Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-03 / 14. szám

izgatás csak eszköz az erkölcstelenségnek széles mederben való megnyilatkoztatására s igy ha ily forrongást teljesen, vagy legalább hosszú időkre megszüntetni akarunk, nem elégséges a külső nyilvánulások megfékezése, de a legbensőbb okok elenyésztetésére is kell minden erőnkből törekednünk 1

S ha megérezte a nép, hogy a társadalmi rend ellen vétőket a törvény és az álladalom vasmarka megszorítja, érezze meg azt is, hogy a megtértek ügyével a társadalom foglalkozik és segíteni igyekszik ott, ahol haj vau.

Nagyjából mik az okai, hogy a nép oly könnyen volt félrevezethető ? S külsőleg miben nyilvánult legelőször is az, amire szövetkezett? Az eddig táplált bizalom és tisztelet megtagadásában a hatósággal és értelmiséggel szemben, beleértve még a lelkészi kart is; ily megnyilatkozás mélyreható okai egyedül abban lelhetők fel, hogy a paraszt előtt az értelmiségnek már nincs tekintélye, s nincs azért, mert a tekintély nálunk évtizedek óta hol politikai, hol személyi érdekekből gázoltatik s ha nem lesz elösmerve és méltatva mai napon sem szóban, sem Írásban : hogy kívánhatjuk a néptől, hogy olyan dolognak hódoljon, mely általánosan kicsinyeltetik!

De a tekintélyhez bizonyos feltételek kellenek, még pedig erős erkölcsi feltételek, melyek nyomában önkénytelenül kell, hogy felfakadjon a közbizalom s képesség: embertömegeket a jóra és helyesre vezérelni, ha az illető maga is jó példával jár elől; egyszóval annak, ki vízről prédikál, ugyanazt kell innia is.

Másodsorban igaz, hogy általános szegénység van a munkásnép között, de ez más vidékekkel szemben Szabolcsban és Bodrogközön jelentéktelen s igy ez nem lehet főok, midőn a mozgalom eredetét kutatjuk; mindazáltal tekintetbe véve azon ösztönszerii emberi igyekezetei, mely a jobblét felé gravitál s melynek megszerzése minden időkben jobb és szelidebb erkölcsök megfészkelődését segíti elő az emberi lelkekben : állam és társadalomnak ezen mozgalom illetve okainak teljes elenyésztetése céljából főképp arra kell törekedniük, hogy a nép jólétét mozdítsák elő s oly módon, hogy ki iegyen zárva a népnek azon hiedelme, hogy az urak, az állam közegei, hivatalnokai s az egész értelmiség annak verejtékéből, annak zsírján táplálkoznak ; az értelmiségnek vezető szerepet kell betölteni a munkálkodásban is, mert a mai kor jelszava a munka, mely az erkölcsök nemesítésének s államok századokig való fenállásának egyedüli biztosítéka!

Megjelölöm azonban azon módokat és eszközöket is, melyek általánosságban hivatva lehetnek egyrészről a hatóság tekintélyének erkölcsileg leendő helyreállítása, másrészt a nép jólétének előidézése s igy a közbéke és nyugalom állandó biztosítása szempontjából.

I. Az államhatalom kötelessége volna.

1. A bíróságoknak színvonalon tartása a gyors, olcsó és szigorú igazságszolgáltatás tekintetében.

2. Szünet nélkül éber, tevékeny, gyors és páratlan közigazgatás.

3. Az italmérési és fogyasztási adóknak kizárólag a községek részére való bérbeadása, mert első sorban ebből a községeknek mint erkölcsi testületeknek némi anyagi haszna volna, másrészt a közönség megkiméltetnék az egyes bérlők túlkapásaitól.

János, mikor a kártya jegyet hordja, ugyanakkor kibic-jegyet is hord, amelyet szótalanul helyez a kibic elé, nyugtázván bizonyos számú filléreket, mire a kibic apró pénzéhez nyúl és fizet.

Ez a tervezet már ellentmondást provokált és méltán. Mert nem lévén egyforma a kibici élvezet, nem lehet egyforma a salláriom sem. Az sem volna igazság, hogy a Lajos barátom kibice annyit fizessen mint a Gyula barátomé, vagy a könnyen felfortyanó kis doktoré, vagy a vitézlő Pityu atyámfiaé, akik mindhárman vagy ettek már kibicet, vagy okvetetlenül fognak enni. Különben a bárcák színe a kibicek temperamentoma szerint változott volna. A szelíd, gyors n elpárolgó, bele nem szóló kibiceké égszínkék leendett, mérsékelt áru; a beleszóló, makacsul kitartó, kártyához kapkodó, disputáló kibicé pedig paprika-vörös szinü és drágácska. (Hogy Béla barátom elé milyen bilétát tettek volna s minőt az eleven doktor elé: ez a kérdés azt hiszem nem igen fejtörő.)

Persze, hogy mindkét tervem megbukott, mivelhogy a kibicellenesek gárdája azalatt, mig a közgyűlés propoziciómat tárgyalta, a szomszéd termekben kártyázott, ellenben a kibicek megsejtve a fenyegető bajt, egy emberkint szavaztak nemcsak, de elneveztek reakeionáriusnak, tervemet a társadalmi béke felbontására irányzott merényletnek proklamáltak jegyzőkönyvi megbotránkozással egyetemben s ráadásul majd hogy ki nem csaptak a kaszinóból.

Eszembe jutva, hogy reformereket mind4. Alkalmas vidékeken a gyümölcs- és szőlőművelésnek, mint bővebb jövedelmi forrásnak a népre való rákényszeritése.

5. A vagyon nélküli munkásoknak egy több évre szóló törzskönyvben való folytonos, községenkénti nyilvántartása olyképpen, hogy hetenkint vasárnap minden munkás tartozik bejelenteni, hány napot dolgozott (s ha nem helyben, hol?) az elmúlt héten; ez igaz jó tájékoztató lenne a munkásviszonyokra nézve, a kormány minden percben tudná, mely vidéken hány munkás van, mennyi éhezik, hánynak van munkája s megélhetősége s esetleg melyik kóborol községből-községbe, mint csavargó, vagy izgató ?

II. A társadalom kötelessége volna.

1. Az iszákosságnak megakadályozása s a közerkülcsiségnek emelése céljából olvasó, mér- tékletességi s a házi ipar fejlesztésére tevékenységi egyesületek létesítése s ezekkel kapcsolatban, csupán vasárnap és ünnepnapokon — felváltva a papok és tanítók által — felolvasások tartása, hol a nép különösen a vallásos és erkölcsös elbeszélések előadása, helylyel- közzel a természettudományok s az okszerű gazdálkodás köréből népies oktatásban részesittessék.

2. Ezenfelül népies könyvtárak megszerzése, hogy legyen miből felolvasni s ha valakinek ideje engedi, haza is vihessen olvasnivalót.

3. Olcsó és jó irányú néplapoknak nehány példányban minden községnek küldése, hogy a nép — értelmesebbjei utján — az aktuális dolgokról is bírjon tudomással, a rósz sajtó termékek üldözése és kiküszöbölése.

4. Hűséges cselédek jutalmazása.

III. Az állam és társadalom közös kötelessége.

1. Szövetkezetek létesítése, mégpedig úgy a hitelre, mint a fogyasztási cikkekre — s ezeken felül közmagtárak felállítása, hogy a kis gazda az uzsorások kezéből kiszabadittassék.

2. Házi ipar-ágak megkedveltetése, mely a mezei munka szünetelése alatt a családnak foglalkozást nyújtson.

3. A tűz- és jégbiztosítás államosítása, vagy szövetkezetek utján való kezelése általános kötelezettséggel, melyhez még az állatbiztosítást is be lehetne illeszteni. — Ez egyike a legfontosabb kérdéseknek, mert a nép, de nemcsak a nép, hanem az egész ország gazdaközönségónek vagyoni viszonyaiba mélyen belevág.

Hány gazda megy tönkre évenkint azon okból, mert jég által elvert terményét, vagy tűz által megemésztett vagyonát nem biztosította ?

S hány millióra rugó nemzeti vagyon van megmentve évenként a biztosítási intézmény által ? Ezen vagyont fokozni s mintegy a nemzet közkincsét szaporítani, tagjait a károsodástól megóvni: a biztosításnak minden irányban való kötelezővé, s igy sokkal olcsóbbá tétele által, az államhatalom kötelessége már csak azért is, hogy az állampolgárok fillérei idegen részvény- társaságok külföldi kasszáiba ne vándoroljanak ; ez oly intézmény, mely tisztán a közönség érdeke éppen úgy, mint a jó bíráskodás és közigazgatás s igy annak ellátását állami feladattá kell tenni.

Ezen általam felsorolt segítő eszközök közül Bodrogközön van még egy-kettő életbeléptetve t. i. a hitelszövetkezet és olvasókör; ez utóbbi még csak Perbenyik községben van, de nyilvánvaló jó hatással úgy, hogy az olvasóezeknél már nagyobb baj is ért, belenyugvással vonultam vissza, de eszmém mint amely a jövőtől várja fölkarolását, gondolkozóba ejtette a kibíceket s ha azok most szelidebbekké váltak, meg leszek jutalmazva, — amint az Előszók végződni szoktak.

Természetesen lemondtam a kaláberről. Ha a kibic-féktelenség megrendszabályozására irányzott önzetlen törekvésem megbukott, legalább azokat a kibiceket fosztom meg ingyen élvezetüktől, akik engem akarnak megkibicelni.

Heroikus elhatározásom egyébiránt a következő előnyöket ígérte:

1- ör: nem vesztek, ergo a gazdasági pozícióm erősbüdni fog;

2- or: nem nyerek, legalább a roszakaróim nem foghatják ezután rám, hogy a kártya-nyereségből telepítem be csekélyke parlagomat. Ez a második pont különösen tetszett, mert a rá- fogás azért volt boszantó, mivelhogy nem volt igaz. Ha igaz lett volna, akkor tovább kártyázom vala és hálából a legszebb furmintos táblámat „Kaláberu-nek kereszteltem volna el. Egy bő szüret után milyen elégedetten mutattam volna meg partnereimnek a „kaláber“ nyereséget, nem tantuszokban, nem is egy fél maréknyi apró pénzben, hanem a ropogós bankókat érő nedűt tartalmazó potrohos hordók kívánatos hosszúságú glédájában.

Annyi bizonyos, hogy könnyebb kimondani, mint megtartani azt, hogy többé nem ka- láberezem. Akik idáig a fogadást megtették, mind blamirozták magukat. Előbb kibiceltek, billiárdozköri tagok a korcsmától teljesen el vannak vonva, el vannak hódítva s a vallásos érzületnek úgy olvasmányok, mint papjokkali érintkezés által való táplálása folytán erkölcs és szelídség dolgában annyira meg vannak nemesedve, hogy a szociális mozgalomról hallani sem akartak; ezen körülményhez nem kevésbé járult hozzá a hitelszövetkezet is, mely például Perbenyiken 1896. évi március 15-én alakult meg 240 tag és 300 részvénynyel s már 336 tagot számlál 410 részvénynyel; forgalma az első évben 22000 ft volt 6000 ft betéttel s a második évben már 51000 ft 12000 ft betéttel.

Leleszen már régebben, az újabb időben pedig Bély és Bodrog-Szerdahelyen alakult meg a hitelszövetkezet, több helyütt, dacára évekkel ezelőtt tett felszólamlásomnak, mit a lelkészekhez és tanítókhoz intéztem, nem tudott ez az intézmény zöld ágra vergődni, pedig ha legalább a nagyobb községekben gyökeret vert volna a közjó előmozdítására szolgáló ezen szövetkezés, nem öltött volna ily mérveket ezen mozgalom s nem lett volna szükség a megtorlásnak oly erős eszközeire, melyeknek az állami jogrend érdekében történt szigorú alkalmazása a népet visszavetette a haladás utján; az állam és társadalomnak szoros kötelessége azonban ezt a veszteséget helyrehozni! S midőn a keresztényi segítség eszközeit legjobb hitem szerint elősoroltam, legyen szabad reménylenem, hogy nem állok egyedül s különösen nem leszek ellentétben a társadalom azon jeleseivel, kik a szocializmus kérdésének megoldását nemcsak a megtorlásban, de — a messze jövőbe is vetett pillantással — a prae- ventiv intézkedésekben találják.

Perbenyik, 1898. március 31.

Gróf Mailáth József.

Vármegyei ügyek.

Ápril 11. Az 1848-ban alkotott 1—31 törvénycikkely királyi szentesítésének ötvenedik évfordulóját, mely immár nemzeti ünnep jelentőségével bir, vármegyénk tvhatósági bizottsága, ápr. 1 lén,holnaphoz egy hétre, disz-közgyüléssel fogja megünnepelni, mely alkalomra nemcsak a bizottsági tagok, de a székvárosunkban állomásozó m. kir. honvédtisztikar és a vármegye székvárosának összes hatóságai is meghivattak. A vármegye közönségének ez ünneplése, az ápril

11-iki évfordulónak szentelt nemzeti ünnep meg- ülése, d. e. 9 órakor kezdődik. A díszközgyűlés után d. e 10 órakor „Te-Deum“-mal kezdődő nagymise lesz a helybeli rk. templomban az ösz- szes hatóságok és tanintézetek részvételével, mely alkalommal Babies kassai püspöknek főpásztori levele felolvastatik s kihirdettetik. — Az idő kimértsége nem engedi, hogy a többi vallásfelekezet templomaiba is ellátogasson az ünneplő-közönség, — azért az egyes hitfelekezetek s hitközségek lelkészei felkérettek, hogy templomaikban ők is hasonlóképp ünnepies istentiszteleteket tartván, a nemzeti ünnep számba menő évfordulóról megemlékezzenek. — A vármegye díszközgyűlését Matolai Etele alispán nyitja meg, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás vm. főjegyző alkalmi beszédet tart, Molnár István főispán pedig a díszközgyűlést beszéddel zárja be. — Heggel 6 órakor a gyártelepi zenekar a főutcán végig ébresztő-menetet tart. Nagymise után a gyártelepi daloskor a Széchenyi-téren elénekli a

tak, majd pletykáztak, végre ismét neki ültek a blattozásnak. En kiegyeztem ötven percentre a játék ördögével és kerestem piket-partnert. Mivelhogy a korhelységet sem lehet az ital egyszerre való megvonásával gyógyítani: azonkép- pen a kaláber-betegség kúrájának is meg vagyon a maga stádioma. Redding ítél, Teli Vilmos sokkal népszerűbb fotográfiákká váltak már előttünk, semhogy egyszerűen a sutba dobhatnánk.

Mikor önkéntes kaláber-számüzetósem első napjaiban bolyongtam a jól fütött, eléggé jól világított, de igen is jól tele füstölt termekben: elém gurul l’éter barátom derült gömbölyű ábrázatával s egy kis csöndes piketre invitál. Egy táncrakért, petrezselymet áruló kisasszony mohóságával adtam beleegyezésemet s nem minden ostentáció nélkül foglaltunk helyet a kalá- berezők között. Hadd lássák, hogy nekünk is vagyon mulatságunk, hogy náluk nélkül is eltudjuk tölteni az időt s mindenek fölött tegyük őket féltékenyekké, helyezzük kilátásba azt, hogy ezután nem lesz könnyű partit alakítani, mert ime mi kártya-felekezetet cseréltünk.

Apró, kerek termetű cimborám állta is a sarat vagy két hétig. Azonban minden helyfoglaláskor olyan laposokat pislantott a szomszédban kaláberezők asztala fölé, mint a békülni vágyó duzzogó szerelmes. Beláttam, hogy ezzel a magyarral nem soká tartható fel a szövetség. Olykor ha a szomszéd asztalnál „vannak“-ot mondott a kalábrista, menten kimondta Péterünk a kontrát s zavarában elpirult. Szóval szive vér- Folytatáe as I. mellékleten.