Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-23 / 92. szám

A jugoszláviai magyarok között Irtó: Csuka Zoltán; Nemrég rendezte meg a belgrádi főis­kolások „Bolyai Farkas” Egyesülete első bálját, amelyre a hajdani Bácska és Bánát minden részéből seregestől jöttek a magyarok és amelynek az volt a külön nevezetessége, hogy az első magyar bál volt Belgrádban. A Bel­grádban tanuló magyar egyetemi hall­gatók és tanítóképzősök már hetek óta nagy izgalommal készültek erre a bálra, amely az első nagyobbszabású magyar megnyilatkozás volt a ju­goszláv fővárosban és amelynek anyagi sikerétől bizony a Belgrádban tanuló nagyon szegénysorsú kisebbségi ma­gyar diákok idei jóléte sokban függött. Most, jó pár héttel a bál után, már le lehet szögezni, hogy mindenképpen ér­demes volt ezt a bálát megrendezni, mert mind erkölcsileg, anyagilag fé­nyesen sikerült, ami azt jelenti, hogy a Belgrádban tanuló szegénysorsú bácskai vagy bánáti magyar fiúk asz­talán az idén egy kicsit jobb falatok is kerülhetnek a tányérra, mint eddig. Magyar diákok a belgrádi proletár negyedben Leszállt már az est a jugoszláv fővá­rosra, mikor a Szkerlics-utcát keresem. Ez az utca már egészen künn van a város szélén, az úgynevezett Vracsar városnegyedben, ahol főként szegény proletárok laknak. Hosszú keresés után girbe-gurba, rosszul világított utcács­kát mutat egy szegény szerb öregasz- szony, ide fordulok be s nem is kell nagyon messze menni, mikor az egyik házból magyar nótaszó szűrődik az ideára. Vasárnap este van, a fiúk ilyenkor összejövetelt szoktak tartani, pihennek, szórakoznak s minden vasár­nap szól a nóta és pereg a tánc. Az előszobában Bicskei János, az egyesület elnöke fogad, örömmel vezet be az egyesület szórakozó- és tanuló­termeibe, ahol ilyenkor együtt vannak diákok és diáklányok. Ami először szembetűnik, az, hogy a legnagyobb terem közepén Bolyai Farkas, a híres erdélyi tudós arcképe alatt, ott függ a feszület, a keresztény eszme szimbó­luma. Alig néhány esztendeje a bel­grádi magyar főiskolások jórésze még baloldali útvesztőkben tévelygett, ma azonban már valamennyi belgrádi ma­gyar főiskolás megtalálta a kisebbségi nemzet egyetlen öntudatos útját: a nemzetéhez és hitéhez való ragasz­kodást. Bicskei János határozott arcélű, ér­telmes fiatalember, ő vezeti a tanító­képző bennlakását és a főiskolások menzáját is. Elmondja, hogy az egye­sület hat esztendeje alakult, ő maga egy éve viseli az elnöki tisztet. Az egyesületnek ma 89 tagja van, ezek közül 8 leány. Legtöbben az állatorvosi szakon tanulnak. Ezután következik az orvosi és mérnöki szak. Érdekes, hogy Belgrádban mindössze egyetlen magyar joghallgató van, aminek az a magya­rázata, hogy a magyar jogászok zöme Szabadkán és Zágrábban tanul. A ta­nítóképzősök internátusában 43 ma­gyar diák van, mindannyi bácskai és bánáti fiú. A tanítóképző első és máso­dik osztályának hallgatói, több osztály egyelőre még nincs. Utolsó falatjukat is megosztják . . . Az egyetemi hallgatók legnagyobb része igen szegénysorsú családból szár­mazik, akik a szülői háztól csak kevés támogatást kaphatnak. Elmondja Bics­kei János, hogy ezek a magyar fiúk milyen szeretettel támogatják egymást, azok, akik csak egy kicsit jobb hely­zetben vannak, pénzbelileg is támogat­ják a menzát és sokszor utolsó falat­jukat is megosztják a szegényebb diákokkal. Saját erejükből tartják fenn a menzát, ahol egyszerű, de ízletes kosztot kapnak. Hetenként egyszer, vasárnap dél­után szórakoztató összejövetelt rendez­nek a hallgatók, a hét többi napján azonban komolyan készülnek az életre. Hetenként egyszer egy-egy előadás vagy felolvasás hangzik el, amit min­dig termékeny vita követ. Ezek az elő- ge, jórészt a múlt század irodalmát tartalmazza és a főiskolások leghőbb vágya az, hogy a könyvtárat korszerű magyar könyvekkel is kibővíthessék. „Vissza a népünkhöz!" Megkérdezem még az elnököt, milyen tervekkel készülnek az életben való elhelyezkedésre a kisebbségi magyar Fodor Gellért is látta, hogy nem ele-1 gendő, ha a gazdák csak azért jönnek | össze, hogy kártyázzanak és liter bor mellett eltereferéljenek. Őket a megél­hetés érdekli, a közszükségleti cikkek olcsó beszerzésének, termékeik jó áron történő eladásának kérdése és akkor jobban érdeklődnek a kör ügyei iránt, így indult meg az első szövetkezeti megmozdulás. Először 5 vagon gálicot szereztek be közösen, aztán 150 vágón tűzifát s rájöttek arra, hogy a szövet­kezés sok megtakarítást jelent. így született meg még abban az esztendő­ben a paprikatermelők szövetkezetének gondolata. Erre annál is inkább szük­ség volt, mert a gazdasági válság foly­tán katasztrofálisan zuhant a paprika ára 1931-ben még 100 dinárt adtak egy füzér paprikáért, 1932-ben csak 7 dinárt. A meginduláshoz két millió di­nár kellett volna, de a tőkét nem lehe­tett összehozni, a bizalom a válság miatt a nullára csökkent s a szövetke- adások irodalmi, történeti, vagy művé­szeti tárgyúak. Állandó francia, német és angol nyelvtanfolyamokon bővítik nyelvtudásukat és emellett igen nagy szerepe van a magyar helyesírási tan­folyamnak, mert azok a magyar főis­kolások, akik szlávnyelvű középiskolá­kat végeztek, bizony meglehetősen já­ratlanok a magyar helyesírásban. A főiskolások. Nagyon komoly lesz az arca és ezt mondja: — Csak természetes az a szándé­kunk, hogy az életbe kilépve, a kisebb­ségi magyarsághoz tartozó fiúk szülő­földjükön, de legalább is népük körében maradjanak. Ezért is választottak sza­bad foglalkozást és nem olyant, amely a hivatalnokoskodás vállalásával egy­úttal népüktől is elszakítaná őket. Mi valamennyien tudjuk, hogy csak ezzel használhatunk népünknek. Elmondja még, hogy a tanítóképző­söknek is van önképzőkörük, amely szintén igen szép eredménnyel műkö­dik. Jó és becsületes munkát végeznek ezek a fiúk, szorgalommal készülnek az életre s nem is annyira kenyérkere­sésre, mint inkább szolgálatra. A ju­goszláviai magyar kisebbség becsületes szolgálatára. I tanfolyamon szorgalmasan tanulnak a I diákok és rendszerint már az első év­ben pótolják a hiányt. Az állatorvosi és orvosi szak hallgatóinak külön szak- tudományos szekciójuk van, amelye­ken szakelőadások hangzanak el. Sajnos, az egyesület könyvtára gyen- zeti gondolat sem ért meg még any- nyira, hogy ilyen nagyobb arányú ak­ciót végre lehessen hajtani. Várni kel­lett tehát és a várakozás esztendeit Fodor Gellért előadások rendezésére használta fel. A Gazdakörbe szerbek is bejártak, akik már régen agrárszövet­kezetekbe tömörültek és így terjesztet­ték a szövetkezeti élet eszméjét a ma­gyar gazdák között. 1935-ben már megérett a helyzet arra, hogy Fodor Gellért újabb szövetkezeti indítvány­nyal lépjen a gazdák elé: lisztmalom felépítésére tett indítványt, ami az őr­lési vám nagymérvű leszállítását jelen­tette. Kiválasztotta a száz legjobb gaz­dát és megindította a szervezés munká­ját. A szövetkezet hamarosan megala­kult és félmillió dinárért megvásárolta az egyik eladó malmot. Harminc ala­pító taggal indult meg a szövetkezeti élet, négy év múlva már 3316 volt a tagok száma. Már az első év elnöki je­lentése beszámol arról, hogy a rész­jegy ára teljes egészében megtérült, amennyiben a gabonamalomban 360 vágón gabonát és a paprikamalom hat kövén 8 vágón paprikát őröltek. Míg a nemszövetkezeti malmok 18% őrlési vámot szedtek, a szövetkezeti malom 10% vámot számított, tehát a gazda minden mázsánál 8 kilogramot megta­karított. A paprikaőrlésnél a magán­malmok 2 dinárt számítottak kilogra- monként (20 fillér), ezzel szemben a szövetkezeti malom csak 70 párát (kb 7 fillér), a paprikatermelők kezében tehát az évi nyolc vagonnál hatalmas összeg maradt. És Ion világosság Horgoson* Fodor Gellért ezek után újabb szö­vetkezeti mozgalmat indított. Indít-. ványt tett a villanyvilágítás bevezeté­sére, ugyancsak szövetkezeti alapon. Több mint negyven esztendő óta kísér­tett a villanyvilágítás bevezetésének gondolata Horgoson, de sohasem tud­ták megvalósítani. Végre 1935-ben sor került a mozgalom megindítására, Lendvay Lajos mérnök vezetésével gyűjtötték a tagokat és Horgos 1106 háza közül 340 házba kívánták a vil­lanyt bevezetni. A részjegyek névér­téke 100 dinár volt és minden egyes lámpa után egy darab részjegyet kel­lett jegyezni. így elérték, hogy a sze­gényebbek kevesebb jegyzés mellett is villanyvilágításhoz juthattak. Egyéb­ként ugyanez a szociális gondolat va­lósult meg a szövetkezeti malomnál is, ahol kimondották, hogy évente minden 10 mázsa gabona őrléséhez egy rész­jegy lejegyzése szükséges. Természetesen a szövetkezeti malom kiépítése nem ment zökkenők nélkül, a magánmalmosok eleinte mindent elkö­vettek a szövetkezeti eszme megakadá­lyozására. A villanyszövetkezet kiépí­tése két esztendeig tartott és 1937 feb­ruárjában gyulladt ki az első villany- lámpa Horgoson. Az áramot 30 kilo­méter távolságról, Törökkanizsáról (Növi Knjezsevac) 7 dináros áron kap­ják. Szervezkednek a munkások A villanyvilágítás szövetkezeti ala­pon való bevezetése után Fodor Gellért újabb szövetkezeti akciót indított, ez­úttal a munkásság szövetkezeti meg­szervezésére. 1936 decemberében köz­ségi elnökké választották a lelkes fia­tal szervező férfiút és ebben a minősé­gében számtalanszor alkalma nyílt a földnélküli magyar munkásság nyomo­rának meglátására. Ezért támadt ben­ne az a gondolat, hogy egyrészt fo­gyasztási szövetkezetét alapítson a földmunkások részére, másrészt pedig a gazdákban is fölkeltse a szociális ér­zést és megértesse velük, hogy a foly­ton megismétlődő munkás-sztrájkok, amelyek főleg permetezés idején, vagy olyan alkalmakkor törtek ki, amikor a gazdák nehezen védekezhettek ellene, tulajdonképpen nagyobb károkat okoz­nak a gazdáknak, mint amit a rendes munkabér megadása jelent. Most már két esztendeje Horgoson a községhá­zán minden évben egyeztető bizottság ül össze, amely a munkabéreket meg­állapítja. A bizottságban a gazdák két taggal, a munkások két taggal képvi­seltetik magukat, döntő szava pedig a község elnökének van. Ezzel elérték azt, hogy a sztrájkok három év óta megszűntek, a munkások rendesebb munkabéreket kapnak és a szociális viszonyok megjavultak. A beszerzési és fogyasztási szövetkezetben ma 2670 földmunkás van megszervezve és a szövetkezet jelentékenyen olcsóbb ára­kon juttatja tagjait élelmiszerekhez és más árukhoz. Ez a szövetkezet Jugo­szláviában egyedülálló, a topolyai já­rásban most alapítottak ilyent. A rész­jegyek ára 50 dinár, részjegyeket ä Látogatás Horgoson, a szövetkezetek községében A bánságokra osztott Jugoszlávia legészakibb részén, közvetlen a ma­gyar határ közelében fekszik Horgos, ez a 11.000 lakosú, csaknem tisztán magyar nemzetiségű község, a Jugo­szlávia és Magyarország között átve­zető nemzetközi autóút kapujában. Paprikatermelése messze földön isme­retes, a világhírű szegedi paprika után a horgosi paprikát ismerik legjobban Európában. Lakosságából 1200 gazdá­nak van szőlőbirtoka s így paprikater­melése után nyomban bortermelése kö­vetkezik. Az utóbbi negyedévben sokat emlegeti a sajtó. Horgos nevét a dél­szláv politikai ' élettel kapcsolatosan: innen került a jugoszláv szkupstinába Fodor Gellért, aki jelenleg mint a to- polai járás képviselője a szkupstina egyetlen magyar nemzetiségű tagja. Fodor Gellért egészen 1938 végéig napi politikával nem igen foglalkozott; a kisebbségi feladatot vállalta, amely kifelé a legszürkébb, befelé a legfon­tosabb, az úgynevezett „aprómunkát”, a horgosi magyarság gazdasági meg­szervezését, a szövetkezeti élet kiépíté­sét. Fiatal, harmincöt éves ember Fo­dor Gellért, a háború után felnőtt nem­zedékhez tartozik, tökéletesen beszéli az államnyelvet, a közgazdasági egye­temet Budapesten végezte. Tíz eszten­deje, hogy hazakerült szülőfalujába, bejárt a Gazdakörbe s akkor látta, mennyire nagy szükség lenne a ma­gyarságot az elhanyagolt gazdasági té­ren megszervezni. Hozzálátott a szer­vezőmunkához, aminek eredménye az lett, hogy az addig üresen tátongó Gazdakörnek 1932-ben már 700 tagja volt. Még abban az évben a Gazdakör elnökévé választották a fiatal Fodor Gellértet. Az új elnök nem elégedett meg a címmel és tisztséggel, hanem lelkesül­ten dolgozott tovább. Még abban az évben gazdakongresszust hívott egybe, amelyen részletesen megtárgyalták a horgosiak legfájdalmasabb panaszait, ezek között a gazdaadósságok rende­zésének kérdését. Horgos különleges termékei a paprika, a rozs és a bor, ezek elhelyezésének kérdését vitatták meg. Első esetben történt, hogy az új államban a horgosi magyar lányok magyar ruhában jelentek meg a gazda­kongresszuson, amellyel kapcsolatban aratóversenyt és lóversenyt is tartot­tak. Kilencezer jegyet adott el a Gaz­dakör pénztára, amely ezúttal első íz­ben alaposan megduzzadt. Szervezkednek a gazdák

Next

/
Oldalképek
Tartalom