Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

1898. augusztus 7. Melléklet a „Zemplén4' 32. számához. az idei tanfolyamra oly sokan jelentkeztek, és- hogy ez évben annyi tanítványa van, ezt annak a mozgalomnak tulajdonítjuk, mely megindult a közönség körében, hogy e kiváló, lelki- ismeretes és derék tánctanitó jubiláris eszten­dejét nagyobb ovációval ünnepelje meg. A tan- folyamot befejező próbabál f. hó 13-án, szom­baton lesz. Eziránt a próbabál iránt már eddig is nagy az érdeklődés, különösen azért is, mert Révész ez alkalomból a szülőket oly eredmény­nyel és produktummal akarja meglepni, hogy rászolgáljon a kitüntető figyelemre és meleg érdeklődésre, melylyel iránta mindenkor, de különösen e jubiláris esztendő alkalmából visel­tetnek. — Halálozások. Roth Soma, kereskedő, akinek virágzó rőfösüzlete volt a Széchenyi- tóri Kollener-féle házban, f. hó 4-én Budapesten alig nehány napi betegség után meghalt. — Még kedden, f. hó 2-án önerejéből utazott fel Buda­pestre, hogy ott bélcsavarodás okozta betegsé­gében megoperáltassa magát. A műtétet rajta a Herzl-féle szanatóriumban Korányi tanár más­nap végre is hajtotta, de a beteg szervezete a műtét fájdalmait már nem bírta ki és másnapra meg is halt. Az elhunytban, ki még csak 37 éves volt, neje és 3 kis árvája a legjobb férjet és a leggondosabb apát siratják ; a kereskedelmi társulat egyik buzgó tagját, a helyi társadalom pedig egy jószivü és mindenkin segíteni min­denkor kész embert veszített Roth Somában. Hamvait ma hozzák haza Ujhelybe, hogy itt szülővárosában nyerjenek örök nyugalmat. — Bukoveczky Margit, Bukoveczky János szabó­mester polgártársunknak serdült hajadon szép leánya, e hó 3-án tüdősorvadásban meghalt. Nagy részvét mellett tegnapelőtt temették el. Ny. b.! — A nap hossza fogytán van már; a múlt hó folyamán 54 perccel rövidültek a napok, a folyó hóban pedig a fogyatkozás már 1 óra és 32 percet tesz ki. Szóval az ősz közeledése lát­szik, holott ez évben még alig volt nyarunk. — Az időjóslások szerint augusztus hóban is vár­ható egy pár zivataros nap; de általában kelle­mes derült idő, a hó derekára pedig nagy hőség várható. — Egyébként pedig a viharpróféta, Falb, ezeket jövendöli: Augusztus második har­madában nagy országos esők fognak hűvösséget okozni, mig augusztus harmadik fele kezdetben hideg, később azonban feltűnően meleg lesz. Augusztus 31-ike lesz az egész év legveszedel­mesebb kritikus napja. — Hírek Rank-Herleinból. Rank- Herlány fürdő vendégei a múlt hó 30-án igen kel­lemesen töltötték az estét. A színkörré átalakított nagyteremben szépszámú közönség nagy érdek­lődéssel élvezte a Nyomárkay Irén k. a. és Türner Károly segédjegyző közreműködésével rendezett jótékonycélu műkedvelő előadást, mely sikerét legnagyobbrészt Leypold Adél úrnőnek, Soós Pál ügybuzgó fürdő-igazgató müveit lelkű leányainak, Izabo és Jolán kisasszonyoknak és Semsey Ma­riska m. kir. operaénekesnőnek köszönheti. — A közreműködők közül elsősorban Nyomárkay Margit k. a zongorajátáka bűvölte el a közönsé­get, játszott magyar darabokat precízen és érzéssel adta elő. A „Hipnózis“ dialogot igen kedvesen játszották Klupathy Iza és Markó Adél kisasz- szonyok. Rockenstein Lajos szépen szavalta A császár összevonta szemöldökét, hangjá­ban a harag dürgött. — És ki az a hatalmas ur? — A halál, felséges ur; nekem temetnem kellett . . . A császár arcán ebben a percben a bámulat és megdöbbenés tükröződött. A másik percben oda lépett a paphoz s jobbját nyujtá. Szemeit a földre szegezte s alig hallhatóan suttogta: — Igaza van. Az élők várakozhatnak egyik a másik után; de a halál nem vár senkire ! Majd karját a papéba ölté, s a templom és egyház múltjáról kérdezősködött. A lelkész hévvel tárta fel a múltat, hogy az egyház mennyi üldözésnek volt kitéve, hány­szor vették el a reformátusoktól a templomot, sőt hogy a reformátusok, bár „Megyasszón mag­nak sincs egy pápista“, évenkint bizonyos egy­házi adót fizetnek az egri káptalannak. — „Nem sokáig lesz igy! “ szólt a császár határozottan. Alig vették észre, hogy a papiak előtt álla­nak. A lelkész kissé szégyenkezve dadogta: — Felséges uram! . . . szegény hajlé­kom. . . . A császár közbe szólott jóságos mosolylyal. — Igaza van ! . . . Rég akarok látni egy igazi kálvinista papi lakást. A fejedelem belépett a papi lakba. Körül­nézett s önkéntelen szólt: — Minden olyan egyszerű, de olyan tiszta, olyan tiszteletet gerjesztő. — Szegények, lenézettek vagyunk még most is! Petőfi „Boldog érzet“ cimü költeményét. Szépen adta elő Türner Károly a „Cremonai hegedűsből“ a hegedűszólót, a miért bő taps volt a jutalom. Pósa „Egércincogás“ cimü vigjátékát igen jól ad­ták elő Leky Stefánia, Csák Kornélia és Zimmer­mann Ida k. a. valamint Bockenstein Lajos, Ember István és Demko Oszkár. Nagy derültség között adta elő Zimmermann Lajos a „Tót tánc­mester“ c. monologot. „Az elveszett csók“ c. költeményt igen kedvesen szavalta Rottenberg Margit k. a. Igen jól adta elő a magyar dalo­kat cimbalmon Markó Adél k. a. cigánynői jelmezben. Legvégül egy cigánylakodalmat ábrá­zoló élőképet mutattak be az összes szereplők. Az előadást kora reggelig tartó tánc követte. Jelenlévő leányok: Soós-növérek, Szomráky Aranka, Leky-nővérek, Csák Kornélia, Sumegh Vilma, Cserszky Olga, Kállay Emilia, Vladár Erzsiké, Rakovszki-nővérek, Beráts Gizella, La- domérszky Mariska, Juhász Ilonka, Müller Em­ma, Münich Blanka és Lenke, Bánó Riza, Alexander-nővérek stb. Asszonyok: Soósné, Szomrákyné, Klupathyné, Sumeghné, Csákné Lekyné, Liebholdné, Bercsiné, özv. Ladomérsz- kiné, Demeczkyné, Szilágyiné, Zimmermanné, Vladárné, Juhászné, Keresztesyné, Rakovszky- né, Münich Aurélné, ifj. Kochné, Vasné, Rotten- bergné stb. — A júliusi kedvezőtlen időjárás következtében ez idén a vendégek létszáma cse­kélyebb, mint a múlt szezonban. Az eddig itt időző és időzött vendégek száma mégis megkö­zelíti a négyszázat. Ezek közül itt a névsorból csak nehányat említünk, u. m.: Mailáth József gróf és családja Perbenyikről; özv. Brezanóczy Béláné és unokája Gaizler Géza báró, Juhász Jenőné és családja, Brünner Károly cs. és kir. kapitány, Gold I. íoldmivelési min. számtaná­csos és családja, Késmárky Géza földmivelési min. irodatiszt, Semsey Kálmán rendőrfogal­mazó s családja és Kail Antal dr. kir. táblai jegyző neje Budapestről; Hohenauer Ignác dr., a „Pannónia“ szerkesztője és még más előkelő családok Kassáról. — Nagy hasznára válik a fürdőnek a múlt évben nagy költséggel készí­tett és az „Andrássy-forrás“ból eredő vízveze­ték, amely a vendégeket kitűnő kristálytiszta ivóvízzel látja el. A páratlan nevezetes­ségű gizer, melynek most is sok bámulója akad, már csak 12—14, s ritkán 16—18 órai időközökben és 8—10 percnyi időhoszszal szö­kik. — Hír szerint a fürdőnek szeptemb. elején, két magas vendége lesz ; akkor ugyanis Darányi Ignác dr. földmivelésügyi minister Darányi Béla országos jószágigazgató kíséretében hegyaljai útjáról ide is kirándulást fog tenni. — A fürdő­igazgatón kívül Zehula Ferenc irodatiszt is fá­radhatatlanul működik a fürdővendégek kielégí­tésére. A fürdő jövőre a Ránk-Füred nevet fogja fölvenni. r. 1. — Halálozás. Özv. Gracza Lajosné szül. Retteghy Mária, Retteghy Mihály, Retteghy Bertalan, s özv. Radványi Lajosné szül. Ret­teghy Ottilia úgy a maguk, mint gyermekeik s az összes rokonság nevében szomorodott szívvel tudatják, hogy édes anyjuk, özv. rettegfalvi Ret­teghy Istvánná, született Kláray Erzsébet f. hó július 28-án 90 éves korában elhunyt. — Vehécz, 1898. július 28. Emléke legyen áldott, síri álma édes! * II. — „Nem sokáig lesz így!“ felelte a császár. Aztán egész bizalmasan szólt: — Tiszteletes atyám ! Látom, hogy maga nagy tudományu és miveltségü férfiú; nem volna kedve helyzetét jobbal felcserélni, a hol nagy tehetségeit is hasznosabban érvényesít­hetné ? — Gyönyörűséges nekem az én Uram Jé­zusom igája! . . . Nem akarok én más lenni, mint szegény kálvinista pap . . . Hanem volna egy hódolattal teljes esedezésem. . . . — Igen ! Kérjen tőlem valamit. Mit kíván ? — Egy tornyot szegény templomunk mellé — felséges uram! — S evvel átnyújtotta a már előbb benyújtott, de visszautasított folyamodást. A császár elmosolyodott, s átvette a sokat utazott papirt és ezt irta reá — „Fiat voluntas tua“, (Legyen meg a te akaratod) és ismert szép hosszúkás betűivel aláírta nevét. . . . II. József császár két év múlva átvette az uralkodást s 1781. december havában közzé tette a „türelmi parancsot“. Ennek folyománya az 1790—1-iki 26-ik törvényeikkely, amelyben országunk rendei s a jó II. Lipót király letették egyházi szabadságunk alapkövét. Ki tudja, hogy a szegény megyasszai pappal való találkozása és beszélgetése is nem volt-e befolyással uralkodói nemes elhatározására ? Most már ugy-e megértik önök hogy az akkor épült templomi karzaton miért van ott az a két példány kétfejű sas ? S ugy-e kibékülnek vele? . . . — Gyári munkások áthelyezése. A magyar államvasutak újhelyi javító műhelyéből mintegy száz munkást áthelyeztek Debreczenbe, a hol egy nagyobb főműhelyt építettek. Az át­helyezettek közt van körülbeíől hatvan családos ember. Különösen a háztulajdonosokra, kereske­dőkre és iparosokra hat ez a tömeges és várat­lan áthelyezés anyagi tekintetben oly érzékenyen, amit sokáig fognak megsinyleni. — Talált gyermekhulla és csontváz. F. hó elsején, a Palotás-utcai Nyomárkay-féle funduson, ahol most házépítéssel foglalkoznak, a pöcegödörben egy gyormekhullát találtak. A törvényszéki vizsgáló bíróság a hullát felbon­tatta s igy megállapították, hogy az egy halva született hat hónapos idétlen gyerek hullája volt. Bűntettről tehát nem, csak kihágásról van szó ez esetben. Az anyát kipuhatolni eddig nem sikerült. — E hely szomszédságában, Nyomárkay Ödön dr. udvarában, a trágyagödör ásása köz­ben egy férfi, éspedig a csontok után Ítélve, erőteljes nagy férfi csontváza került napvilágra. A csontok mállása után ítélve, legalább száz esztendeje pihenhetett a most megbolygatott porhüvely a földben. így tehát hogy miként ke­rült az az említett helyre, örökké titok marad. (250 évvel ezelőtt azon a tájon temető volt. Szerk.) — Lopások és betöréses kísérletek. Folyó hó 2-ikáról 3-ikára menő éjjel ismeretlen tettesek Schweiger Sándor Papsor-utcai és Schweiger Ignác Kossuth-utcai lakásába pró­báltak behatolni, azonban a házbeliek észreve- vén őket, megugrottak. Több szerencséveltet- tek látogatást ugyanazon az utcán a Szepessy honvéd főhadnagy udvarában, a honnan egy nagy üveg ecetet, — továbbá a konyak gyár udvarában, a honnan a nyitott pincéből több darab ruhaneműt loptak el- A rendőrség nyo­mozásának adatai szerint a tolvajok, minden valószínűség szerint idegen cigányok voltak, azonban eddig még kézre nem kerültek. — Kispapok helyett kisiparosok. La­punk múlt számának Különfélék rovatába, a M.-Laborezról érkezett „Nyári mulatság“ c. tu­dósításba, derültséget keltő sajtóhibát csúsztatott a szedőszekrény koboldja, aki, ha személyének úgy tetszik, megtréfál mindenkit, a német csá­szártól kezdve le a m.-laborczi kisiparosig, sőt Krisztustól le a kalaposinasig. így történt, hogy a rámutattuk helyen, ahol igy kellett volna lenni: M.- Laborcz és vidéke intelligenciájának mulat­ságán ott voltak nagy számban a kispapok is, — a kohold kisiparosokat szuggerált a betű­szedő kezébe. — Itt még nincs vége. Egy kispap igen mérges levélben figyelmeztetett bennünket a sajtóhibára, hogy t. i. ők nem kisiparosok, hanem kispapok. A kohold ő maga a nagy hibáért nem kérhetvén a kispaptól bocsánatot, helyette mi mondjuk el a „szánom-bánom“-ot — egyéb­ként pedig megjegyezzük, hogy szellemi értelem­ben a pap is iparos, ergo: a kispap kisiparos, tehát koboldunk a jelen esetben csak formai hi­bát müveit, a mi tartalom tekintetében kima­gyarázható és menthető. Különben pedig hasonló hibáktól — amiket az ég távoztasson — hogy korrektorunk őrizkedjék: kegyvesztés büntetésé­nek a terhe alatt utasítottuk. Tehát legyen béke és megnyugvás M.-Laborczon és .környékén, fent és lent, az akaratlanul ejtett bolondos sajtóhiba miatt! — Gyakorlati tanfolyam Ujhelyben. • A m. kir. posta- és táviróigazgatóság lapunk utján is tudatja, hogy a posta- és táviró hiva­talnál kezelési szolgálatra alkalmazandó és a XI. fizetési osztályban 500 fttól 700 ftig emel­kedő évi fizetéssel, továbbá az 1893. évi IV. t.- c.-ben megállapított lakpónzilletményekkel (300,- 200,- 180-, 150 ft. — Szerk.) javadalmazott posta- és táviró segédtisztek kiképezésére, f. é. szeptember hó 15-töl kezdve hat hónapra terjedő gyakorlati tanfolyamot nyitok Sátor- alja-Ujhelyben. — E tanfolyamra hallgatókul fölvétetnek a) első sorban az 1873. évi II. t.-c. 5-ik §-a értelmében kisebb hivatalnoki al­kalmaztatásra igényjogosultsággal biró igazol- ványos katonai altisztek; b) postamesteri, vagy kiadói minőségben szolgáló oly férfiak, a kik a gimnáziom, reáliskola, vagy polgári iskola ne­gyedik osztályát, avagy ezekkel egyenlő rangú más iskolák megfelelő osztályait sikerrel elvé­gezték ; — c) ugyanezzel az iskolai előképzett­séggel biró és 18-ik életévüket meghaladott más férfiak, végül, ha ily pályázók kellő számmal nem jelentkeznek, — d) a fenti iskolai előkép­zettséggel rendelkező 16-ik életévüket betöltött ifjak is. — A felvételre megkivántatik továbbá annak igazolása hogy folyamodó: 1. a 35. élet­évet még nem haladta túl, 2. magyar állampol­gár, — 3. feddhetetlen előéletű, — 4. a posta- és táviró szolgálatra testileg is teljesen alkal- kalmas, mely utóbbi körülmény közhatósági or­vosi bizonyitványnyal igazolandó. — A tanfo­lyamok hallgatói beiratás és tandíj fejében 10 (tiz) forintot kötelesek fizetni, s ezen díj lefize-

Next

/
Oldalképek
Tartalom