Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1891-02-15 / 7. szám

Melléklet a „Zemplén“ 7-ik számához.

rint a mindennapi rendes lépésekben haladni, hanem csak egyre holmi polkaütemben lépked.

Mindennek pedig az a magyarázata, hogy az a széles jókedv, a mi tegnap este a varannói kisdedóvó javára rendezett mulatságon hatalmába kerített, még a mai ájtatos napon sem akar alább hagyni; ezzel is dokumentálva, hogy az a tegnapi : mulatság igen-igen jó volt.

De hát hogyis ne lett volna igen igen jó, mikor ott a mulatságoknak rettegett ellensége, a petrezselyem árulás csufondáros vereséget szenve- i dett. Igaz, hogy a győzelem érdeme nem kizárólag a mienk, mert a nagy-mihályi »szövetséges csapat* elszántan állott mellénk s hatalmas és az cl fenséggel szemben tulerős rohamaival a di dalt végre is megszerezte számunkra. Meg is kötöttük velük nyomban a győzelem után a »véd és dac- szövetség« -et.

Mi is ott leszünk!

Különben a rut ellenség letiprását hatalmasan elősegité az a kedves hólgytársaság is, melyért az ellenséggel szembeszálltunk.

Azok a kedves arcok, igéző tekintetek, kecses táncoló alakocskák, ha megjelentek szemünk előtt szivünkbe és ereinkbeuj bátorság és uj erő szállott.

Tessék csak végigolvasni a táncosnőknek ezt a megörökítésre méltó névsorát: Antalóczy Margit, Buday Sándorné, Danyicsko Györgyné, Füzesséry Berta, Füzesséry Irén, Klaucsek Ida, Kutrovics Ilona, Rákóczy Berta, Schvarcz Szidónia, Seliga Irén, .Spinetti Károlyné, Strumpf Pálné, Takács Margit, Ureczky Margit, Ureczky Mariska, Val- kovszky Ilona, Zékány Burzsi és Zékány Etelka és Valburga.

A nem táncoló hölgyek; Antalóczy Antalné, Cséri Hermanné, Csiszárik Gizella, Füzesséry Györgyné, Hunyor Emma k. a., Klaucsek Károlyné, Ruzsicska Ferencné, Seliga Antalné, Szombathy Lászlóné dr.-né. Takács Istvánné, Ureczky Béláné, Walkovszky Mihályné és Werner Gyuláné, kik közül némelyik a csábitó felhívásoknak alig bírva ellentállani, kevés hijja, hogy táncra nem perdült. Kedvett kapott itt a tánchoz mindenki s általános lett a jelszó az oszláskor, világos reggel:

Majd nemsokára folytatjuk 1

A kisdedóvó ügye pedig a külön közölt ki mutatás szerint a szép mulatsághoz méltó anyagi sikert aratott.

Fogaddják a nagylelkű adakozók e helyen is a rendezőség hálás köszönetét.

Átányi József dr.

Szerencs, 1891. febr. 12.

Tek. Szerkesztő ur!

A múltkoriban megpendítettük azt az eszmét a Zemplén-ben, hogy ha a cukorgyári villamos lámpáknak nem a városbeli lakók számára világitó fénye Szerencs sötét utcáin is, — legalább itt-ott, — egy kis petróleom-vildgosság előállítására buzdítaná az intéző köröket, nagyon elkelne. A toronyóra rendbehozására megindított gyűjtésről is elismeréssel szóltunk; s most a hosszú pihenés után járásnak indult lomha óra ismét megállt, a farsangi bálozókkal tartva, kiknek a hamvazó szerda me mentó-]* után kedves a pihenés; a lámpák felállításának ügye pedig most kezdi gyors lépésekkel útját, meg-megzörgetve a közadakozás ajtaját. Miként sikerül a városi nemes tanács tervének kivitele, a világításra szolgáló alap létesítése ? az

Ha nemzeti ruháinkat levetettük: tartsuk meg nem zeti szellemünket. így fogunk erősödni.

Ez utóbbiakat sürgetnénk tudományos irodalmunkban is. Több eredetiség, több magyar szel lem, több világosság 1 A tudósok szemmel tarthatják a külföld vezér szellemeit, sőt tanulniok kell tőlük, de ne úgy hogy kilenc disszertációjukból csináljanak egy tizediket. Eszméiket szűrjék át ma gyár eszükön és szivükön, a mikor meg föltétlenül szükséges, hogy a tudós ne csak a könyvekből, hanem élő példákból tanuljon. Az atropológus ha a tahitikról akar írni, menjen közibük, ne úgy mint egy tudósunk, a ki pompás könyvet tákolt össze, pedig soha sem látott e néptörzsből egyet sem. Hogy a magyar ember a maga lábán is járhat, élő példa arra Hermann Ottó. A mit meg leírnak igyekezzenek, hogy necsak sejtsük, hanem meg is értsük ; ne gondolják hogy a tudományos jelzőre csak úgy lehet szert tenni, mint egy egyetemi tanár, a ki észjogot irt, mutatványul nyilván, hogy mire képes a kificamodott magyar nyelvérzék.

íme pár panaszosszó, mit kályhánk melegénél összeírtunk. Lehet, hogy borongós, mint a téli idő, de olyanig az, mint hogy a zordon telet nyájas tavasz szokta követni.

Az igazság nevében beszéltünk, midőn e hibákat fölemelitők. Ha nem tudnánk, hogy Íróinkban elég erő van a hibák elhagyására, nem szóltunk volna.

Ha úgy tesznek mint kértük: olvasó közönségük gyarapodik, s lesz erős nemzeti szellemünk.

Péter Mihály.

a közadakozáshoz (!) szoktatott közönséghez nem j tartozik; azért csak dicsérettel említhetjük Erős János dr. közszeretetben álló járás-orvosunknak ama buzgóságát, hogy maga kezdte meg az alá- irásivek átnyujtását azoknak, kik a sötétség ellenségei, eme jelszóval: legyen világossági

A törekvések férfias versenyében mindig van valami, mi a kívánt eredmény reménysugarával vigasztal. Most a hang (a toronyórát értem,) kél harcra a világossággal, (a felá'litandó petróleom- lámpák fényére gondolok.) Hagyjuk az időre. Hiszen úgyis elég villámvilágosság húzta itt össze e rövid farsangon a müveit közönség látóidegeit a nagy szálló emeleti dísztermében a nevezetes bálok alatt.

A múlt hónapiról már volt szó. Ugyanahhoz hasonlított, — sőt némelyek szerint felül is múlta azt, a »szerencsi társas-kör« alaptőkéjének gyarapítására febr. 7-én tartott táncvigalom, melyen a helybeli úrnők és urak igen szép számmal vettek részt. A vendégek közt üdvözölhettük Bernáth Bélát, a mádi kerület országgy. képviselőjét is.

Febr. 8-án a Klein -féle nagy vendéglőben tartottak bált a szerencsi r. k. iskola javára. Nagyon vegyes volt; de külömben arra számítottak a rendezők, hogy az alsóbb néposztály is fellelje mulatsága helyét.

Febr. 9-én a cukorgyári alkalmazottak tettek ki magukért: a gyári betegsegitő alap javára tartották igen fényes táncvigalmukat. Katonazene mellett járták a táncot reggelig. A táncterem és mellék-helyiségek tömve voltak.

E mulatságban a példás rend, minden várakozást kielégítő csinosság, a vendégek társaságának családias színezete legszebben hirdette a huszonöt villám-lámpa fényénél a megtestesült egyenlőséget. Kiváló ízléssel kiállított szép táncrendjük is volt. — Tovább nem folytatom a levelet... . Még a filokszera pusztítása jönne toliam alá 1 Pedig az oly borzasztó ránk, szerencsiekre nézve, hogy a veszteségért sem a bálok kápráztató fénye, sem pedig a puszta vigasztalás erőtlensége nem ad kárpótlást ; de még az sem, ha óránk ütni fog, s petroleom-lámpafénynél (pedig nem akartam megint az elejére térni 1) járunk porban, sárban.

A Hegyalja hát igazán elmondhatja: Nesze, itt a farsang után a bojt.

Isten velünk 1 P. S.

Különfélék.

(Őfelsége a király) jóvoltából Csurgovics János szalóki, Király Gyula koloniczai, Farkas Miklós vásárhelyi, Ferencsik András ladmaczi g. k. lelkészek 30—30 ftnyi, — Denyancsik András csicsókái, Gyömbér György mogyoróskai, Varga József málczai, Rudi János a.-jablonkai, Tóth Endre garanyi, Czompely Ede havaji, Csanda János or.-kázméri, Csengery Pál berettci tanítók pedig 15 —15 ftnyi kegyes adományt kaptak.

(Személyi hirek) Fejes István, s.-a--ujhelyi lelkész és Mitrovics Gyula főiskolai tanár, mint a ref. egyetemes konvent tagjai, a konvent részéről a zsinatot előkészítő iskolaügyi bizottságba szintén kiküldetvén, e célból f. hó 4—$-én a bizottságnak többi tagjaival Budapesten tanácskoztak.

— LSley Sándor dr., gálszécsi kir. járásbirósági aljegyző, két hónapra kisegítőül a homonnai kir. járásbírósághoz helyeztetett át. —• Szedlák István királyhelmeczi kir. aljárásbiró, a nyíregyházi kir. törvényszékhez alügyészszé neveztetett ki. — Prímmel Aladár dr., az újhelyi gimnáziumnakjvolt helyettes tanára, a közokt. minister által rendes tanárrá neveztetvén ki, Zsolnára helyeztetett át.

(Időjárás) dolgában ez a hét nevezetes arról, hogy hétíön, kedden délfelé 8 fokos melegben sütkéreztünk, a hőmérséklet ingadozása 13—14 foknyi volt, amennyiben a reggelenkint még 5 —6 fokos hideg délután felszökkent 0 R. fölé a 8—9 fokig A gyönyörű napsütés, szélcsendes idő tartott még csütörtökön is, habár ebben az évben csütörtökre viradólag volt a legerősebb hideg, vagyis 13 R. fok. Pénteken megenyhült a csikorgó hideg ; egész nap borult, tegnapra ismét szépen kiderült, de a hőmérő nem birta feljebb vinni az 1 R. foknyi melegnél.

(Városi ügyek.) A folyó hó 4-én tartott képviselő testületi közgyűlés nevezetesebb tárgyai következők voltak; indítvány következtében az első fokú hatóság megkerestetni határoztatott, hogy a belváros területén mindazon háztulajdonosok, kiknek házain eresz csatorna nincsen, ennek kiépítésére az építkezési szabályrendelet értelmében köteleztessenek.*) — A vármegye törvényhatóságának a folyó évi költségvetés jóváhagyására vonatkozó határozata tudomásul vétetvén, az adójegyző a vármegyei pótadóknak külön kivetésére és kezelésére utasittatott. — Ambrózy Nándornak a laktanya építésére felvett 25000 ftos költsön kieszközlése közül felmerült kész kiadásai kiutaltattak.

— A nm. pénzügyministeriumnak a regále-kár- talanitása fejében megállapított őszszegnek kiuta•) Első sorban fog példát adni, gondoljuk, maga a városháza, melynek tetejéről olvadáskor szinte ömlik ala a hőié a gyalogjáróra. Szeritlása tárgyában kelt intézvénye alapján megbizatott a város elöljárósága, hogy a 18150 ft értékű kötményezett kötvényt, 30 ft kézpénzt és ezen összegnek egy évi kamatai fejében 816 ft 74 krt a helybeli m. kir. adóhivátalnál vegye fel. — A s.-a.-ujhelyi polgári olvasókör, továbbá a honvéd altisztek által rendezett táncmulatságokra a színház terme díjtalanul átengedtetett. — A kisdedóvó folyó évi májút i-én fogván megnyittatni, az óvónői állásra a pályázat kihirdettetni rendeltetett. — Jelenek Adámnak és Székely Eleknek a gazdai állás betöltésére vonatkozó határozat ellen beadott felebbezése másod elbírálás végett felterjesztetni határoztatott. — Végül Keiner Sámuel rendőrör- mesternek 150 ft évi pótdij megszavaztatott.

(Farsang vége.) A barancsi batyu-bálról nemcsak tudósitást kaptunk, hanem egy összehasonlító bírálatot is a régi jó idők s a mai divatos kor mulatságairól. íme a bölcs beszéd: Barancson a f. hó 9-én lefolyt házi-mulatságról, amely oly hamisítatlan magyaros jókedvben, igazi vendégszeretet mellett, kitartó lelkesedéssel egész világos reggelig tartott, mielőtt a jelenvolt szépek szokásos névsorát közölném, engedje meg szerkesztő úr, hogy az effajta mulatságokról röviden s általánosságban szóljak. Hogy csakugyan jobb volt-e a régi világ, mint azt a mi kedves öregjeink szokták mondogatni, vagy talán csak ők tanulták meg — egy hosszú életen át — jobban ismerni a világot: erre a mai kor szülötte nehezen tud feleletet adni ; annyi azonban bizonyos, hogy az a valódi magyaros vendégszeretet, meiy e haza határain túl is hírnevet szerzett a magyarnak, ez idő szerint csaknem kihalóban van. — Ma már a társas összejövetelek, a tágabb értelemben vett házi mulatságok, a társadalomnak eme fénypontjai, számra nézve nagyon megcsökkentek, mivel ma csak hálózni a divat, s hogyan ? (pompával, fényűzéssel, túlszárnyalva a tehetséget 1) mennyivel szebb dolog pedig a háziasság jellegével felruházott mulatságok célja és eredménye, hol módunkban van elsajátítani a nemes vendégszeretet fogalmának gyakorlását, megismerkedni egymással úgy, aminők a közéletben vagyunk; mert itt, hol elv az egyenlőség: az egyszerűség természetes mezében tanulja megismerni férfi a nőt — fesztelen társalgásban, otthonos viselkedésben nő a férfit. S váljon mi teszi boldoggá az életet ? Az uszály, brüsszeli csipke, a puff, a diadém; vagy a frakk, klakk, lakk-e ? Nem, mélyentisztelt olvasó, a csillagot nem kell prizmán nézni, hogy tündökölni lássuk; a rózsának nem kell ylang-ylang, hogy illatozzon, valamint nem kell a teremtés remekének, a nőnek sem, fény, cicoma, hogy hódolatunkat kiérdemelje. Lám, a fülemile a maga egyszerűségében is a költők madara. Igaz, hogy a páva is az, hanem a - pénzköltőké. Jaj annak, ki ez utóbbit veszi mintaképül. Nem ok nélkül hasonlítja a példabeszéd a mai házasságot a rántott csibe feltálalt darabjához, melyről csak a gazdasszony tudja, hogy milyen része az a csibének ; éppen igy vagyunk bál alatt és bál után a mai divatnak élő nőkkel szemben. S valamint a férfit jelleme, a nőt csak szive nemessége teszi azzá, aminek lennie kell, t. i. remekké : ép- úgy, ha megmaradunk az egyszerűség mezében s nem fő előttünk a divat ezernyi félszegsége, nem lesz alkalma a jövő emberének ily anyagot feldolgozni ;

A férfi, a nő, a fogat,

Mind uj divatot mutogat,

S reggel — kopog az uzsorás. . . .

Ez budapesti szokás.

Nem tévedek, azt hiszem, ha egy-némely bál felett elsőbbséget adok a házi jellegű mulatságoknak, mely előbbinek bűvös képe meglehetősen hűvös arra nézve, hogy szivet-lelket igézzen, maradandóan legalább nem, vagy csak elvétve. — A maga egyszerűségében is kitünően sikerült volt a barancsi mulatság is, mely batyu-bál mintájára volt szervezve Teszár Pál és Palánkay István és kedves nejeik buzgólkodása folytán Püspöky Imre urila- kának helyiségeiben, Sokáig kedves lesz a jelenlévők emlékében e szép mulatság, hacsak a mi kedves, zamatos humoru Imre bátyánk azt egy újabb muri-val el nem feledteti velünk. — Különben cigány s jó bor mellett és lukullusi asztal körül jelen voltak a már említetteken kívül: Rosz- náky Gusztávné, Egreczky Péterné, Megyesi áll. főné és Duka Albertné úrnők; továbbá Majorossy Mariska és Paula, Pékáry Rózika, Rosznáky Bella és Mariska, Marschalko Ida, Palásthy Ilona, Wagner Aranka kisasszonyok, úgyszintén nevezett úrnők családfői s számos fiatal ember kitűnő jó kedvvel. — Kir -Helmeczről írják : f. hó 10-én a róm. kát. iskola helyiségében családias jellegű mulatságra gyűlt egybe Kir. Helmecz intelligenciájának legnagyobb része, hogy még egyszer hódoljon Karneval hercegnek, akinek rövid uralkodása a következő nappal már véget ért. A kedélyes mulatság egész hajnalig tartott s a vendégek egy kellemesen eltöltött éj emlékével távoztak el, dicsérve Pauliczki Ferenc főrendezőt, kinek legnagyobb érdeme volt a mulatság létrejöttében. Jelenvoltak : Benkő Erzsiké, Évva Ilona, Elek Vilma, Frieder Klára és Sarolta, Hatvány Gizella, Répási I Anna, Steiníeld Irén, Szépfi Gizella, Suszter Má-