Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

Melléklet a „Zemplén“ 39-ik számához. vagyb — N Xs— 3>>6°,92oX°-°5o627í t-- 160030 ft. = a tiszta nyereségből évente levonandó összeggel. Az imént kiszámított évi maradék 461,000 ft, ebből évente levonandó — 160030 „ tiszta nyeresség = 300.970 ft. Ha a részvények 5°/0 kamatoztatnak, akkor a tiszta nyereség egy 6,019,400 ftnyi részvény- tőkének felel meg. Ebből kitűnik, hogy az eperjes- munkácsi vonal még akkor is kiépíthető, ha annak kiépítése 6 tnilltó ftba kerülne, sőt lehet állítani, hogy e vonal kiépítése még szabványos vágány­nyal is lehetséges, mert még az is csak — és maximum — 4.5 millióba kerülne. A gálszécs- kassai vonalrészt illetőleg a számítás kedvezőtle­nebb eredményt nyújt, oka annak abban rejlik, hogy e vonalrészen a vonatkilométerek száma 219,000 teszen, és ezek növekedésével a forgalom­ból eredő kiadások is növekednek. E vonal ellen két ellenvetés tehető; 1) Az, hogy konkurrense lesz az állam által subvecionált m. é. k. —r és az első magy. gácsországi vasútnak. 2) Hogy a te herárut át kell rakni a szabványos kocsikra, ha az csakugyan 1 m. nyomtávval épül ki. Az el­sőt illetőleg meg kell jegyezni, hogy az mint concurrens alig léphet fel — mivel a transitó for­galmat közvetíteni nagy részben képtelen, utalva van tehát a helyiérdekeknek szolgálni. De feltéve, hogy az, akár mint keskeny akár mint szabályos vágányu vasút, a jelzett két vasút forgalmát be folyásolhatja, akkor az okozott kárt nem csak egyensúlyozza, de jóval fölülmúlhatja a haszon, melyet az által szolgáltat, hogy e roppant terület áruit a már e vidéken létező vasutaknak — t. i. Kassára, Eperjesre, Magy-Mihály, Ungvár és Mun­kácsra — továbbítás végett szállítja és azok for­galmát nagyban fokozza; de ha ez nem is törté­nik, még akkor sem lehet megfosztani egy egész vidéket — Öt megyét — egy nagyon is szükséges intézménytől, melynek ép oly létjoga van, mint a többi vasútnak, melynek legfölljebb az a baja, hogy az állam nem bírja subvencionálni, bár mennyire törekszik e vonal létesítésén stratgéiai szempontból is. A második ellenvetés elenyészik, ha említjük, hogy az ily vasutaknál divatban lévő gépezet segítségével a más kocsikra való átrakodás igen olcsó és könnyű módon (Fráncia országban 10 métermázsának átrakodása 0.2 frankba kerül) eszközölhető. A pálya kiépítése. Amint már emlitve volt, az eperjes-munkácsi vonal hossza cca 145, a gálszécs kassai vonalrész cca 40 klméter, összesen körülbelül 185 — 19Q kim. E két vonal kiépítéséhez legalább 5 millió ft, szükségeltetik akkor is ha az 1 m. nyomtávval épitettnék ki, bár meg van a lehetőség, hogy a kormány, legalább is az eperjes munkácsi résznél a szabványos vágányra határozza el magát, de biztosra vehető, hogy az alépítmény ezen vona­lon szabványos vágánynak fog készíttetni, hogy háború esetében csak a felépítmény kicserélése legyen eszközlendő. A födolog volna egyelőre a kezdet nehézségeivel megküzdeni és ez valóban könnyű, ha meggondoljuk, hogy a vidék nagy része nagybirtokosok kezében van ; ezek feladata volna egyelőre egy társulat alakítása, az előmun­kálati költségek fedezése és ennek alapján a de­finitiv concessio elnyerése. Ha ez megrörtént, akkor az összes felveendő tőke 2/5 részét nem volna nehéz fedezni. 1) Az érdekelt birtokosok, 2. az iparvállalatok, 3. a megyék közmünka alap­jai és részvények átvétele által és 4. a kincstár piességgel. Estére fényes táncmulatság volt kilá­tásba helyezve A terv szerint a zászlónak nehéz selyemből kellett készítve lenni, vert ezüst nyélén. A nyelbe valamennyi gyűjtő hölgy nevét bele kellett vésni. Alig várta mindegyike, hogy meglássa a zászlót, s büszke volt rá, hogy neve az utódoknak meg­említi, miként ő is tudott lelkesülni hazájáért, vármegyéjéért 1 Délutánra a vármegyei nőegyesület elnöke Andrássy Manó grófné nóegyesületi nagy gyűlést hivott egybe. Nagyok voltak az előkészületek vármegye- szerte erre a napra; örült, lelkesült mindenki. Számos fiatal leányt készültek szülőik a zászló- szentelési bálon mutatni be először, hogy meg­emlékezhessenek, mily szép, s a maga nemében mennyire magasztos ünnepiség alkalmával lettek először bemutatva. Zsúfolva volt a városban minden vendéglő és mindenkinek volt a városban vendége; min­denki várta a percet, melyben a templomba lépve meglátja a szép zászlót. Egyszerre aztán elter­jedt a hir, hogy nem lesz zászlószentelés, mert nincsen zászló. De hová lett ? 1 Az alkotmányos világot ismét provizórium váltotta fel hazánkban; az uralkodó kormány maga sem tudta kitől és mitől féljen. Ki tudja mit képzeltek ott fent, kik készülnek a körül a zászló körül összegyűlni ?! Parnóra, a hol a zászló a felszentelés napjáig Andrássy Manó grófnénál volt, egy század katonaságot küldtek Kassáról, hogy a zászlót elkobozza. A katonák természe­segitségével, mivel annak is — az egész vonal hosszában nagy területei vannak. Eltekintve a vonal stratégiai jelentőségétől az államnak is kel­lene inaugurálni ezt a rendszert oly vidékeken, a hol anyagi vagy technikai nehézségekkel kell küzdeni, mint azt a porosz kormány teszi; bizo­nyítja ezt a porosz közmunka miniszter ez idei költségvetése, melyben 400.Ö00 márka megvan szavazva egy építendő keskeny vágányu vonal (melynek költségelőirányzata 1,888.000 márkát tesz) részvényeink megvásárlására (lásd »Uhland Zeithsritt für Ingenieure« 1887. évi március 10. számát,) Hírek a nagyvilágból. A kolera Olaszországban egyre terjed. Hire érkezett, hogy a pápa székhelyén, a Vatikánban is kiütött már a kolera, nevezetesen egy pápai csen­dőr esett a járványnak áldozatul. Vilmos főherceg, a német trónörökös fia, ' barátja: Rudolf trónörökös meghívására még CJ hó végén hazánkba jön vagy két hétre, hogy részt vegyen a trónörökös vadászatain. Remé­nyünk lehet, hogy máramarosi útja leendő kirá­lyunk vendégét Ujhely vidékére is elhozza. Zalevszkit, a hírhedt póstasikkasztót, nyolc évi súlyos börtönre ítélte a bécsi törvényszék. Olaszországot masszauai birtokáért Afriká­ban két erős abissziniai hadtest támadta meg. I Viktoria ángol királynő közbenjáró szerepre vállal­kozott. Hírek az országból. Őfelsége a király e hó 22-én tartotta min­den képzeletet felülmúló fényes bevonulását ha­zánk erdélyi részének fővárosába —Kolozsvárra. Az impozánsnál inpozánsabb.diadalkapuknak egyik ivén ez a sikerült felirat olvasható: , Országokat hódíthat, ki vágyik: a világ szélső határáig! Leg­nagyobbnak mégis Te maradsz meg, népeidnek szi­vét hóditád meg 1 • Őfelsége a király Déván időzése alkalmából fényes kíséretével felkereste Mátyás királynak a romokból kiemelt vajda-hunyadi lovagvárát is, A »Budapesti Hirlap« mely e királyi látogatásában többet lát akár egy nemes: szórakozásnál, akár a nemzeti hiúság íegyezgetésénél, Ferenc József Vajda-Hunyadon cimü, e fejedelmi látogatás al­kalmából megjelent szép vezércikkét igy végzi : nagyobb megnyugvást látunk a jövőre nézve, ha 1. Ferenc József nagy Mátyás szellemével keresi az érintkezést, mintha — a muszka cárral találkozik.0 Rudolf trónörökös szintén részt vett a Déva vidékén megtartott katonai nagyi hadgyakorlato­kon. Ahol csak megjelent, a .'közönség lelkes ovációkban részesítette. Aranymisés pap. Szabad Jerenc, kassai ka­nonok, nagy prépost és püspöki helyettes e hó 18-án tartotta áldozó papságának ötvenedik év­fordulóját, egész csendben, minden nagyobb elő­készület és feltűnés nélkül. Délben barátságos ebédre hivta magához jó barátait s tisztelőit Is­ten éltesse a derék főpapot még igen sokáig az emberiség javára s egyházi előkelő állásának dicsőségére. Az ötéves magyar országgyűlés e hó 26-ára összehivatott. A király ez országgyűlést f. hó 29-én délben 12 órakor fogja megnyitni trónbeszéddel. tesen a zászló nélkül térték vissza Kassára, azt a feleletet vivén küldőiknek, hogy a zászló a nemzeti muzeombaij van Budapesten. Ebben aztán meg kellett nyugodniok Kassán és meg kel­lett nyugodniok a gyűjtő, hölgyeknek is. Délután az Q,kaszinó termében tartotta meg a vármegyei nöegyesületr nagy-gyűlését, mely rendkívül népes volt. A Bodrogköz hölgyei, Szirmay József né vezetése alatt nemzeti színű zászlókkal, cigány zenével, a Rákóczi induló har­sonáival vonultak be a városba. Többen szóltak szépen; különösen Hadik Béláné Barkóczy Ilona grófné mondott egy hoszu szép beszédet. Sok szépre és jóra készültek. Mig a hölgyek az emeleti teremben tanács­koztak, addig a kirendelt katonaság az udvaron szép sorokba felállítva őrködött. Este a táncmulatság rendkívül fényesnek Ígérkezett. A vármegyeház nagyterme egészen megtelt díszes közönséggel. Úgy szólván az or­szág szine-java volt együtt. Az arisztokrácia különösen szép számmal jelent meg. Azután a szomszéd Abauj-, Borsod-, Ung- és Sárosvárme­gyék nemes úri családjainak nagy része, s termé szetesen Zemplénvártnegye családjai úgy szólván teljes számban. Öröm volt azt a fényes társaságot csak látni is, diszesnél díszesebb gyönyörű magyar öltözetekben. Az asszonyok nehéz selyem szok­nyákban, bársony fűzőkben, aranyos fökötőkkel fejükön, s gyönyörű csillogó ékszerekkel. A le­ányok könyebb öltözetben, selyem fűzőkkel, mind annyian csipke ingvállal és köténynyel. Az urak­Sok és nagy fontosságú munka vár a honatyákra. Magyarország gazdasági, pénzügyi, közigazgatási és igazságszolgáltatási bajaira keil sürgősen orvos­ságot találni. Szóval, mint Arany László mon­dotta nagyszalontai választóinak: a jövő orsz. gy, nem lesz ünneplő időszak. Követésre való szép példa. Székesfehérvár sz. kir. város közgyűlése a szabadságfizobor-alap javára jövő évi költségvetésében 100 ftot szava­zott meg — iJiogy Sz. Fv. lakossága közt senki se legyen, aki a szabadságszobor nemzeti dicső­ségének költségeihez filléreivel nem járult.“ A szép példa nem szorul kommentárra 1 Kárvallott főherceg. A dévai hadgyakorlatok alatt Albrecht főhercegnek egy felszerelt háti lo­vát, mig lovásza befordult a konyhára (rágyújtani a pipára) a sövénytől elkötötték s eltolvajolták. Különfélék. (A vármegye igazoló-választmánya) októ­ber 5., 6. és 7-én a vármegyeháza kis termében ülést tart. Ez alkalommal azon egyének, kik évi adójuk alapján igényt tartanak a vármegye bizottsági tagjai közzé való felvételre, s az adó­hivatalok által bemutatott legtöbb adót fizetők névsorából, mely a vm. Il-od aljegyzőnél megte kinthető, netalán kihagyattak: felszólamlásí jo­gukkal élhetnek. (Kinevezés). Lehóczky Sándor, lapunk ked­velt tollú munkatársa, a s.-a.-ujhelyi kir. törvény­székhez aljegyzővé neveztetett ki. Szivünkből gratulálunk. (Személyi hir.) Hadik-Bar kóczy Endre gf. október elején keleti utazásra indul. Ellátogat Egyiptomba s onnan Kelét Indiába. (Néh. Borúth Elemér) munkái immár a könyvkötő kezében vannak s a pompás két kö­tet, melynek költeményes részéhez a Borúth Ele­mér arcképe és költői jellemrajza van mellékelve, már a jövő héten meg fog küldetni, az előfizetők­nek. Akik a becses munkát diszkötésben óhajtják birni, forduljanak a „Zemplén“ könyvkötészetéhez, mely a modern jó ízlés követelményeinek megfe­lelő berendezésével a fokozott igényeket is ké­pes kielégíteni. Ez alkalommal talán nem köve­tünk el indiskréciót. ha fölemlítjük, hogy a költő özvegye éppen S «„MJjhely és a vármegye terü­letéről remélt e’ zetők nagyobb számában ala­posan csalódott. Jsak igaz marad az, hogy a piramist azok látják legkevésbbé, akik a legkö­zelebb állanak ahhoz. De beszéljen helyettünk az a levél, mely Budapestről Mikrósz néven, ösmert dolgozótársunktól még junius hóban ér­kezett hozzánk, s melynek ide vonatkozó pontja igy szól: » . . . méltó e hozzánk, hogy Borúth müvei oly csekély pártolásban részesülnek ? Hasz­talan keresem az előfizetők közt a kereskedők és iparosok zömének neveit. Elvétve találunk csak egy-egy nevet azok Közül, kik a jelen kor arisztokráciáját akarják képezni. Szinte édesgetni és a megjelenendő müvek egy-egy részletével izleltetni kell az olvasóközönséget, hogy várme­gyénk egyik kiváló férfiának, a lánglelkü költő­nek, Borúth Elemérnek egy ércnél maradandóbb emléket állíthassunk müveiben. Büszkéknek kel­lene lennünk, hogy Borúth a miénk volt és ne­künk élt I Régi mondás, hogy »vitám ét san- gvinem, séd avenam non* életünket és vérünket — de pénzünket nem. Ha mostan látjuk, hogy nyalka atillákban, mind megannyi festeni való alak. Midőn már együtt volt a társaság, felállt Károlyi Ede gróf és elmondta, hogy »ha nincsen zászló, nem lehetett zászlószentelés, nincs okunk örvendeni. A tánc, a jó kedv, az öröm kifeje­zése ; ennek ma helyé nincsen. Nem fogunk ma táncolni, legyen társas összejövetel, hallgassunk szép zenét.« És játszott azután Mányi Lajos szebbnél szebb régi magyar hallgató nótákat — — hall­gattunk kuruc-nótákat és elmerengtünk a ma gyárnak mindég megújuló régi keservén. Akadtak aztán olyanok is, akik nem akar­tak belé nyugodni, hogy bálban vannak és nem táncolnak; neki indult egy-egy pár, különösen a távolabb vármegyékből, de csakhamar látta, hogy botránkozást kelt, s ismét abba hagyta a táncot. A fiatal, először bemutatott leányoknak is be kellett vele érniök, hogy első báli öltözetüket, párszor végig sétáltassák a termen. Vacsora után aztán csendesen elszéledt a társaság. A zászlóról többé nem beszélt senki y csak most ragyogott először Terebesen a király-fo- gadáspnR; <(És története annyira feledésbe ment, hogy még a t Zemplén* tudósítója*) sem tudta milyen viszontagságok érték ezt a zászlót. Matolay Ida. Most mondja el a ,mea culpa*-t! j Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom