Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-22 / 67. szám

10 jmBTbTÍKT Utazás a virágos tavasz felé Lila, sárga, fehér árvácskák százezre várja az engedélyt, hogy bevonulhasson Budapestre Kint zz erdőn, mezőn zsendül a tavasz. Friss fuvallat söpri ki a világból a tél hidegét, gondmegölő borúját, a csalitban pattannak a rügyek, bontja levelét az orgonabokor, a tavaszi nap titkokat csókol a földnek még hidegtől borzongó arcára. A városban csak a sarki virágárusok ibolyái jelzik, hogy kint, a nagy természet­ben megindult az élet. Ami kis dirib-darab tenyérnyi szabadon hagyott föd van ebben a kőrengetegben, még nem pompázik virágbaborultan s a tavasz virágos had­serege még kint van a főváros kertészeti telepein. Elébe mentünk a tavasznak, meglátogat­tuk az árvácskákat, amelyek rövid idő múlva honfoglaló útra indulnak a kőrenge­tegbe. Fehér, lila és sárga árvácskatenger mosolygott ránk. Már mennének, de még ném szabad. Az éjszakák még fagyot hoz­hatnak és elpusztulnának. Hát a telepen nem? Nem, mert ott — otthon vannak. Ott eresztettek gyökeret s a gyökerek éppen úgy, mint a pihenő emberek, jól elhelyezkedtek ágyukban. Kontaktusuk van a földdel. Az árvácskák már délután hat órakor tudják, hogy iesz-e éjjé! fagy? Olyankor vissza- szivják a levelekbe és virágokba feltorná­zott vízimennyiségét s amikor a fagy válóban beáll, már olyan kevés nedvesség van a levelekben, hogy a jéggé váló apró csöppek nem roncsolhatják szét sejtjeit. Ha most gyökerestől kitennék. őket a parkokba, amíg elhelyezkednének a gyöke­rek, amíg megteremtenék újból szoros kap­csolatukat az anyafölddel, amíg a gyökerek visszakapnák időjós tehetségüket, elpusz­tulnának. Így magyarázta el az árvácskák kény­szerű várakozását Jancsó Vilmos, a budai kertészeti telep nagynevű vezetője, aki az -■'•Mén százhúszezer árvácskával tátja el ^Budapest -parkjait és tereit, ő az árvács- 9 kák, rózsák, nefelejcsek, százszorszépek és fenyőknek a nevelője. A rózsák születése ö a nevelőjük, mert a főváros kertészeté­nek ezen a telepén ezek a virágok és növé­nyek nevelődnek. Itt szökkennek bimbóba a rózsák, gyöngéd kéz metszése által meg­nemesedve. . Mindegyik rózsának vadrózsa az édes­anyja. A vadrózsatőre kerül a csöppnyi nemes szem és a vadrózsa megnyugodva sorsában, minden erejével a beléoltott új, nemesebb lelket neveli. Ő maga azután el­pusztul. A vadrózsa és a nemes rózsa ope­ráció« „vérkeveredéséböl” állnak elő a cso­dálatos színárnyalatok. Huszonöt százalék az anyanövényre, huszonöt százalék a parties szemre üt vissza, a másik feléből kerülnek ki azután a kívánt színek. Ezt a müvelétet évről-évre meg kell ismételni, újért a nemes rózsa nem tartja meg az így „kikevert” színt. A természet ebben az esetben nem áll kötélnek. ’A természetnek megvannak a maga sok­szor kifürkészhetetlen törvényei, amelye­ket a tudósnak sem sikerül megmagya­ráznia; nem marad más hátra, minthogy egyszerűen tudomásul vegye. Ilyen érdekes természeti törvény meg­nyilatkozását látjuk a fenyőfák szaporítá­sánál. Ha a fenyőt nem magról ültetik, ha­nem fenyőágról szaporítják, a fenyőfaágból felnövő fának csak akkor lesz koronája, ha a koromt dugványozták le. Oldalhajtás egyenesen nő ugyan, de korona nélkül mez- rád, lévén ő az anyanövénynek csak egy­szerű közkatonája és nem királya. Ha tör­ténetesen az anyafenyőfának nincs nyíl­egyenesen magasba szökő gallya, olyan, mint amilyenre a karácsonyfa csillagát szokták tűzni és mégis ilyen koronátlan koronát dugványoznak, akkor a fenyőfa gallyai rövid tanácskozás után vezért vá­lasztanak s a legerősebb oldalra hajló ágat fdegyenesítik az ég jelé. Gyep, virág, idégnforgalom Még a kora tavaszi munka folyik a tele­pen, le már felállítják a fenyők között az árnyékolókat, amelyeket rácsokkal fednek be, hogy a fenyők nyáron ne szenvedjenek a hőségtől. Vigyázni kell a fenyőcseme­tékre. annál is inkább, mert eddig súlyos összegeket adtunk ki behozatalukért s csak most az utóbbi időiben tenyésszük mi ma- funk, még pedig nagy sikerre!. A telep egyik részén bukszus-bokrok szomorkodnak. Van is rá okuk. Kiszorul­nak a főváros kertészetéből, még pedig saját hibájukon kívül, ők nem tehetnek róla, hogy a kutyavilág feltűnő érdeklő­désével tiszteli meg őket, viszont ők a sek tisztelet következtében — tönkremennek. A budai telepről ellátogatunk a főváros virágtáborának főparancsnokához, Mor- bitzer Dezső kertészeti igazgatóhoz. A nemzetközi viszonylatban is kitűnő hírnévnek örvendő szakember Szerényen munkatársaira hárítja azt a tárgyilagos megállapítást, hogy Budapest kertészete az első vonalban áll. Külföldi szakemberek nem győzték csodálni, hogy Bodapesten tavasztól őszig üde zöldek a pázsitok, mintha szárazság nem i3 volna a világon. Más városokban, ahol kevésbé szélső­séges az éghajlat, mint nálunk, nem tud­ják ezt a smaragdzöldet produkálni és meg tartani. Mi, akik tudjuk, hogy a nehéz gazdasági helyzet a fővárosi kertészetnél is érezteti hatását, megértjük, hogy ezt az eredmé­nyes munkát cs-ak olyan lelkesedés tudja produkálni, amely Morbitzer Dezsőtől kezdve a fővárosi kertészet minden vezető­jét eltölti. — Hála Istennek- — mondja az igaz­gató —, Szendy Károly polgármester na­gyon szívén viseli a‘ főváros kertészetének ügyeit, megérti törekvéseinket. Ezek a törekvések annál nagyobb mélr tánylást érdemelnek, mert hiszen Budapest vonzóereje, szépsége, idegen.forgalmi ér­téke nagy mértékben függ a városi kerté­szet működésének eredményességétől. Ki­sült, kiaszott gyepek, elárvult virágok, gondozatlan parkok, még meglévő szépsé­geinket is elhomályosítanák, nemhogy alá­festenék. Megszenteljük ezt a kertészeti telepet is. Egy helyütt nagy háoip . fekete szenet látunk. Ezzel fűtik az üveghá.zakat. Né­hány lépéssel odébb szalmás trágyadombot találunk. Ez is „szén”, a már szolgálatát megtett melegágy alja. amelynek azonban még van fűtőereje. Itt van a cserepes nö­vények otthona, itt van a virágpalálrták te­lepe és a délszaki növények háza. Rózsatenger lesz Budapesten A virágok harmadik kaszárnyája a Nép­ligetben van. Itt cserjéket, fákat állítanak elő. Itt van a legszebb dendrológiai gyűj­temény, Szilágyi József kertészeti főfel­ügyelő új utakat kereső nagyszerű munká­jának eredménye. A főváros kertészének elég nagy a gondja; mintegy kétszáz hold park terület felett rendelkezik s ezt a hétszáz hold föl­det márciustól kezdve őszig el kell látnia virágokkal, növényekkel. Erre a munkára ötszáz—ezer embere van. Kiültetnek évente 25.000 tulipánt, jácintot, nárciszt, .árvács­kát, nefelejcset, százszorszépet. Májuskor jön a második roham. Megindulnak hódító útjukra a muskátlik, útra kel 200.000 virág palánta: salvia, ageratum, pirétrum, oroszlánszáj, viola, szekfű, kanna- és szo- nyegvirágok. Virágok divatja A városszépftő munkának harmadik etapja az évelő növények gondozása és ki- ültetése. Ezeknek nyílása, virágzása kora tavasztól késő őszig tart. Kezdődik a virág­zás a sáfrányok, a heleborusok kiültetésé­vel és befejeződik az őszirózsával. Bizonyára mindnyájunk örömére szol­gál, hogy a főváros kertészete rózsadöm- pingre készül. Évente 30.000 rózsát ültet­nek ki; tíz év alatt 300.000 darab pompá­zik majd a parkokban, még pedig új formá­ban ültetve. Sátorsaerűleg, lépcsőzetesen kerülnek a szabadba, hogy minden oldalról gyönyörködtessék a szemet s azért ilyen nagy tömegben, hogy a közönség meg­szokja őket, képszerűk legyenek, de nem olyan értelemben, hogy letépjék a tőről. Érdekes megfigyelése ugyanis a fővárosi kertészetnek, Hogy azokat a virágokat, amelyeket nagy tömegben lát a közönség, azt nem bántja. A ritkaságok azonban fel­keltik „gyüjtöszenvedélyét”. Cserjéket, bokrokat, rózsákkal helyettesítik. A rózsáknak sátorszerű elhelyezése új elgondolás, aminthogy a parkrendezések­ben is időnként változik az ízlés és a divat. A divat egyik irányzata a leegyszerűsí­tett terület, Ezek adják a kevés utakkal rendelkező mértani kerteket, amelyek a környező épületek stílusát viselik magu­kon. A másik irányzat a tájutánzó kerté­szet egyik alkotó eleme, a manap annyira kedvelt sziklakért. Ez ugyan ízlés dolga. A sziklakerten több a kő, mint a növény. A biedermeier idején a kis virágok vol­tak a népszerűek. Csak a blümchen- kaffeera kell gondolni: nem azért volt bliimchen-káyé, mintha virágból készült volna; nevét onnan kapta, hogy a kávénak oly átlátszónak kellett lennie, hogy a csésze alját díszítő „blüm'chen” látható legyen. . A kilencvenes években a pálma volt a divat, ma a modern elgondolású házak között és lakásokban a modernséget a kaktusz és az olyan síma, nagylevelű növé­nyek, mint a fikusz és a filodendron kép­viselik. Szemleútunk a Tabánnál végződik. Óriás munka folyt eddig s még igen nagy- mennyiségű munka van hátra. A munka nagyságára csak .néhány jellemző adatot említünk. A parkosítás 1934-ben kezdő­dött a talajcserével. A puszta köves terü­letet termővé kellett átalakítani. A törme­lék, hulladék elszállítása 6400 munka­napszámot jelentett, a tereprendezés 50.000-et, az utak és lépcsők készítése A budapesti Műcsarnok „Derű a művészet- ( ben” című vidám tárgyú kiállítása teljesen elrendezve várja a szo-mbati megnyitást. A kiállítás az optimizmus és életkedv művészi propagandája* * Keretében dísztermet szentel­tek régi magyar és külföldi mesterek muzeá­lis műveinek és külön termékben kaptak he­lyet e műfajok speciális művelőinek nagyobb kollekciói: a nemrég e’húnyt Pólya Tibor művei, továbbá Garay Ákos, Mühlbeck Ká­(*) Tessitori Nóra előadóestje. Tessitori Nóra, amint ezt .Ignácz - Rózsa gyönyörű meg­nyitó előadásában kifejtette, Erdélyben már legenda hősévé lett: ő a „mondó-asszony”, aki a kis havasi falucskákban, erdöszélen, forrás mentén verset, mesét mond a népnek és az irodalmat a betű néma börtönéből kiemelve életté varázsolja a természet ölén.. Húsz év óta az erdélyi és magyarországi költők mű­veit szolgálja tehetségével, az egyéniségnek ritka varázsával és halk önfeláldozással. A Zeneművészeti Főiskola nagytermében, ahol a virágokkal díszített előadőasztal várta a mű­vésznőt, Budapest irodalmi közönsége is meg­ismerkedett és gyönyörködött Tessitori Nóra művészetében, amely Szent Pál apostol igéit, Áprily Lajos, Reményik Sándor, Berde Mária. Bartalis János, Tompa László, Kádár Imre, Szentimrei Jenő, továbbá Ady Endre, Babits Mihály, Szép Ernő, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Erdélyi József, Szabó Lőrinc költői alkotásait tolmácsolta hiv ma­gyar szellemben. (V. M.) (*) A szepesiek szabadságünnepe. Lélek­emelő ünnepség kerete között ünnepelték meg a szepesiek március idusát a budapesti Vas­utcai felső kereskedelmi iskola közönséggel zsúfolásig megtöltött dísztermében. Kun Gyula miniszteri tanácsos meleghangú megnyitó be­széde után Szentiványi József országgyűlési képviselő tartott gondolatokban gazdag, mun­kakedvet, hazaszeretetei, lelkesedést fakasztó beszédet. Pazár Zoltán dr. kúriai bíró „Levél egy barátomhoz” címen olvasta fel saját szer­zeményű hazafias költeményét. Kazatsayné Lázár Jolán két hazafias szavalatával szűnni r \ 1939 MÁRCIUS 22. SZERDA 15.000-et. Ötven centiméter mélységben körülbelül huszonnégy hold földet forgat­tak meg; készítettek körülbelül kétezer méter hosszú, három méter széles sétány- ütat, száz méter lépcsőt. Harmincezer köbméter földet mozgósítottak. Kétezer kiló fűmagot szórta's Tci, többezer dísz­cserjét ültettek eddig és háromezer rózsát. A Tabán, a főváros legnagyobb parkja, minden szónál ékesebben fogja hirdetni a fővárosi kertészet elsőrendüségÁA De minden évben hódít új és Új terü­letet a maga számára ez a munkává! be­telni nem tudó intézmény. Miközben végiglátogattuk a fővárosi kertészeti telepeit, feltűnt, hogy a kerté­szet nagyszerű igazgatójától kezdve, bárki­vel is beszéltünk, mindenki halk és sze­rény. Nem póz ez, nem álszerénység; ez a természet rajongóinak fő jellemvonása. Ők maguk elrejtőznek a bokrok és virá­gok mögé és a közönség miközben boldo­gan szívja a virágok mámorító illatát s szemléli színorgiáját, nem tudja, hogy ki­váló és lelkes szakemberek fáradhatatlan lelkességének köszönheti ezt a legszebb és legnemesebb élvezetet. , MÁRIASS IMRE roly, Szmrecsányi Pajtás Ödön, Ja«duk Al­mos, Haranghy Jenő, Biczó An-drás, Lányi Dezső, Damkó József, Márton Ferenc, Isto- kovics Kálmán és mások alkotásai. A kiállítás 170 festő és szobrász mintegy 700 művét fog­lalja magában. A „Derű a művészetben” kiállítás- sajtó- bemutatója pénteken lesz. Szombaton délben. 12 órakor lesz az ünnepélyes megnyitás, de a jegypénztár 11 órától kezdve már a közön­ség rendelkezésére áll. nem akaró tapsot aratott. M. Hir Sári néhány Liszt-darabot adott elő mélyen átérzett művé­széttel. Molnár Imre dr., a Zeneművészeti Főiskola tanára poprádmenti tájszólásban tót és magyar nyelven adott elő szepesi dalokat utolérhetetlen művészettel. Moór Győző dr„ az Iglód Diákszövetség irodalmi osztálya elnöké­nek a „Márciusi szent sebek” című versét Bánhegyi színművész adta elő, szavalatát a közönség tapsviharral honorálta. A lélek­emelő ünnepség Krisch Jenő, a Szepesi Szö­vetség ügyvezető elnökének zárószavaivai fe­jeződött be. (*) Jubiláris erdélyi díszhangverseny a Zeneakadémián. A Székely Egyetemi Hallga­tók Egyesülete a Székely Hadosztály Emlék- egyesülettel karöltve március 26-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Zeneakadémiáin erdélyi díszhangversenyt rendez. Kilátásba helyezte megjelenését a hangverseny védnöke, Teleki Pál gróf miniszterelnök is. Antal Dezső, a SzEFHE alapítója ismerteti az elmúlt húsa év történetét, utána Sándor Erzsi kamara- énekesnő műdalokat, Koréh ndre operaéne­kes pedig népballadákat adnak elő. Hosszú Zoltán régi székely , népmeséket mutat be, Bamakos László Liszt-műveket zongorázik, a Koronaőr-utcai polgári leányiskola növendé­kei Kodály székely kórusait éneklik, Mar- kócsy ' Irén vezényletével. Tompa Mária Dsida Jenő erdélyi költő Postumus versei­ből szaval és végül a székely diákok és diák­lányok régi népi táncokat mutatnak be ci­gányzene kísérettel. A tiszta jövedelmet a Magyar a magyarért mozgalom céljaira aján­lották fel. Ü.N. B E. A Olcsó társasutazások Amerikába a newvorai világkiállításra ■PMÜBMffl IHIHiillBIfiiWI'MWIMlffilP'l1 ill i I. SZ. UT JULIUS 6 III. SZ. UT JULIUS 14 II. SZ. UT JULIUS 13 IV. SZ UT SZEPT 4 Óda-visszautazás és 6 napos ellátás Newyorkba: 1.084.- P Riránúulősi lehetőségek Amerika nagyobb városaiba és Kanadába Résziéi«» és kimerítő prospektusért forduljon: FELVIDÉKI HAG9AR HÍRLAP utazási irodája Vili., Júzsef-köruf 5. T. 14-44-00 ét •; „> • ■ '» ' ' • ' % Derű a művészetben Az optimizmus és életkedv művészi propagandája egy budapesti kiállításon

Next

/
Oldalképek
Tartalom