Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-10-16 / 42. szám
Sátoralja-Ujhely, 1887. október 16. 42. sz. Tizennyolcadik évfolyam.. ELŐFIZETÉS ÁS. Égési évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen leveiek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Zéziratoi nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIEDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél : Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt diszbetük a körzettel ellátott hirdetmé- nyekérttőrmőrték szerjnt, minden centiméter I után 3 kr számittatik | Állandó hirdetéseknél ; kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zamplén“ nyomdába küldendők. HIVATALON KKN7, Legfelsőbb kézirat. Kedves Tisza ! A most bevégzett idei nagyobb hadgyakorlatok alkalmából az ország több részeit látogatván, a legörvende- tesebb benyomások hatása alatt térek vissza a fővárosba. Mindenütt örömmel tapasztaltam, hogy a hagyományos hűség és hazaíiság kedvelt Magyarországom minden táján, — a régi anyaországban szintúgy, mint annak erdélyi részeiben, változatlanul él a népesség szivében, — a mint ez személyem és a trón iránti szeretetet és hü ragaszkodást tanúsító számtalan jelekben és tettekben is nyilvánult. Méginkább fokozza pedig ez örömemet, hogy a hadgyakorlatok által érintett minden vidéken, nemcsak az illető helyhatóságok és azok közegei buzgón és teljes megelégedésre feleltek meg feladatuknak, hanem az összes népesség, — a mint erről nem egyedül az egyes hadcsapatok parancsnokaitól vett jelentésekből, hanem személyes észlel e- teimböl is meggyőződtem, — a csapatok minden szükségleteinek a legnagyobb előzékenységgel és áldozatkészséggel eleget tenni, s a katonaság irányában meleg rakon- szenvet tanúsítani igyekezett. Őszinte elismerésemet óhajtván ezért nyilvánítani, utasítom Önt, tudassa az érintett vidékeken mindenütt és mindenkivel megelégedésemet és köszönetemet a hűség és hazafiasság ez ujabbi bizonyítékaiért, melyekkel a népesség kedvelt Magyarországomban mindenkor örömteljesen töltött napjaim emlékeit ezúttal is gazdagitá. Kelt Kolozsvárit, 1887. évi szept. 24. Ferencz József, s. k. 911. sz. főisp. 10 főszolgabíró és Valamennyi községi elöljáróságnak. Felhivatnak az iránt, hogy az ezúttal közölt legfelsői»!» kéziratot a lakosságnak a legszélesebb mérvben hozzák tudomásra. S.-a.-Ujhely, 1887. október 9. Molnár István s. k. főispán. Értesítés. A vármegye székháíánál több rendbeli avult ingóság e hónap 20-án, d. u. 3 órakor, nyilvános szóbeli árverés utján el fog adatni. Venni szándékozók részletesebb tájékozást nyerhetnek alólirottnál. S.-a.-Ujhelytt, 1887. okt. 16-án. §ongó <§y. <§éza, vármegyei fSszámvevő. 3549. ki. 1887. SZ. S.-a.- Újhelyi járás jöszolgabirájától. Pályázati hirdetmény. Az üresedésben lévő velejtei körorvosi állomásnak választás utján leendő betöltésére az 1876. évi XIV. t. c. 144. §-a értelmében ezennel pályá zatot hirdetek. Ezen orvosi kör áll Velejte székhelylyel Velejte, Barancs, Gercsely* Nagy-Kázmér, Kolbász, Lasztócs, Legeny --Mi.-ályl, Kis- és Nagy Toronya, Biste, Kis-Kázmár és Kiszte községekből, javadalmazása évi 500 ft fizetés 150 ft fuvarátalány és rendelési pótdijjak. A választás határidejéül f. évi november hó 3-ik napjának délelőtti 10 óráját az orvosi kör székhelyére Velejte község házához ezennel kitűzöm; ennek folytán felhívom a pályázni szándékozókat, hogy szabályszerűen felszerelt és 50 kros bélyeggel ellátott pályázati kérvényeiket hozzám f. évi november hó 2-ik napjáig annál inkább beadni igyekezzenek, mivel a későbben érkező folyamodványokat figyelembe venni nem fogom. S.-a.-Ujhely, 1887. október hó 12-én. Dókus Gyula, főszolgabiró. 20470/887. adf. SZ. Körrendelet. Valamennyi községi és körjegyzőnek Zemplén vármegye területén. A kir. adóhivatal által beterjesztett kimutatás szerint a működésem köréhez tartozó törvény- hatóság területén lévő majdnem mindenik község tllen adóbehajtási költség címen, az adóbehajtás körüli mulasztás miatt elrendelt felelősség alkalmazása folytán pedig a községi közegek ellen adóbehajtási költségtéritmény címen tetemes hátralék vezettetik nyilvántartásban, mely hátralékok rendezése céljából a nagymélt. m. kir. pénzügyminisztérium f. évi szeptember hó 11-én 45,292. szám alatt kelt magas rendelete folytán a következő utasítás adatik : I. A község egyes lakosai terhére előirt adó- behajtási illetékek kétféle elbírálás alá esnek a szerint, amint 1876. évi augusztus hó i-je előtt az 1870. évi LX. t. c. 3. alapján, vagy pedig az után, az 1876. évi XV. t. c. 56. $-a alapján és az 57- S'na^ e^ső bekezdése értelmében kerültek előírás alá. Arra az esetre, ha a múlt év végével hátralékban maradt s a községek ellen követelésbe tett adóbehajtási illetékek összegében foglaltatnának oly összegek is, melyek az 1876. évi augusztus hó i-ét megelőző időből származnak és ezek összegét a m. kir. adóhivatal számszerűen megállapítani képes, ezek hivatalból leendő töröltetése iránt az intézkedés folyamatba tétetett. Az 1876. évi augusztus hó i-je után élőirt adóbehajtási illetékek elengedés tárgyát nem képezik. Az e címen fenálló hátralék vagy onnan ered, hogy az egyes adóhátralékosok tartozásukat törlesztvén, a községi elöljáróság a beszedett adó- behajtási illetékeket, miután az nem a felelősség alkalmazása közben folyt be, házi pénztára részére jogosulatlanul visszatartotta, vagy pedig hogy egyesek adóhátraléka behajthatlanság címen leíratott anélkül, hogy ezután az előirva volt adó- behajtási illeték is leíratott volna. Szigorú kötelességévé teszem tehát a községi és körjegyző uraknak, hogy az utóbb említett, illetéktelenül előírásban vezetett adóbehajtási illetékek utólagos töröltetése iránt, a behajthatlanság folytán törlendő adók kimutatására szolgáló s az illető kir. adóhivatalnál megrendelendő nyomT Á 5 0 A, MI VONZ, RAGAD FÖL . . . j\^[i vonz, ragad föl egy magasb világba, Mi gyújtja úgy föl lángra a kebelt, Mért küzdnek úgy a szívnek szenvedelmi Ha égi vágyak álmival betelt ? Olimpi szárnyat, oh mi ád az észnek Hogy a nagy éthert igy röpülje át, — S keresztül törjön démonok hadán, hogy Ölelje aztán a szelíd Múzsát?... Minő virány az, melyre száll a képzet, Szép álomért a szív miért eped ? Mért vágy kerülni a megunt világot — A durva próza melyet ellepett ?.. . S mi küzd zajongva a kebel tűsében, — Remény-sugárban ott mi tűn' elő, Midőn egy sejtett — túl világi álom Hajnal-bíborként ébredezve jő ? . . . Mért lelkesít az éposz, óda hangja, — A jambusoknak égi rithmusza, — Mint harsonái fennkölt szellemeknek Ha kél a rútság ellen harc tusa ? . . , Ekkor mint ébreszt a szépnek hatalma, S a lant, ha zeng, s a szózat égbe száll . . . Mért fut remegve a törpék csoportja : Ha egy merészebb eszme fényben áll ? Oh hát mi kelti akkor a nemesbet, ? Az eszme röpte, oh, mitől magas : Romlatlan elme, s érzelem sugára — S a lelkesülés szent varázsa az 1 Oh ez vezérli nagyra a dicsőt, mit Kislelküség s hitvány kebel nem ért ; Oh ez teremti a dicsők jutalmát: A zöld borostyánt, mirtuszt és babért 1 . . . Kollener István. János ba elbeszélése. — A ,Zemplén* eredeti tárcája. — Kegyetlen kelés volt a torkomban, kínomban az ágyat feküdtem. János bá’ megtudván, hogy hulla alany vagyok, gyakran eljött hozzám esténkint csevegni. Jól esett mindig ez a látogatás már csak azért is, mert az öreg tele lévén régi emlékekkel, ezek fölelevenitésével desperátus óráimat derültté tette. — Ó tőle hallám a következőket : Egy este — kezdé ö — Abarán apádnál mulattunk. Volt bor kvántum szátisz. Apád még akkor bonviván gyerek volt, a ki szerette az időt a poharak mellett elütni akár éjfélig is Én sem lévén különb a Deákné vásznánál, nem csodálandó, ha egy kissé többet ittunk a toronyai karcosból, mint a mennyi dukált volna. Miután a fiaskók kiürültek és fejünk megtelt azoknak kellemes szeszével s az idő már 11 óra felé ballagott, azt mondom apádnak: Te Andris, én haza megyek. Megharagszik az asszony, ha csak nappal vizitelek mellette. Tudod, milyen ez a vászonnépség, szeretné, ha mindig a szoknyáját tartaná az ember, azért bocsáss haza. Apád eleinte tartóztatott, de ismerve feleségem hárpiatermészetét, sok huza-vona után mégis csak beleegyézett, hogy haza mehessek. Nem messze laktam apádtól, mindössze egy baka- köpésnyire: Ráskán. Amellett jobban tudtam az utat, mint a fiastyuk a maga járását, ennélfogva nem tarthattam attól, hogy eltévedek. Miután apádnak jó éjszakát kívántam, s egy jó csatit vettem kezembe, neki dűltem az alig 20 rőfös útnak. % Nagy volt az éji csönd, mintha kihalt volna a világ. E némaságot néha-néha csak a kutyák ugatása zavarta meg, és a lépteim alatt csikorgó hófuvat. Nem volt valami nagy hideg, mert a vastag borulat visszatartá a föld elillanni készülő melegét. Mindazáltal kissé hivesedni érezvén ujjaim hegyét : rágyújtottam elmaradhatatlan kozmasomra, hogy annak melege kiűzze újaimból az oda hivatatlanul befurakodott hideget. De meg, gondolám magamban, órám sincs, a pipa lesz a megfutott útnak időmérője. Amint úgy is volt mindig, hogy Abara végén megtöltött selmeczitft sohasem kezdett el elébb szortyogni, mint a nagy- ráskai templom előtt. Ily apró gondolatok és faktumok közt ballagtam az utón. Közbe-közbe megeresztette!!) Csokonay »Csikó börös«-éből cgy-egy gyenge árját. Kis idő múltán pipám nagyot szortyan. Hála az égnek! itt van a ráskai temptom. Felnézek, hát olyan üres volt az ég és föld között lévő térség, hogy nem egy tornyot, de még csak egy hitvány füzfasipnak való vesszőt sem lehetett közte kieszelni. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal!, ugyan Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
