Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
ba ejtette s hosszabb látogatást tett Ká/noky grófkos zoruk száma, értékük egész nagy vagyon. Dél - külügy minist érnél. A hollandi király betegsége annyira súlyossá vált, hogy e! vannak készülve a legroszabb fordulat bekövetkezésére. Vilmos német császár Bécsben a nevét viselő 50-ik (magyar) gyalogezredből többeket rendjelekkel tüntetett ki, négy altisztet is. Boszniába. Miskolczról az 5 számú házi ezrednek második zászlóalját áthelyezték Boszniába; el'enben Boszniából Aradra haza hozták a 33-ik gyalogezrednek egy zászlóalját. Crispi. az olasz királyságnak vezérpolitikusa, a florenci lakomán mondott nagy beszédében kifejezte, hogy Olaszország a hármas szövetség fennállásában látja Európa természetes egyensúlyának s a világbéke tartósságának legfőbb biztosítékát. A cár élete ellen, vadászat közben f. hó 4- én merényletet követtek el; a feléje dobott dinamit bombának egy szilánkja megsebesítette a lábát. Hirek az országból. Október hatodika Aradon. A tizenhárom aradi vértanú emlékszobrának leleplezési ünnepén Arad zászló- és virágdíszbe öltözött. Az ünnepi vendégek számát már okt. 5-én 15 — 20 ezerre becsülték. Az 1848491kl honvédek százai egykori egyenruháikba öltözve jelentek meg s képviselve volt a szabadságharcbeli összes fegyvernemnek formaruhája. Megható jelenetei a viszontlátásnak, mentek végbe az agg vitézek között, kik a vasúti pályaházból kivont karddal, tompa dobpergés taktusában haladva vonultak be a városba, Okt. 5- én, d. u. 3 órakor az öreg honvédek tisztelegtek Damjanich János tábornok özvegyénél, aki fuldokló zokogás közt csak pár szóval bírt felelni üdvözletükre. Jelen volt Klapka tábornok és Bar- dócz Sándor minorita, a 81 éves aggastyán is, a vértanuk gyóntató papjai közül az egyetlen élő. Azt beszéli, hogy Kiss Ernő és Schweidel, a gó- lyóhalálra ítéli vértanuk közül nem halt meg rögtön a lövés után s egy ismeretlen a jelenvoltakból stiléttel adta meg Schweidelnek a kegyelemdöfést A vértanúk ünnepnapján fönséges kép volt a szobor körül egybesereglett 20—30000 főnyi néptenger. Maga a szobor csoportozat kővetkező részletekből áll: a szobor főhomlokzatán van elhelyezve az Ébredő szabadság nemtöje, a déli oldal lépcsőjét a Haldokló harcos csoportja foglalja el, a keleti oldalon van az Áldozatkészség, átellenes oldalon a Harckészség nemtőjének szobor csoportozata, fent az ormon a Hungária szobor áll cserkoszorut nyújtva előre jobb kezével, lent a szobor alapzatán környöskörül a tizenhárom vér- tanunakdombormüve mellszobrai ékeskednek, min denik a maga nemében egy-egy műremek s a megszólalásig élethű ábrázolás. A hazaszeretet e magasztos ünnepnapjának lélekemelő lefolyását részletesen, térszüke miatt mi le nem írhatjuk. Mikor Szalacz Gyula, aradi polgármester, beszéde közben lehullott a lepel: a közönség önkénytelen elhatározással a Himnusz-t zenditette rá, Zala György szobrászt, ki a mütörténelmi becscsel is biró szobormüvét megalkotta lelkesen megéljenezték. Palágyi Lajosnak pályanyertes ódáját Somló Sándor, az aradi szinháztagja szavalta el. A költőt és szava- lót tapsok közt éltették. Lukácsy Miklós történeti emlekbeszédet mondott. Végre a dalegyesületek a Szózatot énekelték. Megszámlálhatatlan sok a után az aradi ifjúság a vértanuknak a zsigmondházi határban lévő vesztőhelyéhez zarándokod roppant embertömeg kíséretében. Itt Tiszti Lajos mondott beszédet az aradi honvéd-egyesület nevében, utána a lelkesedés zajos kitörései közt Barabás Béla ügyv. beszélt a töbek közt mondván: »Aki nem tanult meg imádkozni, menjen a tengerre; aki nem érzi minden csepp vérében, szivének minden dobbanásában a hazaszeretetnek lélekemelő melegét, — az jöjjön ideP‘ Beszédét végezvén megkoszorúzta az obeliszket. Az ifjúság szónoka, Barabás, után még Hentaller Lajos orsz. gy. képviselő mondott rövid lelkesítő beszédet hálásan emlékezvén meg Kazinczy Lajosról és Lenkey Jánosról, kik a hazáért áldozván fel életüket, méltók arra, hogy a 13 vértanú emlékünnepén áldás szálljon emlékezetükre. Este a város ki volt világítva, a színházban pedig díszelőadás volt. — özv. Damjanich Jánosné ájtatosan imádkozva sokáig időzött a vesztőhelyen. Aradról Temesvárra utazott és Dessewffy püspök vendégszeretét élvezte. Komócsy József írónak és költőnek az irodalom terén kifejtett munkássága elismeréséül Ó- felsége a Ferenc-József rend lovagkeresz.tjét adományozta. A közigazgatás reformja. Szapáry Gyula gf. ministerelnök a képviselő ház pénügyi bizottságának ülésén hozzá intézett kérdése adott feleletében kifejezte, hogy a kormánynak eltökélt szándéka a reform- javaslatokat a lehető legrövidebb idő alatt s legkésőbb a jövő évi január hóban előterjeszteni. A zóna tarifa hatása. A magyar államvasutaknak idei üzleteredményéről szóló miniszteri elő • terjesztés szerint f. hó 7. éig az államvasutak l4< J33 °Oo ftnyi bevételi fölösleget szállítottak az állampénztárba, vagyis a múlt év megfelelő szakához viszonyítva mostan többet 4, 933, 000 fttal. Különfélék. (Legfelsőbb adomány) Ófelsége kabinet irodája Dalibor Ferenc tolcsvai, Csaszin Albert klenovai, Hugyecz Pál sámogyi, Szedlár Endre pe ticsei néptanítóknak egyenként 15—15 ftot, Fe- rencsik Ödön lasztoméri lelkésznek pedig 30 ft királyi adományt küldött. (Személyi hir.) Molnár Viktor dr. temesi főispán f. hó 10-én este S.-a -Ujhelybe érkezett s pár napig itt marad. Isten hozta! (Október hatodikát) az örök emlékezetű gyászos nap negyvenegyedik évfordulóját Ujhelyben is megünnepelték. A kegyesrendiek templomában ez alkalommal rekviemet tartottak, melyen nagy számú közönségen kivül a gimnáziumi és r. k. elemi iskolai tanuló ifjúság teljes számmal vett részt. Gyászmise után az ifjúsághoz Kapás Aurél tanár a múlt idők gyászom eseményeit tárgyazó hazafias szellemű beszédet intézett. — Tolcsván is megünnepelték az aradi vértanuknak gyászos emléknapját. Mitrovich Elek gör. kath. lelkész, vallás külömbség nélkül nagyszámú közönség és a községi elöljáróság jelenlétében gyászmisét mondott. Istentisztelet végeztével küldöttség ment a lelkész lakására megköszönni hazafias buzgóságát és rekviemet. — Sárospatakon is ünnepnap volt október 6-ika. A nagy nap megünneplését a főiskola tanári kara kezdeményezte. Kilenc órakor vánossági jellegért folyamodván, kérelme párto- lólag felteijesztetett a kultuszministerhez. Beeske Bálint kérdést intézett a kir. tan- felögyelőhöz, van-e tudomása arról a zugiskoláról, mely a kir. adóhivatal tőszomszédságában van. Ebben az iskolában korán reggeltől késő estig 100—200 zsidógyerek siketitő lármával „gajdok« Tanfelügyelő felelte, hogy az nem zugiskola [közbeszólás: zúgiskola 1) hanem az építkező sze- íard-hitfelekezetnek ideiglenes és nyilvánossági joggal biró iskolahelyisége. Ha az iskolai órákon kivül zajonganak benne, az ellen tenni nem az ő, hanem az utcai rendőrség dolga. — Ily értelemben való intézkedésre a főszolgabiró utasittatott. Höseh Dezső kir. főmérnök havi jelentése szerint az állami utak jó karban vannak, Fischer Gusztáv br. vállalkozó az állami utakra rendelt fedőanyagot, kellő időre kiszállította. S.-Patak a vencsellői útra utalt közmunkájából még semmit sem teljesített. A perbenyiki tüzkárosultaknak közmunka-tartozását elengedtetni véleményezte; elengedtetett. A vármegye tulajdonát képező vámos hidaknak vámszedésre való jogosultsága ez év végén megszűnvén annak újabb öt évre leendő kiterjesztése iránt a keresk. ministerhez felteijesztés intéztetett. Becske Bálint, kir. pénzügyigazgató, jelentése szerint a közadók befizetése a multihoz mérten nagyon kedvező volt. Egyenes adóban befolyt ez évi szept. hó végéig: 143,156 ft 2$\ kr most több 77,706 ft 3812 krral, hátralékban maradt: 970,098 ft 07* 5 kr ; hadmentességi dijra befizettetett : 7109 ft 75 kr, most több 5903 ft 61 krral, hátrálék ennél az adónemnél: 52,126 ft 15 kr. Madár András kivételes nősülési engedele- mért folyamodott; kérelme teljesittetett. Végül Öméltósága elmondotta, hogy a 10 szolgabirói hivatal vizsgálatát befejezvén, csak örvendeset tapasztalt mindenikről. Pontosság és rend tekintetében az öt felső járás mi kívánnivalót sem hagy maga után. Hozzájuk sorakozik az újhelyi is. A d. e. 9-kor kezdődő ülés d. u. 1l2i-kor végződött. Vármegyei ügyek. A vármegyei állandó választmány holnap d. e. 9-kor főispán Öméltóságának elnöklete alatt ülést tart. A kereskedelmi minister Pogány Gerő dr. nagymihályi körorvosnak megengedte, hogy a nagymihályi és bánóczi vasúti marharakodó állomásokon az állatszemlélő szakértői teendőket végezhesse. A ragadós száj- és körömfájás fellépett S.-a.-Ujhelyben, továbbá a sztropkai járásban fekvő Valkó, Kelese, N.-Brezsnyicze, Piszkorócz és Pe- töfalva községek szarvasmarha állományában ; ellenben megszűnt: Vily és Vitány községekben. Hirek a nagyvilágból. Államférfiak találkozása. A National Ztg. jelenti, hogy Kálnoky, Caprivi és Crispi külügy- ministerek legközelebb találkozni fognak. Ausztria nagyobbodása. A legközelebbi határ- kiigazitás alkatraával Olaszország Pimierónál három négyszög kilométernyi területről hmond Ausztria javára. György, görög király, e napokban Bécset utSzemlesütés, pirulás, kötő sarka tépés a kérdésre minden felelet. — Hát Matyit szereted-e ?.. Egy szemérmes pillantás Matyira, még piru- lóbb arc, kegyetlenebb kötő-tépés. — No, felelj háti.. — Mit akar kend avval a lánynyal, szólt a biróné. — Először hadd szóljon. Szereted-e?.. — Szeretem ! Volt a bátortalan felelet. — Eredj fiam, mond a biró Matyinak, ott van lányom, öleld meg, csókold meg, mától fogva a menyasszonyod. Az ötven redemtus hold földet meg holnap megvedd, én mondom, mert kitekerem a nyakad. Van eladó, akár száz is. Tegnap jelentette be három gazda is, hogy földjei eladók. Húsz holdat adok én is. Egy tinót adsz te öt ürüvel, adok annyit én is, elég lesz lakodalomra. Borom van nekem, csirkém, kappanom, kácsám, pulykám, libám, más egyéb is van nekem. Öleld meg hát Zsuzsit, vagy nem szereted ?. . És Matyi, meg Zsuzsi, a mit máskor titokban, elrejtett helyen megtettek az erős tilalom dacára, most az unszolásra, szabadjába nem merték tenni, — De apjuk, az istenért, méltatlankodott biróné, mit csinál kend?.. Többet ivott ma megint mint kellett volna ugy-e ? Nem hogy lefeküdne, kialudná magát, hanem még bajt csinál. Gyere lányom. Az csak hadd maradjon, te meg gyere utánam párom, mondok valamit, mondá biró uram, s egyszersmind húzta maga után élete párját a másik szobába, hol aztán elmondta neki, mit Matyitől hallott s nagyobb igazságnak okáért felmutatta Fekete János uram levelét. Ilyen árgumentomokra maga biróné is megszelídült s azt mondta, no hát akkor jól van minden. Három a Fekete testvér, a legöregebb kitett magáért ! Ha tesz, úgy Matyi gazdag lesz, de igen. Hogy a két fiatal magára maradt, félve közeledtek egymáshoz s bizony-bizony megtörtént, mi minden szerelmes páron megtörténik, ha magukra maradnak, — ölelkeztek, s az ölelkőzést megcifrázták egy egy csattanós csókkal. Mikor Matyi hazafelé baktatott nagy hangon dúdolva a nagy kedvnek miatta, hányva-vetve a rózsás jövő terveit ész-serpenyőjében, akkor gondolt valakire, bácsijára, a gazdag János bácsira, s azt gondolta, hogy én istenem, az csak az igen sokból egy parányit adott neki és milyen boldoggá tette 1 . . Hát ő, a dúsgazdag, a száz meg száz ezrekkel biró milyen boldog lehet ? És a gondolattal megtermett a másik gon dolat is, mit már sóhajtás kisért. S ez, már irigység volt. Irigyelte a vagyont, magának szeretett volna annyit ; pedig ő kevéssel boldogabb volt, mint csak el is képzelhette volna igazán. Otthon atyjával elkezdett tervezgetni. Három ezer forintjuk van. Egy hold redemtus földnek ára 40 ft. Ötven holdnak ára kerekszám 2000 ft. Marad még ezer forint. A lány is kap 20 hold földet, lesz igy hetven hold. Hetven holdhoz kell hat ökör, jó termések öt év alatt behoznak, félre téve ismét tiz holdat; a mesterség is csak hajt valamit s igy — tiz év múlva kétszerezőkik a vagyon ; a lány apja meg a húsz holdhoz ád szőlőt is, van neki elég s igy boruk is lesz elég; az ezer forintot meg majd ki adják interesre, azon is vesznek valamit: — igy számított atya s fiú. De hagyjuk őket, fessék a jövőt piros színnek lássák szépnek ; szegények, látták eddig sokszor igen feketének is, mint sok más ezer mesterember, ha eljött az üzleti pangás s a tanult mesterség mellett el kellett menni napszámba kapálni a maga kenyerén — öt garasért. * A gazdagság, suta kézéi kezelve, egy igen nagy betegség. Ilyen betegségbe volt Fekete Gábor is, kit ez az egy bet ígség nem magányosan keresett fel, ott volt mellette hatalmas segítségül a másik, a még nagyobb, az agglegénység. A már mindenben elfáradt test, a zaklatott lélek, mely a világ mindenféle gyönyörein keresztül ment, utóiznek megtartva magának az undort — pihenni vágyott, sóvárgott a csendért, s e vágyás már maga egy betegség volt, mert kielé- gittetlen maradt. A gondolat az agyban egymást érte, hogy igy, meg úgy lesz jobb megpihenni, de a kaján irigységgel telt bizalmatlanság mindenki irányában, mi az agglegények átka — űzte, ragadta tovább a töprengés világába, hol folyton az a gondolat kergette : — ez a rengeteg vagyon kire maradjon ?.. Talán azokra, kik távoli rokonaim, de titkon halálom után sóvárgók ? . . Ejh, okosabb volt bátyám, elbolondizálta (ostobán az igaz) minden vagyonát s most itt-ott régi barátjainál élősködik — de gond nélkül. István is ád neki, én is, hiszen vérünkből való ; ruhát kap, enni kap, pipa, dohány, Folytatás a mellékleten.
