Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
'1»'” 25. SZOMBAT TEStTWta •JÍSfiVSR’HIRMC 7 MUNKATÁRSAINK RIPORTJAI A FELSZABADULT KÁRPÁTALJÁN Az ikonok között is hű maradt a rutén nép a magyar hazához A Felvidéki Magyar Hirlap kiküldött munkatársa a felszabadult Verhovinán Iza, március 23. A folyók itt mind a Tiszába futnak, a kárpáti völgyek mind az Alföld felé nyílnak és Kárpátalja rutén népe húsz év alatt sem szűnt meg a csonka Magyarország felé tekinteni. Egy hét óta ezeket a csodás, misztikus rutén folyóvölgyeket járjuk honvédseregeink nyomában. Választhattunk az útirányban: Ung- völgye, a Latorca, Borzava, Nagy-Ág, Ta- labor Tarac és a Fekete-Tisza folyók mentén fölfelé haladva biztosan elérjük a másfélszázados álom beteljesülését: a közös lengyel-magyar határt. Ma jártuk be a Nagy-Ág völgyét, mindegyik között talán a legsajátosabb, legbabonásabb rutén vidéket, elbűvölve a ragyogó ikonosztázck aranykapuival* fehérszakállú muzsikfejekkel és a Bizáncra emlékeztető katedrálisok hagymakupoláival. „ó Maria miloszteva odoruj na nasz! Husztról indulunk a Nagy-Ág völgyébe, hullámzó, hegynek futó dombok között sugárzó tavaszi napsütésben. Az út nagyon ismerős és az első falu, Iza, amit alig négy kilométerre Huszttól elérünk, különös em- léleket ébreszt bennem. Öt évvel ezelőtt jártam erre, mikor az úton ünnepi zsolozsmákat zengve óriási tömeg vonult Iza felé, halinákba, kozsuchba nagy piros kendőkbe és kucsmákba bújt emberek, zsírosra fent hajcsombókkal, fantasztikus méretű fekete palástköpenyekbe burkolózott szakállas papok, roppant ezüstkereszttel a mellükön, élükön babonás bársonyfövegben, vastag láncon függő aranykereszttel a főpap, az archimandrita. A- tömeg mintegy három kilométeres hosszúságban vonszolta magát a sűrű sárban, magasra emelve a kolostorok mély homályából előhozott aranykeretű ikonokat és piros-fekete betű8 misekönyveket. Minden vers után amelyet érdes hangon valaki előre mondott, mint egy zsilip alól a szédítő víztömeg szakadt fel a nép jajgatása: ö Maria mi-loszt-eva a-do-ruj na nász . , 0 Minden refrénnél meghajtják A véres színjáték öt évvel ezelőtt vonult fel ez a különös zarándoksereg a huszti országúton, és huszonöt évvel ezelőtt hirdetett ítéletet a magyar állam a máramarosi pörben, amely a szörnyű pánszláv izgatás orosz- országi forrásainak felfedésével már elő- revetítte a közelgő véres színjáték komor árnyékát. A tárgyalások ideje alátt pokolgépes merénylet történt a debreceni görögkatolikus püspök ellen, a nyomozás szálai Romániába vezettek, és az ítélet- hirdetés után pár hónapra kitört a világháború. A magyar végek már előre alá voltak aknázva, legalábbis a máramarosi pör és a debreceni merénylet ezt mutatta. Hazánk hivatalos vezetőrétegei későn értesültek a veszélyről, a milléniumi ünnepek harangzúgásaiban megfeledkeztek a végvárak biztosításáról és a hajdan őseinknek, Árpádéknak utat mutató Ve- reckei, Uzsoki-hágókon az orosz birodalom ügynökei ereszkedtek alá a rutén, völgyekbe, hogy megrontsák, félrevezessék a magyarsághoz mindig hű hegyi népet. Azóta ez a véres színjáték is végétért, birodalmak, országok dőltek romba és a hírhedt máramarosi pör életbenmaradt szereplői szerepet változtattak. Kabalyuk pópa huszonöt évvel ezelőtt a minden oroszok Atyuskájáért, a cárért imádkoztatta a szegény együgyű ruténokat a Verhovina alján, a világháború után pedig pravoszláv imakönyvében Masaryk és Benes lett az Atyuska. Az Atyuskák azóta mind letűntek országaikkal együtt a történelem gyorsan változó színpadáról, • Kabalyuk utódai új mákonyról gondoskodtak a nép számárat a Nagy' zászlójukat, az emberek ledobják magukat a feneketlen sárba és szaporán vetik a keresztet, majd kitárva kezüket a kék ég felé jajongják keservesen: Goszpodi pomi- luj! Uram irgalmazzf 1934 május 28-án láttam ezt a különös, messzi keleti rámába illő misztikus képet, akkor ünnepelték Kárpátalja pravoszlávjai a máramarosi pör húszéves fordulóját. Emlékezhetünk rá felvidéki magyarok, micsoda propagandával rendezte meg ezt az évfordulót a csehszlovák köztársaság, külön vasúti kedvezményekkel csődítették Husztra a völgyekből a rutén pravoszlávokat és a cseh centralista sajtó nem mulasztotta el ezt az alkalmat sem, hogy kihangsúlyozza, mily nagy jelentősége van ennek az ünnepnek a cseh köztársaságban, amely végre meghozta a „szabadságot” Podkarpatszka Rusz népének. A rutén földre betelepített cseh hatósági közegek újra felelevenítették a máramarosi pör egész anyagát természetesen elferdítve, még jobban kiélezve a magyar állameszme ellen. A Huszt-tea közt vonuló zarándokok között ott volt Pavlic Bogdán meghatalmazott miniszter is, Irenaeus jugoszláv érsek, Gorazd cseh, Vitaly amerikai, Damaskin munkás-eperjesi pravoszláv püspökök, Curkanovic szenátor, a Gerov- szkijak csernovici újságjának, a „Ruszkaja Pravdádnak egykori szerkesztője, akit 1917-ben a bíróság halálra ítélt. És ott ment az előkelőségek között Kabalyuk, a legveszélyesebb magyargyűlölő pravoszláv pap. A menetben ott vonult a máramarosi pör negyvennégy vádlottja is, kezükben azokkal az egyházi ■ könyvekkel, amelyek bűnjelként szerepeltek a tárgyalások asztalán. A zarándoksereg Izán megállt és márványtáblát helyeztek el a templom falába,emlékeztetőén a máramarosi pörre. A szónokok egy része élesen tiltakozott a magyar revizionizmus ellen és gyűlölködő szavakkal becsmérelte a magyarságot. A szegény, együgyű rutén nép nem értette meg papjainak politikáját, ő csak egyre azt jajongta éhes gyomorral: Goszpodi pomiluj... Uram Irgalma».'.,. letűnt főszereplői Ukránia álmát szuggerálták a völgyekbe töppedt rutén falvakra. A boflondítás most sem sikerült, az ukrán mákony ereje hamarább megszűnt, mint a cári és a benesi mákonyé. Húszéves szörnyű szenvedés, ámítás után a hű rutén nép visszatért Magyarországhoz, követve folyóinak örök irányát a Tisza felé. „Szabad-e harangoznunk?“ Most itt állunk az izai pravoszláv templom előtt, amelynek falába elhelyezték öt évvel ezlőtt nagy papi segédlettel és prágai támogatással a máramarosi pör emléktábláját. A templom nemrég új falakat kapott, téglái még bevakolatlanul pirosla- nak a havas hegyoldalak felé, ablakai sincsenek készen, de az ikonosztáz arany- kapui már készen állanak a templom homlokterében, sok-sok apró vörösbarna képpel, arany cifraságokkal, ódon szegélyekkel, nagylábú cikornyás, sötét cirill- betűkkel. Tarkálló rámában az oltár közepei Petru és Pável apostol, fehérszakállú, jóságos tekintetű muzsikfejek, mintha az izai erdődöntögető, vagy az ökörmezői tutajosokról mintázták volna. Oldalt az egyik falmélyedésben papírral bekötött kis fazekak, bennük csonkig égett gyertyák. A nagy könyvben ismerős kép ragyog együgyű vonalakkal: a pócsi csodatevő Szűz Mária, karján a Jézuská- val. Szegény ruténok, húsz év alatt nem mehettek a máriapócsi búcsúra, a csehek pem adtak útlevelet, attól féltek, hogy a pócsi monostor körül'a rutén zarándokok meglátják a hullámzó búzamezőt is ...1 Mióta a magyar csapatok bevonultak a felszabadult Izára, sűrűn megkondítják a harangokat, és a falusiak színes -ünnep lőbe öltöznek. \JMost is, ahogy ott állunk a templomban, fejünk felett boldogan cseng-bong a torony harangja, szomszédban a görögkatolikus templomé is. A kö- rénk sereglő parasztok közül megkérdezi az egyik jó magyarsággal: — Szabad-e harangoznunk. Igent mondunk nekik, miért tiltanánk meg? Beszélgetünk velük, az öregebbek mind tudnak még magyarul. Fetykó Péter büszkén emlegeti, hogy ő tizenkettes honvéd volt, harcolt a tálján földön is. Léniák Jakab szintén magyarul szól hozzánk, elmondja, hogy a fia a prágai cseh egyetemre iratkozott be két évvel ezelőtt, de most nem tudja, mitévő legyen, azt se tudja, merre van, mi történt vele a ‘ nagy prágai összemolásban. Egy másik Öreg rutén őszinte aggodalommal kérdi' tőlünk, amint már búcsúzófélben vagyunk: —Űgy-e a vallásunkat nem fogják bántani? Mert mi szeretjük Magyarországot, de a vallásunkat és a templomunkat is,.. Úristen, micsoda rémmesékkel ijesztgethették ezeket a szegény izaiakat az ukránok, micsoda gyűlölettel emlegethették előttük a mi nevünket, mit összehazudhattak a „magyar barbárokról”, a „temp- lomromboló niagyar honvédekről” és a. „rutén-evő magyarokról” ... Hálaistennek, nem fogott rajtuk a hazúgság. Az ikonok ódon arany képei között is, a ruténok hűek maradtak a magyar hazához, hiszen a máramarosi pörben is nem ők voltak a I vádlottak, hanem a külföldről beszivár- I gott idegenek, akik más nagyhatalmak ér-1 dekében szerették volna feláldozni a sze- I génységében könnyen rászedhető rutén | r^a^a^oJi l Kellemes alakban, töményen nyújtja az élet fenntartásához, az idegek, az izmok tápláld* sához, a gyermeki szervezet felépítésébe* nélkülözhetetlen tápanyagokat és nép bőrét. Az idegen, külföldről bejött papok mást mondottak, másért imádkoztak, de a rutén parasztok zsolozsmájában benne hullámzott a tőlük elzárt alföldi búzamezők nyári suhogása. A „Volosin- pogácsánál” erősebbnek bizonyult újra a búzakenyér.., Yass László „Egyé még színét se láttuk a kenyérnek Ruszinszkói karcolat Szolyva, március 23. (A Felvidéki Magyar Hirlap munkatársától.) Jövünk, jövünk lefelé a vereckei magaslatról, s nem akarom elhinni, az előbb mindössze csak ennyit mentem felfelé. Fáradtabb vagyok, sokkal fáradtabb, semhogy elbölcselkeöhetnék a rnagasba- törés nehézségeiről és- a mélységbejutás könnyűségéről. Ez a könnyed lefelé haladás ebben az esetben különben sem rossz. Legszívesebben már bent ülnk egy meleg parasztházban, noha mind erősebb mértékben higiéniai vonatkozású aggodalmaim támadnak. Annyit hallottam már felőlük, szegénységükről és arról, hogy állataikkal egy szobában laknak, hogy azt gondolom, a hír túlzottabb lesz, mint a valóság. A déli nap addig simogatta a havat, hogy most már puhává vált, sőt kásássá, lábunk loccsanva lépeget. Később a hó átváltozik sárrá és cuppogunk, cuppogunk a tócsákban. Kis faházak mellett haladunk el. Még így közelről is inkább szerény fészernek látszanak, mint lakóháznak, de bármüy kicsi is a ház, a szeretet nagy lehet benne, mert a faházacska ormáról nemzeti színű zsázló lengedez. Pici zászlók Olyan kicsi a zászló, mint amilyeneket óvódás gyerekek tartanak kezükben ünnepségeken, de ezek a kis durva papirosból összeragasztott magyar színű zászlók valahogy nagyobb jelentőségűek, mint hazafias ünnepélyeken a hatalmas, akár selyemből készült nemzeti színű leplek. Aki gyerekkel, férfivel, nővel találkozunk, mind köszön, szíves mosolyra változik arca. Egyelőre autónkat keressük. Eltűnt harmadmagával. Néhány embert megkérdezünk. Akik értenek magyarul, azok nem látták az autót, aki nem tud magyarul, az lehet, hogy látta, de nem érti a kérdést. Álsószoíyván összeszedem minden szláv tudományomat és azt a kérdést, hogy nem láttak-e három autót, így fogalmazom meg1— Ggye tri töf-töft Sose hittem volna, hogy ilyen jól tudok — ruszinul. Az eddig i3 barátságos arcok rokoni szivességűekre változtak. Úgy magyarázták, hogy a három autó Szolyvára ment. Szolyva azonban még innen hét kilométer. Semmi kedvem még hét kilométert sárban totyogni. Mindem higiéniai / ** \ M.Xir. Oszlálysorsjáték Az elérhető legnagyobb nyeremény 700.000 pengő Jutalom és nyeremények; _ Wr öaszeíen ' közel m lO pengő készpénzben 88.000 sorsjegy, 4i.t*00 nyeremíFy Az I. osztj/gorsje^yek hivatalos 3^a: Soisjegvek az összes főárusüókná! kaphatók
