Zemplén, 1901. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
Színházunk megnyitására. Sátoralja-Ujhely, 1001. jan. 4. f zínművészet uj csarnoka ! Üdvözöllek, te bűvös hely! . . . A magyar nyelv szellemének Í Templomot itt emelt Ujhely. Magyar nyelv és magyar jellem, Honszeretet hajléka ez. Addig él a magyar nemzet, Mig ily házban magyar nyelv lesz. A szabadság főkelléke Mindeu nemzet életének, De a nyelv, a nemzetiség, Az alapja léteiének. Szabadságát — ha elveszti- — Kivívhatja még a nemzet; De a nyelvét soha többé . . . Ha az elvesz: minden veszett! Nyelvedben élsz mi nemzetünk ! Ezt mivelve, ezt emelve, Erősbödik a szabadság ts a Haza szent szerelme! A magyar szót dallamossá Azért tette a jó Isten, Hogy a magyar — e szép nyelven — Szabadságot, Hazát zengjen ! Hogy hirdesse a világnak A magyar faj őserejét, Melyet annyi vészes vihar, Nem pusztított, nem rombolt szét! Hirdesse, hogy van egy nemzet, E földrészre ide szállva, A melyiknek nincs testvére, Nincs rokona — mégis áll ma ! Állni is fog — ez a hitem. — A mig bízik Istenében . . . Ha hiszen még ezer éves Múltjában ; a küldetésben! * * * E nagy célra a színészet, A színpad, egy jó iskola, A szabadság, önállóság: Képletekben bemutatva. Eszményi szép alakokat, Hősöket és honfiakat Alkossatok — mintaképül Mutatva itt — a magyarnak! Apáitok száz év előtt, — Gondoljatok küzdelmükre — Leleplezések ... (*) Igen természetesnek találom, hogy a sátor- alja-ujhelyi közönség igen fokozott kíváncsisággal várja a megjöttét azoknak a hölgyeknek és uraknak, kik nemsokára íöl fogják rázni városunkat a mindennapi egyhangúságból. Ismerem őket jól, szolgálok hát róluk egy kis friss pletykával. Nem veszem őket sem életkor, sem érdem szerint egymásután, csak a mint eszembe jutnak, úgy mondok pár szót egyikről-másikról. Gönczy Bella: Szőke, baba-arcú kis leány, ki alig hogy felhúzta a sleppes-szoknyát, mindjárt ismertté lett. Sokat fog énekelni és táncolni, mert ő szubrett s bátran elárulhatom, hogy egyike a legszebb szubretteknek . . . pedig de sokat láttam már. Rákosi Szidi tanítványa volt, a mi a legjobb ajánlólevél, hiszen onnan kerül ki a legtöbb és legszebb szubrett-gárda. Ismerik a kis Bilkey Irént, a gyorslábú Szaló- ezy Irént, vagy tán a kedves Haller Irmát? Látják kérem, ez mind a négy szubrett s mind a négy országos hirü. Ilyen lesz Gönczy Bella is. Hiszen olyan szép hangja van s olyan szépen tud nézni avval a két kék szemével ... ez különben már több, mint a mennyit mondani akartam . . . Ráthonyi Tilla: Nála szebb csak az ő hangja, különben koloratur-énekesnő; hallani fogunk végre olyan trillákat, a melyeket megtapsolhatunk ; többen mondják, hogy énekénél, még szebb a tánca, de ezt nem hiszem, azért sem, mert olyan szép hangja van, — hogy lehet ennél szebb valamid H. Serfözy Etel; Szubrett. Alig hogy megEz önzetlen küzdelemből Rátok hárult becsületre. . . A szeretet — hogy titeket Kik e terhet hordozzátok, Nem csak csodál, mint azelőtt. Fel is karolt már Hazátok. Dicsőség a hivatástok, Ez a rózsás színi pálya . . . A magyarok Istenének Szálljon rátok az áldása ! Bajusz József id. K fi színház történetéhez. Az idő vasfoga, mely mindent megemészt (még a „Várhegy“ ormán büszkélkedett várfalakat is) kikezdette a hirés ó-kaszinó termét is. A hires régi bálok terme s a múzsák újhelyi otthona közveszélyes lett s mint olyannak lerombolását Dókus Gyula akkori főszolgabíró elrendelte. A mit abból az ó-kaszinói teremből az idő meghagyott, csákány pusztította el. Eltűnt az a terem, mely annyi vigság tanúja volt, gócpontja a magyar értelemnek s hol egy Egressy, Lendvai, Déryné, Hollósy és Priel Kornélia s szinmüvészetünk nem egy fénylő csillaga kezdette pályafutását ... A 80-as évek elején ideiglenesen a Rákóczi-utca menti „állás“ változott át színházzá, hová, dacolva a kényelmetlenséggel és az időjárás viszontagságaival,elég szép számmal látogatott el annak idején a színművészeiért érdeklődő közönség. De soká ez állapot nem tarthatott. Sátor- alja-Ujhelynek már akkor is sokkal nagyobb intelligenciája volt, hogy sem megelégedett volna a primitiv színház-helyiséggel s különösen az időközben Dókus Gyula főszolgabíró megalakította műkedvelői társaság reábeszélése s befolyásolása révén heves harcok, zajos „képviseleti ülések“ után elhatározták a város atyái egy „táncterem“ építését, melyet eleinte karzattal, majd páholyokkal is kibővített, végre pedig beleegyezett, hogy egy szétszedhető színpad is állítassák fel, mely színpad s díszletei költségeinek fedezéséhez a „műkedvelők társulata“ a megnyitó előadás jövedelmével hozzájárult. így nyitottuk meg 1882-ben a vegyes célra szánt termet Blaháné s a műkedvelők közreműködése mellett. Nem akarok ezúttal szigorú kritikát mondani, hogy a tervező építész mint oldotta meg feladatát. Megmondta arra kritikáját mindenki, kit balsorsa csak egyszer is bevitt abba az épületbe. Elég kritika az, hogy 18 évi fenállása után a nagy remények között felépült „színház“ s táncterem, mely a csákányoknak köszönte születését, csákányok csapásai alatt múlt ki ismét, hogy főnikszként hamvaiból uj életre keljen. De nem volt könnyű az újjászületés! Hogy a halálos Ítélet kimondása, mint az újjászületés ténye előtt is mozgalmas képe volt a képviselő- testületnek, épp úgy, mint 1881-iki kimúlásakor. Mindnyájan emlékezünk, hisz a közel multhóditotta a kassai puplikumot, hozzánk jön Uj- helyre, a hol fellépéseit éppen úgy siker fogja koronázni. Mint nőről elég ha annyit mondok, hogy okvetetlenül szép és kedves kell hogy legyen, mert Halasy Bélának a felesége. A Bo lond-han búcsúzott el, férjével együtt, a kassai közönségtől, de az előadás végén nem ment el a szép Deli lovaggal szép tündérországba, hanem megelégedett egy olyan derék emberrel, mint Halasy Béla. (Határozottan csak nyert a cserével.) Halasy azt mondja, hogy jobb felesége embernek még nem volt, mint az övé s a közönség is hamarosan meg fog győződni, hogy jobb direktornéja társulatnak még nem volt. Különben buzgó luteránus. Első útja a templomba vezet. Nagy Margit: De csak a neve; inkább angyalhoz hasonlít. Murillófej gesztenyében. A kényes Ízlésű kassai publikum tetszését megtudta nyerni, táncol vidáman, énekel pajkosan, de csak a lámpák előtt — amúgy apácajelöltnek nézné akárki ... a munkácsiak kedvence volt s nem győzte elfogadni a sok *Kuglert“ tisztelőitől. A kis édes igen sok édességet papáit édesen. Margitka hálás is volt a figyelemért folyton tanult és — tessék elhinni — már most is sokat tud. Szentiványi Sándor : Hősszerelmes. Kedvenc dala a Kornevillei harangokból Gáspár apó éneke, de ezt csak benső barátai előtt énekli. Nem tudjuk hogy miért? Ázért-e mert hős? Avagy azért-e, mivel szerelmes ? . . . Barátai dicsérik, hogy jó kolléga és állandó karambolpartnere — Gabányi Pestának. Jakab Gyula: Baritonista, Göndör a haja, ban volt, úgyszólván csak nehány hónap előtt, mennyi hírlapi cikk látott napvilágot s hány „consilium“ volt a vajúdás kérdése felett. Mindenki föladatának tartotta, hogy helyet fedezzen föl az uj színháznak, mert senki sem akart könnyelműen belenyugodni abba a gondolatba, hogy az uj színház ismét abban az eldugott szűk utcában épitessék fölé u csak akkor nyugodott végképp bele a képviselőtestület többsége, midőn a felkért szakértő tervező vélemé- ményéből belátta, hogy egy uj színház — mely a város díszéül is szolgálna — 3—400 ezer koronába kerülne, mely összeget csak hosszú évek alatt lenne képes (?) összegyűjteni s mindaddig szellemi tekintetben még koplalni is kellene; mert a rozoga épület veszedelmes volt életre és egészségre egyaránt, s miután a tervező azt a nézetét nyilvánitá, hogy 80—100 ezer koronából az átalakítás munkálatai célszerűen végezhetők s a képviseletestület az utca kiszélesítését elvben elhatározta: csendültek meg a csákányok 1900. tavaszának végén az épületen, hogy rövid néhány hónap múltán a század végéig elővarázsolják a mai új színházat. Hogy mennyiben célszerű s mennyiben fog megfelelni kettős rendeltetésének, t. i. mint táncterem és színház : azt a jövő mutatja meg; de hogy a lehetőségig jó s a kiadásokhoz mérten szinte pazarul díszített szép színházunk van: azt már most láthatjuk, s büszkén halljuk már eddig is az uj színházat megtekintett szakértőktől, hogy Magyarországon alig van Sátoraljaújhelyhez hasonló kis város, melynek ilyen csinos színháza lenne és bizonyára egy Sincs, melyet oly takarosán és takarékosan építettek volna. Földszintjén 138, ezen felül a páholyszékeken 37 néző fér el, a karzaton 100. Díszes 44 páholya, két emeleten elhelyezve, kölcsönöz a színházteremnek igen-igen kellemes képet. Az étkezővel közvetetlen folyosó köti össze, elég kényelmes folyosóiról pedig 8 ajtón át lehet a szabadba jutni. Minden zugát villámos fény világítja; a színpad a modern teknika újabb haladása szerint van berendezve; úgy a színpad, mint kellő számú öltözői annyi kényelmet adnak, hogy a legnagyobb szabású színműveket is legcsekélyebb szorongás nélkül adhatja elő a társulat. Most még nehány szót az építésnél közreműködőitekről. Az átalakítás tervezetét egyszerű kivitelben Voytha Adolf építész készité; a tervtől azonban — különösen a díszítésre nézve — sokban el kelle térni, hogy szép, egyöntetű, barock stílben mutató színháztermünk legyen. E tekintetben remekelt Király J. műfestő (Tóth sátoralja-újhelyi szobafestő segédkezésével) ki Amerikából direkt azért jött haza, hogy a díszítés nek ezt a művét rövid egy hó leforgása alatt befejezze. A könnyed, meleg színezésű, dús ara- nyozásu relief-munkák dicsérik a mestert. A kőmives munkát Zombory és Lénhardt helybeli épitész-vállalkozók végezték, szakértelmük segítségével szerencsésen megküzdvén az előre nem láthatott s bizony nagy számban je- lenkezett nehézségekkel, — az ácsmunkák nagy részét Waller, a lakatosmunkát Armágyi, a kárpitosmüveket Bellák és Windt helybeli kárpitosok, az asztalos munkát Majoros, a mázoló ’ palócosan beszél egy kicsit, magyarosan iszik s olyankor a szeme csehül áll. Kiváncsiak vagyunk a Jákob hanglétrájára. Apropos létra: ne tessék komolyan venni az ivást. O nem bort iszik, nemcsak „polenaP-t de ezt sokat és gyakran . . . Azt hiszem azért, hogy felejtsen . . . Gyurmán Alice: Drámai és vígjátéki szende. Nézzék csak meg figyelmesen az arcát, fognak rajta találni valami fájdalmas vonást, a mi azonban annyira vonzóvá teszi a különben is szim- pátikus megjelenésű művésznőt, hogy nem csodálhatjuk, ha Szabadka, Miskolcz és Székesfehérvár szinháziközönségének mindig kedveltje volt; mi is szeretni fogjuk nagyon hamar, jól tudom ... Rédey István : tenorista. Üres óráiban komikusok orra elől halászik el egy-egy jó szerepet, de ezért a kollégái szeretik. A hangjába a hölgyek gyakran beleszeretnek, de ezt természetesnek találom. Szép ember és szép hang mindig vonz. Gulyás Menyhért: komikus. Jakab az ő keresetlen jó izű magyarságával egyszerűen csak „Koszt“ urnák titulálja. Menyuska különben mostanság kesereg, a csúf munkácsi öltözőből ellopták az ő kedvenc eugos cipőjét, ez lehangolja teljesen. Bérczy Mari: anyaszinésznő. Ez a szó, hogy anya oly szép, hogy csakis kedves, derék nőt sejthetünk mögötte. Isten tudja, de mikor megláttam, önkénytelenül is az jutott az eszembe, hogy szeretném tőle látni Teréza mamát az Aranyemberben. Krasznay Ernő'. Szerelmes. Ez is szerel-
