Zemplén, 1887. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1887-02-20 / 8. szám
amelyekkel teli aggatják ruhájuk minden csücskéjét, minden ráncát. Elszomorodik az ember szive, ha a farsangi bálok parkettjén találkozik ezekkel a szegény, sajnálntra méltó »müveit* teremtésekkel. Finom selyem antréjük a vagyonos ember gyermekeit sejteti bennük, s ha a kopott sálban nem látnok utánuk cammogni a munkában összetöpörödött, sovány mamát, azt hinnők, hogy az utcán reájuk négyes batár várakozik. A kis hivatalnok nem meri táncra vinni a selyem ruhás, finom kezű kisasz- szonyt, mert hát az ő hozzá nem való. Neki háziasán nevelt, munkához szokott nőre van vágyódása, nem olyanra akinek olyan nagyon finom keze van! Az iparos meg éppen nem mer közeledni az ,uri dámához* aki elszakadva a báli közönség tömegétől, külön széken árulja a — petrezselymet. A nevelés átka tehát külön padra ülteti azokat a szerencsétlen szegény sorsú nőket, a kik a házias gazdálkodás és munka elől kitérve otthon csakis ujjacs- káik rózsás körmére fordítják a főgondot. A társadalomban szánakozással néz reájuk a szegény és gazdag egyaránt. A megvénült hajadonok kontingensét ezek szaporítják. Ok azt hiszik, hogy szépségük és műveltségűk elég arra, hogy jó parthft csináljanak — ha szegények is. Elfelejtik, hogy a vagyonos ember szép és müveit leányt kap, gazdagot is, s olyant aki nem restelli a poroló rongyot a kezébe venni. Mert csak az úrhatnám középosztály hölgyeinek, tisztelet a kivételnek, van meg az a bűne, hogy irtózik a konyhaszagtól. Szorgalmas, dolgos, s jó gazdasz- szonyt keres ma már minden házasulandó férfi! A zongora és francia nyelvtan még nem elég a házi boldogságra. A főzés mestersége többet ér a zongora összes akkordjainál, mert az Ízletes étel után vágyódó gyomort a zene ki nem elégíti! Oh nagyon szép és fölötte dicséretes az, ha valaki jól zongorázik és idegen nyelvet is beszél. Csakhogy ha a kedves szülők erre megtanittatták leányukat, a kedvest tanítsák a konyha művészetére is; amanélkül könnyen lehet boldogulni, de emenélkül erősen sem. A nő kvalifikációját nem az szabja meg vájjon mi mindent tud, hanem, hogy azok között a miket megtanult, megtanult- e főzni, sütni, varrni. egészségi szempontból a legnagyobb mértékben káros, mert az első esetben az ételek hiányos megapritása és elégtelen megnyálazása folytán az emésztés is hiányossá válik; a másik esetben emésztő szerveink (gyomor, bél) részéről nemcsak kellemetlen, de egyszersmind fájdalmas visz- szahatások is idéztetnek elő. De azonkívül a forró ételek élvezete a fogakra nézve is fölötte ártalmas, kivált és szükség esetén — ha ilyenkor evés közben még valami hideget eszünk, mi ál-- tál a fogzománc a gyors hőváltozás befolyása alatt, kezdetben megrepedezik, későbben pedig végkép elvész és ilymódon a fogak természetes oltalmuktól megfosztatnak — egyrészt, de másrészt a fogközök is egyúttal tágittatván, az esetben meggyűlendő eledelrészecskék bomlása által alapja vettetik a fogak elpusztulásának, vagyis a fogszúnak. Nemkülönben tapasztalati tény, hogy némely gyomorhurut makacssága, illetve idültté válása, csakis ama rósz tulajdonságokra vezetendő vissza, és hogy számos, gyomorrákban szenvedő beteg, baja eredete felől az orvostól kikérdez- tetve, töredelmesen beismerte fenti rósz tulajdonságait. Végül egészségtelennek kell még nyilvánítanunk némelyek ama rósz szokását is, hogy minden egyes nyeletet, csakis megfelelő korty segítségével vélnek megemészthetönek; ezen „megszokás“ nemcsak fölötte ártalmas, de egyúttal fölösleges is, amennyiben valamennyi táplálószer annyi vizet tartalmaz, mennyi a kellő szükségnek teljesen megfelel. Ha a mágnás leánya soha sem is megy ki a konyhába, ha férjhez megy, majd megfőzi a levest a szakács. De a középosztályban felnőtt leánynak nem szabad igy gondolkoznál. Nem muszáj ám éppen az asszonynak főzni a levest a konyhában! Ha jó módunk van, tarthatunk szakácsnőt és megfőzheti azt az is, csakhogy nem kell elfelejtenünk, hogy jöhet ám olyan idő, a midőn bizony a selyem ruhát egyszerű karton ruhával kénytelen az ember fölcserélni s el kell küldenünk a szakácsnőt, hogy a férj keresetét másra fordíthassuk. S ha az asszony nem képes helyettesíteni a szakácsnét, mi történik akkor? Az ily szerencsétlenséggel * beköszönt a családi boldogtalanság. Tehát a családi boldogság alapjának legerősebb fundámentoma a jó gazdasszony. Liszy Ede. t 1887. febr. 11. A közélet azon férfia, ki a társadalom közjavára szentelt munkás életet jellemszilárdsággal és becsülettel élte át, megérdemli, hogy a közelismerés és közbecsülés koszorúját letegyük sírjára és a közügyek szolgálatában kezdett és kötelmeit férfias hűséggel betöltött életéről pár szóval megemlékezzünk. Liszy Ede, a s-a.-ujhelyi kir. törvényszék kir. ügyésze, vármegyénk Nagy-Mihály községében 1826. évi február 14-én született, az atyai háznál nevelkedett és később tanulmányait Kassán folytatta, hol az érettségi vizsgálatot kitűnő sikerrel letevén, édes atyja határozott kívánságára a kassai szemináriumba, mint kis pap, volt kénytelen belépni — bár e pályához semmi kedve nem volt s már negyedik éven át viselte a reverendát, midőn édes atyja elhalt. Ennek következtében, minthogy egyéni tehetségeit, tulajdonait és törekvéseit a papi pályán kielégíthetni és érvényesíthetni nem vélte, a papnövelő intézetet elhagyta és jogi tanulmányainak folytatása és befejezése végett Budapestre ment, hol a jogi tanfolyamok befejezése után 1848-ban ügyvédi oklevelet nyert, melylyel vármegyéjébe visszatérvén, S.-a.-Ujhelyben mint gyakorló ügyvéd telepedett le. Az ügyvédséget azonban nem soká folytathatta, mert 1849-ben már vármegyei törvényszéki jegyzővé, később a homonnai társbiróság ülnökévé, innen pedig varannói kir. járásbiróvá neveztetett ki. Ezen hivataláról később családi viszonyai miatt leköszönvén, S.-a.-Ujhelybe tette át állandó lakását és nehány évig ügyvédséget folytatott ; az 1865-ik évben azonban Zemplénvármegye uj főispánja gróf Sztáray Viktor vármegyei tiszti főügyészszé kinevezvén, ezen minőségében a vármegye közönségét közmegelégedésre szolgálta. Az 1872 ik évi rendezés alkalmával pedig a s.-a.- ujhelyi kir. törvényszékhez kir. ügyészszé neveztetvén ki, e díszes állásában elhunyta napjáig fe- lebbvalói teljes elismerése mellett, a közrend és a vármegye közönségének közjavára szakavatott értelemmel és példányszerü munkássággal működött. Politikai meggyőződése egész életén át a a konzervatív irányzathoz csatolta és csak ezen eszmék megvalósításától várta és remélte hazá jának boldogulhatását. A közbecsülés és köztisztelet kisérte f. hó 13-án az örök béke honába koporsóját, melyet nagyszámú rokonsága és jó barátai részvétele mellett, bánatos özvegye, kedves leánya és remény- teljes fia - a szolnoki törvényszék kir. alügyésze — könnyeztek meg legjobban. Béke hamvaira 1 Sárospatakról. (Beiktatási bál, tornaünnep, torna bál, farsangi ebéd és népbanki közgyűlés.) A sárospataki társadalmi élet legnagyobb hullámzásai a főiskolából indulnak ki. Az idei egész farsangot, mondhatni, a főiskolai ifjúság mulatságai töltötték be. A mulatságok egyik legszebbike és legele- gánsabbika volt az, melyet január hó 24-én a szeretett uj algondnoknak, Dókus Gyula urnák, beiktatási ünnepe alkalmából, a tanári nyugdíjintézet javára rendezett a pezsgő vérü ifjúság. E táncmulatságnak már az előzményei is kecsegtetők, szép kilátásokra jogosítok voltak. Az, hogy a bál elnökségét az ifjúság kedveltje, Kun Béla tanár elvállalta, csak fokozta a bálhoz kötött reményeket, de mikor a bál anyai szép tisztre, S.-a.-Ujhelyből Dókus Gyuláné ö nagysága kegyesen vállalkozott : akkor már a szép siker biztosítva lett. Mert őnagysága bálanyai tisztét annyira lekötelezőleg, mindenkit megnyeröleg teljesítette, hogy a bálban és azóta is egyhangú vélemény az, mikép a bálanyai tisztben csaknem egyedül áll. Özönlött is a vidéki és helybeli közönség egymást megelőzve e kedves bálba, melyen egyebek között két dolog volt különösen ismeretlen : az unalom és a feszesség. Legfényesebb bizonyság a bál sikere mellett a következő szép névsor : A hölgyek közül ott voltak: Becske Bá- lintné (S..a.-Ujhely), Bogyayné, Csillayné, Dem- jénné (S.-a.-Ujhely), Dragics Sándorné, Emődyné, Jelenekné (S.-a.-Ujhely), Kasztovszkyné, Kun Zoltánná, Krüzselyiné, Láczayné, Matuszkáné, Mecz- ner Andrásné, Mesterné, Nádaskayné, Nagyné, Nemesné, özv. Rácz Bertalanné, Somossyné, Szánthóné, Szivósné, Szirmayné, Tamásné, Tar- nóczy Tivadarné, kik közzöl igen sokan a táncban való részvétükkel is emelték a bál fényét, s minden tekintetben versenyeztek a lánytáncos- nökkel, a kik közül hirtelen ezek jutnak eszembe: Bogyay Vilmácska, Demjén Sárika, Dobelsber- ger k. a., Emődy Etelka, Fábry Jolán, Ferenczy Mariska, Hanf Mariska, Hunyor Anna, Jelenek Ida, Inczédy Etelka, Izsépy Etelka, Kérészy Emma, Matuska Paula, Meczner Ilka, Mester Ilon, Nagy Vilma, Szakácsi Ida, Szinyey Erzsiké és Mariska, Somossy Boriska, Szívós Irma és Tina k. a. stb. stb. A bálnak anyagi sikere is kitűnő, a menynyiben tömeges felüladakozások is történvén, a tanári nyugdíjintézet alaptőkéjének gyarapítására több mint 200 frt tiszta jövedelem maradt és szolgáltattatok be. A főiskola ifjúsága azzal is szép jelét adta annak, hogy elismerésre méltólag tudja párosítani a hasznost a kellemessel ; a jót, a széppel. Folyó hó 13-án a vasárnap délutánt úgy tették emlékezetessé, hogy az akadémiai ifjúság torna- egyeslüete disztornászatot tartott a tágas tornacsarnokban. Szép, elegáns közönség jelent meg az ünnepségre. Mindenki el volt ragadtatva az ügyes és bátor mutatványok által. Az ifjak némelyike egész művészetig vitte a mutatványokat. Taps és éljenzésben nem is volt hiány ; sőt a kiválóbb tornázok, buzdító elismerésül, jutalmazásokban részesültek. A jutalmak nagy része szives adakozásokból jött össze. Dr. Kun Zoltán adott 5 ftot, Láczay László 5 lt, Dr. Ballagi 2 ft, Nemes Ferenc 2 ft, Németh László 5 ftot stb. A kitüntetett ifjak : Kovács István, Németh József, Bogcha Márton, Lányi J. és Szikszay J. voltak. Sok elismerést kapott az egyesület buzgó elnöke Hatvány László is. Mint az ifjúság mutatványaival, ügy az énekkar szép darabok éneklésével szórakoztatta az érdeklődő közönséget. Esteli 8 órára a városház nagytermébe hivta meg a tornaegyesület a jelen volt pártoló közönséget, hogy házias jellegű táncmulatsággal fejezzék be a szép ünnepet. Itt meg Emődy Dánielné készített kellemes meglepetést az ifjúságnak és az egész báli közönségnek. Barátnői és barátai körében, a nevezett lelkes asszonyság összeszedetett egy csomó finom ételt s italt és rendezett a mulatozók részére olyan lukullusi vacsorát, hogy nem győzték az elismerést és hódolatot kifejezni érte. Krüzselyi Bálint, a torna- egyesület tanár-elnöke, fel is köszöntötte ott a vacsora közben Emődyné ő nagyságát. Az ifjak énekeltek s szavaltak is tiszteletére és a jól mulató közönség közkívánatára. A tánc és étkezés nagy vidámsággal folyt reggeli hat óráig. Mindenki megelégedve távozott, a torna-egyesület pedig alapvagyonában s a közönség előtti elismerésben gyarapodva gondolhat e napra és estére. Ezen a vasárnapon adott főtiszt. Szekerák Kálmán esperes-plebános ur is egy kedves emlékű farsangi ebédet. Vendégei jobbára a főiskolai tanárok közül voltak jelen. Az esperes-plebános ur méltó utóda szeretett elődének : Dessewffy Sándor urnák. A szép egyetértésnek, az atyafi- ságos szeretetnek erős kapcsai az ilyen együtt ebédelések. Az itt elhintett társadalmi fogalmak, nemes eszmék sokszor mentek már át a gyakorlati életbe és termettek ott hasznos gyümölcsöket. A Szekerák ur érdeme, hogy alkalmat adott most is a szives, egyenes keresztényi ba- rátkozásra, szeretkezésre. A pohárköszöntések egész sora hangzott el. Szép volt a házi űré, melyet a tanár-karért s a békés együttélésért emelt. Szép a Mitrovics Gyuláé, melylyel a rom. kath. egyházat éltette. Szépek és ügyesek voltak Kun Béla szellemes tréfálkozásai, melyek az egész társaságot a legke- vidámabb hangulatban tartották és bizonyára sokáig elnyúlik az ebéd, ha a 3 órakor kezdődő tornaünnep közbe nem jő. Folyó hó 15 én „a sárospataki népbank mint szövetkezettartotta meg évi közgyűlését. E derék pénzintézet iránt, mely kicsiből oly rohamosan emelkedett tekintélyessé, igen nagy és élénk az érdeklődés. Az intelligencia, mint egy ember állja körül és szeretve kiséri minden mozzanatát. Nemes Ferenc igazgatósági, és dr. Lengyel Endre felügyelő-bizottsági elnök most is a legszebb eredményt jelentették. Az intézet 1886-iki forgalma: 3.246.286 ft 87 kr volt. A mérleg kimutatás : 755-7^7 ft 89 kr. A jövedelem kimutatás : 90614 ft 9^ Folytatás a mellékleten
