Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-09 / 10. szám

melyet a gyenge fuvalom és enyhén permetező eső idéz elő ? 1

A királysas hatalmas alakja, imponáló meg- I jelenése által félelemmel párosult tiszteletet parancsol ; mégis sokkál több szeretettel, kegyelettel csüggünk a tavaszi napokat felvidító kedves dalosokon, melyeknek andalító zenéje szivünk húrjain igazi akkordokat hoz létre. A sok ezerféle nagyságú. alakú, diszü virágok között a szerény ibolya teljes méltánylásunkra érdemes.

Az ünnepelt s gyakran erkölcsileg kétesér- tékü politikai nagyságok mellett, nem üdvös dolog-e szivünk egész melegével hódolni azon férfiak kegyeletes emlékének, kik csendben működve, életök minden percét egy magasabb szellemi érdek szolgálatában eltöltve : mások egyetemes jó- | létének előmozdításán fáradoztak. Egy orvos, vagy ! egy lelkész életünket veszélyeztető ragály közepette j ép úgy válhatik hőssé, mint a csaták bajnoka a halált osztogató fegyverek villogása között.

A nevelés szent ügye hasonló bajnokokat képes felmutatni. Ki feláldozza a napnak minden óráját azon célból, hogy a társadalom minden osztályának, 8 igy a hazának, hasznos polgárokat képezzen : oly kötelességet teljesít, melynél fenségesebbet gondolni sem lehet.

E téren működik a kegyes tanitórend. En nek volt tagja Sivulszky József, kinek nevével első sorban meg kell ismerkednünk azért, mivel e va lódi kalazanci szellemű férfiú működésének hatása közel egy negyed századon át hullámszerüleg terjedt szét egész Zemplénvármegyében; de lelkének legfőbb fénysugarai a vármegye székhelyén, S.-a.-Ujhelyben, tündöklenek a legragyogóbban.

Sivulszky József szül. 1754. január 2-án Kassán, tekintélyes gazdag polgári szülőktől. Atyja, Sivulszky Márton, anyja Nagy Erzsébet volt A család tekintélyes és jómódú helyzetéhez képest gyér mekeit gondos, lelkiismeretes nevelésben részesité. »Másnak ültetik az erdőt, de a ki ülteti, jót tesz és hálát érdemel, mint az a gondos család, ki jó gyermekeket nevel a hazának.« Otthon a gyen géd édes anyának vezetése mellett szigorú rend szeretetet, tisztaságot, jó Ízlést és vallásos meggyőződést sajátított el; az isko'ában pedig szorgalommal egyesitett élénk elméje hasznos ismerete két gyűjtött. S a mint nőtt korban, nyert kedvességben jóra kész akaratának önkéntes felhasználása által úgy, hogy szerető atyjának büszkesége, ta nulótársainak pedig példányképe volt.

Elvégezvén a gimnáziumi tanfolyamot a ke gyes tanitórendbe lépett 1773. okt. 21-én. Újonc- éveit Kecskeméten töltötte; a filozófiai és hittudományi tanfolyamok befejezésével áldozó pappá szenteltetett. Nemcsak a kötelező tanulmányokban tűnt ki társai közül; de minden erejét megfeszité, hogy ismeretei alaposságával a kor színvonalára emelkedjék, s ez által jó nevelő s kitűnő tanar váljék belőle. Kalocsán, Debreczenben és Tokajban a nyelvészeti, Trencsénben pedig a költészeti és szónoklati osztályokban nagy készültséggel elöljáróinak teljes méltánylását kiérdemelve, nagy dicsérettel tanárkodott.

Tokaji tanárkodásának idejében jelenik meg 11. Józzef császár rendelete. A rendelet az utolsó percig titokban tartatván, a tanárokat ép úgy, mint a városiakat, nem kevésbbé lepte meg a császár azon intézkedése, hogy a piaristák oda hagyva Tokajt, működésük szinterét, hol jó és balszerencse között 62 éven át kalauzolták a gondjaikra bízott ifjúságot az erkölcs és tudomány göröngyös, de hasznos utain S. a.- Ujhelybe költözzenek. 1789. jul.

2-án gr. Tűrök Lajos a kassai kér. főigazgatója, szokásos hivatalos látogatását befejezvén, a következő napon kijelenté a tokaji rezidencia házfőnö- kének, hogy a rendtagok Ö Felsége legmagasabb parancsolatából Ujhelybe, az eltörlött paulinusok házába fognak átköltózködni, hol működési körük nem változik, csak szép és nemes foglalkozásuk főhadiszállása továbbittatik egy kissé északi irányba; s már jul. 5-én az említett zárdaépület és templom a rendnek át is lesz adva. A tokaji házfőnök, Be- rencs Keresztély, miután ily rohamosan a legfelsőbb parancsnak eleget nem tehetett, egyébiránt betegsége által is akadályozva lévén, Sivulszky Józsefet bizta meg a ház hivatalos átvételével. Sivulszky jul. 5-én e tisztének meg is felel: átveszi aházat br. Eötvös Gábor kir. biztos, gr. Török Lajos főigazgató, Kaszner András a pataki és regéczi kam. uradalmak igazgatója Szörny Imre helybeli esperes-plébános és Féjbry Ignác vallásalapi számvevő jelenlétében. Fölolvastatott a 23693/2126 sz. a. május 6 án kelt fejedelmi parancs, mely meghagyja, hogy a tokaji piaristák összes készletükkel 5. a - Upielybe költözködjenek, s már 1789/90. isk. évre megnyissák az 5. osztályú gimnáziumot ; feltéve egyúttal, hogy ha a piaristák az átköltözködési költségeket fedezni nem tudnák, részökre némi összeg utalványoztatik.

A piaristák e szerint a pálosok örökébe beilleszkednek ; jóllehet ez örökség inkább csak szellemi volt. Mielőtt azonban fölvett fonalunkat tovább vezetnők, ezen szellemi rokonság alapján vessünk egy futó pillanatot a hazánk történetében annyira nevezetes paulinus vagy pálos rendi e is.

0SAMOK,

Egy bálozó hölgy emlékeiből.

— Naplótöredék —

Könnyű a fiatal embereknek a bálba menni.... Felkötik a fehér nyakkendőt, felveszik a hírhedtté vált frakkot, lakkot és klakkot s kész a báli toalett. De nekünk, lányoknak, a báli ruha felpróbálásától a fru fru felsütéséig, mennyi fáradtságunkba és bosszúságunkba kerül, mig elmondhatjuk : egy gombostű sem hiányzik; azt csak az tudja igazan felfogni, ki maga is átesett már egy bálbakészülésen. Még mindez elviselhetővé válnék, ha az embernek csak a saját Ízlésével kellene törődnie, de ott van a mama. Amit én ízlésesnek és szépnek találok, azt ő kiállhatatlannak találja.

A múltkor is, talán azért, mert a kedves Aladár egyszer rózsabimbóhoz hasonlított, fehér rózsabim bót akartam a hajamba tűzni, de a mama erővel egy Paul Nérón nagyságú piros rózsát dugott a hajamba és én ezzel voltam kénytelen megjelenni a jogász-bálon.

Ah jogász bál ! . . Első fecskéje a bálok tavaszának. . . . Ahol először mutatják be a szende ibolyát, a gyengéd nárciszt, a szemérmes liliomot, és mit tudom én, milyen virághoz hasonlítanak minket a hízelgő férfiak; hadd emlékezzem rád vissza, hadd tűnjék fel előttem még egyszer e báli éj minden kellemével. . . .

Ráhúzták az első csárdást; már egy-két pár ki is állott a cigány elé, hol »riszáiósan,« hol meg »mártogatósan« aprózva deli nemzeti táncunkat és én még mindig ott ülök a terem egyik szögletében; nem mint szende ibolya, hanem mint igénytelen petrezselyem virág. Mit is mondok.

Hiszen ott közeleg a rég várt s mégsem nagyon óhajtott szabaditó, egy szemüveges, erősen magashomlokú, kissé köpcös táncos személyében, ki előmbe érve, nehézkesen hajtja meg magát s j méltósággal dormögi: »szabad kérnem. . . .« Már ; azt akartam mondani, nem szabad, midőn észre- i vettem mamának felém irányzott szigorú tekinte- ! tét, s kedvetlenül bár, elmentem vele táncolni, I vigasztalván magam: »nincsen olyan rósz, aminek ' vége nem lenne.« I

Mindig csak a »második négyest* meg a ( »souper*-csárdást hallottam eddig magasztalni, j pedig a lányok életében az oly megvetett »első j csárdás* is nagy szerepet játszik, mert ha ebben ülve marad az ember, el van rontva minden kedve s a jó barátnők és mamáik kárörvendve jegyzik ' meg: »Liza az első csárdást ülte. . . .*

í

Na, de dicsekvés nélkül mondhatom, hogy j a többi táncokban nem magashomlokú, köpcös ,öregurakkal,« hanem monoklis, vállszalagos, kitűnő táncos jogászokkal táncoltam s többé rá sem néztem első táncosomra, hasztalan igyekezett velem j társalgást kezdeni. Hiába mondta a mama »házasu 1 landó fiatal ember, jó parthie. . . .* Istenem, te ! hetek én arról, hogy a még nem házasulandó fiatalemberek sokkal kedvesebbek.

Aladár mulattatott a szünóra alatt . . . mindig az én nótámat huzattá s ha a cigány rákezdte: »Szomorú fűzfának lehajlott az ága, fáj a szivem érted falu szép leánya,« oly epedé szemekkel nézett rám, hogy kénytelen voltam lesütni szemeimet s éreztem, hogy előtte én vagyok, ha nem is a falu, de a bál legszebb leánya.

Hát még mikor elvitt a «souper«-csárdásra, a cigány előtt táncolva, mily édes szavakat suttogott a fülembe. . . . Igazán nem is akarom leírni, mert félek, hogy a mama elolvashatja. . . .

Majd mikor a csárdás andalgó zenéjét a »fris« szilajabb ütemei váltották fel, elragadta jókedve s egy-egy harsány kurjantásban adva annak kifeje zést, szélgyorsasággal forgatott meg, nem táncoló barátnőim szörnyű bosszúságára.

Nem is csodálom, hogy Ilonkát nem táncoltatták. Hogy nézett ki, Istenem, zöld virágokkal díszített kék ruhájában . . . Emma, akinek frizurája a pízai görbe toronyra emlékeztetett, szintén nem táncolt. Jolánka pedig, szegény, már a szünóra alatt hazament s midőn a mamájától résztvevőén kérdeztem : »miért mennek már haza kedves nénike« — a néni szomorú mosolylyal feleié: »kénytelenek vagyunk, mert Jolánnak megfájult a feje.«

Ha orvos volnék, a fejfájást a petrezselymet áruló hölgyek betegségének nevezném el.

A »virradd* csárdásnak utolsó akkordjai is elhangzottak. ... A lányok belépőikbe burkolózva, egy-egy szeladon karján a kijárat felé igyekeznek, a háttérben utánuk jövő papa és mama őrizete alatt.

Engem Aladár vezet a kocsiig. A kocsi ajtaja bezárul. A »viszontlátásra* — mondja ő, a »viszontlátásra* — rebegem én s vége a boldogan eltöltött mulatságnak.

Mama azonban, úgy látszik, nem volt a bállal úgy megelégedve, mint én, mert azt mondta, hazaménetelkor papának. »Lányunk sokat táncolt ugyan, de komoly udvarlója nem volt.*

Csóltói.

1

GONDOLATOK.

Hajdan, az ó-görögök idejében, 30,OOO-féle bálványt imádtak s meggyőzték ; ma az egy igaz istennek sem képesek az emberek igazán szolgálni.j— Hajdan a leányt dísze, erénye és háziassága ajánlotta nőül ; ma a telekkönyvi hivatal, —

Hajdan tüzes vassal sütögettél« az embereket; ma a rágalom nyelvével. —

Hajdan Szcipió keserűségében ily szavakkal vett búcsút hazájától: Hálátlan haza 1 Még csontjaim se nyugodjanak benned 1 Ma, megfordítva, sokaknak a haza mondja: Háládatlan fiú ! Nem érdemied, hogy csontjaid bennem pihenjenek 1 — Hajdan a nők fontak ; ma befonnak. — Hajdan csak a patikában volt választó viz; ma minden választó polgár szájában. —

Hajdan egyféleképen népesítették a temetőt, ma kétféleképen: homeopatice és aleopatice. — Hajdan csatában kardoskodtak az emberek, — ma bor mellett. —

Hajdan tatár, török dúlta a belső békét; ma a politikusok. —

Hajdan hét vezére volt a magyarnak s bol dogult; ma mindenki vezér akar lenni, de nem is boldogulunk. —

Hajdan a legdrágább portéka a becsület volt; ma a legolcsóbb. —

Hajdan a házak állottak messze egymástól és a szivek közelebb; ma megfordítva. —

Hajdan az öregek tanították a fiatalabbakat tapasztalásból; ma a fiatalok tanítják az öregeket könyvekből. —

HUMOR.

A nők számtanából. Bizalmasan kérdeztem egy nőtől: hány éves ? így felelt: tizennyolc éves voltam férjhezmenetelemkor s férjem akkor harminc éves volt; ö most kétszer 30-, tehát 60 éves, következőleg én is kétszer 18- azaz 36 éves vagyok. *

A fösvénység netovábbja. Egy fösvény meglátogatta még fösvényebb barátját. A gazda eloltá a gyertyát, hogy ne fogyjon. Egyszer motozást hal' s kérdi:

— Mit csinálsz kedves barátom ?

— Ha már úgyis sötétben ülünk, levetem a nadrágom, hogy ne kopjék — kedves barátom 1

A gazda is úgy tett.

Goromba férj. Nő : Édesem, nős az a csinos fiatal ember, aki itt felettünk lakik f

Férj : Nem.

Nő: Honnan tudod, hisz nem ismered f

Férj: Tudom, mert a múltkor azt énekelte: »Kis otthonom valóságos menyország.«

HIVITILOI RÉSZ.

99 és 2533.Ísz. Zemplénvármegye alispánjától.

Körözés és eredmény esetén jelentéstétel vé- I gett kiadatik.

S.-a.-Ujhely, 1890, febr. n-én.

Matolai Etele, alispán.

I.

Másolat.

1022/890. Hajduvármegye alispánjától Körirat az összes hazai várm. tövényhatóságokhoz. F. évi január hó 8-án Budapestről — Püspök-Ladányba érkezett vonattal Püspök-Ladányba egy csinosan j öltözött nő érkezett, ki a vendégfogadóban beszáll ván, magát Ferkei Antalné szolnoki lakosnak irta be; másnap 9-én egy hulla találtatott a p. ladányi vasúti állomás vágányain; melyet a Deb reczenből oda érkezett vonat gázolt el; ezen hulla azonossága az előbbi napon a vendégfogadóban beszállt nővel kétségtelenül megállapítva lett s a vizsgálat megállapította azt is, hogy öngyilkosság esete forog fen. Szolnok vármegye alispánja meg- ketestetvén, hogy Ferkei Antalné odavaló-e, mivel onnan tagadó válasz érkezett, a személy leírása másolatát közölvé, aziránt keresem meg a tek. Társtörvényhatóságot, hogy azt hatósága területén hözhirré tétetni és ennek eredményéhez képest intézkedni szíveskedjék. Debreczen 1890. febr. 4. Rázsó Gyula s. k. alispán. Személy leírása. Neve állítólag Ferkei Antalné, kora 40 év évkórül — lakhelye állít. Szolnok termet: közép, arca: tojásdad, színe halvány-fehér, haja : ősz, gesztenyeszin szálokkal, szemei: szükek, óra: keskeny hajlott, szája: rendes, ruházata: piros karton kötő fehérrel vona- lovza, fekete ripsz selyem hímzett vállu uj ing, fehér alsó szoknya, piros kreton alsó nadrág fekete bársony nyári kendő, egészen uj magas sarkú bőr cipő, szürke harisnyák fekete ruhaderék, gesztenyebarna ősz-álhaj fonott,

II.

Másolat.

Antalfalvi járás Tor. Vásárhely községe. Kimutatás. Tor.-vásárhelyi illetőségű egyénekről, kik hadmenteségi dijjaik hátrahagyásával ismeretlen helyre távoztak el. — 1. Dömény Mihály 6fr 48 kr. — 2. Krirbai János 27 kr. — 3 Liszkai Ferencz 6 ít 72 kr. — 4. Mohácsi András 9 ft 72 kr. —