt. Hisz a falvakban, a nép őserejében lakik, a nép fogékony minden tanításaink iránt és ha még mindig nem igyekszünk anyagi és erkölcsi törekvésünkkel megnyerni őket, hálójába keríti őket, a már, sajnos, vármegyénkben is lábra kapott bazaellenes agitáció. Városainkban pedig az öntudatos polgárság fejlesztésére szükséges már, hogy az első ismeretek is céltudatosak legyenek, melyekből ne hiányozzék azonban a bazafiság zománca sem, mely annyira képes az anyagot a gyermek naiv leikébe befogadhatóvá tenni. És ezt mind a néptanítók teljesitik. A nemzetnek azok a szegény munkásai, a kik csupán az idealismusból táplálkoznak és a kik csupán önzetlenségre vannak még mindig kárhoztatva. Tiszteljük és becsüljük meg hát ezeket a modern apostolokat! Ha az állam és községek nem akarnak, vagy nem képesek még az életük fokozódott követelményeinek kielégítésétől gondoskodni: ám lássák legalább a néptanítók jutalmukat a társadalom becsülésében és szerete tében és a szülőknek a hálájában. Erre nemcsak köteles a társadalom, de a gyermekek kedélyére is jótékony hatással lesz, ha a szülők hálájának megnyilatkozását és a tiszteletnek nyilvánulását látják tanítóik iránt. És az anyagi erőkben szükölködőknek nagy megnyugvásul, lelki örömül fog szolgálni, ha legalább erkölcsi becsülésben fognak részesülni. Legyen a néptanító szintén az elsők között a társadalomban, a miképp az iskola is — hála az Égnek — a szükséges intézményeknek mostan már elseje — és ne feledjék, hogy ezzé csak két tényező tudja az iskolát tenni, az egyik tényező a másik nélkül tehetetlenül fog állani, mert az iskolában táplált szellemet is csak a családi tűzhely tudja fejleszteni és ápolni — ez a két tényező pedig: a szülők és néptanítók. Székely Áron. Vármegyei ügyek. A vármegyei Kossuth-szobor-bizotteág Sátoralja-Ujhelyben a f. évi szept. hó 12-én, délután 2 órakor, a vármegyeháza kistermében ülést tart. A homonnai választókerületből lapunk nyomatása közben vettük a következő sorokat: — Téged hívtalak, téged vártalak Juon Waducz! Te jól tudod, hogy itt, e ponton állott őseinknek vára, itt a hol a Retyezát hóval borítva ősz fejét, mutatja ősöd, a nagy dák király fényes városának, Zármizegethusának, helyét, itt akartam eszedbe juttatni, hogy bármily egyszerű kunyhóban születtél is, ősanyád Milla volt, a nagy király kedvese. — Hazugság, ámítás, ne higyj e beszédnek ! Nem vagyok más, mint a te egykori játszótársad, a szegény oláh diák, a ki téged oly forrón, oly igazán szeret. Annyi vagyok, a menynyit tudok. Lehetek pap, ügyvédő, bányász : kitüntetéssel vagyok képesítve mindenikre. Az leszek a mi akarok! Flóra, légy nőm, szeretlek imádlak! — Juon! szeretlek és azt akarom, hogy mindezeknél több légy. Őseid szelleme harcra szólít; légy népednek vezére, szabaditója, fogj fegyvert a magyar ellen a császár nevében. — Flóra téged is elámítottak ? E nép szabaddá lett, övé a föld; ha mégis szolga, csak a tudatlanság szolgája; de mi ki fogjuk nevelni s szabaddá tenni lelkét is. Az én fegyverem is ott lesz e harcban. A szép leány még elbüvölőbben simult az ifjúhoz. — Elvesszük, a magyar urak birtokát, te fogod kapni a legnagyobb osztályrészt, tábornok, talán herceg leszesz és én hercegné a te olda- lodnál! Az ifjú megdöbbenve nézett a leány arcába. — Flórám ! lelkem szent eszményképe! mi lett belőled 1 ? Ah mint fáj, hogy nem ismeTekintetes szerkesztő ur! A „Felsőmagyarországi Hírlap“ szeptember hó 4-én megjelent ez évi 71-ik számában foglalkozván a homonnai választókerület képviselőjelölési ügyével, kénytelen vagyok arra röviden nyilatkozni. — Az itteni papság semmi körülmények közt meg nem nyerhető arra, hogy a jogtalanul neki tulajdonított pánszláv izgatással néppárti jelöltet állítson és támogasson, mivel Andrássy Sándor gr. képviselőnkkel szemben mindaddig, mig a szabadelvüség zászlaját tartja kezében, teljes bizalommal és elismeréssel viseltetik, mert a görögszertartásu katolikus papságot, ha hozzá fordult, mindig a legmelegebb támogatásban részesítette és előállott szükség vagy nyomor esetén, vagy bárminemű más alkalomból közintézményeinket és szegény népünket anyagi támogatásban is bőkezűen részesítette. Homonnán, 1901. évi szeptember 6-án. Hazafiui tisztelettel Hutka István homonnai gk. esperes-lelkész — Toronszky Elek dr. Írja Homonnáról: A „Fel- sőmagyarországi Hírlap“ 71-ik számában megjelent arra a közlésre, hogy „a homonnai választó-kerületben Andrássy Sándor gróf ellen néppárti jelölt állittatik, s mivel nehezen adja ki kezéből a pénzt, nincs is reménye a győzelemre,“ kénytelen vagyok megjegyezni, hogy kerületünk képviselője mindenütt ott van bőkezű támogatásával, hol szükség, nyomor van, vagy közintézményeket támogatnia kell. De nincs is itt pénzre szükség, mivel e kerület választói nem pénzért csoportosultak eddig is zászlaja alá, hanem a személye iránt érzett bizalomból, ragaszkodásból s a felvidék közérdeké- s ezt kővetik ezentúl is. Kelt stb. A vármegyék pénzkezeléséről és a számvevői szolgálat államosításáról szóló törvényjavaslatot, melynek tárgyalására már nem volt elegendő idő, a belügyi minister visszavonta, de az uj Ház elé bemutatja, mégpedig gyökeres átdolgozásban. A törvényhatósági útadók, dacára annak, hogy az ösmert s máig sem változott okok miatt 1901. évre előírás még nincsen,* megnyugtató eredménynyel folytak be, kivált pedig a bodrogközi, újhelyi, szerencsi, tokaji és a nagy- mihályi járások községeiből. Befizettetett aug. hó folyamán tőkében: 20,219 K. 91 f. késedelmi kamatban: 154 K. 93 f. együtt: 20,374 K. 84 f. s igy most több folyt be, mint az 1900. évi aug. hóban, 941 K. 94 f.-el. — Legtöbb (6539 K. 99 f) folyt be a bodrogközi járásból, legkevesebb (vagyis csak 17, azaz tizenhét korona) a szinnai járásból. A Heves vármegyei siketnéma-intézet ideiglenos szervezeti szabályzatából köztudo- másra adjuk, hogy az 1901—1902. iskolai évben 12 növendék, a következő öt tanévben is mét 12—12 növendék vétetik fel úgy, hogy a hatodik évben már 72 növendéke lesz az intézetnek. Felvétetnek mindazon 7 éven felüli és 12 éven aluli korban lévő siketnémák, nemre és vallásra való tekintet nélkül, a kik asiketségen és némaságon kívül más testi vagy lelki fogyatkozásban nem szenvednek. A növendékek * Az 1901. évi közúti költségvetést a tegnapi postával végre lekiildötte a kereskedolemügyi kir. minister. Leiratában közli és tüzetesen megokolja, hogy 6%-röi felemelte 1070-re az 1001. évi törv. hat. utadópercentet. Szerk. rek reád! Oh mi szép voltál. Szegény oláh pap egyszerű leánya, a kinek, mikor kezembe tartottam kis kezét, minden vágyad egy kis családi kör volt s ábrándod nem szárnyalt túl e bérceken. Előttem áll szende arcod, szép szelíd tekinteted, egyszerű magad 'szőtt ruhádban karcsú termeted. Hallom, hogy a kis oltár előtt nem gazdagságot, rangot, hanem szerelmet, boldogságot kérsz a szűz anyától, s Isten angyalai lejártak bámulni tiszta lelkedet. . . S te most harcról, vérről, egy nemzetnek, mely nem bántott soha, kiirtásáról, fényről, koronáról beszólsz !- Mit csináltak veled, mi lett belőled, te édes kedves, te ártatlan gyermek ? Az ifjú arcára sötét bánat ült. Majd oda ölelte szivére a leányt. Erélylyel és mégis oly édesen suttogá. — Flórám 1 édesem! jer velem, dobd le e selymet, e fényes ékszereket. Nem égetik-e azok a te szivedet, lelkedet? Jer, kis lakom vár, messze a világ zajától ott leszünk mi boldogok. A leány mintha a beszédet nem is hallotta volna, megcsókolta az ifjú homlokát. — Népemnek hősévé avatlak fel, én tábornokom, én hercegem! E percben erős férfihang szólalt meg mö- göttök. — Tábornok ur! Waducz megrezzenve tekintett oda. Megismerte. Riebel őrnagy volt, a kit Puchner szu- beni tábornok küldött Hunyad és Hátszeg vidékére, az oláhok fellázitására. Á rút szereplésű őrnagy tisztelettel hajolt meg Waducz előtt. — B\>gadja e levelet az orosz cár és a bécsi felvétele az intézet szervező-bizottságának jogköréhez tartozik. A felvétel iránti kérvények a szervező-bizottság elnökéhez, Kállay Zoltán dr. főispánhoz, nyújtandók be és pedig a folyó 1901. évi szeptember 15. napjáig. Hirdetmény. A m. kir. kassai 5. honvéd huszárezred pótlovazó bizottsága folyó évi szeptember hó 26-án d. u. 4 órakor Páczin községben készpénzfizetés mellett pótlovakat fog vásárolni. A lovaknak tökéletesen egészségeseknek, jól tápláltaknak és teljesen hibátlanoknak kell lenniök, —magasságuk 160—166 cm., koruk 4Ví—7 év között legyen, — azon lovak, melyek ezeknek a követelményeknek meg nem felelnek,úgyszintén levágott (courtirozott) farkuak nem fogadtatnak el. Az ár, alku szerint, a lóminősé- géhez képest 650 koronáig állapittatik meg s a kialkudott ár a lólevél előmutatása után a helyszínén fog kifizettetni. Felhivatnak a lótenyésztők és lótulajdonosok, hogy ha fenti követelményeknek megfelelő lovaik vannak, saját érdekükben állítsák a bizottság elé. Hírek a nagyvilágból. Csun császári herceget, a kínai engesztelő küldöttség vezetőjét, Vilmos császár f. hó 4-én fogadta Berlinben, az új palotában. Vilmos császár szigorú hangon válaszolt a Kvangszü kínai császár nevében bocsánatot kért hercegnek, a ki biztosította a német császárt, hogy ismétt helyre áll Kina és Németország barátságos viszonya. — Csun hg., mint Vilmos császár vendége, részt vesz a most kezdődött nagy hadgyakorlatok megszemlélésében. A oári pár Fránciaországba útaztában előbb találkozni fog Vilmos német császárral és a császárnéval. Brzsébet román királyné, királyi férje kíséretében, ellátogatott Bécsbe és két koszorút (az egyikben a szegfű, a másikban a havasi gyopár tűnik szembe a krizantémumok és nárciszok közül) helyezett Erzsébet királynénk koporsójára. Abdul Hamid török szultán a múlt vasárnap ünnepelte trónralépésének huszonöt éves fordulóját. Oroszország tizenhárom hadtestet és két hadosztályt helyezett el az osztrák-magyar-né- met határon, azon belül pedig tizenkét hadtest fekszik az ország területén. A cár legközelebb s valószínű, hogy Li- vádiában fogadni fogadja Krűger búr elnököt. Eugenia fráncia ex-császárné egészségi állapota nagyon aggrsztóra fordult. Hírek az országból. rt Őfelsége a király, f. hó 5-én nagy kísérettel Zirczre érkezett és az ottani cisztercita kolostorban szállt meg. hogy megszemlélje a Zircz és Veszprém között végbemenő hadgyakorlatokat. Az országgyűlés képviselőháza, mely öt esztendővel ezelőtt gyűlt össze törvényhozói munkásságára, búcsúzik a léttől s holnap, a mint a király trónbeszéddel berekesztette, széjjel oszlik az egész országba. A volt honatyák nyakra-főre sietnek „beszámolóik“ elmondásával Folytatá« az 1. mellékleten. császár nevében. Önt a román hadsereg tábornokává nevezem ki — s egy nagy pecsétes levelet nyújtott oda. — Ön, tábornok ur! az északi, Janku tábornok pedig a déli hadsereget fogja szervezni és vezetni. Waducz borzadva tekintett az őrnagy arcába, mialatt a levelet undorral dobta el magától. — Gyalázatos és átkos szerep az, a melyet ön itt játszik őrnagy ur! A király és a cár arról, a mit ön itt csinál, nem tud semmit. — Ne légy oktalan Juon ! Fogadd el érettem, a ki csak úgy leszek nőd — szólott a leány. Az ifjú arcára kimondhatatlan fájdalomnak sötét árnya borult. — Most már mindent tudok, mindent értek. . . . Szerencsétlen leány, te aljas néplázitók- nak, népámitóknak lettél nyomorult eszköze, — hazaáruló. Meghalok talán utánad, de kitéplek szivemből. Szeretlek, de megvetlek. Azalatt a pillantás alatt, a mit most az ifjú szeme lövelt, a leány összerezzent, — Ön pedig, őrnagy ur! hagyjon fel a katonához nem illő szereppel. Igen, én bízom Istenben és nemzetemben, hogy kudarc és megvetés lesz e veszedelmes játék jutalma. Ha boldogtalanságba sodorja népemet, megölöm önt. . . Riebel őrnagy ur! még találkozunk. Az őrnagy utána nevetett a távozónak.-— Nem ölsz meg Waducz! De vak eszközöm leszesz te is, mint a többi ostoba oláh, (Folytatjuk.)
