Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-27 / 4. szám

sem potadó be nem szedhető, sem pedig a pénz­tárból semmiféle kiadások ki nem szolgáltathatók. c) A költségvetéstől csak rendkívüli, előre nem látott esetekben lehet eltérés ; de ily esetben a képviselő testület azonnal egybehívandó, mely­nek a biró, kis községben a körjegyző e rendkí­vüli körülményt jelenteni és ha már kiadást tett volna, azt is bemutatni és pótköltségvetést előter­jeszteni köteles. Ha .az eljárás helyeseltetik és a pótköltségvetés elfogadtatik, az 3 nap alatt a tör­vényhatóságnak jóváhagyás végett bemutatandó. Ha azonban a képviselő-testület az előterjesztést s a pótköltségvetést mellőzi és az eljárást hely- teleniti, az ellen 3 nap alatt az illető közeg a tör­vényhatósághoz birtokon belől felebbezhet. Ha ezen pont rendeletéi megsértetnek, a hiba mérvéhez képest az illető közeg (jegyző, biró) ellen az 1886. évi XXII. t. c. 105., illetőleg 90. §§-ai alkalmazandók. 29. §. A pénztárból fizetéseket a pénztárnok illetőleg biró a költségvetés keretén belől is rend­szerint csak utalványra tehet. Az utalvány az il­lető szám alatt az okmányok között megőrzendő. 30. §. Az utalvány bizonyos bevétel eszköz­lése, vagy kiadás teljesítése végett a pénztárnok­hoz intézett írásbeli rendelet. Az utalványban világosan és határozottan kiteendő: 1. A pénztárnok neve, kihez az utalvány in­tézve van. 2. A befizetett vagy kifizetendő összeg szám- egyekkel és szóval megjelölve. 3. Költségvetési év, cím és tétel, melynek javára, avagy terhére az utalványozás irányul. 4. A pénztár, mely a teljesített fizetésről számolni tartozik. 5. A befizető vagy pénzfelvevő félnek neve és a körülményhez képest lakóhelye is. 6. Váljon a fizetés egyszersmindenkorra, vagy pedig bizonyos időrendszerint ismétlődő esetekben teljesitendő-e ?, előleges vagy utólagos részletek­ben-e ? 7. Az utalvány-lajstrom sorszáma, keltje, név aláírás és hivatalos pecsét. Az utalványozás rendkívüli esetben két meg­bízható tanú előtt szóbelileg is történhetik ugyan, de az ilyen utalványok legkésőbb 3 nap alatt írás­beli rendeletekkel pótlandók. Az utalvány az illető naplócikk számával el­látva, pénztárnok által az okmányok között meg­őrzendő. 31. §. Az utalványt nagy községekben a biró és jegyző, kis községekben pedig a szám- vizsgálatra kiküldött 2 képviselő-testületi tag egyike és a jegyző írják alá és a jegyző pecsétjével ellát­ják. A községi megállapított tiszti és szolgafize­tések utalvány nélkül, de bélyeges nyugtatóra fizetendők. 32. §. Hogy az utalványozók tudomással bír­janak arról, hogy a költségvetésben megállapított tételekre minő pénzösszeggel rendelkezik a község, az utalványokról nyilvántartási jegyzék vezetendő. Ezen nyilvántartási jegyzéket a jegyző vezeti és a túlköltekezésért, :vagy a költségvetés egyik tételének megrövidítésével más tételre való áthá­rításáért felelős. 33. §. A pénztárba pénzek, az államadó, községadó és fensőbb hatóságilag megállapított számadási téritmények kivételével (43 §,) nagy községben a biró, kis községben a körjegyző utal­ványára vehető át. Az utalvány a pénztárban meg­őrzendő. A befolyt pénzek összegéről, neméről, cziméről (p. o. pótadó, bér) és arról is, hogy kitől folyt az be, a pénztárnok, illetőleg a biró a jegyzőt még a bevételezés napján egy kimutatás­sal, illetőleg szóval értesíteni köteles, a jegyző pedig a nyilvántartásban a befizetést az értesítés érkeztével, illetőleg az utalvány keltével azonnal láthatóvá teszi és a bevételi lajstromba is bevezeti. 34. $. Nagy községben, vagy pénztárnokkal biró kis községben a pénztárnok, illetőleg a biró a bevételt és kiadást a fizetés után azonnal saját­kezűig a pénztári naplóba, illetőleg a körjegyző által a beszedési lajstromba bevezeti. 35. §. Mindennemű bevételekről és kiadások­ról, amelyek külön elszámolás tárgyát képezik, mint: állami adó, vármegyei pótadó, szegény alap, közműnkaváltság-pénzek stb. külön-külön pénztári szaknaplók vezetendők ; oly községben, ahol pénz­tárnok van, a pénztárnok által; ahol pedig biró a pénztárnok, vagy a pénztárnok nem szakértő, a községi, illetőleg körjegyző által. (Folyt, köv.) 18769/888. sz. Zemplénvárm. közig, bizottságától, Kérvények a szabolcsi tisza-ármentesitő társulatnak Tokaj községében a kisajátítási eljárás megindítása iránt. Határozat: A közmunka és közlekedési minisztériumnak a kérvényhez csatolt 31187. sz. intézvényével e’- rendelt kisajátítási eljáráshoz a beadott kérvény folytán az 1881. 41. t. c. 33 $-a értelmében Ma- tolai Etele alispán elnöklete alatt Székely Károly és Paulay Gábor bizottsági tagokból és Prihoda Etele jegyzőből álló bizottságot küldöm ki és az eljárás határnapjául jövő r88p, évi január hó 28. esetleg követkeeő napjainak d. e. 10 óráját a hely­színén Tokaj községébe tűzöm ki. Erről Tnkaj község elöljáróságát a bemutatott tervezet és ösz- szeirás egy példányának kiadása mellett oly uta­sítással értesítem, hogy a tervezetet és összeírást a tárgyalást megelőzőleg legalább 15 nappal közszem­lére tegye ki és az eljárásról az érdekelteket helyi szokás szerint, sőt folyamodó kérvényéhez csatolt külön érdekeltekre vonatkozó értesitvények vét- ivek kézbesítése mellett értesítse és a kézbesítésről szóló vétiveket a kiküldött bizottságnak szolgál­tassa át. — Mely eljárás az idézett törvény 34. §-a értel­mében a kisajátító társulat költségére a Budapesti Közlönyben egyszer és a »Zemplén« czimü hivatalos lapban háromszor köröztetni rendeltetik. S.-a. Ujhely, 1888 december 29. Molnár István, s. k., 3—3 főispán, mint Zemp. vm. közig. biz. elnöke. 16110. sz. Zemplénvármegye alipánjától. 10 főszolgabírónak. Közhírré tétel végett kiadom. S.-a.-Ujhely, 1888. november 27-én. Matolai Etele, alispán. Másolat. Kerületi phyll. felügyelő 315. Te­kintetes alispán ur 1 Esetleges közhírré tétel vé­gett van szerencsém tudomásul adatni, miszerint a szénkéneg ára a nagyméltóságu minisztérium által I. a zalatnai főbánya hivatalnál 19 ft, 2. a ménesi szénkéneg raktárnál 22 ft, 3. a tarcali és budafoki raktáron 24 ftban állapitá meg, megren­delés eszközölhető akár a minisztériumnál akár a raktárnál levő vinclér-képezdék igazgatóságánál a szállítás az üres tartályok visszaküldése a meg­rendelőt terheli. Gastine féle az állam tulajdonát képező használt de kijavított fecskendő a neve­zett vinclérképezdében 15 fton kapható. Muschi- nek János-féle uj szerkezetű (Hungária) Budapest II. kér. kapus-utca 17. szám nála 30 ftért kapható. Kassán 1888. okt. 14 én. Máuiássy Antal kerületi phyll. felügyelő. 84724. II. sz. Magyar kir. belügyminister. 348. sz. Zemplénvármegye alispánjától. Tudomás vétel végett kiadom. S.-a.-Ujhely, 1889. január 9-én. Matolai Etele, alispán. Körrendelet. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott minister elnök ur f. évi má­jus hó 18-án 28111 sz. a. velem egyetértőleg kia­dott szabályrendeletében az összes pénzügyigaz gatóságokat és pénzügyőri biztosokat utasította volt, hogy jövedéki kihágást elkövetett és tetten ért oly egyéneket, kik a pénzügyi közegek vagy az illető községi elöljáróság előtt ismeretlenek és állandó lakással, fekvő birtokkal, vagy bizonyos tisztességes keresettel nem bírnak, vagy kik oly biztosítást nem nyújtanak, mely azt az aggodal­mat, hogy ők a vizsgálat és büntetés alól mago­kat elvonandják, elhárítani képes lenne, letartóz­tassák, és a hol ez lehetséges, a közigazgatási fog­házakba bekísérjék. Az ilyen jövedéki kihágás miatt letartóztatva s közigazgatási fogházakba be­kísért egyének élelmezése költségei a törvényha­tóságoknak a pénzügyi hatóságok által, tekintet nélkül arra, hogy a költség a letartóztatott illetve elitéit vagyonából behajthatok e vagy nem ? fel­tétlenül meg fognak téríttetni. Az elszámolás alapját ugyancsak a pénzügyminister urnák velem egyet­értőig f. hó 19-én 74137. sz. a. kelt rendelete szerint azok a kimutatások képezendik, melyeket a vármegyék, illetve törvényhatósági joggal felru­házott városok házi pénztárai az általok elöjegye- gyezett költségekről évnegyedenként és közvetlenül a pénzügyigazgatóságnak megküldetni fognak. E kimutatásoknak a következő adatokat kell tartal­maznunk : a fél nevét, a kihágás minőségét, a le­tartóztatás és elboesájtás napját, a bekísért egyé­nek letartóztatása iránt az illetékes pénzügyőri biztos részéről hozott határozat keltét és számát végre a megtérítendő költség összegét. Midőn ezeket alkalmazkodás és megfelelő intézkedés vé­gett a törvényhatóság tudomására hozom, egyút­tal felhívom, hogy a jelenlenleg egy-egy napra megszabott élelmezési költségek mérvét az illeté­kes m. kir. pénzügyigazgatóságokkal haladéktala­nul, a netán beálló változásokat pedig annak ide­jében tudassák. Budapesten, 1888. évi december hó 29-én, a minister helyett: Beniczky s. k. ál­lamtitkár. 290. I. 89. szám. Pályázati hirdetmény. Az elhalálozás folytán üresedésben levő me- gyasszói körorvosi állásra, melyhez Megyasszó, mint székhely, Monok, Sóstófalva, Kis-Dobsza és Csanálos községek tartoznak, 500 ft évi fizetés, 150 ft fuvar általány és a vármegye bizottsága által megállapított látogatási dijjak élvezete mel­lett, az 1886. évi 22. t. c. 82. §-a alapján ezennel pályázat nyittatik. Felhivatnak tehát a pályázni óhajtók, hogy szabályszerűen az 1876. évi 14. t. c. 143. §-a értelmében felszerelt kérvényeiket 1889. évi feb­ruár 20-ig alulírott járási főszolgabíróhoz annál is inkább nyújtsák be, mert a később beérkezett pályázati kérvények figyelembe vétetni nem fognak, A választás határidejéül 1889. évi február hó 25-ik napjának d. e. 10 óráját tűzöm ki Megy- asszóra a község házához. Kelt Szerencsen, 1889. január 15. Zemplénvármegye, szerencsi járás szolgabi- rói hivatala : Matolay Béla, főszolgabíró. Az iszákosságról *) és az ellene való védekezésről. II. Az eddig elmondottakból t. hallgatóim úgy gondolom kivették, hogy az alkoholt, a szeszes­italoknak élvezetszer gyanánt való használatát határozottan károsnak tartom, még pedig úgy egészségi, mint társadalom-erkölcsi szempontok­ból. Ezen álláspontommal szemben szinte hallani vélem a sok ellenvetést. Hiszen lépten-nyomon tapasztaljuk, vagy tapasztalni véljük, hogy a sze­szesitalok élvezete nemcsak nem káros, de sok esetben hasznos, sőt szükséges. Nem tartom tehát mellőzhetőnek, hogy az álláspontom ellen felhoz­ható ellenvetéseknek e helyen kissé szemébe ne nézzek. A legelső ellenvetés mindjárt az lehetne, hogy hiszen mi orvosok magunk ajánljuk sokszor a szeszesitalokat, még pedig nemcsak mint köz- vetetlenül ható gyógyszert, hanem úgy is, mint hoszasabban alkalmazandó életrendi hatányt. Hát igenis rendeljük, de mindég csak bizonyos öntudatos céllal, bizonyos jól megfontolt javallat alapján; és e rendelkezéseinknél is mindég ugyan­azon ismert élettani hatásait tartjuk szem előtt, amelyek nagyban és tartósan használva a szeszt ártalmassá, károssá minősítik. Hiszen rendelünk mi a szesznél erősebb mérgeket is bizonyos javallatokra, még pedig sokszor igen- nagy ha­szonnal, de azok mégis csak mérgek maradnak. Egy másik ellenvetés az lehetne, hogy a munkásember nem lehet el szesz nélkül, bár mit tartunk is ez anyag relől, mert ez fokozza mun­kaerejét, sőt azt is eszközli, hogy mellette keve­sebb tulajdonképeni tápszerre van szüksége. Hát ez az ellenvetés, t. hallgatóság, teljesen tarthatat­lan. Már előbb is rámutattam, hogy az előérzet­nek az a szubjektív fokozódása, amit az az alko­hol előidéz, épen mert csupán csak szubjektív, egyúttal látszólagos és mulékony is, közvetetlen követője pedig ennek is, mint minden túlfokozott ingernek az ellankadás, az elpetyhiidés. Hogy pedig tápszerkimélő, tánszer-megtakaritó anyag lenne a szesz, az az állítás sem állhat meg. Mert még ha igaznak bizonyult volna is be, amint nem bizonyult, Justus v, Líebignek a hires kémikusnak az a felvétele, hogy a szesz a testben, úgyneve­zett lassú elégés által szénsavvá és vízzé bomol ván fel, tulajdonképen ugyanazon a kémiai folya­maton esik át, amelyen a lélekzés és melegkép­zés életfolyamata közben a testnek és vérnek széntartalmu alkotórészei, és hogy e szerint ami­dőn szeszt veszünk be tulajdokép nem teszünk egyebet, mint megkíméljük vele azt a tüzelő anya­got, amelyet nélküle saját szervezetünkben benn­levő készletünkből kellenne fogyasztanunk. Mon­dom, még akkor sem áshatna meg, mert a test erőkészletét nem a szén, hanem a Jégenytartalmu tápszerekből meríti, légenyt pedig szeszszel nem viszünk be testünkbe. De tegyen kísérletet bárki két mnnkással, táplálja az egyiket jól huss?!, vagy egyébb jól tápláló ételekkel és ne adjon neki egy csepp szeszt sem ; a másiknak azonban adjon szeszes italt, de csak kevesebb tápláló ételt: az első munkás bizonyára jobban és tovább fogja győzni a munkát. Ép ily kevéssé állhat meg az az ellenvetés is, hogy nagy hidegben a test melegének fenn­tartására vagy pótlására szükséges a szesz ; mert az általa e’őidézett melegségérzet nem valód’, az ezt nyomban kisérő lankasztó, bóditó hatás pedig csak még fogékonyabbá tesz a hideg káros hatása ellen. Valamennyi sarkvidéki utazó károsnak, sőt veszedelmesnek tartja nagy hidegben a szeszt bár­mily alakban; de a mi éghajlatunk alatt is sok­szor tapasztalható tény, hogy kemény hidegben a megfagyás veszedelmének sokkalta inkább kiteszi magát a gyalog utazó, ha szeszt élvez. így és ehez hasonlóan cáfolhatók meg mind­azon látszólagos érvek, amelyek a szeszesitalok szükséges volta mellett felhozhatók, úgy hogy bármely oldalról tekintve a kérdést', mindég csak oda jutunk, hogy a szesz az emberi szervezetet mélyen megtámadó méreg, amely néha gyorsan, többször lassan, de mindég biztosan hat, kárté­kony hatása soha el nem marad Hogy ez igy van, azt nagyon jól tudják az életbiztosító társulatok is, amelyek pedig az átla­gos élettartam pontos kiszámításai alapján teszik *) A zemplénvármegye! orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában folyó hó 6-án felolvosta Dr. Ral3Z Gedeon, tb, várm. főorvos. Szerk. I- oly tatás az első mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom