Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. július (2. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-02 / 148. szám
1939 JÚLIUS 2, VASÁRNAP •felvidéki -J^kü^AR-HIRbAE 17 Magyai temetők nyomában a felvidéki végeken Irta: Andódy Lajos Forr és sistereg a külpolitika konyhája és ebben a tikkasztó pesti melegben rohanva rohansz barátom a legközelebbi kávéházba és külföldi lapokat rendelsz. Látni akarod és ízlelni a külpolitika legújabb főztjeit, de riadalom költözlik szívedbe, mert kicsi hazádat vigyorgó szakácsok ólálkodják körül, akik szívesen elfőznének belőle egy-egy darabot. Csak nemrégiben olvashattad nagy megdöbbenéssel, hogy a magyarságnak át kell engednie telepeit egészen a Duna vonaláig, élettérnek egy kis nép számára, mely csak tegnap lépett be a középeurópái nemzetek sorába. Igen, ma általános jelenség a külpolitikában az olyan szakácskodás, amikor a más zsírjával szeretné mindenki megsüttetni a maga rántását. Mindenki szívesen venné, ha a szomszédja egész lényével, népe és neitízete egész szellemi és anyagi erejével ilyen rántás alá valónak adná oda magát. A recepteket történelmi jognak és a vér törvényének hívják. A magyar alkatban van valami ösztönös tartózkodás ezekkel a módszerekkel szemben. A magyar alkatban van valami túlzott idegentisztelet. Sokszor akkor sem hiszi el a maga igazát, amikor ezt világos jelek bizonyítják. A magyar az idegen igazát mindig bebizonyí- tottabbnak véli a magáénál. Én már találkoztam olyan magyarral is, aki túlságosnak találta az őszi és tavaszi határkiigazítást s a hozzánk került nemzetiség számát önkéntes lovagiasságból a legsovinisztább számok fölé emelte, megtetézte. Miért van ez így? Talán azért, mert nincsen történelmi tudatunk, csak nagy általánosságban ismerjük történelmünket. A felvidéki magyar meg tisztán a jelenére állítódott be, inkább szociális tudattal rendelkezik, mint történelmivel. De legyünk tisztában ezzel: a mai felvidéki ember csak akkor végezheti el szerepét a magyar életén belül, ha sürgősen és gyorsan történelmi szemlélettel egészíti ki magyarságtudatát. Népek kohója volf a Felvidék Volt idő, amikor a Felvidék jelentette az egész Magyarországot, a felvidéki magyar Közso-Eurcpa legkulturáltabb és legnyugatibb szellemét képviselte, de volt iao, amikor a Felvidék a magyarság legnagyobb temetőjét készítette. Én most egyre nagyobb izgalommal vetem magam a magyar történelem zajlására, a hullámveréseket figyelem, melyeket a história éppen a Felvidéken fodrozott ki s látom, hogy a magyarságnak jelenét is egészen másként és sokkal időszerűbben fognók fel, ha teljességgel ismernők a felföldi magyar történelmet. Népek kohója volt mindenkor a Felvidék. Benne a magyarság szerepe többször tragikus volt, mint dicsőséges. A síkságok északi peremén az őrtálló hegyek mindig ellenségesen állták útiát a déli magver Ságnak, viszont az északi népeknek köny- nyű lerchanást nyújtottak a magyar telepek felé. A felvidéki történelemnek nincs egy betűje, mely nem mai tanulságokat tárna elénk. A hegyvidék idegen népe, mióta itt élünk Közép-Európában, mindig élettérnek tekintette a síkságot. A hegyek a síkság fölé emelkedtek és a síksági fölé, emelték a hegylakókat. A középkorban a hadászati technika okán meg egyenesen megpecsételték a síkságiak sorsát. Eszembe jut, hogy valaha Tihanyban a balatoni heringet, a „gardát’ úgy halászták, hogy állandó őrség figyelte a tihanyi hegyről a garda tömeges úszását. Amikor felbodrolták a Balaton vitéz, akkor az őr és figyelő igazgatásával hálókat vetettek a garda útjába és hatalmas tömegekben kifogták. A felvidéki hegyek népe ugyanígy figyelte a síkságok gyarapodását s az Az első meglepő tény, melyet a história elénk tár, az, hogy a magyarság valaha sokkal jobban kitöltötte az ország kereteit, mint manapság. Sokkal, de sokkal messzebbre felhúzódott, mint ahogyan azt a mai etnográfiai határok mutatják. Ki tudja ma, hogv volt idő, amikor elértük és teljesen kitöltöttük Nagyszombat és Galgoc vonalát? Ki tudja, hegy egykor a messze Nyitra fölé emelkedő zoboralji magyarság telepei egységes magyar területet alkottak a galgóci magyar telepekkel? Bars megyében felhúzódtunk egészen Keresztúrig, tehát közel ötven kilométerrel messzebb, mint ahol ma vonul a magyar-szlovák nyelvhatár. Lévától északra Malonyán és Aranyos- maróton keresztül elértük Kistapol- csányt. Hont megyében is messze északra húzódott fel a magyarság a mai demográfiai határoktól. S ki tud arról, ami a legfontosabb, hogy abban a hatalmas szláv öbölben, mely elválasztotta a zoboralji magyarságot a csallóközitől, mely Lajosfalut és Nyitra- egerszegtől egészen Érsekújvár alá Ez sem csoda vagy koholmány, hanem történelmi tény. A város a tizenhetedik században magyarabb volt, mint a tizenkilencedik század első felében. Amikor a város Tökölyhöz követséget küldött, akkor a követség tagjai között ilyen jó magyar emberek szerepeltek, mint Péterfy András, Szegedi András nemes ember és Nagy János, akit a városi tanács választott be a küldöttségbe. A prépost ebben az időben Balogh Miklós. A városi tanácsban 4 német mellett 4 magyar foglal helyet s mellettük csak két szláv. A város jegyalkalmas pillanatokban lerohant és bebiztosította magát. A szlávság szinte első középeurópai napjaink óta a lero- hanás és az élettér kitágításának lázaiban él, ma, ha lehetne, csak a Dunánál állana meg, még ott sem, ha meg nem állítanák. nyomul le, hogy ebben a hatalmas szláv öbölben egyetlen szláv falu sem volt, hanem magyarok lakták teljességgel. A térténelem és a vér jogán hatalmas területek tartoznak, na úgy tetszik: a magyar élettérbe. A történelem jogán úgy, hogy egy ezredéve alapítottuk meg kultúránkat ezen a vidéken. A zoboralji magyarság már az Árpádok korában mai telepén élt, hisz több helyről már az első királyaink alatt történik említés. A vér jógán úgy, hogy ezeket az északi területeken vérrel szórtuk tele g oly bőségesen, hogy Nagyszombat, Galgóc és Aranyosmarót vonalától magyar temető minden rög, amelyre lépsz. Nem a romantikus történelemszemlélet kopott fogalmai ezek, de reális tények, oly reálisak, mint a mai felvidéki problémák s így ezeket a történelmi vonatkozásokat beemelni tudatunkba nemcsak hasznos dolog, hanem kötelező is. Ha ellenünk felállnak történelmi fegyverzettel és költött, vagy koholt belemagyarázásokkal, miért éppen mi hagyjuk kihasználatlanul saját történelmi érveinket? zője, Húzó Imre és kapitánya Dúló Ádám. A jelek arra mutatnának, hogy ebben a városban a magyarság és németség egyforma erővel rendelkezett a tizenhetedik és a tizennyolcadik század idején. A szlávság csak nagyon gyengén képviselte magát a város falai között, a magyar és német patríciusok vigyáztak arra, hogy tömegesebben ne szivárogjanak be a falak közé. De meglepő, hogy a város 1633-ban magyarul levelez Tököly Imrével, amikor pedig Tő- köly megveszi a várost, a polgárok magyarul tesznek fogadalmat ekképen: „sem urukat ő Nagyságát, sem a bujdosó magyar nemzetet semikép el nem árulják, sem el nem hagyják”. Döntő tény az is, hogy már 1540-ben a rnag/ar gyermekek számára magyar iskolát létesítettek. Szomorúbb aztán az hogy ezt az iskolát három évszázados működése után a Bach-korszak néme- tesítő politikája szünteti meg. Ebben a városban, melyet a németek alapításuk okán szeretnének is németnek tekinteni, a szlovákok pedig Rómájukat szeretnék tisztelni benne, már a tizenhatodik szájadban magyar volt a kulturális és a gazdasági élet túlnyomó tekintetben. A kalmárok céhének alapszabályai például 1547-ből valók s magyarul vannak fogalmazva, ugyanígy a céh jegyzőkönyvei. A szűcsök rendtartását például, mely eredetileg latin és német volt, már 1604-ben magyarra fordították. A csizmadiák rendtartása szintén magyar. A legérdekesebb azonban a kalmárcéh esete. Ez a céh volt ugyanis a legkevésbé magyar. A magyar jó kisiparos volt. de a kalmárkodáshoz kevésbé értett. Annál becsesebb számukra a nagyszombati magvar kalmárok nemzeti és nyelvi öntudata ebben az időben. A tizenhatodik században a plébánián csak magyar és német hitszónokok működnek, tótoknak nyoma sincs. Bocskay alatt a magyaroknak Nagyszombatban két prédikátoruk is volt s a pozsonyi kamara magyarul levelezett a várossal. Komfát a felvidéki magyar szellemi élet központja volt Ha Újvárból a nyitrai vonalon északfelé utazol, jelentéktelen falvak kis állomásain áll meg vonatod minden pillanatban s te szidhatod a „bakter- házakat“. Komját ma szintén egy ilyen kis „bakterházas“ állomás. Ma szlovákon es magyar határőrök lakjak. Az utazónak alig van sejtelme arról, hogy ez a heiy, még uét évszázada sincs, szellemi életünk egyik legjelentősebb pontja volt s nem lakott benne egyetlen szláv. A helység ebben az időben mezőváros volt azóta faluvá süly- lyedt. A tizenhetedik században itt nem kevesebb, mint 11 magyar református gyülekezet létezett. Itt működött a híres Huszárnyomda ebben az időben s itt született Komjáthi Benedek az első magyar bibliafordítók egyike. Amikor a török feldúlta a magyar Alföldet, akkor az alföldi magyarság szellemiségének eleje a Felvidékre menekült. A Felvidék ekkor volt maga az ország s népe maga a magyarság. Komjátra Veresmarty Mihály, a körösi iskolamester került prédikátornak, a török alföldi dúlása után. Komját ekkor vált szellemi központtá. Nemcsak itt, hanem a környékbeli falvakban, jelentős iskolák keletkeztek, melyek szellemi kapcsolatot tartottak fenn a legfejlettebb nyugati központokkal. Maga Veresmarty szellemi és eszmei rokonságban élt a nyugati hitvitázókkal s Komjáton, a Nyitra partján, Bellarmi- nus szelleme ösztönözte. Ezekben az években a Felvidék közelebb volt nyugathoz és kultúrájához, mini a mai időkben. A felvidéki magyar európai keretekben gondolkozott, közelebb volt az európai szellem forrásaihoz, mint A galgóci magyar telepek Nagyszámból magyarul esküszik Tökély Imrének Beszédes részletek A Nagyszombat alatti falvak eredetileg mind magyarok voltak, míg Nagyszombat maga, keletkezésében német telepítés. A város mellett találod a három Csöpönyt, Keresztúr és Súr községeket, a Súrokból vagy négyet s a többi községeket, melyek a Dudvág és a Vág közén fekszenek, egykor teljesen a magyarság lakta meg ezeket a helyiségeket. A tizenhetedik században magyar volt még Farkashida, Majtény és Geszt is, melyek Diószeg és Nagyszombat között fekszenek. Moderdorfot például Bethlen magyar katonái telepítették Nagyszombat alatt. Eredeti nevén Ma- gyarádnak hívták. A falvat pestis pusztította el s ekkor északról morvák és szlovákok jöttek és benépesítették. Magyar volt Nagyszombattól egészen Pozsonyig a vidék vagy harminc-negyven kilométerre a mai nyelvhatár felett. Ide tartoznak Ciffer, Báhony, Igrám falvak, a Gurab nevűek, Pusztafedé- mes, melynek magyarságáról Bél Mátyás tesz többek között tanúságot, továbbá Iványi, mely rövid idő alatt többször is nemzetiséget cserélt. A későbbi Ivánka rejtőzik Iványi mögött. Iványin a XVII. században magyar reformátusok éltek, a vallási villongások idején elűzték őket innen és helyükbe a Kárpátokból szlovákokat telepítettek. Később morva telepesek is lehúzódtak a községbe. A szláv bevándorlók ellenére az egyházi számadásokat azonban magyarul végezték. Szent Györgyön például egy városi leltár 1586-ból magyarul való s a város csak a reformátusok kiűzésével veszti el magyarabb jellegét. Hasonló Szene esete is. A város, amikor külföldön tanuló híres fiát, Szenczi Molnár Albertet hazahívja, nem laton, hanem magyar levelet intéz hozzá. S az sem egészen véletlen, hogy éppen Szenei Molnár írja meg az első magyar nyelvtant, melyből a hesszeni fejedelem tanulja a magyar szót.
